Alexa Riley: Too hard - Epilógus 2.

 

Epilógus

Harlow

Három évvel később…

Erősebben szopom, Butch farkát a torkom hátsó részébe engedem.

–  Kicsim, – figyelmeztet. Mohó vagyok. Azt akarom, hogy a számba élvezzen. Ez egy játék, amit játszunk. Mindig azt akarja, hogy az ondója a puncimban legyen vagy szétterüljön a bőrömön. Azon ritka alkalmakkor, amikor meg tudom előzni és tele van vele a szám, túl gyorsan elélvez, hogy ne tudjam leállítani a leszívását. Könyörgéssel a szememben felnézek rá.

–  Jól van, te kis kölyök. Ezúttal. – A hajamban lévő keze megfeszül, ahogy elkezd pumpálni ki-be. Soha nem tud nemet mondani nekem, amikor igazán akarok valamit, és ezt akarom. Már nem hagyja, hogy előre-hátra billegessem a fejemet rajta. Most ő irányítja a mozdulataimat, de én erősebben tudok szopni. A szemeim összezárulnak az övével. Újra könyörgök neki velük. A csiklóm lüktet a szükségtől. Még öt perce sem élveztem el, amikor Butch meglátott a ruhámban, készen állva a fiúk ballagására. Kiterített az ágyon, felhajtotta a ruhámat, mielőtt félrecsúsztatta a bugyimat, és addig falt, amíg a nevét kiáltottam.

Most mindketten olyan hangosak lehettünk, amennyire csak akartunk. Anyukámnál van ma a kislányunk. Csak mi vagyunk itthon. Butch felnyögött, ahogy gyorsabban dugja a számat. Olyan erősen szopom, ahogy csak tudom, mindent beleadok. Elélvezek attól, hogy kiélvezzem őt.

Mikor felnyög, érzem, ahogy az ondó a nyelvemre csapódik. Lenyelem, még többet szopogatok, minden cseppet akarok belőle, amit csak tudok. Tántorogva hátrál el tőlem, nehéz lélegzettel, ahogy a farka kicsúszik a számból. Előrehajolok, hogy nyelvemmel végigsimítsak a farka fején, megkaparintva az utolsó csepp ondót is, ami ott van, mielőtt megnyalom az ajkaimat, élvezve a férjem ízét.

A puncim még mindig lüktet a szükségtől. – Emeld fel a ruhádat. – Teszem, amit mond. Butch még néhány lépést hátrál, a hálószobánk sarkában lévő székre ereszkedik. Tekintetét a derekam körül összecsomózott ruhámon tartja, amelyet remegő kezem rögzít.

– A másikat csúsztasd be a bugyidba. –Hátradől a székben, és élvezi a műsort. – Rossz kislány voltál, úgyhogy most neked kell elélvezned, de apuci élvezni fogja a műsort. – A kezem belecsúszik a bugyimba. Annyira nedves vagyok, hogy egy folt látszik rajta. Az előbbi orgazmusom még mindig beborít.

– Csak játssz a csiklóddal. Semmit sem fogsz kapni abba a csinos kis puncidba, hacsak nem én teszem oda. Ezt csak apuci teheti meg. – A szavaira felnyögök, a fejem egyetértően bólogat, miközben két ujjammal a csiklómon dolgozom. A tekintetem Butchon marad. A farka újra kemény, és tudom, hogy bennem akar lenni. Simogatja magát, miközben néz. A szemei a combjaim között maradnak, miközben a csiklómon dolgozom. Kész vagyok elélvezni. Tudom, hogy a farkára gondol bennem, miközben simogatja magát.

–   Apu, kérlek, – könyörgöm. Szükségem van a jóváhagyására, mielőtt elélvezhetek. Az egész testem feszülten könyörög érte.

