Meghan
- Jól vagy?
Brendanra néztem.
- Igen. Meg tudom oldani a takarítást. – mondtam neki kuncogva.
Egy olyan félmosolyt villantott rám, amely teljesen tűzbe hozott.
A telefon elhallgatott, és ekkor kivette a zsebéből majd ránézett. Egy perccel később egy nagyot sóhajtott.
- Minden rendben van?
Bólintott és elrakta a telefont.
- Igen. Csak Hunter azt akartja, hogy menjünk el inni. Nem értek ezzel egyet. – Újra rám vigyorgott, ahogy rám nézett, és éreztem, ahogyan egy áramütés végig fut rajtam. – Arra gondoltam, hogy te és én valamit kereshetnénk a Netflixen és megnézhetnénk.
A szívem hevesebben vert.
- Igen, az jó lenne. – Gyűlöltem, hogy ez ennyire pihegőnek hangzott.
- Csak még el akarok menni, zuhanyozni. Büdös vagyok a munkától.
Nem tudtam megállítani a gondolataimat, de lehetetlen is volt, nem arra gondolni, hogy Brendannal csak egy rövid ideje élünk egy tető alatt, mégis ez szinte teljesen hihetetlennek hangzott. És őszintén? Egy részem nem akarta ezeket a gondolatokat félretenni.
A szobatársának lenni nem olyan volt amilyenre én gondoltam.
A rövid idő alatt mióta itt vagyok, tisztelettudó, édes és bár tudtam, hogy mindig ilyen volt, azt hittem, talán más lesz, mert most már az idejébe és a helyére is behatolok.
Az utolsó tányért tettem be a mosogatógépbe, beleraktam egyet a mosógatógép kapszulákból és becsuktam rá az ajtót. A szavamhoz hű maradtam, igaz hogy ez volt a legkevesebb, de főztem az étkezésekre és elmosogattam. Megpróbáltam házias lenni, amennyire csak tudtam munka és az iskola mellett, de hazudnék, ha nem ismerném el, hogy tetszett ez az egész. Furcsán intimnek tűnt nekem, olyan volt mintha egy csapat volnánk, mintha párkapcsolatban lennénk.
Jól éreztem magam, és utáltam azt, hogy utálom ezeket a téveszméket, hogy több van ott, mint ami ott van.
De tényleg az hiszi, hogy nincs ott semmi?
Arra gondolok, hogy láttam, hogy rám néz, és megesküdnék, hogy éreztem a kapcsolatot kettőnk között. A pokolba is, pár perccel ezelőtt, úgy éreztem mikor rám néz, hogy csak engem lát. És mikor ránéztem, láttam benne azt az intenzitást, és éreztem azt a hőt, melyet felém sugárzott.
Istenem, már arra gondolva is teljesen elönt a forróság és zavarttá tesz.
Tíz perc múlva is a konyhában voltam. Halottam, ahogy elzárja a zuhanyt a folyosó végén és nem tudtam utat állni a perverz gondolataimnak a fejemben.
Meztelen.
Vízcseppek borítják a testét.
A bőre pirospozsgás a zuhanytól.
Istenem. Mindjárt szívrohamot kapok.
Beléptem a nappaliba és eléggé jól éreztem magam attól a gondolattól, hogy filmet fogunk együtt nézni Brendannal
Valami szánalmas vagyok az biztos.
Néhány kopogást halottam a bejárati ajtó felől, de figyelmen kívül hagytam. Ideiglenesen itt élhetek, de kissé furcsa érzéssel gondoltam arra, hogy válaszoljak rá. De arra gondoltam, hogyha nem nézem meg, hogy ki az nagyon nagy bunkóságra vallana, és hirtelen már ott találtam magamat, hogy megfogom a kilincset és kinyitom az ajtót.
A másik oldalon egy olyan embert láttam, aki egyike volt, Brendan baráti körének, nagyban a telefonjára összpontosított, mielőtt felnézett volna rám. A vigyor melyet, rám villantott, lassú volt, és úgy éreztem tőle magam minta meztelen lennék a tekintetétől amint alaposan végigmért.
Azt hiszem Hunter a neve.
Egyszer láttam őt, mióta itt lakok és eléggé kedves volt, de éreztem, ahogy megnéz. Kényelmetlen volt, nem azért mert ő volt az, hanem mert soha nem éreztem magam, jól ha egy srác végigmért.
- Hé. Brendan itt van?
Bólintottam és hátraléptem, hogy beengedjem. De mielőtt szólhattam volna Brendannak, Hunter mást tett.
- Hé, te szaros kurva. Told ide a segged.
Csak forgattam a szemem Hunter macho hozzáállásán.
Megfordultam, hogy a nappaliba menjek, de Hunter megköszörülte a torkát és megálltam, hogy megforduljak.
Egy vigyor ült az arcán, ami azt sugallta nekem, hogy valami nagyon piszkos dolgot forgat a fejében.
- Van valakid?
- Ez egy olyan személyes kérdés, amit igazán te neked nem kell tudnod. – Mondtam őszintén, és próbáltam nem egy rohadéknak tűnni, de gyűlöltem, amikor ez a dolog megtörtént. Nem történt meg sokszor, de főiskolán már néhányszor utaltak rá, olyan furcsa megjegyzésekkel, melyek olyanok voltak számomra, mintha olajt öntenének a tűzre. Csak azért tudtam, hogy merre folyna ez a beszélgetés, mert olyan szemekkel nézett rám és az ajkait simogatta.
- Csak próbálok barátságos lenni – mondta és vigyorogva kibökte – Szóval van valakid?
- Nem.
A szemöldökei kissé felemelkedtek.
- Nem? És mit szólnál hozzá, ha elvinnélek valahová? – közelebb jött, én megfordultam, hogy megmondjam neki, hogy kösz nem, de újra elkezdett beszélni – Vacsora, film és talán utána elmehetnénk az egyik helyemre, egy italra?
Nem akartam még egyszer forgatni a szemeimet öt percen belül ezen az estén.
Aztán, rohadtul meglepett azzal, hogy Hunter kinyújtotta és a hajam köré zárta az ujjait.
- Csak mondj annyi, hogy velem jössz. – Egy kicsit közelebb hajolt, és visszahúztam a fejem, most már biztos, hogy nem megyek el vele.
Mielőtt bármit is tehettem volna, meghallottam Brendant.
- Mi a fasz, Hunter?
Hunter oldalra nézett.
- Ő nincs a piacon, szóval kopj le.
Meglepődtem attól amit, Brendan mondott és a haragjától is.
Közelebb jött, a haja nedves volt, és csak egy nadrág lógott a csípőjén, mely elfedte a testét. Hunterre meredt, és én is ránéztem a fickóra, aki még mindig közel állt hozzám és még mindig a hajam köré fonta az ujjait.
- Mondtam Hunter, kopj le. – Brendan hangjában volt egy éles él, és Hunter azonnal visszalépett. Brendanra majd rám nézett és megvonta a vállát.
- Azért jöttem, hogy beszéljünk az éjszakai iszogatásról.
Brendan megrázta a fejét.
- Írtam, hogy el vagyok foglalva.
Hunter behunyta a szemeit.
- Foglalt vagy mi? Úgy nézel ki, mint, aki készen van az ágyra és minden más szarra.
- Eleve voltak terveim – mondta Brendan – Majd, később beszélünk. – Brendan hangja véglegesnek hangzott és Hunter csak bólintott.
Nem volt veszekedés, és nem próbálta meggyőzni, hogy menjen vele. Ehelyett Hunter megfordult és elment.
Ott álltam és azon tűnődtem, hogy mi a pokol történt. Brendan mindig is védelmező volt, de ez nagyon különbözött attól, akit ismertem. Szinte birtoklónak tűnt.
- Brendan minden rendben van?
Az izzadt kezeimet a farmeromba süllyesztettem és ránéztem. A földre nézett és az állkapcsa összeszorult. A borostás álla alatt láttam az izmai rángását.
- Ugye, nem csinált semmit, mielőtt idejöttem volna? – Rám nézett én pedig megráztam a fejem. – Ugye nem érintett meg a hajadon kívül máshol?
Megráztam a fejem.
- Nem. De te jól vagy? Úgy nézel ki...mint aki nagyon dühös és mérges a történtek miatt.
Bár Hunter elmehet a fenébe is, Brendan reakciója megdöbbentett. Dühös lett.
- Jól vagyok. Csak Hunternek van egy eléggé mocskos hírneve, és nem tetszett nekem, hogy a közeledbe van.
Rám nézett és láttam valamit az arcán.
Hazudott?
Féltékeny volt?
Mielőtt jobban belegondolhattam volna, odajött hozzám és a kezét a vállamra helyezve a nappaliba kísért. Nem hiányzott nekem az, hogy az ujjai a vállamon legyenek, vagy, hogy érezzem a testéből áradó hőt. És megesküdnék rá, hogy lehajolt, és csak azért, hogy megszagolja a hajamat.
- Biztos vagy benne, hogy jól vagy? – kérdeztem és a vállaim felett felnéztem rá. Megdermedtem, mikor rájöttem arra, hogy pontosan milyen közel is állunk egymáshoz. Az arca közel volt hozzám, és ennek a lehetett az egyetlen oka, de csak ha igazam volt, megszagolta a hajamat.
Ha felemelném a fejem, meg tudnám csókolni.
Mintha hangosan mondtam volna ki ezeket a szavakat, a tekintete az ajkaimra függesztette és pár másodpercig ott tartotta.
- Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet? – mondta egy lassú, mély hangon. Újra a szemembe nézett és én annyira meg akartam csókolni, hogy csak bólintottam és visszamentem vele a nappaliba.
Oké, volt valami közöttünk és úgy tűnt nem csak egyoldalú.
Gina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése