A tapasztalt: XII. fejezet

12.        fejezet

Hugo

Egy évvel később…

Képtelen voltam távol tartani a szemem tőle, de hát már évek óta ez a helyzet. Még mindig az volt, akire gondoltam, ő volt minden, amit az életben akartam. Még ha évek óta is ismerjük egymást, még mindig vágyok rá, hogy vele töltsem az életem.

Az ablakán bámult kifelé a sugárhajtású repülőgépemből, ezer lábnyi magaságból a föld felett. Üzleti ügyem volt Oroszországban, és mivel szünet volt az egyetemén, és mivel még sohasem volt a szülőhazámban, úgy gondoltam, itt a tökéletes alkalom, hogy magammal vigyem.

– Ma különösen gyönyörűen nézel ki, lyubov moya.

Megfordult ás szembenézett velem, a mosoly – ami képes beragyogni egy kibaszott szobát is – rám ragyogott.

– Köszönöm. – Fel és le jártatta rajtam a pillantását, amióta csak leültem. A bőrülésben lejjebb húzódtam, érezve, hogy a vágyam tovább nő, ahogy engem bámul. – Szemmel láthatólag nem vagy kemény.

A farkam valami vadul ágaskodott a megjegyzésére.

– Gyere ide. – Parancsoltam.

Felállt, a ceruzaszoknya, amit viselt, körbe ölelte hosszú lábait, tudtam, hogy a feneke olyan a tweed anyagban, a kerekség és a vonalak felfedik a tökéletességét.

Tökéletes volt nekem. Minden porcikáját nekem teremtették.

Amikor megállt velem szemben, és elfogott a kísértés, hogy megparancsoljam, ereszkedjen térdre, de én akartam neki gyönyört adni. Mert ha ő jól érzi magát, az nekem is hatalmas mennyiségű elégedettséget hoz.

A kezem a dereka köré fontam és előre húztam.

Eltévesztette a lépést, mire a kezeivel a mellkasomra kellett támaszkodnia. A szánk közel került egymáshoz, a lélegzetünk összekeveredett.

– A gép személyzete bármelyik pillanatban bejöhet a kabinba. – Suttogta, de hallottam a hangján, hogy nem nagyon törődik vele. Keresztül nyúltam a konzolon és megnyomtam a kiszolgálás gombot. Másodpercek alatt bejött a kabinba Marcella, a teljes munkaidős legiutas kísérőm

– Tehetek valamit önért, uram? – Profi volt, nem hagyott ki egy lépést vagy reakciót a meglepetéstől, hogy Sabine majdnem az ölemben volt.

– Egyedüllétre van szükségem. Nem akarom, hogy bárki bejöjjön a kabinba, amíg kifejezetten be nem hívom.

– Természetesen, uram. – Egy másodperc múlva már távozott is.

– Nem kétlem, hogy Marcella tudja, miért akarsz üres kabint. – Mondta halkan az arcomra fókuszálva.

– Én sem kétlem, hogy tudja. – A kezem ökölbe szorítottam, ahogy nőtt a vágyam Sabine iránt. – Meghátrálsz a tudattól, hogy egy maroknyi alkalmazottam az ajtó túloldalán van? – Nem reagált, de a légzés felgyorsult. – Nedvessé tesz a tudat, hogy nagyon is tisztában vannak vele, mit fogok veled csinálni?

Sabine nagyot nyelt, a pupillái kitágultak és azt a halk hangot adta ki a torka mélyéről.

– Szeretnéd, ha magamtól jönnék rá? – Kihívó voltam.

– Igen – súgta halkan.

– Told a szoknyád a pompás segged fölé. – Felegyenesedett, de egy kezemmel a csípőjén megállítottam. – A bugyit otthon hagytad, ugye? Ahogy utasítottalak?

Lassan bólintott és láttam, hogy arcát enyhe rózsás árnyalat önti el.

Hátra dőltem és kényelmesen elhelyezkedtem, amíg vártam, hogy felhúzza a szoknyáját. Nem sokáig várakoztatott meg.

Felemeltem a tekintetem, hogy az övébe nézzek, és láttam, hogy felhúzza az anyagot, de én biztosra mentem és a szemeibe néztem.

Amikor befejezte a mozdulatot, lassan lesüllyesztettem a tekintetem. A punciját egy kevés szőr borította és a rése gyönyörű őszibarack színű volt. A kezem megrándult a vágytól, hogy becsússzon és egy ujjam végig futtassam a hasítékon, ahogy keményen meglovagol engem. Észrevettem, hogy folyamatosan az ajtóra pillant.

– Nem fognak belépni a kifejezett utasításom nélkül. Nem fognak ellenszegülni az utasításomnak. – Rám irányította a figyelmét. – Pont, mint ahogy te sem fogsz nekem ellenszegülni, ugye Sabine?

Megnyalta az ajkát és bólintott.

– Nem vágyok rá, hogy megszegjem az utasításodat.

– Akkor helyezd a lábad pont ide. – Megveregettem az üres bőrt a lábaim között. Felemelte a lábát és lábfejét oda tette, ahová akartam, előre nyúltam és a kezem a térdére téve kíváncsian olyan szélesre tártam őket, amennyire lehetett. Felnyúlt és összekulcsolta maga felett a kezeit, hogy megtartsa az egyensúlyát. Elengedtem a térdeit és elkezdtem kigombolni a blúzán a gombokat. Megálltam, amikor már csak néhány tartotta össze az alján. Csak hozzá akartam férni a mellének terjedelmes halmaihoz, amiket jelenleg átlátszó rózsaszín csipke rejtett.

– Krisztusom, Sabine. – Az arcára emeltem a pillantásom. – Húzd le a kosarakat és engedd, hogy szabadon előbukkanjanak a melleid.

Zihált, arcán tiszta, hamisítatlan vággyal telt arckifejezéssel. Megtette, amit mondtam, és egyszerre azok a dús halmok kiszabadultak a szűk anyagból, mindketten felnyögtünk. Meg akartam nyalni a mellbimbóit és nézni, ahogy megkeményednek, de először a bájos pináját akarom nyalni, amíg elmegy tőlem.

Széttártam a punci ajkait, láttam a rózsaszín középpontját és nem tudtam megállítani magam, hogy behajoljak és magamba szippantsam. Megízleltem az édes, pézsmaillatot, ami az enyém. Faltam őt, amíg a lábai el nem kezdtek remegni, és tudtam, készen áll, hogy elszálljon. Megdupláztam az erőfeszítéseimet, benne akartam lenni, amikor elmegy, de tudtam, hogy el tudom érni, a nőm ne csak egyszer élvezzen el.

A számat a csiklójára helyeztem, elkezdtem erősen szopni a rügyet és halkan morogtam.

– Menj el nekem, bébi.

És mintha a parancsom volna veszte, elélvezett. Nem hagytam abba ténykedésemet, amíg majdnem teljesen rajtam nem lógott. Felemelkedtem a mellét szopni, szívtam és összecsippentettem a mellbimbóját. Egész kibaszott éjszaka tudtam volna csinálni, de sürgősen benne kellett lennem.

Teljesen felálltam, megfordítottam, így neki nyomódott a gép belső oldalának. Felsőteste előre ívelt, míg az alfele kifelé ugrott. A kezemmel végig simítottam a vonalain, a segge tökéletes domborulatain és élesen szívtam be a levegőt.

– Ez most kemény és gyors lesz.

A vállai felett hátra nézett rám.

– Jó, mert épp most nem tudnám kezelni a lassút.

Oroszul átkozódtam, nekifogtam kigombolni a nadrágom, majd lehúztam a cipzáramat. A kezem a háta közepére raktam, egy helyben tartottam, a másik kezemet használva a sliccembe nyúltam és marokra fogtam a férfiasságom. Néhányat rántottam a faszomon, miközben Sabine seggének gömbölyűségére meredtem. Az előváladék kicsöpögött a csúcsán lévő hasítékon, egy rendelkezés, hogy dolgozzam meg a nőmet.

Egy lépéssel közelebb léptem, a kezem a háta aljára simítottam, amíg már a farpofáján volt, és feltártam a húst. Hátra dőltem és a punci lyukát figyeltem, enyhén kinyílt nekem.

– Bassz meg, Hugo!

A tekintetem az övé süllyesztettem, a nyögésem csak úgy feltört belőle. Nem mondhatta ezt nekem, hacsak nem akarta, hogy összemaszatoljam a farpofája fehérségét a gecimmel. Mindig próbáltam gentleman lenni, amikor Sabine-ban mentem el. Szeretkeztünk, elélveztettem és amikor én is túl közel voltam, hogy elmejnek, a kéj peremére sodródtam… megdugtam.

Ez volt az, amit most is csinálni fogok.

A lábait szélesebbre tártam, a vad érzés szabadon előtört bennem. Nem lesz lassú, nem lesz könnyű és udvarias sem lesz.

Megragadtam a péniszem és a bejáratához helyeztem, felnéztem rá. A feje oldalra fordult. Az szája szétnyílt, szemei lecsukódtak. Az izzadság fényes ragyogásként kezdte beborítani a gerincét. Előre hajoltam és végig futtattam rajta a nyelvem megkóstolva az sós nedvességet, a gyönyörtől felmordultam.

Egy erőteljes mozdulattal mélyen a testébe temettem magam.

Mindketten felnyögtünk, megálltam, a faszom olyan mélyen benne volt, hogy a medencénk összetapadt. A puncija rászorított a farkamra, kinyúltam és megragadtam a csípőjét, az ujjaimat a húsába mélyesztettem.

– Az enyém vagy. – Mondtam gondolkodás nélkül, aztán elkezdtem ki-be mozogni benne.

– Ó, Istenkém. – Hörögte a szavakat. Néztem, ahogy az ajkába harap, egyenes fehér fogai közé húzva a húst. Én akartam ezt csinálni, eléggé megharapni, hogy vérezzen, majd elmenjen a farkamon.

Aztán elkezdtem úgy istenigazából belé verődni, az udvarias oldalam eltűnt. Felkiáltotta, a haját hátra vetette, hosszú sötét haja szögegyenes koszorúként hullott a hátára. A hátára simítottam a kezem és megragadva az öklömre tekertem a tincseket.

– Hugo – kiáltott fel. Nem kételkedtem benne, hogy stewardess hall minket, de kibaszottul tettem rá.

Tény, keményebbé tett a tudat, hogy meghallhatták, ahogy az asszonyomat baszom.

A golyóim erősen összehúzódtak, de még nem akartam elmenni.

Nem tudta magát távol tartani.

– Hugo… Elmegyek. – kiáltott fel még hangosabban.

A szavait hallva volt a végszavam. Elhagyott az önkontrollom.

Eléggé hátra hajtottam a fejem, így figyelhettem, ahogy ki-be járatom magam a puncijában. Láttam, hogy a farkam csillog a puncija krémességétől, a gyönyörtől összecsikordultak a fogaim.

Olyan átkozottul tüzes volt.

Amikor éreztem, hogy a puncija különösen erősen a farkam köré szorul, nem tudtam megállítani magam, elengedtem és elmentem. Mindenemet belé temettem három erőteljes lökéssel, előre hajolva a homlokom a háta közepén pihentettem. Megtöltöttem a testét az ondómmal, megfürdetve benne, megjelölve vele.

Amikor már nem volt semmi, amit neki adhatnék, kihúzódtam és lenéztem a puncijára. Láttam a magom kifolyni a belsejéből.

Lehet, hogy tablettát használt, de mindig benne akartam tudni a magom.

Összegyűjtöttem a belső combján lefolyó magom és vissza simítottam a puncijára, belé nyomva az ujjam és kifolyt cuccot.

Felhördült.

– Mindened az enyém, és a halálom napjáig fogom bizonyítani, mennyire méltó vagyok rád. – A szoknyát megragadva lehúztam a seggére, segítettem egyenesen állnia, és megfordítottam.

Bekapcsoltam a melltartóját és begomboltam az ingjét, könnyedén a karjaimba emeltem és leültünk. Jó érzés volt csak tartani, tudva, hogy az enyém.

Nem volt vele problémám, hogy ezt tegyem egész hátralévő életemben.

Sabine

Hugo gyengéden a karjai között tartott. A kezével a hátam simogatta megcsókolva a fejem búbját. Hússzú pillanatokig ebben a helyzetben maradtam.

Elkezdtem mozogni, mert nehéz lehettem neki, de ő csak visszahúzott és erősebben tartott.

Nem volt más hely, ahol lenni akartam, ahol lennem kellett.

– Te vagy az életem– suttogta halkan a hajamba.

Soha nem fáradtam bele hallani, hogy ezeket az aranyos dolgokat mondja nekem. Hugoval különböző országokba repülni az üzleti ügyei miatt azt eredményezte, hogy nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amennyit mindketten szerettünk volna.

De minden egyes pillanatot velem töltött, mikor nem dolgozott. Elhalmozott a figyelmével, meggyőződött róla, hogy minden nap elmondja mennyire gyönyörű és különleges vagyok neki, és minden nappal egyre jobban szerelmes vagyok belé.

– Szeretlek. – Mondtam és a nyaka köré fontam a kezem, hozzá préselve a testem, ahogy csak tudtam.

– Én is szeretlek.

Amint a testem lehűlt, a pihenés vette át a helyet. Belesüllyedtem a nyugalomba, Hugo védelmező ölelésébe.

Sosem ismertem, milyen érzés, amikor egy igazi férfi érint, tart és szeret… egészen Hugo-ig.

Lexy