Alexy Riley: Too hard - IX. fejezet

 

9. fejezet

Harlow

–     Csak egyet hoztam, – mondja Nellie, amikor kinyitom a bejárati ajtót. Az ujjára akasztott fogast ide-oda lóbálja, miközben megmutatja nekem a fehér ruhát. Pokolian száguldozhatott, mert csak tíz perce írtam neki sms-t, hogy szükségem van valamire, amit felvehetek. Ha tippelnem kéne, már azelőtt ezt találta ki, hogy megkérdeztem volna. Nincs saját ruhám, de nem azért, mert ellenzem őket. Csak nincs rá szükségem. Legtöbbször melegítőben és jóganadrágban élek, de most éppen Butch miatt szeretnék kiöltözni. Nem tudom, miért izgat annyira az ötlet.

Nellie arcán hatalmas mosoly ül, amitől jobban érzem magam miatta. Mindig gyorsan talpra áll, úgyhogy bár az a Sean fickó annyira feldühítette, hogy sírva fakadt, most már rendben van. Először azt hittem, hogy talán a fiúba van belezúgva, de általában a férfiak okozták a sírógörcsöt. Nellie-nek mindig is voltak férfiak a nyomában, és tudom, hogy rendszeresen randizik. Azt is tudom, hogy egyikük sem volt elég jó egy másodikhoz.

–     Kicsinek tűnik. – Szemügyre veszem a ruhát, amit még sosem láttam rajta. Újnak tűnik, de kizárt, hogy volt ideje vásárolni.

–     Ez jó lesz rád. Sztreccs. – Besétál a lakásba, én pedig hagyom, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. – Szent szar. – Megáll, amikor meglátja a konyhát. – El sem hiszem, mennyi mindent megcsinált egy nap alatt.

–     Igen. – Csodálom Butch kézimunkáját. Ez az ember tudja, mit csinál, az biztos.

Butch tökéletes munkát végzett és ez probléma. Most, hogy végzett, nincs oka rá, hogy visszajöjjön. Drukkoltam, hogy ez itt tartsa néhány napig, de nem így alakult. Most ennek a randinak jónak kell lennie, különben lehet, hogy soha többé nem látom. El kell fojtanom egy nyöszörgést a gondolatra, mert olyan rossz érzés, hogy soha többé nem láthatom.

–     Talán segíthetne az irodádban. Még csak félig van kész, – emlékeztet Nellie.

Elfelejtettem, de folyton elfelejtek mindent, ami nem Butchhoz kapcsolódik. Nellie életében is történnek szar dolgok, és ezt nem szabad elfelejtenem. Jól titkolja, de ez nem jelenti azt, hogy a dolgok nem érintik meg őt.

–     Nagyon sajnálom, ami Seannal történt, – mondom újra, immár milliomodszor.

Szar az egész, mert cserbenhagyta őt ebben a munkában. Hála istennek, hogy most csak nálam dolgozott. Nellie-nek vannak más vállalkozói is, de azt mondta, hogy ő az egyik legjobb, és ezért is vette fel a lakásom felújítására.

–     Nehéz lesz őt pótolni, de jobb lesz így. – Felakasztja a ruhát egy szék fölé. – Ha nem én lettem volna, végül megpróbált volna lefeküdni az egyik ügyfelemmel, abból pedig nagyobb baj lett volna.

–     Igaz.

Megpillantok valamit, amit Nellie rejteget, mert az a könnykitörés felgyülemlett. Tudom, hogy fehér kerítést és gyerekeket akar, de hozzászokott ahhoz, hogy dolgozzon azért, amit akar és nem szeret várni. Azért szerezte meg olyan gyorsan a formatervezői diplomáját, mert erőt vett magán az iskolában, fele annyi idő alatt szerezte meg. Még én is látom, hogy a kapcsolatokat nem lehet ugyanúgy kezelni, pedig még sosem voltam ilyenben.

Nellie összecsapja a kezét, hogy témát váltson. – Mesélj el mindent, amíg elkészülsz.

A történtek nagy részét rázúdítom, még azt is elmondom neki, amit Butch mondott arról, hogy Sean egy seggfej. Néhány dolgot kihagyok, ami jobban felizgatott, mint gondoltam volna, mert valamiért ez különleges érzés. Valamit meg akarok tartani Butch és köztem, legalábbis addig, amíg ki nem derül, mi ez az egész, és hol tartunk. Drukkolok, hogy együtt legyünk.

– Nincsenek apaproblémáink, – bököm ki, Nellie végigsimít az arcomon a sminkkefével. Nem tudom, miért érzem szükségét, hogy ezt is hozzátegyem.