Büszkén mosolyog rám. – Élvezz el nekem. – Megteszem. Kiáltom a nevét, ahogy a testem remeg az orgazmustól. Gyors és kemény, de nem olyan jó, mint amit apu ujjai tudnak velem csinálni. – Gyere ide. – A szemeim kinyílnak. Biztos lecsukódtak, amikor elélveztem. Átmászom a rövid távolságot Butchhoz. Az ölébe húz.

–  Add ide, ami az enyém. – A vállára hajtom a fejem, miközben nedves ujjaimat a szájához viszem. Tisztára szívja őket, mielőtt megcsókolná. Kemény farka belém fúródik. Mindketten tudjuk, hogy nincs időnk még egy körre. Ennek várnia kell későbbig. Ha szerencsém van, akkor a buli alatt lopunk magunknak egy pillanatot. Élvezem az alattomos szexpillanatainkat. Több mint négy éve vagyunk együtt, és még mindig izgatottan várom ezeket a lopott pillanatokat. A mi titkos játszadozásaink, amikről senki sem tud.

– Készen állsz? – Felülök, hogy a szemébe nézzek. A fiúk négy évvel ezelőtt elköltöztek, de ez tényleg ennyi. Férfiak lettek. Már eddig is úgy tűnt, de most már hivatalosnak tűnik.

–  Nincs megállás. – Butchra mosolygok. Büszke a fiaira. Ma végeznek a főiskolán. Nem csak diplomáznak, hanem egy évvel korábban teszik azt az évfolyamuk élén. Owen pénzügyekből szerzett alapdiplomát, míg Elijah üzleti szakra ment. Be akarták bizonyítani Butchnak, hogy készen állnak arra, hogy átvegyék tőle a céget. Ő készen állt, hogy átadja nekik. Az iskola között tovább dolgoztak vele. Szerintem túl sokat dolgoznak. Mindig is csak ezt láttam tőlük. Főiskola és munka. Semmi mást.

Mit tudok én? Talán jól el tudják titkolni a többi dolgot, amit csinálnak, de nem hiszem, hogy bármi mást csinálnának. Gyakran előfordult, hogy amikor péntek vagy szombat este leültem Butch-csal, miután lefektettük a gyereket, bejelentkeztem egy videojátékhoz, és mindketten együtt játszottak. Gyorsan csatlakoztak hozzám. Talán most már elengedik magukat egy kicsit. Élvezzék az életet.

Butch feláll, és talpra állít. Meggyőződik róla, hogy a ruhám a helyén van-e, mielőtt megcsókolna. –Majd később befejezzük. – Alig várom.

A keze az enyémbe csúszik, miközben kivezet a házból. Már mindent előkészítettem a szertartás utáni partira. Nellie segített nekem. Ő jobban ért a díszítéshez és a dolgok finomabb részleteihez. Túl is lépett azon, hogy segítsen nekem a partival kapcsolatban. Ő is szereti az ikreket.

Mindkettőnk családja közel került egymáshoz az évek során, együtt vacsoráztunk és együtt töltöttük az ünnepeket. Egyfolytában arra várok, hogy Nellie-nek egyedül jöjjön a megfelelő pasi, de ő munkamániássá vált. A kis tervezőcége felrobbant, és minden munkát ő végez a Barton Construction és mások számára. Vissza kéne fognia. De ezt nem fogom javasolni neki. Legutóbb, amikor megtettem, majdnem sírva fakadt, és azt kérdezte, hogy mi mást fog csinálni.

A ceremónia gyorsan lezajlik, és mi szurkolunk a fiúknak, amikor átmennek a színpadon. Csak egy pillanatra láthatjuk őket. Mindketten adnak egy puszit az arcomra, és azt mondják, hogy majd otthon találkozunk.

– Nem tudom, miért, de azt hittem, hogy visszajönnek ide lakni, – mondom Butchnak, miközben visszamegyünk a házba. Előbb oda akarok érni, és meggyőződni róla, hogy minden készen áll a kis bulira, amit rendezünk.

–  Férfiak - mondja Butch. Ezt én is tudom. – Találtak egy helyet, amibe beletesznek egy kis munkát. Biztos vagyok benne, hogy Nellie tud nekik segíteni a kialakításában.

– Igen, – értek egyet. Az első év után kiköltöztek a kollégiumból, saját lakást szereztek - egy társasházi lakást. Megvoltak benne az alapok, semmi több. Arra emlékeztetett, ahogy én éltem, mielőtt még tudtam volna, mit jelent az otthonteremtés. Próbáltam egy kicsit feldobni a lakásukat, de azt mondták, nem számít. Csak addig maradnak, amíg az iskola véget nem ér. Most már vége van, elmentek és vettek egy házat. Együtt. Nellie és én mindig közel álltunk egymáshoz, amikor felnőttünk, de amikor elköltöztünk, nem együtt csináltuk. Mindketten elmentünk és saját lakást vettünk. Nem hiszem, hogy ők ketten valaha is külön lesznek.

A telefonom csörög, és kizökkent a gondolataimból. Nellie neve világít a képernyőn, amikor behajtunk a házunk kocsibejárójába. Ránézek az órára. Van egy kis időnk, mielőtt az emberek elkezdenek megjelenni. Anyám és a nagynéném kicsit később érkezik.

– Mi a helyzet? – Mondom, amikor Butch kinyitja a kocsim ajtaját, hogy kiszállhassak. Egy autó hangjára megfordulok, ami a felhajtónál húzódik be. Már az ikrek azok. Gyorsan ideértek.

–  Mindjárt ott leszek. Meg kellett állnom egy kicsit. – Hallok valakit a háttérben, ami arra késztet, hogy elgondolkozzam, hová ment. Velünk volt a ballagáson, pillanatokkal Butch és én előttünk osont ki. Gondoltam, ő is vissza akart jönni ide, hogy megbizonyosodjon róla, hogy minden készen áll a partira.

Az ikrek odasétálnak hozzám. Ledobták a ballagási talárjukat, és most a szokásos farmerben és pólóban vannak.

– Hol van Nellie? – kérdezik Butch-tól. Butch megvonja a vállát, és rám néz. A telefonomra mutatok, visszatérek a telefonbeszélgetéshez.

–   Egy megálló hol? Elfelejtettünk valamit?

Erőltetett nevetést ad ki. – Nem, hazamentem, hogy letegyem a kocsimat. Egy randival jövök.

–  Egy randi! – kiáltom. Randija van! Nem is emlékszem, mikor volt utoljára randija. Talán végre talált valakit.

–  Igen, randi. Nem akartam, hogy egyedül legyek randi nélkül.

–   Oké. – Nem értem, mire gondol. Ki hoz még randit? A tekintetem az ikrekre siklik. Talán nekik is van randevújuk. Amikor a tekintetem rájuk esik, mindketten dühösnek tűnnek. Nem, több mint dühösek.

– Hamarosan találkozunk, – mondja Nellie, és befejezi a hívást. Butch átkarol, megcsókolja a fejemet. – Gyere be, kicsim. Az ikreknek szüksége van egy kis időre. – Visszateszem a telefont a táskámba. Ők ketten fel-alá járkálnak.

–   Mi folyik itt? – Kérdezem. Kezdek aggódni. Felemel, amikor belépünk a házba.

–  Az történik, hogy a farkam még mindig túl kemény attól, hogy láttam, ahogy játszol magaddal, mielőtt délután elmentünk, és már csak negyedóránk van, hogy helyrehozzuk. – Átkarolom a lábaimmal. Kettesével lépked, berúgja maga mögött a hálószobánk ajtaját, mielőtt az ágyra dobna.

–  Nem hiszem, hogy létezik olyan, hogy túl kemény. – A könyökömre támaszkodva felemelkedem. – De ha úgy gondolod, talán helyrehozhatom neked. – Szétnyitom a combjaimat, megmutatva neki, hogy levetettem a bugyimat, amikor nem figyelt oda.

Igazam volt. Az én pasim sosem lehet túl kemény.

VÉGE

de nem sokáig

Lexy