Jake
A
homlokom gyöngyözött, de nem ment el a kedvem a munkától. A
flanel ingem átázott, ahogy a pólóm is alatta. Átkaroltam a
rönköt, amit vágtam, és elvittem az tuskóhoz, ahol három külön
álló darabra vágtam. Miután a fát ledobtam a földre, a
fejszémmel aprítani kezdtem, hogy a városba szállítható legyen.
Fejem fölé emeltem a fejszémet, mindössze egy milliszekundumra,
aztán lesújtottam a fára. Két részre törve esett oldalra.
Körülöttem
az erdőben visszhangzott az emberek hangja, akik szintén fát
vágtak.
Megszólalt
az ebédre hívó csengő, így befejeztem az aprítást. Miután
összegyűjtöttem, amit vágtam, lepakoltam, és odamentem a többi
favágóhoz. A férfiak az ebédlődobozaikkal körökbe gyűltek, és
már nyomták is befelé az ebédjüket. Leültem hozzájuk és
kivettem a szendvicsem. A távolban működő gépek és a vízbe eső
rönkök hangja megtöltötték a fejem. Ezt csináltam az elmúlt öt
évben.
A
semmi közepén az egyetlen dolog, amire gondoltam, hogy
megszabaduljak a mérgező életemtől. Miután
rajtakaptam a barátnőmet a legjobb barátommal, kitakarítottam a
bankszámlámat, lezártam minden szart, ami valamit is jelentett
számomra valaha, és eljöttem.
Az
igazság az, hogy szerencsétlen vagyok az életben, és szükségem
volt egy jó nagy seggberúgásra, hogy megmozduljak, és magam
mögött hagyjam a szart.
Úgyhogy
megtettem. Megmondtam a családomnak, hogy mit csinálok, és hol
vagyok, ha szükség lenne rám. Aztán kiszabadultam a rácsaimból,
most az egyszer csak magamra gondolok, és rendben tartom a
szarságaimat. Most már úgy tűnik, egész életemben itt leszek:
de szeretem minden kibaszott percét.
-
Jake, ma velünk jössz a városba?
Átnéztem
az egyik emberre, akivel csak egy éve dolgozom együtt.
-
Nem. - csak annyit mondtam és tovább ettem.
-
Évek óta kérünk, hogy gyere velünk, és keress egy nőt, hogy
levezesd a feszültséget, miért mondasz mindig nemet?
Bruce-ra
bámultam, együtt dolgoztam vele, mióta favágó vagyok. Bruce már
évek óta a cégnél volt előttem is, és bár kemény munkás,
sose tekintettem rá barátomként.
A
fenébe, nem igazán láttam magam mellett egy barátot se.
Bezárkóztam,
elvégeztem a munkát, haza mentem, és éltem az életem.
-
Mert szeretem az elszigeteltséget. - csak annyit mondtam.
-
Vagy talán el akarod baszni? - Az egyik új fiú mondta ezt, egy
fiatalabb férfi, aki egy fasz.
Nem
foglalkoztam a válaszadással; Régen megtanultam, hogy tartsam
magam vissza, és ne hagyjam, hogy szarba keverjenek.
Az
egyetlen dolog, amit erőszakkal oldottam meg és pillanatnyi örömöt
okozott, az volt, amikor a legjobb barátomnak kivertem a fogát,
miután kihúzta a farkát a barátnőmből.
Azóta
nem verekedtem.
Miután
végeztem a szendvicsemmel, meghallottam az ebéd végét jelző
csengőt.
A
verejték kihűlt a testemen, de pár perc múlva már termelem
az újat.
Biztos
vagyok benne, hogy a pokolban ragadtam.
Nem
leszek nővel, mert nem akarok társalogni senkivel, ez az én
választásom, de nem akarok bekékült golyókat se, csak azért
mert makacs vagyok.
Bassza
meg.
Aggódtam
magamért, kényszerítettem magam, hogy ne reagáljak valami seggfej
beszólására és arra összpontosítottam, amiért először ide
jöttem ... hogy eltávolodjak az összes hülyeségtől.
Vivian
-
Ez a baromság, Viv.
Nem
zavart, hogy Russ mindent az arcomba kiabált.
"Vissza,
Russ." Bosszankodom, nem tudok felelősséget vállalni a
tetteimért, ha nem adja meg nekem azt a személyes teret, amit
akarok.
-
Viv …
– Csak
állj le. – mondtam, és szembe fordultam azzal a férfival,
akivel épp szakítottam. – Csak három hónapig voltunk együtt,
és te abban az időben megdugtad a fél irodát. Te és én
mindketten tudjuk, miért voltunk együtt. És ez nem fog sokáig
tartani. Nem volt valóságos. – megdörzsöltem az arcom és olyan
fáradtnak éreztem magamat hirtelen. – Huszonkilenc éves vagyok.
És nem maradok egy olyan kapcsolatban – a pokolba is vagy
bármiben, amit annak lehet nevezni –, ami nem halad sehová se.
Russ
hátravetette a fejét, mintha csak arcul csaptam volna.
– Bocsánat?
– kérdezte sokkoltan és undorral a hangjában.
– Ugyan,
Russ, tudom, hogy te bármit megdugsz, amin lyuk van.
Becsukta
a száját, miután ezt mondtam. Nem csodálkozott azon, hogy miért
nem szexeltünk az alatt a maroknyi idő alatt, hogy randizni
kezdtünk? A pokolba, még csak nem is hagytam, hogy megérintsen,
miután rájöttem, hogy az irodája felét megdöntötte.
Kiegyenesedett,
és összeszűkítette a szemeit.
– Ez
nem egy hivatalos kapcsolat volt, Vivian.
Felhorkantottam
erre a megjegyzésre.
Igaz,
nem mondtuk ki ezeket a szavakat, de a pokolba is, amikor egy
férfival alszom és randevúzom vele, úgy gondolom, hogy nem
kavarunk mással.
Nem
foglalkoztam a válaszadással, kifújtam magam és megráztam a
fejem.
-
Gyerünk, ez őrültség - mondta, és megragadta a karomat. Kihúztam
a karomat a kezéből.
-
Kibaszottul ne érj hozzám, Russ! Megkértelek, hogy távozz, de még
mindig itt vagy.
Ha
azt mondod, hogy nem voltunk hivatalosak, akkor mi a pokolért vagy
még mindig itt?
Az
igazság az volt, hogy tényleg nem láttam vele jövőmet. Talán
csak azért voltam vele, mert szórakoztató volt az ötlet, hogy nem
vagyok magányos aggszűz.
Nem
válaszolt azonnal, de nem is vártam. Végigmentem a lakáson,
kinyitottam neki az ajtót, és ennyit mondtam:
-
Vége. Nem mondhatom, hogy szórakoztató volt, míg tartott, Russ,
mert nem volt az.
– És
csak úgy véget ér?
Bólintottam.
– Pontosan.
Most kérlek, távozz a lakásomból.
Motyogott
valamit az orra alatt, de az se érdekelt, ha elátkoz.
Csak
azt akartam, hogy elmenjen, és befejezhessem a csomagolást.
– Jól
van. – Elhaladt mellettem, de megállt, mielőtt kilépett volna az
ajtón. – És ha nem lennél ilyen szűk látókörű, Vivian,
talán a dolgok is működtek volna.
Csak
megráztam a fejem, ez volt az utolsó, amivel elásta magát
előttem.
Amikor
kint volt a lakásomból, becsuktam az ajtót, és visszamentem a
bőröndömhöz. Szükségem van a kis szarjaimra az utazáshoz. A
jövő hétre terveztem a szakítást. Ez a kis kirándulás
határozottan ösztönző lesz, és tudtam, hogy ez kell nekem. Mert
belefáradtam a körülöttem lévő világba.
A
munka szüneteltetése nem volt nehéz, mivel a legmagasabb
pozícióban voltam. Bár a menetrendeket át kellett alakítani, de
ha nem teszem meg, biztos megőrülök.
Becipzáraztam
a bőröndömet, és leültem a kanapéra. Fogtam a laptopom, és
ellenőriztem a foglalásomat. A következő hét napot egy faházban
töltöm, három óra a várostól. Nem volt egy hatalmas távolság,
de biztos voltam benne, hogy a pokol is jobb lenne, mint az, ami most
az életemben zajlik. A város zaja, a látnivalók, a fények, a
munkám és az összes vele járó baromság elhalványul amellett,
hogy most csak magamra fogok koncentrálni.
A
pokolba, a faházban még TV sem lesz, nem is beszélve Wi-Fi-ről,
így teljesen eltávolodhatok mindentől és mindenkitől, és
pontosan ez az, amire szükségem van.
Talán
nem is jövök vissza. Talán annyi békét találok a semmi közepén,
ami kibaszottul más, mint a jelenlegi életem.
Ezt
viszont nem tudom meg addig, amíg el nem megyek, és valami új felé
nem nyitok.
Köszi már nagyon vártam.
VálaszTörlésKöszi, várom a folytatást!
VálaszTörlésNagyon köszii
VálaszTörlésKöszi
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésÖrülök hogy fordítod. Teljesen élvezhető volt számomra a szöveg, én nem észleltem benne hibát. Jó volt olvasni. Köszönöm.
VálaszTörlésSzuper volt! Nagyon várom a folytatását! 😍😘
VálaszTörlésKöszönöm szépen! 😊 Jó vol olvasni!
VálaszTörlésköszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés