A baba láz - 3.fejezet

3. fejezet

Eva

Dex Mustangjának a motorháztetején ültem, a tó felé nézve és azon töprengve, mi is történt valójában. Láttam már Dexet a városban és bár eltávolodtunk az évek során, mindig is barátok maradtunk. Nem úgy, mint ahogy ők voltak Charlie-val, de ez magától értetődött, mivel ők ketten szinte minden napot együtt töltöttek. Odafordultam és ránéztem.

– Miről van szó igazából? – kérdeztem az igazságra vágyva. Szüksége volt valamire? Bajban volt? Valami olyasmi volt, amiről Charlie nem tudhatott? Millió különböző dolog kúszott át az agyamon.

Ó, Istenem. Mi van, ha Dex olyan valakivel dugott, akinek köze van Charlie-hoz?

Nem tudtam, hogy ez valójában hogyan is működött, de feltételeztem, hogy még a pasi kódex szerint is kicseszés volna. Megráztam a fejem, nem tudtam, mit is mondanék vagy tennék, ha ez lenne a helyzet. A picsába, valószínűleg ez az, amiért érdeklődik utánam… a segítségemre van szüksége.

És talán, én pont most elérhető vagyok? Talán semmi többet nem akar, mint velem lógni?

A tavat néztem, a csend elnyúlt köztünk. Azonban ez nem volt kellemetlen.

– Valójában, csak beszélgetni akarok.

Ránéztem, amikor beszélt. Ő is feszülten figyelt, az árnyékok játszottak az arcán. Veszélyesnek nézett ki, de ez tetszett nekem.

– Ez az igazság, Eva.

Őszintének hangzott. Minden érzékszervem teljes készültségben állt, és Dex mellett lenni, érezve a kölnije mámorító, férfias illatát, teljesen betöltötte a fejem, ami megszédített.

Emellett egy kicsit szégyelltem bevallani, de felizgatott. Ámbár ez mindig így volt. Csak elsétált mellettem és éreztem illatát, láttam az izmai feszülését a ruhája alatt és azonnal meg akartam kapni őt.

– Oké, szóval miről is kellene beszélnünk? – Megpróbáltam a szokott hangnememben beszélni, és bár az évek alatt rengeteget beszélgettünk, úgy éreztem, hogy ez most más. Ez intimnek érződött.

– Hogy vagy? – kérdezte, és teljesen rám koncentrált.

Vállat vontam.

– Jól, azt hiszem, ha eltekintünk attól, hogy egy bárban dolgozom és el kell hárítanom a részegek próbálkozásait. – Ugrattam, de láttam, hogyan borul el a tekintete minden egyes másodperc multán.

– Nem kellene ott dolgoznod – mondta metsző hangon.

Elmosolyodtam, remélve, hogy kicsit oldom a hangulatot. – Csak vicceltem.

Nem tűnt úgy, mint akit meggyőztem.

– Amúgy meg, tudok vigyázni magamra, te is tudod.

A tavat figyelte és láttam, hogy összeszorítja az állkapcsát. – Igen, ezt tudom, de ha a köcsögök zavarnak téged…

Megfogtam az alkarját, a bőre meleg volt, az izmai megfeszültek. –Hé – mondtam lágyan, és vártam, hogy rám nézzen. – Tudok vigyázni magamra. És ha ők kicsúsznának a kezemből, tudod, hogy Jarren nem hagyná, hogy bármi történjen.

Hosszú másodpercekig a szemembe bámult és nem szólalt meg, de már csak a pillantásától is úgy éreztem, mintha az ujjai a csupasz bőrömet simogatnák.

– Igen, tudom, de attól még nem tetszik. – Lenézett a kezemre, ami a karján pihent, és zavarba jöttem, hogy még mindig érintem őt. De mielőtt elmozdulhattam volna, ráhelyezte a sokkal nagyobb kezét, ami elfedte az enyém. – Ne, hagyd itt. Tetszik, hogy hozzám érsz.

Istenem, a szívem a torkomban dobogott. Valószínűleg el kellett volna vennem a kezemet, de tetszett, hogy éreztem az izmai játékát a tenyerem alatt. Én idéztem elő, és láttam kiülni az igazságot az arcára. Éreztem, hogy kicsit megszorítja a kezemet.

– Tudod, hogy mindig is figyeltelek, Eva.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat, a szívem egy pillanatra megállt. Tudtam, mit akarok, hogy jelentsen, de még attól nem volt biztos, hogy ez az volt, amire vártam.

– Én is figyeltelek – mondtam mosolyogva, de tudtam, hogy valójában nem igazi mosoly volt ez.

Hosszú másodpercekig meg sem szólalt és a levegő köztünk perzselővé, súlyossá vált, és éreztem, hogy Dexnél ez valami többet jelentett… sokkal intimebbet. Lassan megrázta a fejét, és a torkom még jobban összeszorult.

– Érted, hogy mit értek ezalatt? – a hangja elmélyült, komolynak hangzott.

Nem válaszoltam, mert nem voltam biztos, hogy bármit is be akarok vallani, legalábbis még nem.

– Felfigyeltem rád… már évek óta. – A hangja lágyabbá, halkabbá vált.

Kicsit közelebb hajolt, és éreztem, hogy a fahéjillatú lehelete átsimít lágyan az ajkaimon. A bizsergés végighaladt rajtam, és volt egy fura érzésem, hogy Dex meg akar csókolni engem. És amikor a pillantása a számra esett, éreztem, hogy valami elpattant bennem.

Akartam, hogy az ajkai az enyémre tapadjanak.

Azt akartam, hogy a nyelve az enyémmel incselkedjen.

Az ágyában szerettem volna lenni, alatta, a kemény farkával, amelyről tudtam, hogy mélyen belém hatolna..

Istenem.

De annak ellenére, hogy ezt akartam, a félelem úrrá lett rajtam. Nem tudtam miért, meg voltam rémülve, de közben izgultam is. Dex megérezhette ezt, mert egy kicsit hátrébb húzódott.

– Én…

Mi a fenét akartam mondani? Nem azt akartam, hogy Dexet érdekeljem?

De ahelyett, hogy elfogadtam volna, féltem a saját érzéseimtől.

– Valószínűleg mennem kéne. – Leugrottam a motorháztetőről, úgy éreztem a lábaim, mintha pudingból lettek volna, és az elmém mintha lassabban működött volna. Még semmi sem történt, mégis elszaladtam.

– Eva – kiáltotta Dex, a hangja mély volt, de határozott. Ránéztem és figyeltem, ahogy egyre közelebb jön. Istenem, azt akartam, hogy újra megérintsen. Azt akartam, hogy rátapadjon a számra, mintha éhezne a csókomra.

– Jól vagy? – kérdezte valódi aggodalommal a hangjában.

– Jól vagyok. Csak késő van, és haza kellene mennem.

– Követlek, és megbizonyosodom róla, hogy biztonságban hazaérsz.

– Nem kell. – Hiába próbáltam elfojtani a hangom remegését. Annyira fel voltam izgulva, annyira nedves voltam, annyira vágytam rá, hogy alig bírtam gondolkodni.

– Tudom. – Közelebb lépett. – De követni foglak és meggyőződök róla, hogy minden oké. – A hangjában határozottság csengett, amiből hallatszott, hogy ’Nem tűröm el a nemleges választ’.

Bólintottam, örültem, hogy ilyen határozott volt, és nem hagyta magát lerázni ilyen könnyen. Mondhatjátok, hogy gyenge vagyok... de tetszett ez... szerettem ezt.

– Dex…

– Ne küzdj velem, Eva.

Ahogy mondta, ezek a gondolatok szaladtak át az agyamon.

’Ne küzdj ellenem, amíg mélyen benned vagyok és többért nem könyörögsz.

Ne küzdj ellenem, amíg a kezeim között vagy és birtokolom minden porcikádat.

Ne küzdj ellenem, amikor szeretlek, Eva.

– Nem küzdök ellened – suttogtam, és láttam, ahogy az orrlyukai kitágulnak, mintha a szavaim mélyen érintették volna... mintha csak ezt akarta volna hallani.

– Gyerünk. Irány haza.

Követtem a kocsimhoz, ahol kinyitotta nekem az ajtót. Amikor bemásztam, esküszöm, hallottam, ahogy beleszagol a hajamba. A borzongás végigszaladt rajtam. Felnéztem rá még egyszer, miután már beültem volán mögé. Láttam, milyen erősen szorítja az ajtót, annyira, hogy az ujjpercei elfehéredtek. Bárcsak tudnám, mire gondol...

– Itt leszek mögötted. – Becsukta az ajtót, és csak ültem és azon gondolkoztam, mi a franc folyik itt.

Más érzés volt és nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz dolog.

Dee