–     Kit érdekel, ha lenne? Egy férfi tudja kezelni, ha férfi.

–     Butch határozottan férfi.

–     Ez az igazság, – ért egyet Nellie egy apró nevetéssel. – Legszívesebben pofon vágta volna Seant, de láttam rajta, hogy visszafogja magát.

–     Tényleg? – Ennek hallatán felkaptam a fejem.

Élveztem volna látni, ahogy Seant megütik. Annyira megdöbbentett, amit mondott, amikor beléptünk a szobába, hogy nem láttam Butch arcát. Arra viszont emlékszem, amikor először nyitottam ki az ajtót, és akkor eléggé dühös volt. Nem akarok belegondolni, hogy nézhetett ki, ha készen állt egy ütésre.

–     Igen, így van. Azt hiszem, amikor láttam, mennyire kiakadt, emlékeztetett arra, hogy még mindig vannak jófiúk. – Nagyot sóhajtott. – Nem minden férfi akar csak kihasználni a szexért.

–     Szerinted ő egy jó pasi? – Szerintem igen, de mit tudok én a férfiakról? Két nő nevelt fel, akik soha nem hoztak férfiakat a közelünkbe. Szinte semmit sem tudtunk a randizós életükről, vagy arról, hogy volt-e nekik egyáltalán olyan. Csak az elmúlt néhány évben jöttünk rá Nellie-vel, hogy normális életük van és randiznak pasikkal.

–     Úgy értem, nyomást gyakorolhatott volna rád, hogy többet csinálj, de nem tette.

Ha akart volna, könnyedén bejuthatott volna a nadrágomba. Nem kellett volna visszajönnie vacsorára, mivel én éppen akkor kínáltam fel magam ezüsttálcán.

–   Továbbá, mielőtt elkezdenél pörgetni dolgokat a fejedben. – Rám szegezi a pirosító ecsetet. – Nem rossz dolog, hogy visszafogott téged. Azt próbálta tenni, amit a legjobbnak gondolt. Ez azt jelenti, hogy előbbre helyez téged, mint saját magát, mert egyértelmű, hogy akar téged.

–  Erre még nem is gondoltam. – Csak azon járt az eszem, hogy bármelyik pillanatban elmehet. Hogy rájön, hogy a korkülönbség túl nagy, én pedig nem akartam az a lány lenni, aki egy férfi után fut.

– Nem nyeri meg a harcot saját magával, azt mondhatom. – Ellép, hogy megnézhessem magam a tükörben.

–     Hűha, – mondom, miközben egy lépéssel közelebb megyek a tükörhöz. A ruha egy kicsit rövidebb, mint amit általában a házon kívül viselnék, de aranyos. – Nem sokat sminkeltél.– Megérintem az arcom, ahogy közelebb hajolok, még mindig látom a szeplőimet.

–     Butch olyan embernek tűnik, aki a természetességet szereti.

–     Remélem is, – értek egyet és megfordulok.

A ruha hátulja teljes csipke, megmutatja a csupasz bőrömet. A vörös hajam jól mutat a fehérhez képest. Csak egy kis tartást adott neki, hogy teltebbnek tűnjön. Bármit is csinált az ajkaimmal, az is nagyobbnak tűnt.

Megnyalom őket, és arra gondolok, hogy Butch megcsókol, mert annyira tetszik neki a ruhám. Az agyam elárasztja az összes dolog, amit ebben a ruhában tehetne velem, és bár nincs szükségem a jóváhagyására, mégis akarom.

Kopogás hallatszik az ajtón, és Nellie felkapja a cuccait. – Ez a végszó, hogy távozzak.

Arcon csókol, mielőtt kisuhan a hálószobámból, majd hallom, ahogy beengedi Butchot. Még egy utolsó pillantást vetek magamra, hirtelen szuper szégyenlősnek érzem magam, miközben kilépek az előszobába, hogy meglássam őt.

Összekulcsolom a kezem, ahogy végigmegyek a folyosón és belépek a nappaliba. Amikor nem látom, megvonom a vállam. Meggondolta magát?

–  A kurva életbe. – Megfordulok és észreveszem az irodámban álló Butchot. Vajon kifelé menet Nellie mondta neki, hogy segítségre van szüksége?

A tekintetem az arcát kutatja, vajon tetszik-e neki, amit lát. Kinyitom a számat, hogy megkérdezzem, de mielőtt egy szót is kiejthetnék, a karjaiba zár és a falhoz szorít.

Az ajkai az enyémre csapódnak, a szorítása erős, miközben a szenvedély, aminek egy órája még csak a határán volt, ismét elszabadult.

Lexy