5.
Fejezet
Eva
Istenem,
ez tényleg megtörténik?
Dex a hasamra helyezte a kezét,
és el kellett ismernem, hogy amit mondott, az felvillanyozott, de emellett halálra
is rémisztett.
Gyereket
akart tőlem.
Azt
akarta, hogy a nője legyek.
Igen, megrémített, jó értelemben.
Régóta akartam már Dexet, de titokban
tartottam, továbbléptem.
Nem fogok epekedni egy olyan
férfi után, aki sosem látott többnek, mint Charlie kishúgának.
Tettettem,
hogy nem epekedek.
– Mondd meg, hogy nem akarod
ezt, és elmegyek. – A lehelete simogatta az arcom. Az illata jó volt, tiszta, férfias.
– Ez kurvára nehéz lesz, Eva, de el fogok menni.
A szemei arról árulkodtak, hogy nem
adja fel ennyire könnyen és megtanultam az évek során, hogyha akart valamit, akkor
azt megszerezte.
Meg
tudom tenni ezt? Oda tudom adni magamat Dexnek minden lehetséges módon, ahogyan
ő akarja?
Pontosan ez az, amit akartam… őt,
egy családot és egy életet, ahol valóban boldog lehetnék. Nem gondolkodtam azon,
hogy Charlie mit mondana vagy gondolna azzal kapcsolatban, hogy ez helyes-e vagy
rossz.
Belenéztem Dex szemeibe és láttam
a vágyat, a szükséget, hogy kellek neki, engem tükrözött, és ezután minden józan
ész és racionalitás elhagyott.
– Én is akarlak.
Önelégülten elmosolyodott, csak a
szája sarka mozdult. De a fenébe is, szexi volt.
Lehajolt és követelte az ajkaimat
minden riposzt nélkül. A mód, ahogy simogatta a nyelvével az enyémet, hőhullámot
küldött végig a testemen. Amikor elhúzódott, nem kaptam levegőt. Készen álltam rá,
olyan készen, hogy a bugyim nedves volt.
Beleegyeztem volna bármibe ott és
akkor.
De Dex ellépett, amikor azt hittem,
hogy folytatja majd. Egyik kezével megsimogatta az arcom és még egyszer lehajolt,
hogy egy lágy csókot nyomjon az ajkaimra.
– Holnap elviszlek
vacsorázni, Eva – mondta csendesen, mély hangon. – Úgy fogok veled bánni, mint egy
valódi nővel, hogy tudd mennyire különleges is vagy. – Végighúzta a hüvelykjét
az alsó ajkamon, még mindig a számra összpontosítva. – Annyira akarlak, és jobban
teszed, ha el is hiszed, hogy milyen kibaszottul kívánlak... – lenyúlt és megragadta
a nagy dudort, ami a nadrágjának feszült. – Jól kell indítanunk, igaz?
Bólintottam, és nem tudtam, mit mondjak.
– Istenem, kibaszottul kemény
leszek, amikor itt hagylak, de nem akarok seggfej lenni. Nem akarlak először itt
a falnak támasztva megbaszni… még ha ezt is akarom most. – Tudtam, hogy nagyon kemény,
éreztem, ahogy a hasamnak nyomódik. El akartam mondani neki, hogy nem érdekel, amíg
ilyen velem, mint. De beleharaptam az ajkamba és nyugton maradtam.
– Holnap, bébi. – Elfordult és
elment.
Csak álltam ott és néztem, ahogy elmegy.
Közvetlenül azelőtt, hogy beszállt a kocsijába, megfordult és rám nézett. Ahogy
kacsintott, a puncim fájdalmasan összeszorult.
Akartam őt, és tudtam, amikor megmondtam
neki, hogy ez megpecsételte a sorsomat.
De tényleg készen állok arra, hogy
az a nő legyek, akit Dex akart? Készen állok rá, hogy megadjam neki azt, amit akart?
●●●
Eva
A következő
estén
– Te
kivel is randizol? – kérdezte Charlie, habár nagyon is jól tudta.
Kikukucskáltam. A fürdőben voltam,
készülődtem a vacsorára Dexszel, amit eltervezett nekünk és totál ideges voltam
miatta.
– Dexszel – mondtam újra. – Mondtam
már telefonon, tudod, még mielőtt idejöttél.
Charlie mindig nagyon védett engem,
még akkor is, amikor fiatalok voltunk, és tudtam, hogy most is ezt csinálja. Lehet,
hogy Dex a legjobb barátja, de még mindig egy pasi, akivel randizok. És az, hogy
Dex az, egy kicsit még bonyolultabbá tette a dolgokat.
– Miért? – kérdezte Charlie,
és az ajtóhoz dőlt. Összefűzte a kezeit a mellkasán és csak nézett. Úgy éreztem
magam, mintha apa faggatna.
– Mert megkért. – Vettem egy
mély lélegzetet. – És kedvelem őt, Charlie.
A bátyám nem mondott semmit, és amikor
ránéztem, láttam a komoly arckifejezését. – Ő meglehetősen öreg, nem?
Nem tehettem róla, elkezdtem nevetni.
– Ugyanannyi idős, mint te. – Amikor Charlie nem mondott semmit, folytattam. – Ő
csak tíz évvel idősebb, mint én. – Charlie hallgatott. Megfordultam és ránéztem
a bátyámra. –Úgy értem, rendben van részedről, hogy vele vacsorázok, ugye? – Nem
törölném azért a terveim, ha Charlie-nak nem lenne, mert felnőtt vagyok, de nem
akartam, hogy ez furcsa legyen.
– Őszintén? – kérdezte, nem mozdult
a pozíciójából és élénken figyelt rám.
– Igen, persze.
Lassan kiengedte a levegőt, teljesen
rám figyelt. – Ha lenne egy srác, akit neked akarnék, az Dex lenne.
Oké, én nem egészen értem ezt. – Igazán?
– Felhúztam a szemöldököm, az arcomon a feszültség tisztán látható volt.
– Úgy értem, ő nem egy szent,
de nincs senki, aki jobban vigyázna rád, mint ahogy ő fog.
Mindenem belebizsergett, tudva, hogy
Charlie elfogadta Dexet és engem, még ha ő sok komoly dolgot is mondott a múlt éjjel,
de nem akartam, hogy ez irányítson engem. A valóságban kellett maradnom, tudtam,
ha hagyom, hogy mélyen beleessek, akkor az az esés pusztító erejű lenne. Lenéztem,
a gondolataim tele voltak mindenféle dologgal, amik rosszul sülhettek el. – Régóta
érdekel. – Amikor nem kaptam választ, felnéztem újra Charlie-ra.
– Tudom, Eva – mondta lágyan.
– Nem vagyok vak. Sosem voltam az, láttam, ahogy rá nézel…és ahogy ő néz rád.
És ott álltam, megint nem értettem.
– Tudtad? Ő is? – Azt hittem, eltitkoltam, hogyan éreztem, de úgy tűnik nem.
– Te és Dex nagyon átlátszóak
vagytok. – Éreztem, hogy a pirulás felkúszik az arcomon ettől a kijelentéstől, de
úgy éreztem, hogy helyes és jó is így. – Azt hittem zavarni fog, még ha csak egy
vacsoráról is van szó.
Charlie megrázta a fejét. – Nem csak
egy vacsora, nem vele, Eva. Ismerem Dexet és nem szarakodik ilyenekkel.
Nem szólaltam meg, mert nem tudtam,
mit mondjak.
– A fenébe, már átkozott hosszú
ideje nem volt nővel, és még azelőtt sem feküdt le fűvel-fával. Mindig megtartotta
a távolságot.
Bár én nem akartam ilyeneket hallani
Dexről és bármi olyasmiről, amit más nőkkel tett a múltba, de azt hallani Charlie-tól,
hogy nem ő volt a megye hímringyója, nagyon jó érzés volt.
Nem mintha én cölibátusban éltem volna,
de tudni, hogy Dex régóta nem volt nővel, ez olyan volt, mintha a dolgok a helyes
irányba tartanának. Talán ez ostobaság volt részemről, de ha beütne a ménkű, akkor
még tudnám kezelni. Addig is – ha ez bekövetkezne –, csak kiélvezem az egészet.
Dee
Köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm,😊
VálaszTörlésSzívesen! Jó olvasást!
VálaszTörlés