2018. október 10., szerda

Charity Tahmaseb: Kávé és Szellemek 1: Második epizód


Engedd ki a szellemeket

***
Belesüllyedek a kanapépárnákba, mintha Malcolm vallomása ellopta volna belőlem a levegőt. Talán így volt, képletesen persze. Egy szellemfaló. Még sohasem találkoztam ilyennel, a nagymamám sohasem mesélt erről.
     Hogy illek bele ebbe a helyzetbe?
  Te… megmentettél engem. A szamovárt tároló helyként használtam, így nem kellett elnyelnem a szellemeket, nem estem kísértésbe. – Felsóhajt. – Most, hogy tudom, van más lehetőség is, hogy nem kell magammal cipelnem vagy magamban, normális életet élhetek. Tudod miért rúgtak ki a brókercégből, nem igaz?
     Azt gondoltam a gazdasági válság miatt.
Megrázza a fejét. – Ez a kifogás. A leépítés. A diploma után a bátyám odáig követett. Az első munkám a főiskola után. Azt hittem, mindent elrendeztem. Azt egy nap feltűnt Nigel. Ő...
Malcolm abbahagyta és a plafonon keresgélt, mintha a szavak, amikre szüksége van, ott lennének.
     A nyilvános előtérben állt, mint valamiféle őrült próféta, a szellemekről beszélt és természetesen rólam. Az embereket zaklatta, különösen a női brókereket. Ez … – Megborzong. – Szörnyű volt.

2018. október 7., vasárnap

Charity Tahmaseb: Kávé és Szellemek 1: Második epizód



Engedd ki a szellemeket

* * *
A karom nyílalt a tetanusztól. Ez az apró bosszúság jobban zavart, mint a kötés csomója a combomon keresztül, illetve a tény, hogy semmiféle farmert nem tudok a kötés fölé húzni. Rákényszerültem, hogy rövid, kacér görkoris szoknyát hordjak. Ez a szoknya, ami igazán túl rövid a legtöbb cselekvéshez, lehet az egyetlen dolog, amit a jövő hétig viselhetek.
Nem túl jó érzés a szellemvadászathoz.
A kanapén ülök az irodánkban, a tálcát felemeltem a combjaim fölé, hidat építve a kötésem fölé. Bölcs lépésként Malcolm hideg ebédet hozott, szendvicseket és jeges limonádét a szomszédos csemegeboltból. Nem vagyok hangulatban a kávéhoz.
     Jól vagy? – mondja. Éppenséggel, minden tizenöt percben megkérdezi. Mostanáig nem szerettem a válaszadást.
     Ezelőtt sohasem voltam felhólyagosodva – mondom neki.
     A doktor azt mondta nem fog behegesedni….
     Nem ez az, ami idegesít.

2018. október 2., kedd

Charity Tahmaseb: Kávé és Szellemek 1: Második epizód



Engedd ki a szellemeket

A közhiedelemmel ellentétben nehéz megtalálni egy szellemet a temetőben. De egy mauzóleumban? Mint az egyik szellemtelenben, ahol Malcolm és én épp keresztülsétálunk? Így még nehezebb lesz. Végtelen termeken át vándorlunk. Fal falt követ. Kiállító kiállító után. A belseje tele ablakokkal, acéllal és márvánnyal. A napfény keresztülömlik az üvegen, amitől összerezzenek. Még akkor is a Tartós Pihenés Mauzóleum[1] a – könnyen lehetséges – leghidegebb hely a földön, vagy legalábbis ebben az országban.
     Nem érzek semmit – mondom Malcolm-nak. Éppenséggel, súgom, ami nevetséges, mert mi voltunk az egyedüli két ember a harmadik emeleten. 
     Gyerünk tovább – mondja, a hangja szintén fojtott. – Talán van itt valami. Plusz, megígértem.
Igazság szerint, ritkán utasítunk el szelleműző munkát. Gyakran nem többek, mint egy csintalan kis lelkek. Imádnak viccelődni. Ha esetleg valami a temetőben kísértene, annak tündérnek kellene lennie. Bármit is hiszel érzékelni, látni vagy tapasztalni az a képzeleted szüleménye, félelmek és elfojtott érzelmek. Nem ördögűzőre van szükséged. Hanem egy pszichiáterre.

2018. október 1., hétfő

Az arrogáns: Epilógus


Epilógus

Noah

Kilenc hónappal később…

Ha úgy éreztem volna, egy éve feleségül vettem volna Harley-t. Meggondolatlanul is beleugrottam volna vele. Tudom, hogy a kezdetektől az enyém volt, de időt is akartam neki biztosítani, hogy megértse, mibe lép be velem.
Tudom, hogy féltékeny férfi tudtam lenni, kisajátítottam és ragaszkodtam az idő nagy részében, de semmi nem volt az életben, ami többet jelentett nekem annál a nőnél, akire vártam.
Amikor elindult a zene, minden és mindenki elhalványult. Csak a folyosóra koncentráltam, a szívem megállt, amikor láttam őt befordulni a sarkon és megállni a végén, pont a bejárat előtt. A napfény beáramlott a hatalmas dupla bejárati ajtó ólomüvegén keresztül, a fény körbeölelte, a teste eleje kissé árnyákban volt.
Az apja volt az egyik oldalán, és ahogy közelebb sétált, képtelen voltam megállítani, de a legerősebb érzelmeket éreztem, amik valaha elöntöttek.  Mindig ezt éreztem vele, de nézni, amint felém közeledik, hogy elmondja a fogadalmát, hogy a feleségem legyen, de a birtokló énem felemelkedett, mint egy veszélyes vad.

2018. szeptember 30., vasárnap

Az arrogáns: XI. fejezet


11.  fejezet

Harley

Egy évvel később…

A konferencia teremben dolgozó Noah-t figyelni a legerotikusabb és legvonzóbb dolog, aminek valaha a tanúja voltam.
     A tény, hogy fél ponttal lecsúsztunk talán jelentéktelennek tűnik, ám megbocsáthatatlan.
Vadnak nézett ki, ahogy ezeket nyersen és meztelenül kimondta a tanácsteremben. Jegyzeteltem az osztályomnak, rövid tényállást készítettem mindenkinek a kicsi, de igen fontos csapatomban arról, amit Noah mondott.
Miután rövid ideje voltam a Wright Industries-nél, pénzügyi szempontokból segítettem a bérszámfejtési osztályon. Természetesen reméltem, hogy egy napon jobban elmélyülhetek az emberi erőforrások területén, ezt akartam mióta iskolába jártam, üzleti menedzsmentre specializálódott diplomám volt. De alig mindössze egy éve voltam a vállalatnál és kidolgoztam a seggem, hogy idáig jussak.
     Nos, a következő megbeszélésünkön nem csak azt akarom látni, hogy azok a számok visszaszorulnak, ahol az utolsó jelentésekben voltak, hanem azt akarom, hogy kielőzzék őket.

2018. szeptember 27., csütörtök

Charity Tahmaseb: Kávé és Szellemek 1: Első epizód



Szellem a kávéfőzőben

***

Letesztelem a bejárati ajtót, a garázst, még a fürdőszoba ablakot is. Minden felület, amit megérintek megfagyasztja az ujjperceimet. Sadie Lanchester házát teljesen megszállták a szellemek. Általában ilyesmit évekbe telik elérni. Igaz, hogy már egy hónapja vagy régebben nem pucoltam ki a szellemeket, de nem ez lehetett ennek az egésznek az oka.
A pillantásom végig vándorol a struktúrán, a kéménytől az alapokig. Minden ablak fekete, a cseresznyekék festék halott szürkévé vált. Be kell jutnom. Most rögtön be kell mennem. Tehát a legészszerűbb dolgot teszem. Felmasíroztam a verandára, a tenyerem az ajtócsengőre tapasztom és egy teljes percig hagyom csengeni. Aztán keresztezem a karom a mellkasom előtt és dobbantok a lábammal.
     Senki sem kap semmilyen kávét, hacsak valaki nem nyitja ki ezt az ajtót! – Hatalmaskodónak hangzok, mint a nagymamám. Kedvelem ezt a tényt.
Egy pillanattal később az ajtó nyikorog a zsanérokon. Fellapátolom a kávéfőzőt és a táskakészletet, majd a konyhába robogok.
     Malcolm? – Hívom őt. – Jól vagy?

2018. szeptember 25., kedd

Az arrogáns: X. fejezet


10.  fejezet

Harley

Néhány hónappal később…

     Mindkettőt te iszod?
A mély hang miatt hátra pillantottam a vállam felett. Ott állva a srác úgy nézett ki, mintha most jött volna ki a tárgyalóteremből. Fiatal volt, de magabiztos légkör vette körbe. Nem találtam vonzónak az egóját. Noah esetében más volt.
Noah más volt.
Egy üveg vodkát tartott, és amikor mosolygott, egyenes vakító fehér fogak köszöntek rám.
     Nem, – mindössze ennyi volt a mondanivalóm, de mosolyogtam.
     Hölgyem? – mondta a pénztáros, mire visszafordultam. – Parancsoljon. – Visszaadta a bankkártyám, megköszöntem neki, mosolyogtam és megragadtam a két üveg bort a ma esti vacsorához.
Egy barátságos mosollyal hagytam magam mögött a srácot mielőtt kisétáltam.
Noah-nak fel kell vennie engem és egyenesen a lakása felé megyünk, ahol megfőzöm a vacsorát. A kapcsolatunk messziről indult, majd szenvedélyes feszültség vibrált köztünk az irodájában hónapokig, és azóta ismerkedünk egymással. Habár a kémia és az elektromosság kettőnk közt olyan volt, amit még sosem tapasztaltam és úgy bekebelezett, hogy sosem akartam, hogy véget érjen, tudom, hogy okos volt odafigyelni rá.
Ámbár igazság szerint szerettem Noah alfás, birtokló természetét.