10.
fejezet
Sabine
Most már nincs meghátrálás.
Teljesen nekem nyomta a testét, minden
kemény izom és ín a lágyságomhoz igazodott. Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak
arra, ahogy magához nyúlt. Roppant nagy volt, nagyobb, mint azt valaha
lehetségesnek gondoltam. A puncim még mindig összeszorult, egyértelműen próbált
találni valami lényegeset, amit befogadhatott.
Az ő hatalmas tíz hüvelyk hosszú farkát.
A férfi magas volt, izmos, és úgy tűnt
mintha a fény sóval és borssal szórta volna meg a mellkasán a szőrt, és alatta
a határozott mellizmok az életben szerzett tapasztalatairól árulkodtak.
Kiderült, hogy ez volt minden, amire gondoltam, és amit akartam az évek alatt.
Nem érdekelt, hogy több mint két
évtizeddel idősebb volt nálam, nem érdekelt mit gondolnak mások.
Erre vágytam.
A boldogságra vágytam.
Nem kaptam levegőt, még rendesen
gondolkodni sem tudtam, és aztán, mikor a kezét kettőnk teste közé vezette, úgy
éreztem, elélveznék egyetlen érintéstől a csiklómon.
– Szükségem
van rád, Hugo! – Suttogtam könyörögve.
– Olyan
nagyon akarlak. Kétségbeesetten, Sabine. – Súgta a nyakamban, nyalt, szívott,
rajtam hagyta a jelét. Látszólag szerette a torkom, de nem bántam, mert magamon
érezni a fogát, a nyelvét és az ajkait, a testem bármelyik részén, mindettől a szemem előtt fények villództak és a hő
felemésztett.
A mellem közti völgyet izzadság gyöngyök
borították.
A farka kettőnk között olyan volt, mint
egy acélrúd, a hasamnak préselte. Éreztem, hogy a csúcsán az előváladék
elkenődik a testemen, és mintha kivetítettem volna a gondolataimat, Hugo
hátradőlt és lenézett a hasamra. Az ujjait használva szétkente az ondóját a
testemen, belém dörzsölte.
– Azt
akarom, hogy olyan illatod legyen, mint nekem. – Felemelete a fejét és rám
nézett. – Mélyen beléd akarom pumpálni, meg akarlak tölteni a magommal és
nézni, ahogy elkezd kijönni.
Minden, amire gondolni tudtam, az volt,
ahogy a tüzes, izzadt testünk egymásnak feszült, ahogy megbaszott, ahogy
megmutatta mit tesz egy igazi férfi egy nővel.
Rám feküdt, a mellkasa az enyémen, a farka
befészkelte magát a puniredőim közé. Erősen megragadta az állam, egy helyben
tartva, miközben megdugott a szájával. Másképp nem volt leírható. Ahogy előre
és hátrafelé nyomta magát hozzám, felziháltam, ahogy a farka a hasítékomhoz
csúszott, majd a csiklómhoz ért, közel voltam, hogy elmenjek.
– Ez
az, lyubov moya[1].
– Egy kicsit felgyorsult, a farkát nekem nyomta, és rávett, hogy kiejtsem neki
azokat a szókimondó hangokat. – Krisztus, olyan rohadtul felkészültél rám. –
Elengedte az állam és mindkét kezét mögém csúsztatta, hogy megragadja a seggem.
Erősen megszorította a halmokat és lehetetlenül közel tolta magát, miközben a
farkát simogatta a hasítékomon.
Amikor felnyögtem, morgott és még
erősebben tartotta a fenekem.
– Istenem,
kérlek, Hugo! – Nem érdekelt, hogy könyörögtem, hogy kétségbeesettnek
hangoztam. Ebben a pillanatban csak azt akartam érezni, ahogy belém nyomja
magát, szétfeszíti a puncim és minden centimet magáénak követeli.
Annak ellenére, hogy hihetetlenül nedves
voltam miatta, tudtam, hogy amikor végül belém nyomja azt a hatalmas farkát, az
kemény lesz. Csak annyira nagy volt, és még ha nem is lennék szűz, akkor is
nagyon ki kellene tágítania, hogy be tudjam fogadni.
Már vártam, szükségem volt rá, csakúgy,
mint szükségem van a lélegzetvételre is.
De teljesen érezni akartam, amíg már nem
tudom elviselni, még ha a légzésre sem leszek képes.
– Készen
állsz rám? – kérdezte azzal a mély hangjával.
– Teljesen
készen állok neked.
– Kibaszottul
kellesz nekem!
Az egyik kezét a fenekemen tartotta, a
másikat a testünk közé mozdította, megmarkolta a férfiasságát és a bejáratomhoz
helyezte.
– Csókolj
meg! – Súgtam, az ajkát a magamén akartam, amikor mélyen benyomta.
Nem kérdezte meg másodjára is.
Hugo a végig dörzsölte a hasítékomon a
péniszét, fel és le, de nem hatolt be, mint szerettem volna.
– Olyan
nedves vagy miattam, annyira készen állsz rám. – A szemembe nézett, nem hagyta
abba a ténykedését a lábam között.
Éreztem, amint a vágyakozásom kifolyik a
puncimból és lefolyik a belső combomon. Miközben csókolt, megragadtam hátul a
fejét, meghúztam a rövid haját, arra vágyva, hogy minél közelebb legyen
hozzám.
Éveken át arról képzelegtem, hogy együtt
vagyok Hugo-val.
De azokat az álmokat csak kitaláltam,
semmik sem voltak, csak fantáziák.
De mi most együtt voltunk. A bőrünk
verejtékes volt, egymáshoz tapadt és a gondolat, hogy szexelni fogok a
férfival, akibe szerelmes vagyok, elakasztotta a lélegzetemet.
Azon a ponton voltam, amikor csak rá
vágytam, hogy mélyen belém lökje magát, és semmi más nem érdekelt.
Felettem pihent, az izmai megfeszültek.
– Innen
nincs visszaút, Sabine.
Csak megráztam a fejem.
– Jó.
Megmozdultam, az alsó felem felemeltem és
a hímvesszőjének nyomtam. Sziszegett.
– Készen
állok.
A csúcsát újra a bejáratomhoz igazította
és egy gyors mozdulattal néhány centiméterjét belém temette. Éreztem, hogy
feszít és éget, elkezd gyökeret ereszteni. Egy pillanatra úgy tűnt megállt az
idő. Nem volt semmi kétség, mi fog történni.
Csak mi ketten voltunk ebben a
pillanatban.
Előre lökte a csípőjét, belém nyomta a
többit is.
Hugo felhördült és lehunyta a szemét.
– Olyan
szűk vagy. – Még néhány centire belém nyomult, és az égető, feszítő érzés még jobban
hatalmába kerített.
A belső izmaim összeszorultak rajta.
Felhördült.
– Istenem,
Sabine! Nem teheted ezt vagy túl hamar fogok elmenni. – A homlokát az enyémen
pihentette, együtt lélegeztük. – Jól érzed magad. – Egy gyors mozdulattal
teljesen elmerült bennem és felhördültem a váratlan akciótól. – Krisztusom.
Pontosan így, kicsim. – Elkezdett ki és be mozogni bennem, gyorsabban és
keményebben, minden porcikámat magának követelte. Lehunytam a szemem, amikor
már túl sok volt, hogy nyitva tartsam.
– Nézz
rá. Engem figyelj, Sabine!
Felnyögtem, amikor elért valami ízletesen
jót a bensőmben.
Kinyitottam a szemem és az övébe bámultam.
Olyan mélyen bent volt, nem volt részem, amit Hugo ne érintett volna.
Ismét elkezdett mozogni, és az egymáshoz
csapódó testünk hangja annyira erotikus volt, olyan mocskos, hogy már egyedül
ettől képes lettem volna elmenni.
Annyira szerettem.
A farka töve minden alkalommal a
csiklómhoz dörzsölődött, amikor belém vágódott.
Egészen belém nyomult, megállt, majd
megforgatta a csípőjét, valami különös érzést keltve, ahogy kitöltött.
– Sabine.
– Csikorogta a nevem. – Olyan szoros vagy, hogy csaknem fáj. – A szemöldökén
izzadság cseppek voltak, azt a mély hangot adta ki, amikor kihúzódott, majd
különösen keményem belém vágódott.
– Istenem,
Hugo.
– Azt
akarom, hogy elmenj nekem. Látni akarom, ahogy elszállsz.
Kettőnk közé nyúlt és a hüvelykujját a
csiklómra nyomta, előre hátra dörzsölte a rügyet, miközben még mindig ki be
járt bennem.
A légzése rövid és súlyos volt. Tudtam,
hogy ő is közel van az elszálláshoz.
– Az
enyém vagy. – mondta mélyen, csaknem vadul. Újra belém csapódott, még több
nyomást alkalmazott a csiklómon, amíg közel voltam, hogy felrobbanjak tőle. De
mielőtt elértem volna, megállt. Kiálltani akartam.
– Mondd,
hogy az enyém vagy!
Ez volt minden, amit valaha akartam.
– Mondd!
– követelte.
– A
tiéd vagyok.
Úgy járt ki és be bennem, mint egy őrült,
gyorsabban, keményebben. Elvesztem az érzésekben.
Ő is nyögött, halhatóan gyönyörrel,
miközben megtöltött engem.
– Kibaszottul
igen, Sabine. Az enyém vagy, egyedül az enyém.
– Csak
a tiéd vagyok. – Ziháltam, amikor úgy belém csapódott, hogy néhány centivel
feljebb csúsztam az ágyon.
A fájdalom csak fokozta az élvezetet.
Oroszul kezdett el suttogni, amitől még
forróbb lettem. És aztán elmentem, csak úgy.
– Istenem,
Sabine. – Mélyen a testembe hatolt és megállt, hatalmas teste megfeszült
fölöttem, az izmai merevek voltak.
Nem tudtam levenni róla a szemem. Nagyon
izgató volt látni, ahogy elszáll, mert én voltam az, aki ezt tette vele.
Éreztem, ahogy elmegy, éreztem, hogy a magja sugárban előtörve töltött meg.
Nagy és forró volt bennem, ezektől az érzésektől még tovább nőtt a gyönyöröm.
Még egyszer mélyen belém hatolt, megállt,
és az elgyötört lélegzetvétele mindent elárult, amit tudnom kellett.
Néhány pillanat elteltével kinyitotta a
szemét és engem figyelt. Verejték fedte a szemöldökét, felnyúltam és letöröltem
az ujjammal egy cseppet. Éreztem, ahogy a cseppecskék lecsúsznak az én halántékomon
is, meglepődtem, de felizgatott. Hugo lehajolt és végig futtatta a nyelvét a
fejem oldalán, lenyalta az izzadságot. Amikor hátra húzódott, szédültnek,
részegnek és annyira átkozottul euforikus állapotban érezrem magam.
– Jól
vagy?
Bólintottam.
– Több
mint jól vagyok.
Az voltam. Istenem, az voltam.
Lexy
Huhhh, hát csak összejött! 😂 Köszi szépen!
VálaszTörlésHát a rizsazas az megy ebbe a könyvbe. Örülök, hogy végre megtörtent. Köszönöm. 😁😂😂
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésNagyon tetszett de hol tudom az elejétől elolvasni? Köszi
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :) Ha a régebbi bejegyzésekre mész, megleled a korábbi fejezeteket is. De nemsokára egyben is fel fog kerülni a könyv, és akkor nem fejezetenként lehet majd olvasni a sztorit. :)
TörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlés