Epilógus
Cannon
– Istenem, Cannon.
Ez a hely elképesztő. – A hátsó udvaron szaladgáló Triumphról Sage vigyorgó
arcára néztem. – Soha nem gondoltam volna, hogy az a fajta fickó vagy, aki egy
régi, felújított viktoriánus épületben lakik, de működik. Egyszerűen... te ide
illesz.
– Nem a házba, drágám, - válaszoltam, a sörösüveget az ajkamhoz emeltem, és belekortyoltam. – Hanem a nőhöz, aki benne lakik.
– Ő is eléggé
elképesztő, - tette hozzá gyorsan Sage. – Gyönyörű és édes. És még mindig nem
tűri el a szarságaidat. Kedvelem őt, édesem.
– A világot jelenti
nekem, Gesztenye, - motyogtam, átkaroltam a legidősebb barátnőm vállát, és
oldalról ölelésbe húztam.
– Te tényleg
szereted őt, ugye?
Ez a válasz olyan könnyű volt, mint a
lélegzetvétel.
– Mindenemmel,
ami vagyok. Téblábol, ha ideges vagy izgatott, nem tudja megkülönböztetni a
Harley-t a Triumph-tól, minden kóborlót befogadna, akit az utcán talál, ha
tehetné, és rohadtul nem tud főzni, de el sem tudom képzelni, hogy egyetlen
napot is nélküle töltsek.
A szemei könnybe lábadtak, miközben
bizonytalan vigyorral nézett fel rám.
– Ez boldoggá tesz,
drágám.
– Köszönöm, drágám.
Visszafordultunk a csodálatos kilátás
felé, amely körülvette a régi házat, amelybe az asszonyom a szeretetét öntötte,
amíg vissza nem állította régi fényét. Én megelégedtem volna azzal, hogy
csendben álldogálok a barátommal, de úgy látszik, Sage-nek más tervei voltak. –
Csak egy kérdés.
– Igen?
– Ha olyan szörnyen
főz, akkor mi a fenéért engeded, hogy mindannyiunknak ő készítse a hálaadási
vacsorát?
Az arckifejezésébe fűzött félelemre mély
nevetésre dobtam hátra a fejem. Mielőtt válaszolhattam volna, kopogást
hallottam a hátam mögül, és megfordultam, hogy Farah pánikba esett arcát lássam
a konyhaablakon keresztül.
– Segítség, -
motyogta, és úgy nézett ki, mintha csak másodpercekre lenne a szívrohamtól.
Aztán összekulcsolta a kezét a mellkasa előtt. – Kérlek!
– Ne aggódj emiatt,
Gesztenye, - mondtam, miközben elengedtem Sage-et, és elindultam a hátsó ajtó
felé. – Van egy tartalék vacsorám elrejtve az egyik vendégszobában.
Ezzel becsuktam az ajtót a barátaim nevetésének
hangjaira, és elindultam a konyha felé, hogy megmentsem a nőmet attól, ami
minden bizonnyal egy epikus katasztrófa lesz.
Farah
Ránéztem a fazékban lévő alvadt ragacsra,
és éreztem, ahogy a pánik első hullámai rám törnek. A ház tele volt emberekkel,
akik egy hihetetlen hálaadási vacsorára vártak. Nekem pedig ragacsom volt.
Cannon felé fordítottam a tekintetem, a fogaim közé húztam az alsó ajkamat, és
ráharaptam.
– Azt hiszem, valami
baj van a mártással.
– Tudtam! –kiáltott
fel Jase, és frusztráltan felemelte a kezét, miközben Bennett féktelenül
nevetett. – Mondtam, hogy hiba hagyni főzni. Szerinted nyitva van az a kínai
hely a városban?
Gyilkos pillantást vetettem rá, amitől Bennett
még jobban felnevetett.
– Beszélj csak
tovább, és nem fogsz enni egy rohadt dolgot sem, - fenyegettem meg.
– Semmi baj, bébi, -
mondta Cannon, a füstös hangja csodákat tett, hogy megnyugtassa fáradt idegeimet.
– Majd mi elintézzük.
– Nem tudom, mi
történt, - kiáltottam, miközben körülnéztem az előttem álló katasztrófán. – Követtem
a receptet, amit adtál. Valami baj lehet az összetevőkkel. Talán lejárt a
szavatossági idejük.
Cannon mély kuncogása megütötte a fülemet,
ahogy odalépett hozzám, félretolva az útból.
– Utálom, hogy ezt
kell mondanom, Kolibri, de ennek semmi köze a szavatossági időhöz.
– Ez az. – Jase
felpattant a székéről, és előhúzta a zsebéből a mobiltelefonját. – Rendelek
kínait.
Mielőtt leszidhattam volna a bátyámat,
Brantley hangja áthallatszott a konyhán, közvetlenül azelőtt, hogy belém
szántotta volna magát, és átkarolta a lábam.
– Cinosz Fawah!
– Szia, édesem. –
Rávigyorogtam a köntösébe, és a hajába nyúltam, hogy felborzoljam a haját.
– Éhesz vagyok.
Együnk!
– Amit a kölyök
mondott, - mondta Jase holtpontosan.
A fejem másodpercekre volt attól, hogy
felrobbanjon, amikor Cannon akcióba lendült. Lehajolt, felkapta a féktelen
négyéves gyereket, és odavitte Jase-hez.
– Mindjárt kész a
vacsora, haver. Miért nem nézel Jase bácsival együtt egy kis focit, jó?
– Igen! – Brantley
ordított, és addig vonaglott, amíg a bátyám végre talpra nem állította, aztán
kirohant a konyhából.
– Félek felügyelet
nélkül hagyni őt, - motyogta Jase, és reszketve nézett a tűzhelyre.
– Kifelé, -
parancsolta Cannon. – Mindent kézben tartunk. Nincs szükségünk arra, hogy itt
bent rontsd a helyzetet.
Mivel Cannon hangja nem hagyott teret
vitának, Jase és Bennett a nappaliba ment, ahol az új családom többi tagja
összegyűlt a hatalmas tévénk előtt, így én és Cannon egyedül maradtunk.
Megpaskolta a tűzhely melletti pultot,
miközben az összes égő tárcsáját megigazította.
–
Foglalj
helyet. Pihenhetsz, és társaságomban lehetsz, amíg ezt befejezem. Hogy hangzik?
Hosszú idő óta ez hangzott a legjobb
ajánlatnak, amit kaptam, és nem haboztam, hogy elfogadjam, felugrottam a
pultra, hogy nézhessem, ahogy az emberem dolgozik.
–
Gondolod,
hogy megmenthető belőle valami?
Megnyugtatóan kacsintott rám.
–
Meg
tudom csinálni, ne aggódj. És csak azért, mert szeretlek, még az összes
dicséretet is neked adom.
Az ajkaim incselkedő vigyorra húzódtak,
miközben azt válaszoltam:
–
És
csak azért, mert szeretlek, ezt is megengedem.
Nem gondoltam volna, hogy a pasim még
dögösebb lehet, mint amilyen már volt, de ahogy a konyhában mozgott, miközben a
hálaadásnapi lakomát mentette, amit az összes barátunknak és családtagunknak
készültünk megetetni, az egyik legszexibb dolog volt, amit valaha láttam. És
bár izgatott voltam, hogy mindenki, akit szerettem, egy fedél alatt van, egy
részem alig várta, hogy elmenjenek, hogy Cannon teljesen az enyém lehessen.
Elmozdult a tűzhelytől, a kezét a térdemre
tette, és szétnyomta a lábam, hogy közéjük lépjen. Az arckifejezése
felmelegedett, ahogy odahajolt hozzám, és az ajkát az enyémhez simította.
–
Boldog
vagy, Kolibri? - kérdezte, miközben a nyaka köré fonta a karomat.
A házam tele volt nevetéssel és
szeretettel, barátok és családtagok vettek körül, és jelenleg a karjaimban
tartottam a jövőmet. Csak jó volt a láthatáron számomra.
És mindez ennek az embernek és ennek a
hihetetlen városnak volt köszönhető.
–
Nem
csak jól vagyok, édesem. Én boldog vagyok - válaszoltam. – De mivel minden nap
veled jobb, mint az előző, úgyhogy azt hiszem, holnapra még nagyobb szót kell
kitalálnom.
A vigyorától bukfencezett egyet a gyomrom.
– Alig várom, hogy halljam, mit találsz ki.
Közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam, ami
csak akkor szakadt félbe, amikor Jase visszatáncolt a konyhába, karjában a
szundikáló macskámmal.
–
Tudod,
már régóta meg akartam kérdezni. Miért nevezted el a macskádat Crashnek?
A fejem visszarántottam Cannonra, a
szemeim összeszűkültek, amikor felkaptam a fejem.
–
Egy
szót sem!
Ezzel a párom nevetésben tört ki, és a
hang átjárta az egész testemet, amitől a mellkasomban az az immár állandóan
jelen lévő melegség még jobban kivirult.
Ó, igen, gondoltam, miközben még
szorosabban öleltem. Ez határozottan boldogság.
VÉGE
Lexy
Köszönöm!❤
VálaszTörlésKöszönöm az elmúlt évek könyvélményeit. Sok sikert, boldogságot és egészséget kívánok az elkövetkező évekre.
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam.❤️❤️❤️
VálaszTörlés