Alexa Riley: Too hard - III. fejezet

 

3. fejezet

Harlow

A kártyát babrálom, amit Butch adott nekem, képtelen vagyok letenni. Mióta otthagyta, szorosan a kezemben tartom, mert aggódom, hogy ha leteszem, elveszíthetem. A lakásomban rendetlenség van, és meg kellene próbálnom rendbe tenni a dolgokat, mielőtt az unokatestvérem holnap megjelenik itt a másik vállalkozóval. Meg fog ölni, de talán ha egy kicsit rendet rakok, nem fog olyan rosszul kinézni.

A fiúk, akik Butchcsal jöttek, próbáltak feltakarítani, de Butch elég hamar kitessékelte őket az ajtón. Az egyik pillanatban még azt hittem engem csekkel, a másikban pedig nem tudott elég hamar megszabadulni tőlem.

A laptopomra teszem a kártyát.

Folyton arra gondolok, hogy Butch ott állt, amikor kinyitottam az ajtót. Éreztem, hogy nyugalom kerít hatalmába, és a fejemben zajló állandó fecsegés egy pillanatra leállt, ahogy magamba szívtam őt. Jóképűnek találtam, de ez nem a megfelelő szó. Pokolian szexi a maga robosztus, keményen megdolgozott módján, és az egyik legdögösebb férfi, akit valaha láttam. Az egyik rosszfiú Navy SEAL-re emlékeztetett a Call of Dutyból - egy játékból, amivel túl sok időt töltök. Ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy az egyik fantáziám végre életre kelt, és eljött, hogy megmentse a napot!

Aranyos volt, amikor a fiúk tudták, ki vagyok, de Butch nem úgy nézett ki, mint akit érdekel, amikor a nevemet emlegették. Nem valami nagy büszkeségem, hogy nagyon jó vagyok a Call of Dutyban, de valamiért azt akartam, hogy felélénküljön rá, és érdeklődést mutasson. Nem tette, és biztos vagyok benne, hogy ráförmedt a fiúkra, hogy menjenek vissza dolgozni.

Valószínűleg nem kellene fiúknak neveznem őket, mert egy-két évvel fiatalabbnak tűntek nálam. Nem mintha ezt bárki meg tudná állapítani ránézésre. Mindig is fiatalnak tűntem a koromhoz képest, és még inkább, amikor nem öltözködtem ki, és nem sminkeltem ki magam. Ha ez a hely nem lenne olyan rendetlen, megkérném az unokatestvéremet, hogy jöjjön át korábban, és sminkeljen ki, mielőtt Butch ideér. Szexi akarok lenni, és talán elkapni a tekintetét, vagy valami ilyesmi.

Odamegyek a mosogató melletti rendetlenséghez, megpróbálom feltakarítani, amennyire csak tudom. Kétszer is megcsúszom és elesek közben, és máris egy zúzódás képződik a combomon.

Minden egyes törölközőt felhasználtam, amik beszerzésére Nellie rábeszélt. Nem értettem miért kellene kettőnél több törülköző, amikor rávett, hogy megvegyem, de most az egyszer igaza volt. Mindegyikért hálás voltam, amikor bedobtam a mosógépbe.

Amikor visszatérek a konyhába, összeszedem, ami az általam okozott rendetlenségből megmaradt. Az összes vizet feltakarítottam, de tudom, hogy sok mindent ki kell majd tépni. Bűntudatom van a sok munka miatt, amit tönkretettem, és szuper dühösnek kellene lennem magamra. De amikor a gondolataim Butchra terelődnek vissza, és arra, hogy tudom, újra itt lesz, nem tudok sajnálkozni. Ha nem töröm el a csövet, nem találkoztam volna vele.

Talán ez majd ráveszi Nellie-t, hogy ne legyen rám olyan mérges, amiért tönkretettem a konyhámat. Mindig próbál rávenni, hogy érdeklődést mutassak valami fickó iránt. Most is érdeklődöm iránta, de ő egy férfi, és lehet, hogy túl sok nekem.

Lenézek a ruháimra, amelyek megint átáztak, eszembe jut, hogy Butch azt hitte, a szüleimmel élek. Felnyögök, utálom, hogy nem nőként tekint rám. Amikor bementem a hálószobámba átöltözni, próbáltam találni valamit, amiről azt gondoltam, hogy szexi lehet, és talán egy kicsit idősebbnek is nézhetek ki. Ezután már leginkább csak bosszúsan nézett. Szerintem a fiúk is észrevették, mert a tekintetük folyton a mellemre tévedt.

Lehúztam magamról a koszos pólómat, felakasztottam a fürdőszobában. Korábban nem vettem fel melltartót, mert utálom őket, pedig tudom, hogy szükségem van rá. Annyira nehéz a felsőm, és egész életemben ilyen voltam. Amikor otthon vagyok, soha nem veszek fel melltartót. Nellie szerint ez baromság, hogy sosem mutogatom magam, de most megpróbáltam, de Butch nem vette észre.

Amikor bemegyek a hálószobámba, lehúzom a rövidnadrágomat, felkapok egy alvónadrágot és egy vékony pólót. Úgy döntök, hogy visszamegyek a nappaliba, megpróbálok egy időre elmerülni a munkámban, és nem gondolok arra, hogy felhívom a kártyán lévő számot. Újra hallani akarom a mély hangját, mert az egész testem bizsereg az öntudattól.

A telefonom megcsörren a konyhapulton, és odarohanok érte, amikor meghallom Nellie csengőhangját. Nem tudom, miért gondoltam, hogy Butch lehet az, mert neki nincs meg a számom.

Fel kell vennem, különben idejön. Van elég gondolkodnivalóm most anélkül is, hogy ötmillió kérdéssel állna előttem. Olyan dolgokra kell koncentrálnom, mint például, hogy mit vegyek fel holnap, és nincs szükségem arra, hogy itt kiabáljon velem. Oké, talán nem kiabál, de úgy néz rám, ahogy mindig is szokott rám nézni ő, a nagynéném és az anyám. Az a tekintet, ami mindig csodálkozik, hogy térdig belemerülök valamibe. Ma ez a víz.

–     Szia, – csiripelem egy picit túl hangosan, amiről tudom hogy leleplezem magam.

–     Ó, istenem! Mit tettél? – a horror nyomait vélem felfedezni a hangjában. – Olyan szerencsés vagy, amiért van pénzed, amit elkölthetsz – teszi hozzá, szerintem magát próbálja megnyugtatni, nem engem.

–     Talán a fürdőszobát is fel kellene újítani, – figyelemelterelésként dobom be.

–     Ó, látom az új szuper wc-t, amin ülésmelegítő van.

Megkönnyebbülten felsóhajtok, mert működött, de őszintén szólva, tényleg szuperül hangzott. De az apró győzelmem rövid életű.

–     Várj csak egy percet! Tudom, mit csinálsz.

–     Eltörtem a csövet, – ismerem be, le tépve a ragtapaszt, hogy túl legyek rajta.

Ha a fürdőszobám átalakítása nem működik, akkor semmi sem fog. Talán ez majd enyhíti a csapást, amikor meglátja a lakást. Így tudni fogja, hogy holnap mibe sétál bele. Nem fog minden egyszerre a fejére szakadni.

–     Hát persze, hogy eltörted, Harlow. Hadd telefonáljak, talán…

–     Az épület vezetője küldött valakit, aki megállította az áradást.

–     Áradást! – a telefonon keresztül ordibál.

–     Lassú áradás folyt a csőből? – próbálom átfogalmazni, hátha működik. 

–     Ez vagy te. – Legalább közben nevetett.

–     A pasi, aki kijött, nagyon szexi volt, – mondom, amiktől abba hagyja a nevetést.

–     Jó ég! Biztos tényleg szexi, ha felkeltette az érdeklődésed. – A kanapéhoz sétálok és leülök. – Elhívott?

–     Nem, – ismerem be és szívás, mert még sose randiztam. Ha engem kérdezel, unalmas dolog. Két ember, aki nem ismeri egymást, áll egymással szemben. – Megadta a telefonszámát?

–     De miért hangzik ez kérdésnek? – kacagott. – Látni akarom a pasit.

–     Nos, holnap visszajön.

–     Istenem, olyan rossz a helyzet, hogy holnap vissza kell mennie? – megint nevetni kezdett. – Olyan rossz, hogy két vállalkozó kell, aki megjavítja.

Felhorkantottam, mert elég igaznak tűnt.

–     Na, most pedig mondd el, miért gondolod, hogy megadta a számát, – mondja Nellie.

–     Ide adta a névjegykártyáját. – Megfordítottam a kártyát és tanulmányoztam. Már az egészet memorizáltam.

–     Ó!

–     Ó? – Talán többet gondoltam bele, a remény szikrája kihúnyt a bensőmben.

–     Egek, nem tudom. Mindkét irány lehetséges. Holnap majd felmérjük.

Fel akarom mérni, de a lehető legmocskosabb módon. Megmondhatom, hogy az egyszerű fekete ing alatt kemény test rejtőzik. Talán nem igazi Navy SEAl, de az egyértelmű, hogy olyan férfi, aki kétkezi munkát végez.

–     Azt hiszem kétszer olyan idős, mint én. – ezt is bedobom. Ha holnap tényleg beugrik, valószínűleg úgyis találkozik a férfival.

–     Az idősebb pasikat szereted? Talán eddig ebben tévedtem, amikor próbáltalak összehozni valakivel.

Esküszöm, szinte hallom, ahogy végig pörgeti azokat az embereket, akikkel összeboronálhatna, de azt hiszem félig mégis igaza van. Egy idősebb férfira gondolok, az pedig Butch. De szerintem ő nem bukik a fiatalabb nőkre.

Ui.:Sziasztok, bocsi a hosszú kimaradásért! 😅De most megint belevetem magam a fordításba, így reményeim szerint heti egy vagy két fejezet mindig jönni fog. Illetve már keresgélem az új könyvet, amit fordíthatnék, szóval, nemsokára új könyv fejezetei is érkeznek majd. 😍😊

Lexy