Alexa Riley: Too hard - IV. fejezet

 

4. fejezet

Butch

–     Ne maradj fenn olyan sokáig, vagy megint bevezetem az alvásidőt, – mondom Owennek, aki már harmadszor ásít reggelizés közben.

–     Hajnali háromig játszottam BlackoutBombbal. – megint ásít, kezével megdörzsöli az arcát. – Elképesztő csaj.

–  Ki? – kérdezem, csak félig figyelek oda, mert közben felverek néhány tojást Elijahnak. Hallom a lépcsőn lefelé tartó súlyos lépteit, és először mindig éhezik.

–     Ó, sajnálom, Harlow.

A nevét hallva megfordulok. – Mit csináltál vele?

–     Videójátékoztak, – Elijah válaszolt, ahogy belépett a konyhába, elveszi a tányért, ami épp elkészült és felkapja a gyümölcslét a hűtőből. – Ki kellett volna verned, mint én, az legalább nem volt elvesztegetett idő.  

Kicsit túl erősen teszem a serpenyőt a mosogatóba, és a víz a padlóra fröccsen. – Srácok, jobb alvási rendet kellene kialakítanotok. – Ez az egyetlen dolog, ami eszembe jut. Nem mondhatom nekik, hogy ne videojátékozzanak, vagy ne verjék ki a farkukat. Azt is mondhatnám nekik, hogy ne lélegezzenek.

–     Apa, láttam, hogy ég a lámpád, amikor kettőkor felkeltem. Nem gondolod, hogy talán hallgatnod kéne a saját tanácsodra?

Morgok valamit a suli utáni kosárlabdaedzésről és arról, hogy nem szabadna elfelejteniük a tornazsákjukat. Igaz, tegnap este is sokáig fent voltam, de csak azért, mert Harlowtól sms-t kapotam, hogy jöjjek át ma reggel, és nem tudtam aludni. Folyton arra gondoltam, hogy egyedül leszek vele, és hogy mi történhet.

A kezem durva volt a farkamon tegnap este, ahogy simogattam, miközben rá és arra az istenverte rövidnadrágra gondoltam. Amikor elélveztem, kurva jó volt, de rögtön bűntudat követte. Nem szabadna ilyen fiatalon gondolkodnom valakiről. Nem helyes, hogy egy magamfajta öregember arra gondoljon, milyen duzzadt és puha a puncija, és milyen édes az íze. Újra felállt a farkam, tovább simogattam. Olyan régen nem törődtem magammal, hogy biztosan visszahúzódtam. Tegnap este négyszer elélveztem, de még mindig olyan keményen ébredtem, hogy egy házat is építhettem volna belőle.

–     Ma este későn érünk haza - mondta Owen, miközben elpakolta az edényeket. – Az edző nyolckor a South Side-dal játszik.

–   Addigra befejezem a munkát – mondom, és azon gondolkodom, hogyan tudnám átütemezni a napomat, hogy ott tudjak lenni.

–     Nem nagy ügy, ha nem – mondja Elijah, és felkapja a táskáját. – Tíz körül vissza kell érnünk. Utána elmegyünk vacsorázni.

–     Oké, de azt akarom, hogy éjfélre mindketten ágyban legyetek. – Rájuk meresztem az apám tekintetét, amitől régen megijedtek, de most csak megrázzák a fejüket, és mosolyognak. – Szeretlek titeket fiúk, legyetek óvatosak.

Minden reggel megölelem mindkettőjüket, még akkor is, ha ellenkeznek. Néha-néha sikerül elég sokáig mozdulatlanul birkóznom velük ahhoz, hogy megcsókoljam a fejüket, de végig panaszt hallok emiatt. Egy nap hiányozni fog nekik és nekem is. De már csak három hónapig vannak nálam, aztán irány a főiskola. Szerencsére mindkettőjüket felvették ugyanarra az állami főiskolára, így nem mintha soha nem látnám őket. De kétéves koruk óta hárman vagyunk, és nem tudom, hogy készen állok-e az üres fészekre.

Miközben nézem, ahogy beszállnak Owen kocsijába, a zsebem rezeg. Előhúzom és egy üzenetet látok Harlow-tól.

Harlow: Ne próbálj összehozni az öreg haverjaiddal. Csak egy szürke róka van, akit keresek, és tegnap éjjel azt álmodtam, hogy ő adja nekem a farkát.

Döbbenten meredek a telefonomra, rájövök, hogy ezt biztos másnak szánta. A fiúk dudálnak, ahogy elhúznak, én pedig szórakozottan integetek, miközben visszamegyek a házba. Lehet, hogy rólam beszél? A kezemet a farmerom elejére teszem, és megdörzsölöm magam. A francba, nem tudhatom ezt az információt. Még ha nem is rólam van szó, akkor is arról beszél, hogy egy idősebb férfit akar megdugni, és ez elég ahhoz, hogy magamra élvezzek. Felsietek az emeletre, mert hamarosan nála kell lennem, és nem sétálhatok így. Nem kéne ezt akarnom, de ő egy éhező ember elé tett egy steaket.

Amikor becsukom a hálószobám ajtaját, letolom a farmeremet és felkapom az éjjeli szekrényről a tegnap este használt testápolót. Egy keveset spriccelek a kezembe, végig dörzsölöm vele a farkamat, mielőtt elkezdeném kiverni.

Én: Mekkora volt?

Még ha nem is válaszol, a kép, ahogy a farkamat veszi, elég nekem. A fantázia, ahogy könyörög, hogy élvezzek el benne, hogy tudja, milyen érzés.

Lenézek a telefonomra az ágyon, és látom, hogy gépel. Néhányszor megáll, mielőtt újra elkezdi. Végül egy sms érkezik, és mosolyogva nézek le rá.

Harlow: A hívott szám már nem elérhető. Kérem, ellenőrizze a számot, és próbálja meg újra. Ha segítségre van szüksége, tegye le, majd tárcsázza a központot.

Visszaírok a bal kezemmel, ami sokkal lassabb, de nem tudom abbahagyni a húzogatást annyi időre sem, hogy a jobb kezemet használjam.

Én: Húsz perc múlva találkozunk.

Újabb szünet, majd újabb gépelés, mielőtt újabb sms-t küld.

Harlow: Oké.

Nevetek magamban, miközben a farkamat dörzsölöm, és arra gondolok, hogy most valószínűleg mennyire zavarban van. Gondolatban a párnájába temeti az arcát, én pedig mögé lépek, és a levegőbe rántom a fenekét, miközben belé süllyedek. Csak egy dologtól fogja jobban érezni magát, és ez a nagy farkam benne. Fogadok, hogy tegnap este is erre gondolt. Kíváncsi vagyok, hogy közben beletette-e az ujjait a puncijába. Már csak ez a gondolat is arra késztet, hogy a kezemet a farkam vége fölé csavarjam, hogy felfogjam az ondómat.

–     Bassza meg, – káromkodom, ahogy kilövell és a tenyeremben lévő tócsába ömlik. Kicsit hátra tántorodom az erőtől, megdöbbenek, hogy milyen erős és gyors volt. Tinédzser korom óta nem állt fel ennyire.

Miután megtisztálkodtam, megigazítom a ruháimat, megragadom a szerszámos övemet és felpakolom a teherautómat. Megvan, ami a javításhoz kell, alig várom, hogy ma láthassam. Bűntudat és kétségek cikáznak az elmém mélyén, de felülírja őket a kíváncsiságom, hogy megtudjam, miről szólt az első sms.

Lexy