A szűz: IV. fejezet

4.      fejezet

Isabel

Nem kaptam levegőt, de ebben a pillanatban ez nem volt rossz dolog. A tény, miszerint Quinn éppen feltárja magát előttem, és pontosan azt mondja, amit már hosszú ideje hallani szeretnék, ettől meglódult körülöttem a világ. Szórakozottság kerített hatalmába, reszketett a kezem, úgy éreztem, mintha a térdeim összecsuklanának, ha megpróbálnék odébb lépdelni.

-            Szeretsz engem? – kérdeztem ostobán. Az az igazság, megdöbbentett, hogy mindezt beismerte előttem. Oly hosszú ideje szerelmes voltam belé, de nem akartam tönkretenni a barátságunkat azzal, hogy bevallom, mit érzek iránta. És ha ő nem érzi ugyanezt, akkor kínos fal magasodott volna közénk.

Mindkét oldalon megfogja az arcomat, a kék szeme heves… őszinte.

-            Olyan kibaszottul szeretlek, hogy már fáj. Régóta el akartam mondani.

A boldogság könnycseppjeit szerettem volna hullatni, de azt is tudtam, hogy a dolgok ezzel együtt sokkal rosszabbak lesznek.

De mi lesz?

-            Elbasztam a dolgokat? – motyogta, a hangja mély, érzelmekkel telt.

Francba! Nem válaszoltam neki semmit.

-            Te semmit sem basztál el. – suttogtam. – Én is szerelmes vagyok beléd, Quinn. Én is magamban tartottam, mert attól tartottam tönkre teszem a köztünk lévő bensőséges viszonyt, ha te nem érzel ugyanígy.

Vigyorgott, kivillant egyenes, fehér fogsora. Quinn a testéhez rántott és lehunytam a szemem, belélegeztem a férfias, erdei illatát, engedtem, hogy magához szorítson, amitől a dolgok már nem is tűntek annyira szarnak. Úgy döntöttem, azzal, hogy kijövök ide ma este nem csak beszélgetni fogunk, hanem végül beismerek mindent, még ha ettől minden tönkre is megy.

Sok szart más perspektívába kell helyeznem.

Mi baj származna belőle? Ha éket verne kettőnk közé, nem számítana, mert már távol lennénk egymástól.

-            Te vagy az egyetlen, akit valaha akartam. – mondta és tekintetét az arcomra emelte. – Te vagy az egyetlen, akit valaha akarni fogok.

A szívem a torkomban volt. Quinn kemény fickó volt. Láttam a jégen, néztem, ahogy uralja a pályát, ahogy lenyomja az ellenfél csapatát. Pokolba is, ha nem volnának kénytelenek ellene játszani, biztos vagyok benne, hogy nagy valószínűséggel szétváltak volna előtte, szabad utat engedve neki. Az iskola sem volt más.

De itt és most, velem, olyan nyitott volt. Édes és udvarias volt velem, mintha összetörhetnék, de most, igen, ezt az oldalát még sohasem láttam.

-            Sohasem akartam senki mást. – suttogta halkan. – Mindig csak te voltál. Nem csak barátként akartalak az életembe, hanem mint a lányt, akinek mindenemet oda akarom adni. Te vagy az, akinek a szüzességemet oda akarom adni.

Nem tudtam gondolkodni, nem tudtam lélegezni miután befejezte a beszédet. Megőriztem magam neki, habár sohasem láttam őt más lányokkal, de az igazság az, hogy sosem akartam túlzottan erre gondolni. Sohasem akartam elképzelni, a szeretett srác elméletben mással van, nem velem.

De a tudat, hogy szűz, hogy megőrizte magát nekem, csakúgy, ahogy én tettem érte, az érzelmeimet erőszakosakká változtatta. Semmire sem akarok gondolni, nem akarok aggódni a költözés miatt vagy hogy mennyire nehéz lesz.

Minden, amit akarok, hogy Quinn-el legyek minden lehetséges módon és testemmel mutassam meg neki mennyire szerelmes vagyok belé.

Quinn

Közel volt hozzám, de amikor lábujjhegyre emelkedett, hozzám préselte a mellkasát és éreztem domború mellének ívét, a farkam vadul megrándult. Nem állt meg, és bármennyire okozott meglepetést az akciójával, szorosan tartottam.

Éppen a szemembe nézett, mindketten ugyanazt a levegőt lélegeztük be. A szívem úgy dübörgött, mint egy tehervonat, éreztem, hogy a pulzusom keményen csapódik a bőrömnek. Meg akartam csókolni, de úgy, amiről mindig is álmodtam. Lehet, szűz vagyok, de tudom, mit akartam csinálni Isabel-lel, és bassza meg, mindez mocskos volt.

De miközben azon igyekeztem, hogy megtegyem, amit akarok, Isabel a számhoz nyomta az ajkát. Először egyikünk sem mozdult, aztán magamhoz ragadtam az irányítást. Megragadtam a fejét, az ujjaimat a hajába fúrtam, és hátra billentettem a fejét, hogy a nyelvemmel a szájába nyomulhassak. Torokhangon nyögtem fel, az íze, semmi máshoz nem volt fogható, amit valaha kóstoltam. Beburkoltam a másik karommal is, szorosan átöleltem a derekát és az erőmet használva pár hüvelyknyit felemeltem a földről, csak tartva őt, kiélvezve, hogy mindene nekem préselődik. Tudom, hogy érzi a farkamat, kíváncsi vagyok, mire gondolhat.

Végigsimítottam a nyelvemmel az övén, és amikor beszívta az ajkai közé, óvatosan lecsaptam, nem tudtam mit tenni, a farkam mélyen, erősebben préselődött a hasához, a puhaságához ágaskodott.

-            Maradj velem, Quinn!

Szent. Fasz.

Lefagytam miután elmormogta azokat a szavakat, megszakítottam a csókot, hogy lenézzek az arcára. Leengedtem a földre, de a karommal továbbra is körülöleltem, közel akartam magamhoz tartani.

Az ajka duzzadt és vörös volt, még fénylett rajta a szilvás szájfény.

Birtokolni akartam, nem tudtam ezen segíteni, de kibogoztam a hajából a kezem és végigfuttattam az alsó ajkán az ujjam.

Ajkait kissé szétnyitotta, előbújó nyelvével megnyalta.

-            Maradj velem, Quinn! – suttogta újra, éreztem, ahogy a farkam megrándul. Ha ez a geci képes lenne beszélni, jóváhagyólag morogna.

Minden vágyam volt Isabel-lel lenni, nagyon is, de nem akartam semmit sem elrontani.

-            Bébi, nem akarom, hogy azt érezd muszáj megtennünk, csak mert elköltözöl. – Megfogtam a tarkójánál. – Mondtam neked, hogy az enyém vagy és ezen semmi sem fog változtatni.

Megrázta a fejét.

-            Már hosszú ideje szerettem volna veled lenni. Egyedül vagyunk, szeretlek és érzem, elérkezett a megfelelő idő.

Istenem, képes lennék elmenni a kibaszott farmeremben, miközben hallgatom, ahogy ezeket a dolgokat mondja nekem. Vágytam rá, de meg akartam bizonyosodni, hogy semmit sem siet el, csak mert az érzelmeink nyersek és vadak voltak.

-            Kérlek, készítsünk emlékeket, amiket magammal vihetek, amikor el kell mennem.

Francba, a szívem összetörik, de nem akarok erről beszélni. Magamhoz szorítottam, a hajába fúrtam a kezem, kifulladásig csókoltam, miközben erősen hozzám simult.

Megfordultunk, és hátrafelé sétáltam, amíg az autó az utunkba nem került. A háta a vezető oldali ablaknál, beborítottam a sokkal nagyobb testemmel, elérve, hogy felíveljen hozzám. A mellei nagyobbak voltak a tenyeremnél, de tökéletesen illettek a karcsú testéhez. Az ujjaim viszkettek az érintésükért, hogy kigomboljam és szétnyissam az ingét, és csak masszírozzam azokat a halmokat.

-            Érints meg. – súgta, mintha olvasna a gondolataimban.

Kibaszottul csaknem elmentem a farmeremben, nem tréfa, muszáj megőriznem a nyugalmam. Lehet, hogy szűz vagyok, de elégszer kivertem Isabelt képzelve magam elé, hogy nagyon rohadtul megzabolázzam magam. 

Elhúzódtam, rákényszerítve magam a csók megszakítására, Mielőtt kigomboltam az ingét, végighúztam a nyelvem először a felső ajkán, majd az alsón. Felnyögött, muszáj volt újra megcsókolnom, elnyelve a hangot. Végül tettem hátrafelé egy lépést, többször ökölbe szorítottam a kezem, ahogy figyeltem, mint emelkednek és süllyednek a mellei a világos pink blúz alatt, amit viselt.

-            Kérlek! – Nyögve súgta azt a szót, amitől a kicseszett önuralmam megtört.

Csaknem letéptem azokat az apró gyöngy gombokat, széthúztam az anyagot és lebámultam a fehér melltartóra, amit viselt. Az ajkam kiszáradt, a nadrágomban lüktetett a farkam.

Pokolba is, maga a melltartó nem volt különösebben díszes, egyszerű pamut volt csipkével szegélyezve a peremén. De az a francos anyag átlátszó volt, ki tudtam venni a mellbimbójának körvonalát. Sötétebb vörösek voltak, a mellbimbói megkeményedtek és a szövetnek feszültek.

-            Krisztusom, Isabel. – Felemeltem a tekintetemet és az arcát figyeltem. A gyönyör tisztán kivehető volt az arcvonásaiban. Nem akartam nyers vagy túl durva lenni, de nem tudtam, hogyan leszek képes rávenni magam, hogy gyengéd legyek. Az igazság az, rohadtul teljesen más volt csak őt elképzelve kiverni és más ténylegesen Isabel előtt állni, vele lenni.

A picsába!

-            Rémültek tűnsz. – mondta halkan, miközben lassan kifújtam a levegőt.

-            Nem vagyok rémült, édesem. Próbállak nem felfalni. – Amikor felnyitottam a szemem, ő pedig ismét kiadta azt a kis torokhangot.

-            Talán én is ezt akarom. – A szavai hevesek voltak, halkan beszélt, ezzel elárulta, pontosan milyen nagyon akarja.

-            Ha egyszer elkezdem, képtelen leszek abbahagyni. – Őszinte akartam lenni.

-            Nem foglak megkérni, hogy hagyd abba.

Jó. Istenem!

-            Mondj le a szüzességedről, nem kellenek gyertyák és édes szavak.

A torkom összeszorult, ahogy beszélt.

-            Nyers lesz és állatias.

Ő lenne az én Isabel-lem, az édes és csendesen beszélő lány, akibe szerelmes voltam?

-            Ezt szeretnéd tőlem az első alkalommal? – Őszintén, nem számít, hogy csinálom Isabel-lel először. Nem az a lényeg hogyan fog megtörténni, hanem a tény, hogy oly sok idő elteltével végre Isabel-lel leszek.

-            Csak téged akarlak.

Ha ez az, ahogy ő akarja, a pokolba, akkor olyan sokszor fogom megadni neki, hogy nem fogja tudni kezelni.

Lexy