Drága Mr. Black 22. fejezet

Theo

Július negyedike hétvége.

Évekkel ezelőtt imádtam. Begyújtottam a grillsütőt, készen arra, hogy beszívjam a sistergő hús illatát, miközben Janet összeütött néhány finomságot, hogy később elkényeztethessük magunkat. Most a lányom távol volt, és Janet is elment.

Július negyedikét egyedül akartam tölteni a lakásomban. Chloe előző este óta nem válaszolt. Igyekezett távolságot tartani. Amúgy is így kellett volna lennie.

Annyi szarság történt. Egyiknek sem örültem. Úgy stresszeltem, mint egy rohadék, próbáltam Trixie-t valamilyen szinten elégedetté tenni, miközben Chloe boldogságát is fenntartottam. Nem csókoltam meg Trixie-t, nem öleltem vissza, és rohadtul biztos, hogy nem dugtam meg. Valaki más neve volt a farkamra írva tartós tintával, akinek a neve: Chloe Knight.

Trixie minden kibaszott dolog miatt nyafogott. Többször megfenyegetett, és nem hagyott más választást, minthogy tegyek valamit, hogy kárpótoljam. Elvihetném a Dane's-be, ahol ő táncolhatna a félmeztelen barátaival, én pedig addig ihatnék, amíg a dühöm nem emészt fel teljesen.

Aztán elment velük, de megesküdött, hogy visszatér. És azokon az estéken, amikor elment bulizni, én hívtam fel Chloé-t. Gyűlöltem a helyzetet, amibe hoztam. Soha nem akartam, hogy azt higgye, ő a második. Teljes szívemből szerettem azt a lányt. Nem ezt érdemelte, de még nem voltam kész elengedni.

Talán most már készen állt. Nem válaszolt a hívásaimra, és nem válaszolt az sms-eimre sem. Már órák teltek el, és szükségem volt a szerre. Túl sokszor gondoltam arra, hogy meglátogatom, végül engedtem a kísértésnek. Elhajtottam Primrose-ba, abban a reményben, hogy valahol látható helyen lesz, ahol felkelthetem a figyelmét.

Aggodalom fogott el, és amikor beléptem a szomszédba, és megláttam az autóját a felhajtón, a szívem kurvára megdobbant. Halvány mosollyal az ajkamon közelebb hajtottam, de amikor megpillantottam a kocsifelhajtón parkoló ismerős fekete autót, a feldobottságom elszállt a széllel együtt.

Ó. A francba. Nem akármilyen fekete autó volt.

Egy fekete Charger volt.

A kibaszott Chargerem.

Megálltam az út közepén, a motor hangosabban zúgott, mint valaha is gondoltam volna. Vagy talán csak azért hallottam így, mert nem kellett volna ott lennem, és Izzynek sem.

Gyorsan megfordultam, és kiszáguldottam Primrose-ból, a szívem hevesen vert, ahogy hazafelé hajtottam. Épp akkor parkoltam le a motorommal, amikor a telefonom megszólalt a hátsó zsebemben. Meglepő módon nem Izzy volt az, akitől azt vártam, hogy felhív és kiabál velem, amiért eladtam a házat. Chloe volt az.

– Chloe? ‒ válaszoltam.

– Hé, Theo, öhm... Oké, lehet, hogy a világ és minden ereje most teljesen ellenünk van, de mi a fenének van Izzy a városban? Mondta neked, hogy jönni fog?

– A pokolba is, dehogy. ‒ Belerúgtam a motorom állványába, és leugrottam róla. – A francba.

– Épp most megy a kocsijához a telefonjáért. Biztos vagyok benne, hogy mindjárt hívni fog téged. Chloe nagy levegőt vett. – A fenébe ‒ nyögött fel. – Erre egyáltalán nem voltam felkészülve.

– Én sem, bébi. De figyelj, ha felhív, megmondom neki, hogy jöjjön át. Csak maradj nyugodt, rendben?

Sóhajtott. – Oké. Oké ‒ mondta kétszer, de hallottam a hangjában az aggodalmat.

– Szeretlek, Chloe. Hívlak, ha minden rendben lesz.

Nem mondta, hogy viszontszeretett. Ehelyett azt mondta, hogy oké, majd letette. Elejtettem a telefont, és nehezen nyeltem egyet. Pillanatokkal később, amikor beléptem a lakásomba, megkaptam a várva várt hívást a lányomtól.

Én pedig válaszoltam, és elmondtam neki az új címemet, miután kaptam néhány durva, bosszús megjegyzést, hogy eladom a házat, amelyben gyakorlatilag felnőtt. Azt mondta, hogy húsz percen belül úton lesz, aztán letette.

A kanapén kuporogva felvettem a mobilomat, és küldtem Chloé-nak egy sms-t.

Én: Kurvára sajnálom, Chloe. Nem akarom, hogy ezen keresztülmenj.

Chloe: Semmi baj. Valami nagyon fontosat kell mondanom neked. Találnunk kell egy helyet, ahol találkozhatunk, hogy beszélhessünk.

Én: Majd küldök egy időpontot, hogy találkozzunk a hajónál, amikor Izzy berendezkedett.

Chloe: Oké. Én is szeretlek, Theo.

Az öröm csiklandozta a szám sarkát, de az üzenet, miszerint valami nagyon fontosat kell mondania nekem, arra késztetett, hogy visszamenjek, és elgondolkodjak azon, hogy pontosan mi volt olyan fontos, hogy nem tudta elmondani sms-ben.

Azon kívül, hogy Izzy otthon volt, ez egyértelműen zavarta őt. Tudtam, hogy Izzyvel tudott bánni, de valami más is zavarta, amit csak ideig-óráig tudott titkolni. Általában Chloe jól tartotta a száját.

Talán ez már túl sok volt, és készen állt arra, hogy véget vessen neki, most, amikor a legjobb barátja szemtől szemben állt vele. Talán négyszemközt akart találkozni, hogy adhasson még egy érintést, egy utolsó csókot, és talán még egy utolsó szenvedélyes szeretkezést.

A szívem összeszorult, a testem elernyedt. A szemközti ablakot bámultam. A hullámok általában megnyugtattak, de ma nem. Csak... ott voltak. Pontosan úgy, ahogy én voltam.

Csak túlélni. Nélküle nem sok célom lenne. Ott van Izzy, de hamarosan ő is továbblépne az életében, és nem lenne annyira szüksége az apjára. Én pedig egyedül maradnék... megint.

Újra és újra.

***

Izzy húsz percet mondott, de több mint egy órával később érkezett meg, és mellette volt... Chloe. Már az érkezés előtt szólt nekem, így felkészültem, amikor együtt jelentek meg.

– Izzy Maci!

– Apa! Izzy a karjaimba szaladt, de ahogy átöleltem, és a válla fölött átnéztem, a tekintetem Chloé-ra tapadt. Egy lépésre állt az ajtótól, a szemét az enyémbe mélyesztve. Valami nem stimmelt. Felemelte az egyik kezét, hogy a körmét rágja, és kétszer is áthelyezte a súlyát. Egy kéz a mellkasomra csapott, és Izzy félrehúzódott, felnézett. – Mi a fenéért nem szóltál, hogy elköltözöl? A ház! Üres! A szemei tágra nyíltak és csillogtak. – Apa, az összes cucc. Anya cuccai...

– Biztonságban van, Isabelle. Bízz bennem.

A vállai megereszkedtek a megkönnyebbüléstől. – Jó. Megcsapta a kezét, és megkerülve engem, teljesen elfoglalta a helyemet. – Hát, legalább szép itt! És ez a kilátás, ó, istenem!

Körbetáncolt, végigsimított az ujjaival a barna bőrfotelen, majd elhaladt az étkező mellett.

– Remélem, az egyik hálószoba az enyém lesz.

Összevonta a szemöldökét, és a szobák felé sétált.

– Már tudod.

Vigyorogva lépett be az első hálószobába, és hallhatóan zihált. Amíg ő nyugodtan nézelődött a lakásban, én a konyhába sétáltam, és az ujjaimmal intettem Chloé-nak, hogy kövessen. Tétován lépkedett, a sarok mögül leselkedett.

– Mi történt azzal, hogy összeszedtük magunkat?

Cukkoltam, miközben levettem két üres poharat a szekrényből. Letettem őket a pultra, kinyitottam a hűtőt, és elővettem egy korsó limonádét. Miután megtöltöttem egy poharat jéggel, és átcsúsztattam a pulton, azt mondtam: – Idd meg. Ez majd eltereli a figyelmedet. Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Nyugodj meg, oké? Minden rendben van. Minden rendben. Nincs a nyomunkban.

Azt hiszem...

– Csak furcsa, hogy így megjelent ‒ suttogta Chloe. – Általában előre telefonál. Izzy sosem bukkan fel csak úgy... nem így. A tekintete átpattant a válla fölött, aztán újra rám nézett, és azt mondta: – Szerinted Trixie beszélt vele?

– Figyeltem Trixie-t. Nem csinált semmit. Bízz bennem. Enyhe agresszivitással megtöröltem a homlokomat, és arrébb csúsztattam az üres poharamat. – Minden rendben van, Kicsi Lovag. Minden rendben lesz.

– Tudod, még nem végzett a nyári iskolával. – Belekortyolt a limonádéjába, igazi figyelemelterelésként használva azt. – Csak a július negyedike miatt van itt.

Miután ezt mondta, Izzy bejött, és azt kiabálta: – Apa, főzőcskézni kell azon a teraszon! Komolyan! Az a dolog hatalmas. Hé, miért nem hívod meg a barátnődet is?

Összefonta a karját, és rám mosolygott. A szívem Chloe miatt a gyomromba zuhant. – Szerintem itt az ideje, hogy megismerkedjem vele, főleg, ha meg tudott győzni, hogy kiköltözz és mindent hátrahagyj anélkül, hogy nekem szóltál volna.

– Én döntöttem a költözés mellett. Valami kisebb és olcsóbb, de még mindig szépre volt szükségem. Közel van a munkához. Kényelmes. El akartam mondani, amikor vége a nyári iskolának. Azt akartam, hogy koncentrálj, kölyök.

– Apa, én már felnőtt vagyok. – Chloe mellé lépett. – Szerintem elfelejtetted, hogy bármit el tudunk intézni. – Átkarolta Chloe vállát, és Chloe is csatlakozott a nevetéshez, de a mosoly nem ért a szemébe. – De figyelj, én komolyan gondolom ezt a főzőcskézést. Mondd meg Trixie-nek, hogy jöjjön, és Chloe is maradhat! Apa, te jó ég, van neki egy nagyon dögös és menő sráca, aki egész nyáron nála lakik. Mi? ‒ Megmerevedtem a pult mögött, a kezem ökölbe szorult, de szerencsére Izzy nem láthatta. Tovább beszélt, de Chloe úgy látott át rajtam, mint egy üvegfalon. – Chloe azt mondta, hogy egy szörnyszülött ‒ hogy mindig figyeli őt, vagy mi a fene ‒, de szerintem nem az. Szerintem csak bele van zúgva.

Chloe lehajtotta a fejét.

Mindent megtettem, hogy közömbösnek tűnjek, de legbelül nagyon felbosszantott. Miért nem mondta soha, hogy egy másik férfi is lakik nála? És hogy a férfi belezúgott?

– Tényleg? – kérdeztem, tekintetemet Chloé-ra szegezve. – Hogy hívják a gyereket?

– Sterling. Annyira dögös, és úgy tűnik, most már jóban vannak. Azt hiszem, csókolóztak vagy ilyesmi. Ő tagadja ‒ bökte Chloé-t bordán ‒, de szerintem csak még nem áll készen arra, hogy beavasson ‒ mondta Izzy. – Hé! – Chloé-ra nézett. – Vissza kellene mennünk, és megmondani neki, hogy csatlakozzon hozzánk vacsorára. Te majd grillezel, ugye, apa? Chloe és én megnézzük, hogy tudunk-e valahonnan tűzijátékot vagy valamit szerezni.

A lehető legegyenletesebben lélegeztem. – Persze, van itthon egy kis steak és hot-dog. Meglátom, mit tudok összehozni.

– Nagyszerű! De kérlek, mondd meg Trixie-nek, hogy jöjjön. Tényleg látnom kell, hogy milyen ez a nő. – Bassza meg! Izzy úgy állított be minket, hogy lebukjunk. Ha Trixie a közelében lenne, az megzavarná Chloé-t, a végletekig fojtogatná az érzelmeit, és ha az a fiú a közelében lenne, aki belé van esve, az feldühítene engem, és én béna voltam az érzelmeim elrejtésében.

– Megnézem, hogy ma ráér-e. Eléggé az utolsó pillanatban, úgyhogy ne reménykedj, hogy találkozhatsz vele.

Izzy gúnyolódott. – Apa, kérlek. Úgy viselkedsz, mintha nem akarnád, hogy találkozzam azzal a nővel, aki boldoggá tett téged. Engem csak az érdekel, hogy most boldog vagy. Chloé-ra nézett. – Láttad vagy találkoztál vele?

Chloe rólam Izzyre tekintett, és gyorsan válaszolt. – Igen, láttam őt.

– Dögös?

Chloe összepréselte az ajkait. Tudtam, mit akar mondani. Biztos voltam benne, hogy rengeteg dolog volt a nyelve hegyén, készen arra, hogy tüzet okádjon, de ehelyett inkább Izzyvel tartott, játszott a legjobb barátnőjével. – Ó, olyan forró! Mr. Black őrült lenne, ha nem hozná magával, főleg, ha ez teszi őt boldoggá, meg minden.

A szemem megkeményedett az övén, tekintetünk rövid időre összeakadt, miközben Izzy hangosan felnevetett. – Látod, apa ‒ mondta Izzy, a füle mögé túrva rétegezett fekete haját. – Most neked kell elhoznod őt. Ha nem teszed meg, én magam fogom átnézni a telefonodat, és felhívom őt.

Játékosan gonosz szemet vetett rám. Bólintottam, és megmarkoltam a pult szélét.

– Menj, tedd, amit tenned kell ‒ mondtam visszafogott hangnemben. – Majd én beindítom a grillsütőt. Az ételnek készen kell lennie, mire ti ketten visszaértek.

– Úgy érted, hogy mi hárman ‒ szólt közbe Izzy.

Pislogtam.

– Sterling, emlékszel? Kinyújtotta a kezét, és rám vetette az egyik szokásos Duh, apa, ezt neked is tudnod kéne.

– Rendben.

– Gyerünk, Chlo. Chloe után nyúlt, és az ajtó felé indult. Miközben végighúzta az úton, Chloe egyszer hátrapillantott, a szemei csillogtak, mielőtt Izzy újra magára vonta a figyelmét, és kisietve elhagyták a lakást.

Amikor elmentek, kiengedtem a tüdőmben rekedt levegőt. Megpillantottam a telefonomat a pulton, nem voltam hajlandó felhívni Trixie-t. De Izzy... ismertem a lányomat. Elcsempészné a telefonomat, és felhívná Trixie-t, csak hogy találkozhasson vele. Ha akart valamit, megtalálta a módját, hogy megszerezze, bármi áron.

Küldtem Trixie-nek egy száraz sms-t, amelyben tájékoztattam, hogy Izzy a városban van, és jöjjön át, hogy találkozzon vele, de csak egy órára vagy ilyesmire.

Gyorsan válaszolt.

Trixie: Ott leszek, apuci. Alig várom, hogy megismerjem a szerelmed legjobb barátját.

Megmarkoltam a telefont a kezemben, a késztetés, hogy a falhoz vágjam, minden józan eszemet felülmúlta, de visszatartottam, és inkább a hátsó zsebembe csúsztattam.

A mai este egy kibaszott katasztrófa lesz