Az arrogáns: VI. fejezet

6. fejezet

Noah

Tudom, hogy rohadék voltam és ez a bőre alá kúszott, de a faszba, hogy ez még jobban beindít engem.

Miattam dühöngött és helyesen tette. Azt gondolta, hogy egy szarházi alak vagyok, mert csak úgy heccből berendeltek ide. Amikor nem mondtam azonnal semmi mást, megfordult és még egyszer visszanézett rám. Azon kaptam magam, hogy állok és felé mozdulok, gyűlölve, hogy csak azért voltam ilyen, mert szerettem feltüzelni.

Nem akartam, hogy azt gondolja, egy egoista rohadék vagyok, ám tudom, hogy mégis így gondolta, csakúgy mint mindenki más a környezetemben.

Itt volt az idő, hogy mindent tisztázzak, megismertessem vele a szándékaimat és elmenjünk innen. Remélhetőleg nem térdel a golyóimba, noha valószínűleg megérdemelném.

Amikor közvetlenül előtte voltam, hallottam, hogy a lélegzete megugrik, ellágyítottam a vonásaimat, eltolva a falat, amit magam előtt tartottam. Meggyőződtem, hogy körülöttem mindenki tisztes távolságban volt, ezt pedig  könnyebb volt megtenni a szarságaimmal. Sohasem vágytam többre, mint ami szükséges volt bárkivel.

De habár ez volt a helyzet, valami Harley-ban arra késztetett, hogy sokkal többre vágyjak. A picsába, mindenféleképpen akartam őt, nemcsak az ágyamban, hanem az életemben is. Azt akarom, hogy a nőm legyen. Senki mást nem akarok. Örökké.

Szerintem elővigyázatos volt a változással bennem. Ez az arckifejezés suhant át a vonásain, egy kis meglepettség, de részben el is lazul.

Gondolkodás nélkül, az ösztön és birtoklási vágy csapott át rajtam. Felemeltem a kezem és elhúztam a haját a válláról. Beszívta a levegőt az érintéskor, de tetszett, szerettem, ahogy reagál. Nem szépítettem meg semmit, nem fogom megpróbálni és bármiről is hazudni.

Eltelt két hónap, és kész voltam kinyilvánítani az igényeimet, a tudomására hozni, hogy vágyom rá.

Meg tudtam mondani, hogy több módon érintettem meg, de az ő választása nem volt látható.

– Mr. Wright. – Motyogta a nevem.

– Hívj Noah-nak! Szükségem van rá, hogy kimondd.

Az ajkait bámultam. Nem az a fajta pasas voltam, aki bárki vagy bármit felad, de Harley-nak az egész világomat odaadnám.

Minden eltűnik, amikor ő kerül előtérbe, és ezt hagytam figyelmen kívül, nem amikor, ez volt az első igazi dolog, amit valaha éreztem. Nem fogom színlelni, hogy ez egy múló, felszínes tapasztalat.

Kibaszottul valóságos volt.

Láttam az érzelmeket keresztülcikázni az arcán, a zavart, a vívódást. Akart engem, abból tudtam, ahogy velem viselkedett és a testbeszédéből. De próbálja megőrizni a nyugalmát, próbálja kettőnk között tartani a falat. Felfogtam, azóta éreztem, mióta én is próbáltam ezt tenni.

– Nem hiszem, hogy ez helyénvaló, Mr. Wright. – mondta, de az arcához emeltem a kezem és hüvelykujjammal végigsimítottam az állkapcsán.

– Helyénvaló? Talán nem. De kibaszottul helyesnek tűnik, Harley. Átkozottul jó érzés.

– A főnököm vagy. – Próbált hajthatatlannak hangzani, de hallottam a vágyakozást a hangjában.

Nem hagytam abba az állkapcsa cirógatását. Többet akartam belőle megérinteni… őt magát teljes egészében. Kisiklott a nyelve és végig futtatta a duzzadt alsó ajkán. Az önuralomnak még a látszatát is elvesztettem, amibe eddig kapaszkodtam. Lehajtottam a fejem, enyhén közelebb hajoltam hozzá, és tudom, hogy ha megengedem magamnak, hogy megcsókoljam, képtelen leszek megállni.

