Favágó - Chapter 04

Vivian

Egy furcsa ember házában voltam – valamiféle favágóéban – és nem tudtam, mi a fenét csináljak. Nem is tudtam, hogy favágónak hívják magukat, de nagyon jól illik hozzá. Újra körülnéztem, egy nagy ágyat láttam a sarokban, egy ajtót, ami a mosdóhoz vezetett, és ezt a nagyobb helyiséget, ami magába foglalja a nappalit és a konyhát. Néhány bútordarabot leszámítva a ház nagyon kicsi. Volt egy könyvespolc, ami tele volt könyvekkel. Tekintve, hogy nem volt TV, feltételeztem, hogy így tölti a szabadidejét.

Elvettem tőle a poharat, és visszaléptem. A tűzhöz ment, tett rá még, és mivel nem tudtam ebben segíteni neki, csak néztem őt. Hatalmasabb volt, mint akiket eddig láttam. Legalább 190 cm magasnak kellett lennie, és az a rengeteg izom, ami borította a testét, egy kicsit megfélemlített. Nem akartam bámulni és idiótának látszani, de talán már megszokta.

- Miért jöttél ennyire ki a szabadba? - kérdezte meg se fordulva.

Nem válaszoltam azonnal, mert a hátán lévő megfeszült izmaira összpontosítottam, ahogy bedobott egy darab fát a tűzre. A lángok szinte lebegtek, és mikor végre szembe nézett velem, rájöttem, hogy még nem válaszoltam.

- Egy faházban lakom, és friss levegőre vágytam, úgyhogy elmentem kirándulni. És eltévedtem – megfordultam, kinéztem a nappali ablakán. – Még azt sem tudtam, melyik irányban van a faházam – hosszasan kifújtam a levegőt. Felemelte a karját, a kandalló peremére tette, és csak nézett rám. Rövidebb szőke haja volt és teli szakálla. A semmiben élt, de olyan masszív volt, egyértelmű, hogy képes használni a fejszét, – akár fegyverként is, ha szükség van rá, – így képzeltem el a tökéletes Hegyi Embert.

- A városból jöttél?

Bólintottam, és rájöttem, hogy még mindig nem kóstoltam bele a whiskymbe. Egyszerre ittam meg az egészet. Talán csak egy feles volt, de rohadtul égetett. Az arcán nem volt semmi kifejezés, ahogy köhögtem a folyékony tűz lenyelése miatt, csak dörmögtem, és azon tűnődtem, most valami ostoba kislánynak néz, aki csak meg akarta nézni az életet a vadonban.

Ahogy nézett, megragadta a poharát, és lenyelte a felesét. Csak egy laza farmert viselt, amit kigombolt, mégis piszok jól illik hozzá. Volt tetoválás a karjain, a mellkasán, és bár a Grizzly Adams dolog folytatódott, a tinta jól nézett ki rajta.

- Mióta élsz itt? - kérdeztem, ő meg intett nekem, hogy üljek le.

- Öt éve.

Kiment a nappaliból, és figyeltem, hogy bemegy a ház egyetlen külön helyiségébe, a fürdőszobába. Egy másodperccel később kijött és egy sötét köpenyt tartott a karján. Megállt előttem, és felém nyújtotta.

- Mi ez? – kérdeztem, bár nagyon jól tudtam, hogy miért hozta.

- Mivel vihar lesz, úgy gondoltam, le szeretnél fürödni. - Állával a fürdő felé intett. - Van egy zuhany a fürdőben.

Nem szóltam egy pillanatig.

- Az utakat el fogja önteni a sár a vihar miatt, és nem fogunk tudni eljutni sem a házadhoz, sem a városba ma este.

Néztem rá, nem válaszoltam, mert tudtam, hogy mit fog mondani.

- Éjszakára itt kell maradnod.

A szívem megborzongott a szavai után.

- A köntös zuhanyzás utánra van, hacsak nem akarod vissza venni a koszos ruháidat. - felvonta a szemöldökét. Nyeltem egyet, torkom feszes volt és száraz.

- És az utakat túlságosan elárasztja az eső, hogy megpróbáljak visszamenni a városba, vagy a faházamhoz? - kérdeztem, bár azt sem tudtam, merre menjek vissza a faházamhoz még akkor sem, ha ma este visszavitt volna.

Bólintott. Nyeltem egyet, és végig gondoltam a lehetőségeimet… amik nem voltak, nem voltam felkészülve arra, amit mondott.

- Van telefonod?

A pillantás, amit kaptam azt üzente, hogy egy nagy fenét van. Mindegy, úgysem tudtam volna kit felhívni. Ha én nem tudok lemenni a hegyről, akkor feljönni sem fog tudni senki.

- Nem, nincs vezetékes, és nincs semmilyen térerő erre.

Néztem a zöld szemeit.

- De egyébként se lenne telefonom. Azért költöztem ide, hogy távol legyek minden szartól.

Természetes, hogy nincs semmilyen kommunikációs eszköz. A faházam közelebb van a városhoz, és volt benne vezetékes vonal, de ez a faház szó szerint a semmi közepén állt. Azt hiszem, cska jó lett volna a remény, hogy ha kiderül, hogy mániákus, akkor módom lenne kapcsolatba lépni valakivel.

Volt egy mobilom a hátizsákomban, de nem működött a környező hegyek miatt.

- Tényleg szívesen látlak éjszakára. A vihar el fog múlni reggelre, és akkor elviszlek a városba vagy vissza a faházadhoz.

Hosszú másodpercekre néztük egymást.

- Gyakran ajánlod fel a házad csak úgy egy idegen nőnek?

Karba fonta a karjait az izmos mellkasa előtt, és csak nézett rám.

- Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

Nem tudtam mást csinálni, csak bámultam őt. Nő vagyok, ő pedig határozottan egy férfi.

- Vagy ha nagyon bátor vagy és nem félsz a vihartól, meg a sötétségtől, megkeresheted az utat - mozdulatlanul állt.

- Lehet, hogy szerencsés leszek, és kikerül minket.

- Ez a vihar tegnap óta jött. Nem fog kikerülni - mondta teljes bizonyossággal.

Nem úgy nézett ki, mint akit aggaszt, hogy én vajon hogy döntök.

Mindig jók voltak a megérzéseim, amikor ilyen jellegű dolgokra került a sor, és nem kaptam tőle semmiféle jelet. Nem éreztem félelmet vagy aggodalmat, és kissé lazítottam.

De az is igaz, hogy a seggfej Russ esetében sem kapott el az a "fuss és ne nézz vissza" érzés.

érzés, amikor Russ-szal éreztem.

- Nézd, nem vagyok pszichopata. Nem tervezem, hogy láncra verve itt tartalak a házban.

Majdnem felhorkantottam, bár lehet, hogy okos dolog lett volna félni még akkor is, ha hangosan tagadta.

- Van kaja, ha éhes vagy, és van innivaló is, ha szomjas vagy - a kezembe tartott szeszesital felé intett. - És menedéket nyújtok neked a vihar elől.

Összefonta a karjait, és megsimogatta a szakállát.

Soha nem találtam igazán vonzónak az arcszőrzetet egy férfin, talán azért, mert sokáig dolgoztam az amerikai vállalati világban, de ő állat jól nézett ki a szakállal.

- Lezuhanyozhatsz, még mielőtt ide ér a vihar.

Megint a köntösre néztem, nem tudtam, hogyan érezzem magam, hogy zuhanyozni fogok ebben az idegen házában. De nem tudtam hazudni és azt mondani, hogy ez nem egy jó ötlet, mivel meleg vízzel megmosdani igenis jó ötletnek tűnt.

- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, de azt hiszem, a vihar le fogja csapni a villanyt, és az nem valami szerencsés dolog.

Aztán elfordult és visszament a konyhába. Egy pillanatig ott ültem, hogy megfontoljam, mit kellene tennem, és egy másodperc múlva csak annyit mondtam, hogy a fenébe is.

- Gyors leszek - mondtam, és lehúztam az italomat. Felkeltem és elindultam a fürdőszoba felé. Arra gondoltam, hogy ha Jake meg akarna támadni, már megtehette volna. Az, hogy megtisztálkodom és megnyugszom, nem fog változtatni a helyzetemen, de én sokkal jobban fogom érezni magam.