Favágó - Chapter 05

Jake

Ahogy meghallottam az átkozott zuhanyzó hangját, úgy éreztem magam, mint Pavlov kutyája.

A már eleve merev farkam ettől még keményebb lett. Lenyúltam, és megigazítottam a kis köcsögöt, de már attól, hogy a hosszúságomat megdörzsöltem a farmeren át, torokhangon felnyögtem. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ellenőrizés alatt tartsam ezt a szart, de nehéz volt, mert Vivian itt van a házban, és éjszakára is marad.

Sose voltam olyan, aki bármit elvesz egy nőtől, ha ő nem akarja, és ezt nem vagyok hajlandó most elkezdeni. De én se vagyok vak, láttam, hogy a szemével megbaszott, mióta kinyitottam az ajtót. Nagyon jól elrejtette, talán jobban, mint én, de nem voltam vak.

Vonzódtam hozzá, és nem igazán értem, miért. De olyan nagyon azért nem akartam törni rajta a fejem. Az elmúlt öt évben voltak szexuális vágyaim, nyilvánvaló, de csak azért nem akartam a városba menni, hogy kapjak egy adagot. Építettem egy falat magam körül, mert lehet, hogy az exem nem az a nő volt, akit magam mellett láttam, házasság, család, mégis mindent elbaszott nekem ezen a téren. Az árulás valóban kiborító.

De harmincöt éves vagyok, már nem leszek fiatalabb, és most, hogy itt van Vivian, arra gondolok, mennyi ideje elszigeteltem magam. Ha oda jutunk és ő készen áll arra, hogy ezzel elboldoguljon, hajlandó vagyok neki egy olyan éjszakát adni, amit soha nem felejt el.

Kezeimmel a mosdó szélére támaszkodtam, majd kinéztem az ablakon. A nap szinte teljesen eltűnt, de még láttam egy kis fénysugárt a dühös felhők közt. Igen, hallottam a viharról, ami ma érkezik, ezért tettem egy túrát a hegyre és a városba, hogy minden meglegyen. Ez egy különösen rossz vihar lesz, de úgy tűnik, mégsem egyedül fogom tölteni.

A pokolba is, még akkor is, ha nem kaphatom meg a kis vörös hajút, miután visszajön, az édes illata, ami körül öleli, átkozottul szép. Ez ráébresztett arra, hogy mennyire kurvára hiányzott egy nő.

Vagy talán Vivian miatt érzem ezt?

Miután kész lettem a szendviccsel, hátha éhes, hallottam, hogy a zuhany leállt.

Összeszorítottam a kezem, de nem segített, mert nem tudtam nem elképzelni, ahogy kiszáll a zuhany alól, és a víz végig folyik a testén. Még a ruháján keresztül is meg tudom mondani, hogy hol domborodik. Vajon természetes vörös hajú?

Basszus, csak arra tudok gondolni, hogy vajon a punciszőre is olyan vörös-e, mint a fejét fedő hosszú hullámok, és nem tudtam visszafojtani a nyögésem.

Megfogtam egy üveg vizet, a tányért a szendviccsel, és a nappaliba mentem. Az kisasztalra tettem mindent, majd a tüzet kezdtem nézni.

Ideges voltam, hogy újra látni fogom, és hogy hogyan töltsem ki a kínos pillanatot. De az az igazság, hogy még mikor a városban éltem, ott se volt senki, aki miatt ilyet éreztem volna. Hibáztathattam azt, hogy gyakorlatilag cölibátusban éltem ilyen sokáig, de szeretem nézni Őt, hallgatni a hangját, és látni, hogy reagál az észrevételeire. A tűz ropogó hangjától nem hagyott alább a vágyam, áthatolt rajtam. Megragadtam még néhány rönköt, és a kandallóba helyeztem őket. Megpróbálom lefoglalni magam, hogy ne gondoljak szar dolgokra.

Aztán kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és nem tudtam mást tenni, csak bámultam.

Vivian szorosan magára tekerte a köpenyt, annyira nagy volt rá. Nem tudtam elhinni, mennyire aranyos ebben. Nyakához emelte a kezét, ujjaival megszorítva azt, idegesnek látszott. A székhez sietek, és a tűz mellett helyezem el a tányért, meg a vizet.

- Ha éhes lennél. - kissé leeresztettem a fejemet, miközben figyeltem a lányt.

Leült mellém, megfogja a tányért, és egy pillantást vet rá.

