Alexa Riley: Too hard - II. fejezet

 

2. fejezet

Butch

Az éjszakai hívások sosem voltak a kedvenceim, de része a munkámnak. Amúgy nem mintha csináltam volna bármit is, úgy terveztem hazamegyek éjszakára. Épp hazaértem és kicsomagoltam a rendelésem, amikor a lakáskomplexum igazgatója felhívott. Megkértem az unokaöcséimet, hogy jöjjenek velem, az ételt magunkkal vittük és útközben elfogyasztottuk.

Általában nem foglalkozom ilyen hívásokkal, de most én vagyok a tartalék vészhelyzetben egy barátom számára, aki az ingatlant kezeli. A héten vakációzik és megkért, hogy foglalkozzak azokkal az esetekkel, amik nem várhatnak az visszaérkezéséig. Beleegyeztem, gondolva, hogy könnyű lesz, de egyik hívás érkezett a másik után, miközben próbáltam lépést tartani a saját és az ő ügyfeleivel.  

Fiatal koromban dolgoztam építkezésen nyaranta, rájöttem, hogy nagyon jó vagyok benne. Szerettem jó lenni a dolgokban és úgy döntöttem, ez az, amit csinálnom kell. Megnyitottam a saját cégem a húszas éveim végén és elkezdtem építkezni felfelé. Még mindig jó vagyok abban, amit csinálok, ezért elkezdett terjedni a nevünk az ügyfelek között, az emberek bíznak bennem. Állandóan elfoglalt vagyok, extra személyzetet kellett felvennem, de a magánéletemben nem sok minden változott.

Az unokaöcséimet a sajátjaimként neveltem két éves koruk óta, mióta a húgom meghalt. Valami csődtömeg teherbe ejtette, de lemondott minden jogáról, így én segítettem neki és az elejétől fogva számíthattak rám. Nagyon fiatalon szült, de a gyerekek nem lassították le. Lerakta őket az otthonomban és egész hétvégére elutazott, egyetlen pillantást sem vetett hátra. Szerettem, de nem volt jó anya, az életét meggondolatlanul élte. Részegen vezetett haza és még Isten tudja hogyan, amikor lesodródott az útról. Az orvos azt mondta, azonnal meghalt, amiért őszintén szólva hálás voltam. De bármennyire szörnyen is hangzik, örültem, amiért senki mást nem bántott. Már épp elég katasztrófát okozott a körülötte lévő embereknek, de utáltam, amiért sosem kapott esélyt az élete megváltoztatására.

Évekkel ezelőtt történt, én pedig megtanultam elengedni a „mi lett volna, ha” dolgokat és értékelni azt az életet, ami megadatott. A legjobb dolgot kaptam a húgomtól a fiúkkal, és sosem unom meg, amikor meghallom, hogy apának hívnak.

–    Már csak harmincnégy nap, – mondja Elijah, Owen pedig mosolyogva bólogat.

– Nem tudom, miért várod ennyire izgatottan, hogy betöltsd a tizennyolcat, – mondom miközben leparkolok és kiszállok a furgonból. – Nem mintha mennél bárhová is.

–     Ha, ha, apa. – Owen szemforgatva ragadja meg a szerszámos ládát és elindulunk.

Azért hoztam őket magammal ma este, mert nem tetszett a gondolat, hogy egyedül vannak otthon, nekik is jó alkalom, hogy megtanulják, hogy kell kezelni a hasonló eseteket. Habár igazából a srácok azóta velem vannak a munkaterületeken, mióta megtanultak járni, valószínűleg sokkal jobban értenek a szereléshez, mint én.

–  Legálisan megtehetünk bármit, amit csak szeretnénk. – Elijah köztük a csintalan, pedig tudja, hogy rajta tartom a szemem.

– Fiúk, jobb ha átgondoljátok, hogy a törvény jó oldalán maradjatok. – Owen mögöttem felkacagott. – Apa, a törvény az egyetlen dolog, ami miatt aggódnod kell.

–  Elijah azt hiszi, ha tizennyolc lesz Corinne Marks leszopja a farkát. – Owen elhajol az útból, amikor Elijah felé lendíti a szerszámos dobozt.

–   Micsoda? – kérdezem, miközben megállok és szembe fordulok velük.

–   Az egyetemista srácokat kedveli. – Elijah vállat von, mire felsóhajtok.

Úgy tűnik ma este lesz még egy beszélgetésem a fiúkkal. Istenre eszküszöm, sose fogtam fel, mennyire kanosak a srácok, de olyan régen voltam együtt bárkivel is, hogy talán egyszerűen elfelejtettem. Nem mintha a farkam manapság kapna bármi figyelmet, úgyhogy lehet csak simán feladta a szolgálatot. A hosszú napok és éjszakák és gyereknevelés között nem jutott időm semmire a francos kezemen kívül, nőkre pláne nem.

Az ikrek születésnapját követő hónapban töltöm be a negyvenegyet, szomorú vagyok, amiért ilyen gyorsan felnőttek. Néha napján azt érzem, minden olyan gyorsan történt és azt kívánom bár tovább lettek volna gyerekek. Arra is kíváncsi vagyok, milyen lett volna, ha lányok lennének, de életemnek ez a szakasza véget ért, muszáj arra is gondolnom, mihez kezdek az időmmel, miután elmennek egyetemre.

–  Végezzük el a munkát, utána beszélhetünk róla, pontosan mit nem tehettek meg egy lánnyal, aki fiatalabb tőletek, ha betöltitek a tizennyolcat, – válaszolom, a telefonomon ellenőrzöm a lakás számát és felsétálunk a lépcsősoron.

–  Mondtam, hogy ezt fogja mondani, – Owen súgta Elijahnak, elég hangosan, hogy én is halljam.

Szeretem ezeket a srácokat, de ha nem tartják kontroll alatt a farkukat, akkor kolostorba dugom őket, amíg lenyugszanak.

– Ideje dolgozni, – mondom, amikor elérjük az ajtót, szembe fordulva rájuk meredek.

–  Igen uram, – válaszolják egyszerre és kihúzzák magukat. Keményen nézek rájuk, de valójában jó srácok.

Megfordulok és bekopogok az ajtón, átvetem a vállam felett a szerszámos övemet. Annyit tudok a munkáról, hogy csöpög a cső, de nem értem, ez miért nem várhat reggelig. Csak mikor felemelem az öklöm, hogy ismét kopogjak, ekkor tárul ki az ajtó és egy teljesen elázott fiatal nő áll előttem.

Sötétzöld szeme engem figyel és segítségért könyörög. Ahogy megláttam, mindent meg akarok tenni, hogy megoldjam a problémáját. Az ehhez hasonló védelmezést csak a fiúk felé éreztem, biztos azért történt most is, mert velük egyidős a lány.

–  Ó, a francba - hallom, ahogy az egyik ikerpár suttogja mögöttem, de a fülemben dübörgő hangtól alig hallom.

Lenézek és látom, hogy fehér pólót visel, ami csuromvizes, testének minden fülledt ívére rátapad. Látom a mellbimbóinak minden részletét, ahogy a kopott anyaghoz nyomódnak, ahogy ott áll csöpögve. Sötétvörös haja olyan hosszú, hogy majdnem eltakarná őket, ha a megfelelő helyen lenne. Ahogy látom, nincs rajta melltartó, a mellei ugrálnak, miközben gyorsan beszél.

– Próbáltam megjavítani, de csak rontottam rajta, és nem tudom elérni, hogy ne spricceljen tovább. – Pánikba esik, sötétzöld szemei aggódva és félelemmel néznek rám.

–   Semmi baj, rendbe fogom hozni – mondom, közelebb lépek hozzá.

– Ez a valóság? – Owen túl halkan mondja, hogy ő ne hallja, de tudom, mire gondolnak.

Hogyne tudnám, mikor én is ugyanarra gondolok. Jézus Krisztus, hány éves ez a lány? Kérlek, legyen nagykorú vagy különben ki kell küldenem a srácokat innen. Talán egyébként is ezt kellen csinálni, hogy ne is nézhessenek rá.

– Szerintem én is meg tudom oldali, ha vissza szeretnétek menni a furgonhoz, – mondom nekik.

–   Esélytelen, – válaszolja Elijah, miközben belép mellettem.

–  Hölgyem, miért nem megy és hm, szárítkozik meg, – mondom, kerülve, hogy a mellét bámuljam, miközben minden egyes csepp önuralmam össze kell szednem.

–  Itt van, – rohan be a konyhába, ami hiba, mivel csak még jobban mozognak a mellei.

Követem őt, szorosan az ikrekkel a nyomomban. Tudom, hogy normális helyzetben tiszteletteljesek, de itt túl sok a csábítás, hogy félrenézzenek.

– Meg van, – mondom, majd letérdelve kinyitom a mosogató alatti szekrényt és elzárom a szelepet. A vízcsobogás azonnal abbamarad, ami elég ahhoz, hogy a lány lenyugodjon.

–   Ó istenkém, köszönöm! – megkönnyebbülten felsóhajt és lehunyja a szemét.

Nem nézhetek rá tovább, muszáj, hogy magára kapjon valami ruhadarabot.

–   Itthon vannak a szüleid? – kérdezem, ahogy körülnézek a szobában.

A szemöldöke megemelkedik, düh suhan át az arcán.

–   Ez az én lakásom.

Nekem is meg volt a magam viselkedése, de ha ő temperamentumos akar lenni velem, én is az leszek.

–  Nagyszerű, menj vegyél fel valami átkozott ruhát, utána majd beszélünk. – Egy pontra bámulok a mellén, a nedves ingen, ami rohadtul túl nagy, hogy ne vegyen melltartót.

Lenéz és elakad a lélegzete, miközben elfordul és visszamegy.

–  Mi bajod van? – Elijah rám sziszeg, miközben nézi, ahogy a lány elsétál. – Éppen elég maszturbálási tárházat szereztem be, hogy kitartson a következő egy évre.

–   Ebből elég – morgom, megfordulok, hogy rájuk csattanjak.

Az ikrek egy másodpercig döbbenten bámulnak rám, Owen pedig hátrál egy lépést. – Nyugi, apa, azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Essünk túl rajta.

Mindig is ő volt a higgadt, figyelem, ahogy leteszi a szerszámosládát és kinyitja. A pillanatnyi botlásomból akkor szakadok ki, amikor eszembe jut, hogy miért vagyunk itt és munkához látok. Azonnal látom a problémát, de máris egy tonna vízkár van a mosogatót körülvevő lemezborításon és a fán. Ebben a pillanatban nem tudok erre gondolni, megpróbálok a szivárgás kijavítására koncentrálni.

– Szerinted ő természetest vörös hajú nő? – Elijah odasúgja Owennek, de nem hallom a válaszát. – Mindig is kíváncsi voltam, milyen lenne egy vörös hajú punciban elsüllyedni.

–  Elég legyen! – Ugatom, és a szerszámaimat a dobozba csapom.

–  Jesszus, apa, nyugodj meg – mondja Elijah, úgy néz rám, mintha még sosem látott volna. – Jól vagy?

Sokat beszélünk a szexről, mert fiúk, és tudom, hogy mindig ez jár a fejükben. De amikor ezt hallom tőle, hogy ezt mondja a lányról, feláll a szőr a hátamon. Elég fiatal ahhoz, hogy a lányom legyen, de nem hiszem, hogy így kellene beszélniük róla.

– Nem azt mondtam, hogy kényszeríteni fogom. Csak arra gondoltam, hogy ez másképp van.

Hátat kell fordítanom, vissza kell térnem ahhoz, amit éppen csináltam, mert Elijahnak igaza van. Ez semmiben sem különbözik attól, ahogyan korábban beszélt előttem. Beszéltem nekik a beleegyezésről és a tiszteletről, de mindketten annyira kurvára kíváncsiak a szexre, hogy állandóan kérdezősködnek. Miért vagyok hirtelen ideges, amikor most kérdezősködnek? Nem ezt mondom nekik már évek óta? Hogy legyenek őszinték velem arról, hogy mit akarnak, és mondják el, ha kérdésük van?

Az a baj, hogy nem tudom, milyen lenne megdugni egy vörös hajút, de most meg akarom tudni. Látni akarom, ahogy szétválnak azok a vörös fürtök, aztán megnyalni, ahol rózsaszínű. A farkamat bele akarom süllyeszteni a meleg, nedves pinájába, meg akarom tudni, hogy olyan szűk-e, mint a kezem. Érezni akarom, ahogy a farkamra spriccel.

–     Elég nedves neked?

A hangja hallatán olyan gyorsan megrándulok, hogy majdnem elesek. Ott áll a konyhában egy olyan kurvára rövidre szabott nadrágban, hogy akár a punciját is megmutathatná nekem. Az átázott pólóját lecserélte egy mélyen kivágott pólóra, ami majdnem ugyanannyit mutat, mint az előbb. Ennek a lánynak nincs melltartója?

– Mi van? – Kérdezem, miközben néhányszor pislogok. Tudom, hogy nem jól hallottam.

– A konyha, elég nedves neked? – Úgy mosolyog, mintha viccelődne, az agyam felrobban a kijelentésének következményeitől.

– Igen, vagyis nem – fröcsögöm, majd nyelek egyet. – Elzártuk a vizet, de kicserélem a csövet –mondom és elfordulok tőle, hogy visszatérjek a munkához. Nem tudok többé úgy ránézni, ahogy most érzem magam.

– Hogy csináltad ezt? – kérdezte Owen, tudom, hogy udvarias beszélgetést kezdeményez, de mégis le akarom állítani. Muszáj sietnünk és kijutnunk erről a helyről.

– Az a nagyszerű ötletem támadt, hogy egyedül is meg tudom javítani a csöpögő csövet, – válaszolja mögöttem, úgy hangzott, mint aki még közelebb jött.

Odapillantok, és a látószögem egyenesen a puncijára esik. Még mindig néhány méterre van tőlem, de látom, ahogy a lédús combjai egymáshoz dörzsölődnek, ahogy odasétál, és ahogy a farmer felgyűrődik közöttük. Van egy kis tevelábujja, ami az ajkai közé fúródik, és én bámulom, miközben a kezem a mosdókagylón dolgozik. A saját izommemóriám javítja a problémát, miközben az agyam azon töpreng, vajon jó érzés-e, hogy az a farmercsík a csiklójához dörzsölődik.

–  Nem nehéz megjavítani, ha tudod, mit kell csinálni, – Elijah szólt közbe, a lány pedig felnevetett.

– Jó vagyok a számítógépekkel és a videójátékokkal, úgyhogy meg kellett volna birkóznom vele. – A hangja olyan kurva szexi egy ilyen fiatal személyhez képest. Úgy hangzik, mint egy nő, de kétlem, hogy elég idős lenne az iváshoz.

– Tényleg? – Owen örült, tudom, mennyire érdékelheti a téma. A gyerekek annyira szeretik a videojátékokat, ami igazi kihívást jelent.

– Igen, – válaszolja a lány, hallom a hangjában a mosolyt, miközben felsorolja a játékokat, amikkel játszott, Owen lenyűgözöttnek tűnt. – Én állok a BlackoutBomb mögött, ha szeretnétek egy barátot és játszani.

–  Mi van? – Elijah és Owen egyszerre mondta.

–  Rohadtul hülyítesz, – mondja Owen, mire én kiszólok a mosogató alól.

–   A nyelved, fiam, – mondom, mire megrázza a fejét.

– Apa, nem érted. A BlackoutBomb egy legenda. – Rám néz, majd a lányra. – Komolyan mondod?

– Igen. – Megint nevetgél picit, istenre esküszöm, hogy a farkamban is érzem. – De hívj nyugodtan Harlownak.

Kinyújtja a kezét, és amikor Owen odanyúl, hogy megrázza, kikászálódom a mosogató alól, és megakadályozom.

– Ezt még sokat kell majd javítani – mondom, a sérülésekre mutatok. –Holnap visszajöhetek, és megjavítom neked.

Miért mondom ezt? Nincs időm arra, hogy visszajöjjek ide és megjavítsam. Ez nem is az én problémám, Dave pár nap múlva visszajön, és el tudja intézni. Addig már nem lesz rosszabb a helyzet.

– Van egy vállalkozóm, aki holnap jön, de nem tudom, mennyit fog kérni - mondja, miközben keresztbe fonta a karját, és feljebb tolta a melleit. –Nem tudnál adni egy árajánlatot, hogy összehasonlíthassam az árakat?

– A mi apánk a legjobb a városban – szól bele Elijah, büszkeséggel tölt el, ahogy a munkámról beszél. – Nem számít, hogy a többi árajánlat mennyi, a mi apánk az, akit érdemes választanod.

–  Eddig tetszik, amit látok. – A tekintete olyan gyorsan vándorol fel és alá a testemen, hogy azt hiszem, csak képzeltem.

Hirtelen arról fantáziálok, hogy a farkamat a vastag combjai közé csúsztatom, és elélvezek közöttük. Olyan puhának tűnik ott, olyan érzés lenne, mintha benne élveznék el, anélkül, hogy kockáztatnám, hogy teherbe ejteném.

–  Bassza meg, – mormogom magamban, miközben összepakolom a szerszámaimat. Honnan a fenéből jött ez a gondolat? Kibaszottul túl fiatal ahhoz, hogy ilyesmire gondoljak. Hagynom kéne, hogy a fiaim beszéljenek vele. A pokolba is, felnőtt, ők meg közel vannak hozzá, szóval jobb, mintha tizenhat éves puncikat kergetnének és próbálnának nem lebukni.

–   Hogy is hívnak? –Harlow kérdezi, ahogy közelebb lép hozzám.

–   Butch – morgom, előveszek egy névjegykártyát a szerszámosládámból, és a pulton hagyom. –Ezen a számon elérhetsz, szólj a holnapi napról. – Átvetem az övemet a vállamon, és biccentek neki, miközben kilököm a fiúkat az ajtón.

– Hé, Butch - mondja, és az alkaromra teszi a kezét, hogy megakadályozza, hogy elmenjek. – Kösz, hogy eljöttél.

Az agyamban kavarog, hogy mit mondott az előbb, és hogyan hangzana ez az előttem térdelő lány előtt. Ahogy most rám néz, azon tűnődöm, vajon volt-e már valaha is farok a szájában?

–  Bármikor – mondom, miközben biccentek a kártyára. – Meg van a számom.

Kisétálok, és hallom, ahogy becsukódik mögöttem az ajtó, miközben követem a fiúkat a kocsihoz. Amikor beszállok a vezetőfülkébe, megragadom a kormányt, és még egyszer utoljára megnézem az ablakát. Egy pillanatra azt hiszem, látom, hogy megmozdul a függöny, de valószínűleg tévedek. Az agyam ma este teljesen össze-vissza jár, emlékeztetnem kell magam arra, hogy egy ilyen lányt nem szabad meglátogatni. Elég idős vagyok ahhoz, hogy az apja legyek, valószínűleg csak kedves volt. Egy mocskos anyaszomorító vagyok az összes gondolatom miatt, jót tesz egy kis távolságtartás.

–  Szent szar. – Elijah mondja a hátsó ülésről, és látom, hogy hátrahajtja a fejét. – Ez most tényleg megtörtént?

–  Vigyázz a szádra – mondom, kihajtok a parkolóból, és a ház felé vezetek.

–  Nem hiszem el, hogy épp most találkoztunk BlackoutBombával. Vagány csaj. – Owen mellettem van, és amikor odanézek, látom, hogy megigazítja az ülését, és bosszankodom.

–  Ez csak egy lány. Összeszedhetnétek magatokat. – Az ujjbegyeim elfehérednek, legalább annyira beszélek magamhoz, mint hozzájuk.

–    Most komolyan, apa? Lehet, hogy neked is kéne egy kis szex, mert az ott minőségi szar volt, te meg úgy viselkedsz, mintha az öreg Mrs. Krabappel lett volna egy törött vécével. – Megint káromkodik, aztán hallom, hogy nevet. – Alig várom, hogy hazaérjek. Ma éjjel a legédesebb álmaim lesznek.

A bőröm megborzong, amikor arra gondolok, hogy a fiúk mit művelnek Harlow képével. Miért érzem magam ennyire védelmezőnek iránta, és miért érdekel? Biztos azért, mert apa vagyok, és ösztönösen érzem ezt.

Túl kemény vagyok olyasvalaki miatt, akit nem kaphatok meg.

Lexy