A viking: IV. fejezet

4. fejezet

Gunnar 

Kibámulok a falumra, az otthonomra. Mindenki összegyűlt a parton, a fehér kavicsos parton, az üdvözlő mosolyuk tudatosítja bennem, hol volt a szívem. Megfordultam és Ingridre néztem. Vastag szőrmébe burkoltam, karcsú teste annyival kisebb volt, mint az enyém.

– Otthon, – mondtam, a hangomban egyértelmű a büszkeség. Mosolygott és bólintott, ott rögtön magamhoz akartam húzni és a kifulladásig csókolni. Arra gondoltam, hogy a démonok életének megszüntetése miatt mentem el a küldetésre, hogy leverjük őket és békét hozzunk a falumban, s végül ráleltem a jövendőbeli feleségemre. Közel tartottam, szükségem van rá az oldalamon, védelmezve, biztonságban.

Thorsenre és Viggora néztem, mindketten a helyén tartották harcos arckifejezésüket, az edzett külső azé a férfié, akik voltak… akik mindannyian voltunk. Csak még nem leltek rá arra az asszonyra, akit akartak, akit a magukénak tudhatnak. Csak a szőrmék alatti üzekedést ismerték, hacsak nem érzik majd meg azt a húzást, azt a szükséget, hogy eget földet megmozgatva harcoljanak megbizonyosodva, hogy az a nő ott marad mellettük.

És amikor eljön az idejük – és tudom, hogy elfog – térdre fognak majd esni, csakúgy, mint én tettem, amikor először észrevettem Ingridet.

Amikor kikötöttünk és elhagytuk a hajót, átvezetem a falun. Feltételezem, észrevette hogyan néznek ránk az emberek, hogyan fejezik ki tiszteletüket, tekintettel a vezetőjükre. A kunyhóm felé irányítom, hogy kikerüljön a hideg levegőből, muszáj egyedül maradnia. Szép volt közelében lenni a hajón, de sosem voltunk teljesen egyedül. Gondoskodni akarok róla, kényelembe helyezni és nézni, ahogy öröm mossa az arcát. Az a férfi akartam lenni, aki megadja neki azt, amire szüksége volt.

– Te vezeted a falut, a királyuk vagy? – kérdezte, a szőrme még mindig szorosan körbefogta. Le akartam róla tépni, megnézni, mi volt alatta.

– Igen. Az vagyok, bár nem akartam, hogy annak tartsanak. Csak biztos akartam lenni, hogy jóllakottak, biztonságban vannak. Biztonságban vannak a többi férfi segítségével. – Kissé lehajtom a fejem, rá koncentrálok, figyelem, amint körülnéz. – Ezért mentünk a fosztogatók után. Loptak tőlünk, veszélybe sodorták ezt a közösséget. Megölték az embereket. Nem hagyhattam, a falu harcosai nem engedhették, hogy eltűnjenek. – Láttam a szemeiben a kérdést. Valószínűleg azt gondolta, hogy minden viking ugyanolyan, és gondolom, bizonyos értelemben ugyanolyanok is vagyunk, ha valamit meg akartunk szerezni.

– Te nem veszel el másoktól semmit? – a hangja halk, mintha hezitálna, hogy feltegye-e a kérdést. Sosem ártanék neki, és erre elég hamar rá fog jönni. Az elsődleges feladatom, hogy megbizonyosodjak a biztonsága és boldogsága felől.

–  De igen, de nem gyilkolunk sportból. Ölünk a védelemért, hogy megtartsuk azt, ami a miénk. Ha szükségünk van valamire a falunk gyarapodásához, nem kérdezzük, hogyan szerezzük meg. Ha valaki az utunkba áll, ha valaki megpróbálja megakadályozni, hogy megszerezzük azt, amire az embereinknek szüksége van, azt félreállítjuk. – Megérintem az arcát. – De a vadászok, akiket elpusztítottunk, nem voltak más, csak vér. Erőszakolók, gyilkosok, ez volt a sportjuk. Nem voltak valódi férfiak, nem törődtek mással, csak magukkal. A másik levadászása adott nekik elégedettséget, az embereik túlélésével nem törődtek.

Bólintott, és láttam a szemében a megértést. Megint a falura koncentráltam, látom a távolban a kunyhómat. Közelebb értünk, kinyitottam előtte a faajtót, biztatva, hogy elsőként lépjen be. Nincs benne túl sok minden, de meleg volt, már tűz ropogott egy falusi jóvoltából, aki kétségtelen, hogy láthatta a közeledésünket. Az ágyam kemény volt, a szőrmék miatt több mint elég volt mindkettőnk elhelyezkedéséhez és a feleségem melegen tartásához.

– Hozatok némi ételt, aztán készítek neked egy fürdőt.

Ahogy rám nézett, a méltányolás a szemeiben, büszkeséggel töltött el, hogy megadhatom ezeket neki. Gyorsan megleltem Finnt, egy fiatal fiút, aki kétségbeesetten szakképzett harcos akart lenni. Elfutott az asszonyomnak ételért, egyúttal forró vízért is a mosakodáshoz.

– Beleszülettél, ebbe a pozícióba?

Közelebb léptem hozzá, láttam, ahogy a pulzusa kétségbeesetten lüktetett a füle alatt. – Nem. – Még egy lépés. – Megharcoltam a titulusért, megöltem a zsarnokot, aki vezetett minket. – A szeme csak egy töredéknyi időre kerekedett ki. Láttam az arcán, hogy ez nem volt új neki. Faluban élt, és a legtöbb gyakorlatot a legtöbb helyen végrehajtották. Ha uralkodni akartál, készen kell állnod a halálra, a gyilkolásra.

A szemébe nézek és kinyúlva megfogom a kezét. A bőre meleg és puha. A tenyere tökéletes az enyémben. Egyszerűen annyira kicsi volt mindenhol, olyan apró, nőies. Itt és most vágytam rá, de előbb az ő igényei jönnek, nem pedig fordítva.

Rám mosolygott, a látvány minden részemet felkeltette, majdnem azt mondtam, csessze meg a fürdő, csessze meg az étel. Arra vágytam, hogy jól érezze magát, hogy megfeleljek az igényeinek. Talán nehéz magamon uralkodni, de nem leszek vele állat, legalábbis nem az első alkalommal. Azt akartam, hogy Ingridnek kellemes legyen az érintésem, a cirógatásom, könyörögjön nekem érte. És amikor lágy volt és készen állt, felkészült rám, akkor széttárom a combjait és mélyen a testébe lököm a farkam. Figyelem, ahogy leereszti pillantását a mellkasomon, majd még tovább süllyed a bőrnadrágomig. A szeme kikerekedett, és tudtam, felfigyelt az anyaghoz nyomódó merev erekcióra.

A farkam nagy volt, csak úgy, mint a többi részem. Szükségem lesz, hogy kitáguljon, felkészüljön, és készen álljon, amikor először teszem magamévá, amikor a magaménak követelem a punciját.

Finn belépett, karján egy tálca étellel. Egy másik férfi fürdőkádat húzott be. Finn letette a tálat és kiment, néhány perccel később visszatért két kancsó vizet cipelve. Megtöltötte a kádat és ismét elhagyta a kunyhót, újra és újra megcsinálta, amíg a kád megtelt gőzölgő forró vízzel. A másik fiatal férfi felállított egy asztalt és elhelyezte az ételt. Egy lakoma tárult elénk, a fürdő előkészítve, az asszonyomról rendesen gondoskodva van.

– Gyerünk, édes Ingridem! – Intek neki, hogy jöjjön oda hozzám, szükségem van a beleegyezésére, hogy engedje, gondoskodjak róla. Láttam, hogyan bámulta a testem, a vágyat a szemeiben, a zavart, hogy ilyen rövid idő után már érezhet valamit irántam. Férfi voltam, ő pedig nő, és nem engedem elmenni. Képtelen vagyok rá.

Megfürdetném és végigfuttatnám a kezem sima, krémes bőrén. Megmosnám a haját, az ujjaim közé venném a nedves tincseket, és figyelném, hogyan reagál az érintésemre. Aztán az ágyamhoz vinném. Gyengéd akartam lenni, édes az első egyesülésnél, de harcos voltam, kemény és szakképzett harcos, gyilkos. Vad voltam és megszelídíthetetlen a legjobb napokon, és az iránta való szenvedélyem megszelídítése szinte egy kimondatlan ígéret volt.

Brutális voltam, de gyengéd leszek. Gyengédnek kell lennem.

Megtámaszkodva a combomon elkezdtem kibontani a csizmáját. Kikapcsoltam a bőrt, folyamatosan dörzsöltem a lábát, felnéztem rá a guggoló helyzetemből. Amikor lekerültek róla, a nadrágjáért nyúltam, majd a következő rétegért. Nem állított meg, és keményen lélegzett, kicsi kezeit ökölbe szorította az oldalánál, mintha nehézére esne uralkodni magán. Erről mindent tudtam. Derekára tettem a kezem, végighúzva a hüvelykujjam sima bőrén, és bár meztelen volt előttem, az arcára fókuszáltam. Amikor lenéztem a szájára, visszatartottam egy nyögést a ténytől, hogy ajkai vörösek és enyhén duzzadtak voltak. Harapdálta őket, a felszínre hozva ezzel a vért.

– Akarsz engem, feleség? – kérdeztem, éreztem, hogy a szemeim elnehezültek. Megnyalta az ajkát és bólintott, most már nem tartottam vissza a nyögést. – Akkor együtt fürdünk. Megmosdatlak, megtisztítalak, jól fogod magad érezni.

Nehezen lélegzett, mellei emelkedtek és süllyedtek. Elteltem a nézelődéstől, bőre krémessége, a mellbimbói kemények és rózsaszínűek. Dereka karcsú, apró. Velem összehasonlítva annyira apró volt, szinte törékeny. És a lábai közt… Végig húztam a kezem az arcomon, éreztem a borostát a tenyerem alatt. Szőke szőr borította punciját, de láttam a csiklóját, tudtam, hogy nedves volt nekem.

Annak ellenére, hogy a kunyhó meleg volt, olyan meleg, hogy éreztem az izzadsággyöngyöket a hátamon, láttam, a bőre összehúzódott, mintha fázna. Elkezdtem eltávolítani az öltözékem, és amikor meztelen voltam, hagytam, hogy felmérjen. A mellkasom figyelte, majd még lejjebb ment, és amikor észrevette a farkam, szeme kissé kitágult. A férfiasságom kemény volt, fájdalmasan kemény. Meg akartam magam érinteni, enyhíteni a feszülésen, amit éreztem, de visszatartottam magam. Nem akartam rohadék lenni. Azt akartam, Ingrid legyen az, aki gyönyört ad, megérint, aki látja, mit tesz velem.

A farkam minden másodperccel megrándult, míg engem figyelt.

Kinyújtottam a kezem. – Gyere ide, Ingrid. – A hangom halk volt. Roppantul hálás voltam, mert azonnal odajött hozzám, az enyémbe csúsztatta kezét, követett, amikor a testem keménységéhez húztam.

– Veled akarok fürödni, meg akarlak mosdatni, gondoskodni akarok rólad. – Néztem, ahogy nyelt egyet, nyakának karcsú vonala dolgozott. – Te is akarod, ugye? – Elégedettséget érzek, amikor bólintott, amikor meleg lehelete a mellkasom érinti. Kibaszottul kőkemény voltam, és ma este magaménak követelem Ingridet.

Lexy