- Köszönet… mindenért. - Vivian felemelte a fejét, pillantásunk kapcsolódott. Azt mondhattam volna, hogy nem gond, ezt bárkiért megtettem volna, de ez nem igaz. Ha valami seggfej jött volna, olyan helyet keresve, ahol összezuhanjon, kiadtam volna az útját. Nem vagyok pöcs, csak szeretem a magánszférámat. De aztán megláttam, hogy Vivian a küszöbön áll, és már semmit nem akartam, csak bevinni, és a magamévá tenni. A vonzódás azonnali, és letaglózó volt.

- Szívesen. - mondtam végül a nagy csend után.

Nem maradtam ülve, felálltam, megfogtam a gyertyákat. Tudtam, hogy hamarosan elmegy az áram. Bassza meg!

Ha egyedül leszünk, és az egyetlen fény a tűz és a gyertyák… Igen, ahogy ezt elképzeltem, majdnem elmentem a farmeremben.

Vivian

Már több, mint egy órája itt ültünk. Befejeztem a szendvicsemet, és a vizet, amit Jaketől kaptam és kétségbeesetten próbálom rejtegetni a vágyaimat. Nem igazán beszélgetünk; miután befejeztem a kajálást magamhoz vettem az egyik könyvet a tömött polcról. De egy francos sort se bírtam elolvasni. Nem tehettem róla, de nem bírtam levenni a szememet Jake-ről, ahogy tett-vett.

Gyertyákat gyújtott, még éppen időben, mielőtt az elektromosság villódzni kezdett, aztán végleg kialudt. A dörgés, villámlás félelmetes volt, az eső dörömbölt az ablakokon.

Jake most szemben ült velem, és a fejszéjét élezte. Lehet, hogy ettől meg kellett volna rémülnöm, mert félelmetes is lehetett volna, de mégse tartottam tőle.

Inkább enedvesedtem.

Ahogy egy ronggyal fényezte a fémet, végigfuttata a puha rongyot az éles perem mentén... annyira felhúzott, hogy tudtam, ha a fürdőbe zárkóznék, és magamhoz nyúlnék, egy másodperc alatt végem lenne.

Jake félrerakta a rongyot, felállt és visszatette a fejszét a kampóra a falon. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy favágó ilyen szexi lehet.

Felizgultam, és annyira nedves voltam, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. Életemben ne voltam még ennyire felajzva, pedig semmi szexuális nem történt. Annyira hiányzott volna a szex, hogy némi alkohol, az áramkimaradás, a pattogó tűz és egy favágó jelenléte úgy beindít, hogy nem marad egyetlen racionális gondolatom se?

Akartam egyáltalán, hogy legyenek racionális gondolataim? Vagy csak biztonsági játékot akartam?

– Kell még? – mordult rám mély hangon, és az üres whiskey-s poharam felé intett.

Bólintottam, mert úgy véltem, ebben a pillanatban egy kis folyékony bátorság határozottan segítene egy kicsit ellazulnom és megnyugtatni a testem.

Figyeltem, ahogy Jake a konyhába megy. A kunyhó kicsi volt, de kényelmes. Illett hozzá, bár nem igazán tudtam, milyen ember. De külsőre és tudván azt a néhány apróságot, hogy itt él, és favágó, úgy gondoltam ez a hely nagyon is illik hozzá.

Háttal állt nekem ahogy a whiskeyt tölttöte, és én alaposan megfigyeltem izmos testét. Nem kerülte el a figyelmem nyers ereje. Férfi volt, tetőtől talpig, és úgy éreztem, belülről tüzelek, annyira akartam őt.

Felémfordult, kezében a két pohár csordultig teli a borostyánszín folyadékkal. Hagytam, hogy a tekintetem végigvándoroljon felsőteste minden jól kidolgozott izmán, a körvonalain, a domborulatokon és mélyedéseken. A mellizmai formásak voltak, a hasa kockás és a csípője mellett v alakban lefutó izomkötegek látványától megrándultak a belső izmaim.

Csak ránéztem és máris úgy éreztem, mintha évek óta nem lettem voltam férfival, mintha még sose dugtak volna meg rendesen. És a fenébe is, tudtam, hogy Jake beválna a feladatra. A képek a fejemben meglehetősen piszkosak voltak, határozottan nem hölgyhöz illőek, de nem értekelt. Akartam őt, és az alkohol amit ittam, minden egyes korty, egyre jobban elmosta a gátlásaimat.

Nem volt áram, a tűz és a néhány gyertya fénye világított. Alkohol sustorgott a vénáimban és Jake látványa és illata – férfi minden részletében – arra késztetett, hogy minden gátlást elengedjek és ne törődjek a holnappal. Sosem volt még egy éjszakás kalandom, és Jake-kel csak annyi lenne, de a gondolat, hogy hagyjam, hogy az ösztöneim átvegyék az irányítást nagyon is vonzó volt.

Átadta a poharat és leült. Mohón ittam, és őt bámultam. Csak pár órája voltam itt, de le akartam tépni magamról a ruhát és az elképhelhető legerotikusabb és legszemérmetlenebb módon felkínálni magam.

Istenem, teljesen megőrültem.

Nem ivott még bele a poharába, csak engem figyelt, ahogy egyre bujábban viselkedem.

– Általában nem iszom ennyit.

Ez igaz volt. Gondolom a vágyam olyan intenzív volt, hogy elködösítette az agyam.

– Szóval már egy ideje egyedül élsz itt? – kérdeztem, bár ezt már mondta. Újra a poharamba kortyoltam, és figyeltem, ahogy hátradől. A mellkasa megemelkedett a mozdulattól és nekem beindult a nyálelválasztásom, és csak remélni tudtam, hogy nem tűnök teljesen szánalmasnak, csak mert annyira kívánom.

– Igen – felelte, és ő is a poharába kortyolt.

– És végig egyedül voltál?

Megint kortyolt egyet, aztán a térdén nyugtatta a poharát.

– Igen.

Bólintottam és a lábfejét kezdtem bámulni. Meztelen volt és vonzó.

– És favágásból élsz? – nyilván így volt, de idegességemben csapongtam.

– Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor igen, favágásból élek. – Önelégülten mosolygott, éppen csak a megemelte a szája sarkát, és engem újabb hőhullám öntött el.

A falon függő fejszére pillantotam. Hatalmas volt, a nyele sima a használattól, de az éle ragyogó és borotva élesnek tűnt. Elképzeltem mekkora erő kell ahhoz, hogy egész nap ezt forgassa.

Mikor visszanéztem Jake-re meglepett, hogy előredőlt a székében és rám koncentrált. A poharát a dohányzóasztalra tette, ő maga egészen előrecsúszott, és a combjaira könyökölt. A szemembe bámult és éreztem, hogy a torkomba ugrik a szívem.

– Mi volna, ha rövidre zárnánk ezt a szart, Vivian?

A hangja, a szavai forróak voltak. Izgatóak.

A poharam köré szorultak az ujjaim. Tényleg megugrott a szoba hőmérséklete, vagy csak úgy éreztem?

– Mit? – kérdeztem lágyan. – Miről beszélsz? – Istenem, még én is hallottam, hogy mellédumálok.

Megemelte a szemöldökét, de nem válaszolt azonnal. Egy perc hallgatás után végre megszólalt:

– Úgy akarsz viselkedni, mintha nem lennél beindulva, mintha nem éreznéd ezt a kibaszottul erős vonzást?

Nyeltem egyet, megszólalni sem tudtam, de a válasz valószínűleg sütött az arcomról.

– Úgy tennél, mintha nem bámulnád a testem minden porcikáját, és nem tűnődnél, vajon mekkora lehet a farkam?

Ó istenem.

– Mert én aztán azóta figyellek, mióta besétáltál ide, és kiváncsi vagyok, hogy a punciszőröd olyan színű-e, mint a hajad.

Mély hangja még inkább görcsbe rántotta vágyakozó belső izmaimat.

Félig lehunyt szemhéjjal figyelt.

– Mert egy dolgot megmondhatok – egy pillantig megállt. – A vörös kibaszottul a kedvenc színem.

Azt hiszem felrobbantak a petefészkeim.

Persze, hogy elgondolkodtam azon, hogy az a dudor pont olyan lenyűgöző-e hús-vér valójában, mint a nadrágjában.

– Öt éve nem voltam nővel, Vivian.

Éreztem, ahogy tágra nyílt a szemem. Aztán felállt, és én tehetetlenül bámultam, ahogy jött felém. Kivette a poharat a kezemből és az asztalra tette. De utána nem mozdult, csak állt előttem, a farmer mögött emelkedő erekciója sátrat vert az orrom előtt.

– Ismerd be, hogy pont annyira akarsz engem, mint én téged.

A domborulatról az arcára emeltem a tekintetem. Lustán nézett rám, ajka között éppencsak megvillant a rés.

– Gyerünk – incselkedett, csalogatott – Valld be.

Megtehetem? Beismerhetem, hogy megkívántam egy férfit, akit alig néhány órája ismerek? A vihar tombolt a kunyhón kívül és az éjszaka valószínűeg még jobban elvarázsolt, mint az alkohol magában tette volna. És ki fogom mondani a szavakat. Soha nem éreztem magam szabadabbnak, mint itt a vadonban. És nem úgy kéne élnem az életem, ahogy én akarom, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy ezzel a termetes favágóemberrel fogok aludni?

– Igen – suttogtam – Akarlak.

Mostantól nincs visszaút.

Nem mintha visszamennék.

Sasha-N.Zsebi