Alexa Riley: Too hard - VI. fejezet

 

6. fejezet

Butch

Ráébredek, hogy talán pár évet ráverek a Harlow konyhájában álló férfira, de nem érdekel. Közelebb áll a szobában a másik fiatal nőhöz, de nem érzek olyan birtoklást, mint Harlow iránt. Valamiért a sötétzöld szemei kísértenek, úgy tűnik, nem tudok szabadulni tőle.

–   Nem kérem meg, – mindössze ennyit mondott, miközben felém bicentette az állát. – Butch Barton vagy, igaz?

–  Igen. – Szorosabban markolom a szerszámos dobozt, azon gondolkodom, ismerem-e valahonnan.

– Sean vagyok a Magnolia Finishings-től. Nellie kért segítséget. – Fejével oldalra biccentett a lány felé, akit nem ismertem. Rám mosolygott és kicsit integetett a kezével, de nem szólalt meg.

–  Ó, igen! – Most már ismerősnek tűnt. – Lent vagy a tizenhetesen, a város nyugati oldalán? – kérdezem, ő pedig bólint. – Messze jöttél otthonról.

–   Ahogy már mondtam, Nellienek teszek szívességet.

–   Miért nem mész vissza irodába, ott is végig nézhetjük a mai listát, – mondja Nellie és megragadja Sean karját. A férfi nem harcol ellene, könnyen elmegy vele.

A nyakamon a pihék kezdenek kissé megnyugodni, amikor már nincs a szobában, és utálom, amiért hagytam, hogy ez a pillanat eluralkodjon rajtam. Általában mindenben nyugodt vagyok. Annak kell lennem, mivel két tinédzsert nevelek. De minden, ami Harlow-val kapcsolatos, kifordít magamból és nem tudok uralkodni magamon.

–   Szia! – Felnéz rám, kitárt karral hátralép. – Gyere be!

Próbálom tartani a távolságot, ahogy elmegyek mellette, de a csupasz karja az enyémet súrolja, így észreveszem, milyen puha. A szerszámövem nehéz a vállamon, inkább erre a súlyra koncentrálok, miközben bemegyek a konyhába, és leteszem a pultra.

– Az anyagok a kocsiban vannak, de el kell zárnom a vizet és ki kell vennem a mosogatót. Ha nem bánod, akkor én most neki látok. – Az övemre szegezem a tekintetem, miközben magamra szíjazom, és felkapom, amire szükségem van.

–  Jól hangzik. – A hangja lágy, de anélkül, hogy észre venném, máris mögém lépett. – Ha nem bánod, megnézem, hogyan dolgozol.

–  Azt hiszem, unatkozni fogsz. – Amikor megfordulok, már előttem áll, én pedig a csupasz vállára meredek. Kíváncsi vagyok, milyen érzés lenne, ha az ajkaimhoz simulna, aztán eszembe jut, hogy rohadtul túl fiatal egy magamfajta öregembernek. Az én farmeromban több kopás van, mint rajta, és ő nem akar olyasvalakit, aki olyan elhasznált, mint én.

–  Talán tanulok egy-két dolgot. – Megvonja a vállát, a pólója még lejjebb csúszik, hogy még több látszódjon krémes bőréből. – Tudod, arra az esetre, ha a mosogató megint úgy döntene, hogy felrobban.

– Hé, Harlow, – szólal meg Nellie hátulról, s bár utálom, amikor Harlow távolodik tőlem, szükségem van levegőre.

–  Bassza meg, – motyogom magamban, amikor kimegy a szobából. – Mi a fene folyik itt?

– Ha nem vagy benne biztos, segíthetek kitalálni. – Sean hangjától megfordulok. Besétál a konyhába. – Bár szerintem te csak magadban beszélsz.

Megmarkolom a csavarkulcsom és a pultnak dőlök, arra várok, hogy bökje ki, bármiért is jött ide.

–  Ne aggódj, a te oldaladon állok. Szerinted a lakás tatarozása miatt járok ide minden nap? Próbálom megszerezni a szöszit, hogy leszopja a farkam, de szerintem biztos kapcsolatot akar majd. – Megforgatja a szemeit és összefonja a karját. – Túl sok munkaórát fektettem bele, hogy valaki más érjen célba. A csaj apuci komplexusa rá van írva, de hagyom, hogy a farkam terápiás célra használja, ha érted, hogy értem.

 Összeszorítom a kezem a csavarkulcs körül, azon gondolkodom, arcon vágjam vele vagy csak a golyóit. Talán mindkettőt? De befogom a számat, miközben ő tovább ássa a sírját.

–  Csak azt mondom, hogy megkaphatod, ha végeztem, de előbb nedvesítenem kell a farkamat, ha érted, mire gondolok. A vörös hajútól viszont távol tartanám magam. Valami nincs rendben vele. Mindig a számítógépén ül, és nem beszél.

– Tudod, hallottam rólad párszor a mai nap előtt. – Kicsit elmosolyodom, miközben oldalra hajtom a fejem. – Azt kell hogy mondjam, nem lep meg, hogy igazak a pletykák.

–  Milyen pletykák?

–  Amik szerint egy komplett köcsög? – Nellie a háta mögül szólal meg.

Ő és Harlow pont akkor sétáltak be, amikor beszélni kezdett, de úgy gondoltam, jobb, ha a saját fülükkel hallják, mekkora szarházi.

–  Igen, nagyjából mindenki ezt mondja, – erősítem meg, mire a két nő Seanra szegezi a tekintetét.

–   Ki vagy rúgva, – mondja Nellie, és bár Sean dühösnek tűnik, tudom, hogy nem fog semmit sem kezdeni velem a szobában. – Szedd össze a cuccaidat, és tűnj el az unokatestvérem lakásából. Soha többé nem lesz szükségem a szolgálataira, és postázom az utolsó csekket.

–  Rendben, úgyis elegem van ebből a baromságból. – Felkapja a táskáját és egy utolsó pillantást vet Nellie-re. – Nem tudom, miért tartod ilyen feszesen azokat az istenverte lábakat. Úgy járkálsz, mint egy tüzes macska, de senkit nem engedsz a közeledbe.

–   Vigyázz! – A hangom mély és halálos, ahogy előre lépek, ő pedig feltartja a kezét.

–   Elmegyek. Ez nem volt más, mint időpocsékolás. –  Kifelé menet becsapja az ajtót, és rövid szünet következik, mielőtt Nellie könnyekben tör ki.

– Ó, istenem, ne csináld ezt, –mondom, döbbenten állok ott. – Nem bírom a könnyeket.

– Semmi baj. Megvan, – mondja Harlow, és nézem, ahogy átkarolja az unokatestvérét, és a kanapéhoz mennek.

Nem tudom, mit tegyek, de legszívesebben Sean után rohannék, és szétrúgnám a seggét, de nem akarom őket egyedül hagyni. Eltart néhány pillanatig, de Harlow kordában tartja Nellie-t, majd közli velem, hogy elkíséri a kocsijához. Úgy döntök, hogy velük megyek, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy elment, és hozok még néhány készletet a kocsimból. Várok, amíg Harlow elköszön tőle és Nellie elhagyja a parkolót, hogy az anyjához menjen.

Túlságosan beleéltem magam ebbe a helyzetbe, a legjobb, amit tehetek, hogy azt mondom, nem tudom elvállalni a munkát, és hagyom, hogy az ingatlankezelő intézze el a dolgot. De ahogy Harlow megfordul és felém sétál, tudom, hogy ezt a munkát végig fogom csinálni neki.

– Köszönöm, hogy nem mondtál fel, – mondja, miközben becsukja a lakása ajtaját, én pedig bemegyek a konyhába.

– Nem hiszem, hogy szükséged van arra, hogy egy nap alatt két vállalkozó is felmondjon neked. – Rákacsintok, hogy tudja, csak ugratom, és az arcán lévő pírtól olyan kibaszottul csinosnak tűnik.

Meg kell fordulnom, mert túlságosan fáj ránézni, amikor tudom, hogy nem kellene. Sean a legjobb példa arra, hogy egy magamfajta férfi miért nem lehet egy ilyen lánnyal, mint ő. Fiatal, és még az egész élete hátra van. Én makacs vagyok, és már megálltam a helyemen. Nem tudok változtatni azon, aki vagyok, nem tudom megadni neki azt a vad életet, amire valószínűleg vágyik. Mi van, ha igaza van, és apakomplexusa van? Készen állok arra, hogy újra apa legyek? A farkam megvastagszik, és összeszorítom a fogaimat. Legalább tudom, hogy ő hogyan áll a döntéshez.

Újra megragadom a csavarkulcsomat és letérdelek a mosogató alá. El kell zárnom a vizet, és ki kell szerelnem a szelepeket, ezért a hátamra fordulok, és a padlóra fekszem úgy, hogy felsőtestem a szekrény belsejében van.

–  Azt hiszem, mivel nincs több tartalékom, tényleg néznem kell, ahogy dolgozol. – A hangja közel van, amikor kinézek a szekrényből a selymes lábait közvetlenül mellettem találom.

Keresztbe tett lábakkal támaszkodik a pultnak, a testhelyzete összeszorítja a combjait. A rövidnadrágja még mindig kibaszottul szűk, és ezúttal csipke simul a bőréhez. Ettől ártatlan és édes, de mocskosnak is tűnik. A hasán lévő csupasz bőrcsík egy puha bőrt mutat, amit meg akarok csókolni. Miért csábít a teste olyan módon, ahogy eddig még soha senki más? Munka közben próbálom kitisztítani a fejemet, és a feladatra gondolok. Próbálok nem arra koncentrálni, hogy mit tennék, ha engednék a vágyaimnak. Valószínűleg most is jól látja a csomagomat, és a gondolattól, hogy megnéz engem, miközben kemény vagyok, annyira megnő, hogy már nem sokáig fogom tudni elrejteni. Öregember vagyok, általában kordában tudom tartani magam, de amikor Harlow-ról van szó, minden másképp van.

–   Szóval arról, amit Sean mondott. – A hangja lágy, szeretem hallgatni, ahogy beszél.

–     Igen?

–     Szerinted igaza van?

–     Miben? – Leteszem a kulcsot és előveszem az övemről a csavarhúzót.

–     Szerinted, ha vonzódom az idősebb férfiakhoz, akkor már apakomplexusom van?

Nyelek egyet, miközben leteszem a csavarhúzót és egy kisebbért nyúlok. Még mindig nem a jó méret, de tudom, hogy amelyikre szükségem lenne, az a szerszámosládában van.

–     Szerintem Sean egy seggfej, aki mérges, hogy az unokatestvéred nem volt könnyű préda, ezért a saját bizonytalanságával vág ki. Szerintem az, hogy képes vagy-e intim kapcsolatba kerülni valakivel, nem a múltadon múlik, hanem azon, hogy hogyan bánsz vele, és milyen tisztelettel viseltetsz iránta. – Azt az őszinte választ adom neki, amit a fiaimnak is adnék, ha ugyanezt a kérdést tennék fel.

–  Tetszik a válaszod. – Hallom a mosolyt a hangjában, amitől melegség terjed szét a mellkasomban.

–  Ideadnád a sárga nyelű, lapos fejű csavarhúzót, ott, a másik oldalon? – Próbálok témát váltani és profi szinten tartani a dolgokat kettőnk között, de nem tudom, hogy ez valaha is lehetséges lesz-e úgy, ahogyan iránta érzek.

A szerszámosládára mutatok, ő pedig odasétál hozzá, és lehajol érte. El kellene fordulnom, de nem vagyok erős ember, és a látvány, ahogy vastag combjai szétterülnek, miközben farmerrel borított puncija kikukucskál közöttük, elég ahhoz, hogy felnyögjek. Visszanéz rám a válla fölött, én pedig úgy teszek, mintha visszamennék dolgozni, úgy teszek, mintha nem úgy figyelném, mint egy görény.

A szememet a fölöttem lévő csövön tartom, amikor hirtelen érzem, hogy a derekam mindkét oldalán megmozdul. Lenézek és látom, ahogy lassan leereszkedik rám, forró punciját a farkamra helyezi. A térdei mindkét oldalamra simulnak, miközben a csavarhúzót tartja a kezében. A szája nyitva van, és a mellei kilógnak a róla lelógó póló felső részéből. Ha egy kicsit hintázik rajtam, egyenesen a hasamra élveznék. A szemhéjai elnehezülnek, és előre hajol, még nagyobb nyomást gyakorolva rám ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá.

–     Ezt akarod?

Lexy