Meghan
Közelebb jött hozzám, a kezeit a fejem mellé tette.
- Te vagy az a lány, akiről beszéltem. – a tekintete az ajkamra tévedt. – Te vagy az, akit szeretek. – Amikor az arcomra nézett, a szívemet a torkomban éreztem. – Már évek óta szeretlek téged, de nem tudtam, hogy hogy mondjam el neked. Nem akartam tönkretenni azt, ami köztünk volt, a kettőnk között lévő barátságot. – Újra közelebb jött hozzám, és mikor megéreztem az illatát, becsuktam a szemeimet – Te voltál az, akit mindig is szerettem Meghan.
- Brendan? – nem tudtam mit kérdezek tőle, de úgy éreztem magamat, mint Alice, amikor beleesett a nyúl üregébe.
- Te vagy az egyetlen, akit akarok, de nem akartam semmit se, mondani, amivel tönkretehetném ezt. – mondta és elhúzódott.
- Nem akartál semmit se mondani – Istenem ez az én hangom volt, mély, fülledt és vágyakozó?
- Szerettem volna, ha megmarad a köztünk lévő barátság, mint hogy elveszítenélek, mert én a rohadt életbe is bevallom neked, hogy hogyan érzek irántad.
Nem tudtam, hogy mit mondjak, nem is tudtam beszélni, de a szavak ott voltak.
A szívem a torkomban dobogott, attól amit Brendan mondott. Soha nem osztott meg velem, ilyen szentimentális dolgot, soha nem mondott nekem semmi ilyesmit, amely a valódi érzelmeit mutatta volna. Ő mindig kemény volt és erős, és ő volt az a srác, aki mindig megbizonyosodott felőle, hogy egyetlen srác se bántson, még akkor is mikor már az őrületbe kergetett vele. Mindig rám nézett, mikor azt mondta, hogy szeret, túl sok volt, szinte már hihetetlen.
Itt van most, és most ahogy rám néz, és ami köztünk történik az...az igazi volt.
Ő annyira szeretett volna engem, mint amennyire én őt, és minden, amit akartam az az volt, hogy vele legyek.
Nem érdekelt, hogy milyen kockázattal jár, az hogy együtt élek Brendannal, de nem is érdekelt.
Éreztem a hajamon keresztül az ajkai érintését a fülemen, és végig futott a hideg a hátamon. Az ujjai hegyével megérintette a fülemet és éreztem, ahogy játszik vele, erős akartam lenni, és megszerezni azt, amit akartam...őt. Talán elmondhatjuk, hogy szeretjük egymást, de akkor is olyan furcsának éreztem.
- Mindig csak te voltál Meghan.
- Ezt olyan nehéz elhinni. – mondtam neki őszintén. Brendan jóképű volt, okos és szellemes. Magához vonzotta az embereket. Bárkit megkaphatott volna, akit csak akart, mégse láttam őt soha sose senkivel.
Megrázta a fejét és újra a számra nézett. Éreztem amint ujjai a csípőmre kúsznak majd pedig az arcomra. Szétnyitottam az ajkaimat és egy mély lélegzetet vettem, amikor azokat az ujjakat a számhoz érintette.
- Nem, csak te voltál nekem. Mindig is te voltál. – Egy kicsit közelebb húzódott és a testét hozzám szorította. Önkéntelenül is halottam, ahogy nagyot nyel, mikor az ő izmai érintkeztek az én puhaságommal.
Éreztem, hogy milyen erős is ő.
Nagy.
Vastag.
Hosszú.
És mindez az enyém volt.
- Nem is tudtam másra gondolni, annyira szeretlek téged – mormolta, még mindig a számra nézve és ujjait még mindig a számon tartotta – Soha többé nem akarok senkit se Meghan, bátorságot gyűjtöttem hozzá, hogy megpróbáljak, férfi lenni, és hogy elmondani neked, hogy mennyire szeretlek.
Nem tudtam gondolkodni, nem tudtam lélegezni, nem tudtam beszélni.
- Meg akarom mutatni neked a számmal – mondta egy lusta mély hangon, amely végigsiklott az egész testemen – meg akarom mutatni a nyelvemmel és a kezeimmel, hogy mennyit is érsz nekem – az alsótestét az enyémhez préselte – és meg akarom mutatni a farkammal, hogy mennyire jól is érzem magam veled.
Oh szent, szar. Határozottan beleestem ebbe a nyúlüregbe.
Gina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése