2018. december 16., vasárnap

A vad: VII. fejezet


7.       fejezet

Dillon

 Kérlek, szükségem van rád! – nyögi, és majdnem elveszek benne. Csaknem anélkül mentem el, hogy benne lennék.
Nem voltam nővel, mióta visszajöttem az aktív szolgálatból. Senkivel nem akartam együtt lenni, nemhogy egy nő legyen az ágyamba azután a szar után, ami a testvéremmel történt. De aztán évekkel ezelőtt megláttam Lexit, és a vonzalmam azonnali volt.
És még ha távol maradtam, még ha bebeszéltem magamnak, neki az a legjobb, amit megtehetek, ha nem megyek utána, többé nem tudtam magam megállítani. Vágytam rá. Csak rá.
De aztán beszélt hozzám, amit első alkalommal tett meg. A szemébe néztem, észrevettem benne valami ismerőset, és tudtam, hülye barom vagyok, hogy várok, hogy nem megyek utána.
 Nagyon sok önuralmam volt a mai nap során, amióta megjöttél. – Mondom közvetlenül a szájánál.
  És most?
   Semmi. Kibaszott. Önuralom.
Az enyém.
Egy rohadt állatnak éreztem magam vele ebben a pillanatban, csak arra vágytam, hogy minden porcikáját felfaljam. Azt akartam, hogy a nevem sikoltsa, miközben boldoggá teszem. Azt akartam, hogy elmenjen miattam, miközben a teste minden részét végig nyalom.

2018. december 13., csütörtök

Charity Tahmaseb: A szellemekt szeretni kell (Coffee and Ghosts 1)


Szellemekkel suttogó
(3. részlet a harmadik epizódból)
***
A járdán találok rá Mr. Carlottára. Barátságtalan tekintettel mered a közösségi központ bejárati ajtajára. Egy pillanatig attól félek, rám néz mogorva tekintettel.
     Ostobaság! – kiabálja. – Puszta ostobaság! Bárcsak itt volna a nagyanyád, Katy-lány.
Igen. Bárcsak.
     Ő tudná, mi a teendő. Oh, bedobná egy szurdokba azt a sarlatánt. – Ide-oda integet előttem az ujjaival. – Az a te fiatalembered….
     Nem az én fiatalemberem, Mr. Carlotta. Az üzlettársam.
     Egy gyalázatos, azt a nőt választja helyetted.
     Nem hiszem, hogy bárkit is választott. – Bármiért, most megvédem Malcolmot, meg sem szólalok. Talán egyszerűen nem tudom elhinni. Így helyette azt mondom: – Haza guríthatom?
     Tudom, hogy tudod, Katy-lány.
Felsóhajtok. – Esetleg haza guríthatom, Mr. Carlotta?
     Nem, de talán vissza vihetsz a gondozóintézetbe.
Újra felsóhajtok.

2018. december 10., hétfő

A vad: VI. fejezet


6.   fejezet

Lexi

Dillonra bámultam. Jelen pillanatban különösen vadnak tűnt, mintha egy vadállatt esett volna csapdába benne, ami kétségbeesetten ki akart szabadulni.
Hosszú pillanatoknak tűnt mielőtt újra megszólalt.
   Nem akarom, hogy elmenj.
A szavaitól gyorsabban dübörgött a szívem. Nem akarta, hogy elmenjek. Jó, mert én sem akartam elmenni.
   De meg kell ismerned engem, a múltamat és hogy milyen ember vagyok.  
A mód, ahogy mondta, baljóslatúan hangzott.
Lassan bólintottam. Feltételezem, hogy a pletykákra utal, amiket hallottam, vagy talán arra, hogy mi történt a testvérével.
   Mindannyiunk szekrényében vannak démonok.
Olyan sokáig maradt csendben, hogy egy furcsa érzést éreztem áthaladni magamban.
   Embereket öltem, Lexi.
Erre én is rájöttem. Végül is tengerész volt.  – A hadseregben az életedért harcolva bizonyára nem adott neked túl sok választási lehetőséget.
   És szerinted ez mindet helyessé tesz? – Felemelte egyik sötét szemöldökét, az arca még mindig érzelemmentes.

2018. december 7., péntek

Charity Tahmaseb: A szellemet szeretni kell (Coffe and Ghosts 1)


Szellemekkel suttogó
(2. részlet a harmadik epizódból)

***

Mit vesznek fel egy szeánszra? Biztosan nem görkoris szoknyát térdig érő kockás zoknival párosítva. Kivéve, ha te én vagyok. Mert pontosan ez az, amit viselni fogok. Az egyetlen másik dressz a ruhatáramban a kosztüm, amit a nagyanyám temetésén vettem fel. Nem tudom rávenni magam, hogy felvegyem, és kétlem, hogy valaha képes leszek rá. Eladományozni sem tudom, szóval csak lóg, kísérti a szekrényem.
A Springside Közösségi Központon kívül tömeg verődik össze. A hosszútávu gondoskodás intézmény lakói bizonytalan lépteikkel haladnak lefelé a reptéri buszhoz, mások a kerekesszék rámpánál várakoznak. Intek Mr. Carlottának, aki épp csak megérkezett a járdára.
  Katy-lány, te hiszel ebben a marhaságban? – Megfogja a kezem, mint ahogy mindig. Beljebb megyünk, mintha az esti időpontja lennénk, az egyik gondozója, aki tolja a tolószékét.

2018. december 5., szerda

A vad: V. fejezet


5.   fejezet

Dillon

Láttam, hogy engem néz, ahogy a szarvasról gondoskodtam, éreztem magamon a pillantását, amikor levettem a mocskos inget és megtöröltem vele magam. Rohadtul imádtam, ahogy engem bámult, és reméltem, mint a pokol, hogy reagált rá.
Sok dolgom volt ma, vele kapcsolatban. Lexi még a nap vége előtt tudni fogja, azt akarom, hogy az enyém legyen. És ha azt gondolja, csak úgy kisétálhat innen… elég hamar rá fog jönni, hogy nem fogom harc nélkül elengedni.
Kiléptem a kis épületből, amit zuhanyzásra állítottam fel.
Maga a kunyhó sem volt áram nélkül, és bár az évek során könnyen úgy alakítottam, hogy a generátort többre is tudtam használni, a hűtő mellett, de inkább az élet egyszerűbb módját kedvelem.
A zuhanyt egy tartály táplálta és melegítette, a tűzzel többet világítottam, mint nem.
Megszáradtam, megragadtam a váltás ruhát, amit a zuhanyzóban tartottam, és visszaindultam a kunyhóba.
Francba, magamon kellett volna tartanom a véres ruhám, így kívülről láthatta volna egy verzióját a sötétségnek, amit magamba rejtek. Őszintébb lenne, mint feltakarítani, mint eltüntetni a személyiségem szörnyű valóságát.
Vagy figyelembe veszi, mit akarok, vagy a szart is kiijesztem belőle.
Akárhogyan is, de kiderítem.

2018. november 30., péntek

Charity Tahmaseb: A szellemeket szeretni kell (Coffee and Ghost 1)

Szellemekkel suttogó 
( 1. részlet a harmadik epizódból)
Ameddig a szellemek eltűntetése működik, addig a lelkek megtisztítása Sadie Lancaster házában sosem fog megváltozni. Gyanítom, hogy ők ugyanaz a két lélek, habár a lelkekről ezt nehéz elmondani. Gyanítom, hogy befolyásolja őket egy fontos mennyiségű szeretet Sadie-től, mert mindig visszatérnek. Nem bánják az elfogásukat szolgáló erőfeszítéseimet. Nem bánják a kávét sem, amit így felhasználok. Összességében, Sadie házának megtisztítása a szellemektől bizonyos összegű készpénz befolyását garantálja minden hónapban.
A K&M SzellemIrtó Specialisták méltányolja és számít arra a bizonyos mennyiségű pénzre.
Tudod, Katy, – mondja nekem Sadie, a kezek csapkodnak. – Beszéltem valakivel, aki azt mondta, magamhoz kellene ölelnem a szellemeimet.
Megtehetnéd, – mondom, mentálisan a készpénz mennyiségét mérlegelem az őszinteség ellenében. Az kezemben bölcsőbe fogok egy csésze kávét, amit a fő fürdőszobában terveztem elhelyezni. A szellemek szeretik a különféle WC- vicceket. Igazából nem akarsz egyet a fürdőszobádba. A bögre égeti az ujjaim hegyét, gőz száll fel a csészéből. A gőzben valami csillog. Talán már megvan az első fogásom.

2018. november 27., kedd

A vad: IV. fejezet


4.   fejezet

Dillon

Lexi egy órája elaludt, és bár szerettem volna elárulni neki, az, hogy itt van, a tetőm alatt, az én helyemen, pontosan az volt, ahol őt szerettem volna tudni, de mégis csukva tartottam a szám.
Kijött ide, hogy beszéljen velem.
Ez a felismerés csak vágy volt, több érzelem összekeveredése, azok, amikre kényszerítettem magam, hogy ne törjenek a felszínre.
Halk hangot adott ki alvás közben, félretoltam a gondolataim, őt figyeltem. Nem akartam, hogy elmenjen, a gondolat, hogy az ágyamhoz láncolva tartom itt, ez forgott a fejemben. Nem voltam egy kicseszett suttyó, még ha bármi áron a magaménak is akartam, azt is szerettem volna, hogy azért legyen itt, mert ő vágyik rá.
Ő jött hozzám. Ő akart beszélni velem.