De megállítottam a szánkat néhány centi távolságban.

– Mondd, hogy akarod, mondd, hogy akarsz engem! – A szemébe néztem. – Nem kell küzdenünk ezért.

Nehezen lélegzett, és a lélegzete édes illata, ami fahéjjal és cukorral volt dús, az ajkaim közé szállt.

– Akarlak téged, és tudom, hogy te is akarsz engem, Harley. Látom, amikor engem nézel, ahogy a jelenlétemben mozogsz.

– Nem kellene átlépnünk ezt a határvonalat. – Suttogta.

És ez volt az, amit az elmúlt két hónapban meg akartam tenni.

Megragadtam a tarkóját és a szám pont az övére helyeztem. Azonnal felzihált, és kihasználtam a lehetőséget, hogy megnyaljam az ajkait, mielőtt a szájába hatolok. Éreztem a pillanatot, amikor feladta, az ellenállása eltűnt és átváltott vágyakozásba. Közelebb húztam, a fejem megdöntve mélyítettem el a csókot és felnyögtem az ízétől. Forró csokoládét kellett fogyasztania mielőtt bejött az irodába, mert hihetetlen volt az íze.

Harley a számba lihegett. Olyan rohadt nagyon szükségem volt rá. A haja elszabadult az arca körül, és megmarkoltam egy nagy tincset a feje mögött, hátra húztam és megszakítottam a csókot. Azonnal áttértem a torkára, elkezdtem nyalni és szopogatni a lágy, krémes bőrt.

– Ó! Istenem!– Zihálta és rögtön visszatértem a szájához, a nyelvemmel a belsejébe hatolva.

Egy nyögés belőlem is kitört, a kontrollom egyenesen kirepült a kibaszott ablakon. Elképzeltem, hogy minden szart ledobok az asztalomról és az üveg meg króm fölé hajlítom. Erősebben faltam a száját, amint a keze a bicepszemen volt, ujjait pedig a karomba vájta. Az ing akadály volt, amit meg akartam szüntetni. Akartam azt a fájdalmat tőle, ahogy szorosan körülfog engem.

– Mondd, hogy kibaszottul jó neked, Harley! – A kezemmel a hajában hátra húztam a fejét.

És aztán igazán szájba dugtam.

Egy megszállott pasas voltam, elepedtem érte, semmi értelmes dologra nem tudtam gondolni.

– Ez jó – suttogta végül, és a nyelvem ki és be süllyesztettem a szájába, azt csinálva az ajkai közt, amit a combja között szeretnék megtenni.

– Amióta besétáltál az irodámba, képtelen vagyok bármi másra gondolni. – Ismertem el önkéntelenül. – Nem tudom megakadályozni, hogy vágyjak rád, hogy ne kínlódjak utánad. – Pokolba, elmondhatnám neki, hogy nem voltam nővel már egy átkozott éve, nos, jóval azelőtt, hogy megjött. Abszolút nem vágytam az üres szexre, és aztán belépett az irodámba. Harley volt a gyengém, és olyan őrületnek tűnhet a lakosság többségének, de nem érdekelt.

Basszák meg, ha azt gondolják, hogy amit akarok, ahogy érzek ez iránt a nő iránt, az nem volt valóságos.

Ez volt az életem, és ha hagyná nekem, megmutatnám neki, hogy nem vagyok az a ridegszívű rohadék… legalábbis nem vele.

Úgy bánnék vele, mint egy királynővel. Az én királynőmmel.

De aztán úgy éreztem, mintha hideg vizet loccsantottak volna a bennem égő tűzre. A mellkasomra tette a kezét és eltolt magától.

– Ez nem helyes. Veszélyes területre tévedtünk.

Ki és be lélegeztem, próbáltam megzabolázni a vágyam. Végig futtattam a kezem a hajamon, rámeredtem, sejtve, hogy vadnak nézhetek ki.

Pokolba, kibaszott őrületet éreztem. Talán meg kellene állnunk, de olyan átkozottul függőséget keltő volt.

A megállás helytelennek tűnt, de amit talán Harley nem tud, hogy itt ő volt az erő.

Lexy