Charity Tahmaseb: A szellemeket szeretni kell (Coffee and Ghosts 1)

Szellemekkel suttogó

(5. részlet a harmadik epizódból)

A nap narancssárga és rózsaszín fénnyel emelkedik fel, amitől a homokkő épületek ragyognak a Main Street mentén. Malcolm vörös kabriója siklik az úton, visszatükröződött a kirakatok ablakaiban, mint valami egy filmből.

–  Szerinted az a … dolog az? – Kérdeztem Malcolmtól a levegő zúgása mellett. – Ő… egy testet keresett. – Nem is említve, hogy az a dolog rövid ideig foglyul ejtette Nigelt.

Megrázta a fejét. – Nem. A nő megérintett engem, emlékszel? A színpadon?

Óh. Igen. Emlékszek.

–     Nem tudom, ki ő valójában, de túl sok a melegsége és túl szilárd, hogy bármi más legyen, mint ember.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez bizonyít bármit is. Nem tudom elűzni a képet, ahogy a vörös körmével Malcolm állkapcsát simogatja, szóval az én nézőpontom egyértelműen ferde.

Charity Tahmaseb: A szellemeket szeretni kell (Coffee and Ghosts 1)

Szellemekkel suttogó

( 4. részlet a harmadik epizódból)

***

–     Nem kell az ajtóig velem jönnöd.

Ezt már mondtam korábban is. Tulajdonképpen legalább százszor elmondtam, mióta Malcolm és én elkezdtünk együtt dolgozni. Annak ellenére, hogy az utcám csendes és a szomszédaim fele nyitva hagyja az ajtaját (a másik fele pedig kulcsot tart a hamis kövek alatt), ha a nap a horizonttal kacérkodik, Malcolm megteszi az utat felfelé a veranda első lépcsőfokáig és megbizonyosodik, hogy elérem az ajtómat.

Semmit sem válaszol. Sosem erőltetem a dolgot és cserébe, ő sem. Csak ott van, szilárd és biztos. Ez az apró dolog meghatározza, hogy ki is ő.

–     Akkor reggel, – kezdem. A kezem az ajtókilincsen. Egy pillanattal később elrántom a kezem. Nem tudom megmondani, mi történt először. Felkiáltok? Vagy a mellkasomhoz szorítom a kezem, mert a fagy éles csípése átégeti magát a bőrömön?

–     Katy! Mi ez?

Megdermedtem, de eléggé kiegyenesedtem, hogy leteszteljem az ajtót újra. A jég szilárd. A házam? Malcolm megtapogatja az ajtót, de visszarántja a kezét

–     Francba. – A pillantása találkozik az enyémmel. – Ez nem lehet.

De az. A házam teljesen ellepték a szellemek. 

Charity Tahmaseb: A szellemekt szeretni kell (Coffee and Ghosts 1)

Szellemekkel suttogó

(3. részlet a harmadik epizódból)

***

A járdán találok rá Mr. Carlottára. Barátságtalan tekintettel mered a közösségi központ bejárati ajtajára. Egy pillanatig attól félek, rám néz mogorva tekintettel.

–     Ostobaság! – kiabálja. – Puszta ostobaság! Bárcsak itt volna a nagyanyád, Katy-lány.

Igen. Bárcsak.

–     Ő tudná, mi a teendő. Oh, bedobná egy szurdokba azt a sarlatánt. – Ide-oda integet előttem az ujjaival. – Az a te fiatalembered….

–     Nem az én fiatalemberem, Mr. Carlotta. Az üzlettársam.

–     Egy gyalázatos, azt a nőt választja helyetted.

–     Nem hiszem, hogy bárkit is választott. – Bármiért, most megvédem Malcolmot, meg sem szólalok. Talán egyszerűen nem tudom elhinni. Így helyette azt mondom: – Haza guríthatom?

–     Tudom, hogy tudod, Katy-lány.

Felsóhajtok. – Esetleg haza guríthatom, Mr. Carlotta?

–     Nem, de talán vissza vihetsz a gondozóintézetbe.

Újra felsóhajtok.

Charity Tahmaseb: A szellemet szeretni kell (Coffe and Ghosts 1)

Szellemekkel suttogó

(2. részlet a harmadik epizódból)

***

Mit vesznek fel egy szeánszra? Biztosan nem görkoris szoknyát térdig érő kockás zoknival párosítva. Kivéve, ha te én vagyok. Mert pontosan ez az, amit viselni fogok. Az egyetlen másik dressz a ruhatáramban a kosztüm, amit a nagyanyám temetésén vettem fel. Nem tudom rávenni magam, hogy felvegyem, és kétlem, hogy valaha képes leszek rá. Eladományozni sem tudom, szóval csak lóg, kísérti a szekrényem.

A Springside Közösségi Központon kívül tömeg verődik össze. A hosszútávu gondoskodás intézmény lakói bizonytalan lépteikkel haladnak lefelé a reptéri buszhoz, mások a kerekesszék rámpánál várakoznak. Intek Mr. Carlottának, aki épp csak megérkezett a járdára.

–  Katy-lány, te hiszel ebben a marhaságban? – Megfogja a kezem, mint ahogy mindig. Beljebb megyünk, mintha az esti időpontja lennénk, az egyik gondozója, aki tolja a tolószékét.

Charity Tahmaseb: A szellemeket szeretni kell (Coffee and Ghost 1)

Szellemekkel suttogó 

( 1. részlet a harmadik epizódból)

Ameddig a szellemek eltűntetése működik, addig a lelkek megtisztítása Sadie Lancaster házában sosem fog megváltozni. Gyanítom, hogy ők ugyanaz a két lélek, habár a lelkekről ezt nehéz elmondani. Gyanítom, hogy befolyásolja őket egy fontos mennyiségű szeretet Sadie-től, mert mindig visszatérnek. Nem bánják az elfogásukat szolgáló erőfeszítéseimet. Nem bánják a kávét sem, amit így felhasználok. Összességében, Sadie házának megtisztítása a szellemektől bizonyos összegű készpénz befolyását garantálja minden hónapban.

A K&M SzellemIrtó Specialisták méltányolja és számít arra a bizonyos mennyiségű pénzre.

– Tudod, Katy, – mondja nekem Sadie, a kezek csapkodnak. – Beszéltem valakivel, aki azt mondta, magamhoz kellene ölelnem a szellemeimet.

– Megtehetnéd, – mondom, mentálisan a készpénz mennyiségét mérlegelem az őszinteség ellenében. Az kezemben bölcsőbe fogok egy csésze kávét, amit a fő fürdőszobában terveztem elhelyezni. A szellemek szeretik a különféle WC- vicceket. Igazából nem akarsz egyet a fürdőszobádba. A bögre égeti az ujjaim hegyét, gőz száll fel a csészéből. A gőzben valami csillog. Talán már megvan az első fogásom.