A tapasztalt: VIII. fejezet

8. fejezet 

Sabine

Hugo hajába csúsztattam a kezem, megragadtam a tincseket, és a torkom mélyéről nyögtem fel. Nem tudtam ezen segíteni, képtelen voltam megpróbálni megállítani, vagy legalábbis megzabolázni a vágyaimat.

Nem akartam.

A hálószobába cipelt, egyszer csak a matracon voltam, és felfelé néztem rá. Akartam ezt, erről álmodtam. De őszinte is akartam lenni.

– Még sohasem voltam férfival, Hugo. – Nehéz volt kiejteni azokat a szavakat. Huszonegy évesen voltam már néhány randin, de sohasem történt meg a tényleges közösülés, soha nem vágytam más férfira.

Akit és amit akartam, itt volt előttem.

– Szűz vagyok. – Valami meg fog vajon változni benne?

Ahelyett, hogy azt mondaná, abba kellene hagynunk, a felsőtestét használva visszanyom az ágyra. Befed a keménységével, megfogja oldalt az arcom és megcsókol. Nyelvével a számban szinte megbassza a nyelvem, oly módon, amiről azt akarom, hogy a combjaim közt tegye meg.

Újra felhördültem, úgy éreztem, képtelen vagyok irányítani a legalapvetőbb cselekedeteimet.

Úgy éreztem a világ eltűnt, nem volt semmi más, csak ez a pillanat. Bármi történik, megéri.

Elhúzódott. Gyorsabban levetkőztem, mint valószínűleg ő tenné. Felemelkedett és ruhát a fejem fölé emeltem. Magam mögé nyúltam és kikapcsolta melltartóm, félredobtam és végül Hugo-ra néztem. Hátra hajolt, azokkal az elnehezült szemekkel figyelt. A vágya tisztán kivehető volt az arckifejezéséből, de abból is, hogy a nadrágja eleje sátrat képzett.

Istenem, milyen érzés lesz magamban érezni?

Megborzongtam a gondolataimtól.

– A bugyi, Sabine. Vedd le a kibaszott bugyit!

A hangja mély volt és durva, az akcentusa erősebbnek hangzott.  

Elhúzódtam, a hátamra feküdtem, felemeltem az alsó testem és elkezdtem lehúzni a bugyit. Egész idő alatt engem nézett, a szemei félig lehunyva, masszív mellkasa emelkedett és süllyedt.

Miután lekerült rólam és teljesen csupasz voltam előtte, hátra dőltem az ágyon, a lábaim zárva, a szívem vágtatott.

– Tárd ki, Sabine! – A lábamra emelte a pillantását, fel a melleimig, majd az arcomra nézett. A mellbimbóim kemények voltak, a puncim olyan nedves volt, hogy nem lennék biztos benne, hogy a lepedő alattam nem nyírkos némileg. – Hadd lássam, hogy feltárod magad.

Megnyaltam az ajkam és szét tártam a lábaim. A puncim csupasz volt, az ajkaim elváltak. De még mindig az arcomba bámult, hiába voltak a combjaim szélesen kitárva, a puncim ki volt téve neki.

– Szeretnéd, ha megnéznélek téged? – Istenem, a hangja arra késztetett, hogy elmenjek tőle.

– Igen – suttogtam.

– Akkor kérj meg rá.

A torkom olyan szűknek éreztem, mintha egy csomó lenne a közepén.

– Azt akarom, hogy nézz meg engem a lábam között.

– Mutasd meg nekem. – Még mindig a szemembe nézett, mire lassan mozdítottam a kezem lefelé a hasamon a puncim tetejéhez.

Lehet, hogy még nem szexeltem, de már érintett, csókolt, nyalt meg férfi. Fakó élmény volt minden alkalommal, de tudtam, hogy ez az alkalom másmilyen lesz. Tudom, hogy ezúttal végül eljutok a csúcsra, mindig tudtam, hogy csak Hugo-val érhetem el.

Amikor a kezem már a puncimon volt, az ujjaimat a redők közé csúsztattam. A gyönyör azonnali volt, de azért is éreztem, mert Hugo figyelt rám… látott engem.

A kezemre irányította a pillantását, és néhány hosszú másodpercig figyelte, mit csináltam, éreztem, hogy egyre erősebben épül bennem az az erős gyönyör, amiről tudtam, hogy csak ő adhatja meg nekem. De a következő pillanatban lenyúlt és megmarkolta csuklómat. A szájához emelte a kezem, mélyebben lélegzett, amíg egy mély, majdhogynem állatias hang szökött ki belőle. A tekintete fogva tartotta az enyémet, ahogy tisztára nyalta az ujjaimat, megbizonyosodva, hogy még egy csepp punci krém se maradjon az ujjakon.

–Tudom, hogy megízlelnéd ezt a jó dolgot. – mondta, néhány centit közelebb hajolt, így az arcunk olyan közel volt, hogy felemelkedhettem volna megcsókolni. – Tudtam, hogy ilyen édes lesz az ízed.

Az ajkamra nézett, arra gondoltam, hogy meg fog csókolni, reménykedtem benne. De ehelyett hátrébb húzódott és megragadta a bokám. Míg fenntartotta a szemkontaktust, a szájával a lábamhoz közelített, végig futtatta rajta a nyelvét és mélyen felhördült. Csaknem becsukta a szemeit, de még mindig nyitva voltak, engem nézett, a reakciómat figyelte.

Hugo elkezdte a nyelvét végig vezetni a bokacsontomon, az ajkával a lábikrám felé haladt, magasabbra, amíg elérte a térdem.

Felemelve a kezét végig simított a combom belsején, de nem érintette meg a testem azon részé, mely a legjobban vágyott rá.

Tovább ment, nyalt, csókolt, gyengéden szopta a testem, ahogy ismét elért a bokacsontomhoz.

Folyékony étel voltam neki, kész voltam, hogy érezzem, amint kitágít, amiért könyörögnék, ha képes lennék megtalálni a hangom.

Tovább tartotta a testem, a nyelve a köldököm körül incselkedett, gyengéden megmártotta a kis mélyedésben, majd kisiklott belőle. Mikor a melleimhez ért mindkét halmot a nagy kezeibe fogta, egymáshoz nyomta őket, és elkezdte nyalni és szívni a merev csúcsokat.

– Jól érzed magad, Sabine?

Csak bólintani tudtam, de észrevettem, hogy nem néz rám, hanem helyette a melleimnek szenteli a figyelmet.

– Igen – súgtam.

– Jó, mert ez rólad szól, arról, hogy jól érezd magad.

Lélegezni, gondolkodni sem tudtam.

– Mindig rólad fog szólni.

Lexy