A kegyetlen: III. fejezet

 

3. fejezet

Axel

Kinéztem az ablakon, a kocsimat nézem, amiben Roxie ült. Valamit a telefonját nézett, miközben én bent vártam a megrendelt pizzára, mielőtt visszamegyünk a lakásomra.

Őszintén szólva, kibaszott boldog vagyok, amiért a lakásomra jön, még ha csak pizzáról volt szó, meg egy filmről a Netflixen.

– Axel?

Megfordulok, amikor elhangzik a nevem, a női hang kissé túl cukormázos, egy kicsit túl hamis. Egy nagymellű szőke állt ott túl mini blúzban és sortban, apró pénztárcája tele volt csillogó kövekkel, amikre ha fény vetült, majd megvakít.

Nem tudtam ki a franc ő, még ha láthatólag ismert engem.

–  Brandi vagyok a harcról.

Semmi, nem cseng a kibaszott harang.

Odajön hozzám, a parfümjétől összeszorul a torkom. Teszek hátra egy lépést, mert tudtam, hogy fog folytatódni a dolog. A hozzá hasonló lányokból, akik a meccsek körül lógnak, a nyertesek közül akarnak maguknak néhány faszt, egy tucatnyi van belőlük.

Előre nyúlt, de mielőtt el tudnék húzódni, végig futtatja kezét a karomon.

– A barátnőimmel vagyok itt. Egy meccset néztünk a barátnőm leánybúcsúján. – Vigyorgott. – Látnod kellett volna engem. Villantottam neked. – Kuncogott.

–  Axel, kész a rendelés!

Eltolom a kezét, egyenesen a szemébe nézve mondtam.

– Te vagy a legutolsó, ami engem érdekel. – Felemeltem a fejem és kinéztem az ablakon Roxie-ra. Pont engem figyelt, furcsa kifejezés ült az arcán. Visszanéztem a túlsminkelt tyúkra. – Semmi nem fog közted és köztem történni. Soha. Csak egy embert látok, és te még csak a közelébe sem érsz.

Esetleg lehettem volna kedvesebb, udvariasabb a témával, de bassza meg. DE ez a tyúk megérintett, azt hitte ismer, hogy benne lennék.

Pokolba is, nem!

Megfordulva elvettem a pizzát és kimentem az egyetlen lányhoz, aki bármit is jelentett nekem. Roxie az egyetlen nő, aki valaha érdekelt és akit az életemben akarok tudni.

Ő az a lány, akibe őrülten szerelmes vagyok, ma este pedig elárulom neki az érzéseimet.

 

Roxie

Habár már fél órája megérkeztünk Axel lakására, még mindig kíváncsi vagyok mi történt közte meg a lány közt. Figyelem őt, de ő a vacak horror filmre koncentrál, amit én választottam, főleg azért, mert nem akartam túlzottan figyelmet szentelni neki.

A gondolataim a gyönyörű lányon jártak, aki megérintette a karját.

Nem kellene túl keményen gondolnom rá, mert biztos, hogy rengeteg nő hajt rá. Fenébe. Axel testfelépítése egy tankéhoz hasonló, kinézete akár egy bukott angyalé. A klasszikus értelemben nem jóképű, de az a tipikus rosszfiús megjelenés lengi körül.

De én a sajátomként tekintettem rá, annak a gondolatától is zöldet látok, hogy valami random csaj beszélget vele.

De ha akarod őt, akkor valószínűleg mondanod kellene valamit.

Megköszörültem a torkom, próbálok a filmre összpontosítani. El akarom árulni neki az érzéseimet, lejátszom a fejemben mit mondanék, de igazság szerint eléggé megrémültem.

Nem tudtam, megrémiszteném-e vele, tönkre tenném vajon a barátságunkat vagy egy óriási falat helyeznék közénk. Nem tudom, hogy kezelném ezt a helyzetet.

Így ahelyett, hogy elmondanám, amit szeretnék, amit már hosszú idővel ezelőtt ki kellett volna böknöm, inkább valami semlegessel folytatom.

– Könyörgöm, miért tűnik a legtöbb ijesztő film hősnője ennyire hülyének?

Axel rám néz, majd elkezd nevetni.

– Most komolyan. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ezt ki is mondja. – Végig húzom a kezem a combomon, izzad a tenyerem, a szívem pedig vágtat.

Megcsóválta a fejét.

– Nem, nem te vagy az egyetlen, de ha folyton seggeket rúgnának szét, akkor túl hamar véget érne a film.

A kanapénak döntve pihentetem a fejem, a popcornos tálért nyúlok, mert muszáj valamivel lefoglalni a kezem, amitől nem tűnök szembeötlően idegesnek.

– Nem, szerintem is meghosszabbítja. – Igyekszem a filmre összpontosítani, de szinte lehetetlenné teszi a koncentrációt magam mellett érezni Axel testét, a belőle áradó hőt, a pokolian jó illatát.

A kanapéra helyezte a karját, pont mögém, ettől tudatosult bennem, milyen közel volt hozzám valójában. A film további részében csendben ülünk, főleg mert próbálom felkészíteni magam, hogyan beszéljek neki az érzelmeimről, hogy végül áttörjek a félelmeimen.

Szerelmes vagyok, annyira fáj, de vállalhatom a barátságunk tönkretételének kockázatát abban a reményben, hogy ő is hasonlóképpen érez?

És ekkor a film erotikusra változott. A testemet hő árasztotta el, nem azért, mert a szexjelenet különösen érzékletes vagy izgató lenne, hanem mert Axelre gondoltam. Milyen lenne, ha megérintene, levenné a ruhám… ha kemény, izmos testével az ágyhoz szegezne?

Egyre jobban tudatosult bennem a mellettem ülő Axel jelenléte. A szemem sarkából figyeltem, kicsit gyorsabban emelkedett és süllyedt a mellkasa, kissé keményebben a normálisnál. Az ő részéről is ugyanazt a hatást váltotta ki, mint nálam?

De továbbra is a TV-re koncentráltam. A pár csókolózni kezdett, a nő nyögése eltúlzott és erotikus. Nemsokára már meztelenek, de persze mi csak a nő melleit látjuk. A pár nagyon szexuális módon kezdett mozogni, arcomat pír lepte el. Szűz vagyok, de pornót már láttam, mindenről tudok, ami ebben a kategóriában megtörténhet. De most Axellel néztem, egyre jobban tudatosult bennem a környezetem, a testem reakciói.

Azon kapom magam, hogy Axelt bámulom. A teste keménynek tűnt, de nem a normális, erőteljes módon, hanem úgy, ami a feszültségéről árulkodott. És aztán megfordította a fejét és egyenesen rám nézett. Pillantásunk összekapcsolódott, a szoba hőmérséklete egyértelműen megugrott, éreztem a bőrömet pettyező izzadságcseppeket.

A testem úgy reagált, amit csak Axel képes kiváltani. Az ajkam túl száraz, a nyelvem duzzadt. A szexelő pár hangjai felerősödtek a szobában, s bár pocsék film volt, beindultam a késő esti adás szexjelenetén.

Benedvesedtem, a bugyim elázott, a testem készen állt Axelre.

Éreztem emelkedő-süllyedő mellkasom, a kémia egyértelműen izzott közöttünk, ettől arra gondoltam, lehet ő is érez irántam valamit. A „csak barátok” nem reagálnak így mindössze egy szexjelenettől a TV-ben.

Amikor láttam, hogy Axel lenéz az ajkamra, azon kaptam magam, hogy tekintetem az ölére süllyedt. Ott, a nadrágjának préselődve, egy masszív erekció látható. A torkom összeszűkült, minden porcikám befeszült, szétnyílt az ajkam, ki akartam mondani, amit már oly régóta kellett volna.

De a szavak a torkomon akadtak.

Ez most tényleg megtörténik?  Ez a pillanat kettőnk között?

Olyan sokáig meredtünk egymásra, hogy a vér száguldott az ereimben, a testemben szinte elviselhetetlenné vált a nyomás.

De mielőtt megszólalnék, Axel feláll és elhagyja a szobát. Ülök ott, az elhalkuló jelenetet figyelem, hallom, ahogy a konyhában italt keres.

Felállok, de gyorsan visszatér. Átnyújt egy sört, az üveg hűvös.

– Minden oké?

Feszültnek tűnik, mintha mondani akarna valamit. De talán mindez csak a fejemben létezik, a kémia, amit éreztem, a pillanat, amin osztoztunk.

– Jól vagyok, – mondta összeszorított állkapoccsal. Megint leült a kanapéra, nagyot kortyolt a sörből és nézte tovább a filmet.

Nem várok tovább, nem hagyom elhatalmasodni a félelmeimet. El kell kezdenem a mának élni, a jövőért. Csak visszatart a folyamatos aggodalom, hogy mi történhet vagy nem történhet meg.

Lexy