Jessica Prince: Bad Alibi - Tizennegyedik fejezet

 

14. fejezet

Cannon

Az utazás abszolút szar volt.

Két héten át végig motoroztam az országot, a létező legszebb tájat láttam. Ám egész idő alatt csak a szomorúságra tudtam gondolni Farah szemében, mielőtt megfordult és elsétált volna tőlem.

–     Oké, ennek véget kell vetni. Komolyan kiakasztasz.

Sage hangja visszarántott a valóságba. A többi srác, akikkel együtt utaztam, mind hazafelé vették az irányt, de az utolsó megállómra egy Hope Valley nevű virginiai kisvárosban került sor, hogy az egyik legrégebbi barátomnál aludjak.

Sage és én még gyerekkorunkban jártunk, és bár voltak olyan évek, amikor nem láttuk egymást, egy részem mindig azt gondolta, hogy újra összejövünk. De ez csak a fiatalkori szerelem volt, amely ragaszkodott valamihez, ami már régen elmúlt. Sage mostanra férjhez ment és megállapodott, és bár a férjével, Xanderrel kezdetben nem jöttünk ki jól, most már jóban voltunk.

Sage és köztem nem voltak elhúzódó érzések vagy viszonzatlan szerelem, de ő még mindig a családom volt. Együtt nőttünk fel. Az apja, Judge, gyerekkoruk óta szoros barátságban volt az öregemmel, Dannóval, Fletch-csel és Scooterrel, így a kötelék mindannyiunkkal mély volt, én pedig örültem, hogy újra az életem része lett.

Abban a reményben jöttem Hope Valleybe, hogy ez majd kihúz arról a helyről, amiben az elmúlt két istenverte hétben voltam, de nem volt ilyen szerencsém.

–   Három napja vagy itt, és egész idő alatt csak motoszkáltál. Már attól is depressziós leszek, ha csak rád nézek. Térj magadhoz!

Hogy a lényegre térjen, lerúgta a lábamat a dohányzóasztalról, amitől majdnem kiöntöttem a sört, amit a kezemben tartottam.

–     Jézusom, Gesztenye. – Mocskos pillantást vetettem rá, letöröltem a pólóm elejére fröccsent habot. – Nem fogok felmosni. A meccset nézem. Nyugodj meg, jó? – A tévére mutattam, amely előtt Xanderrel letáboroztunk, de az igazság az volt, hogy egy percig sem figyeltem rá.

Csípőre vágta a kezét, és rám meredt. – Te búslakodsz. Felismerem a szomorkodást, ha látom, és pontosan ezt csinálod.

–     Én nem búslakodom, - jelentettem ki, visszatértem a hátrarúgott pozíciómba, és a szabad kezemmel átnyúltam a kanapén, hogy megvakarjam a nagy kutyájukat, Medvét a füle mögött. – Ez az én pihenésem. – Az ő irányába fordítottam a fejem, és a legbájosabb mosolyomat adtam neki, mielőtt mondtam volna valamit, amiről tudtam, hogy feldühíti. – Mi lenne, ha kimennél a konyhába, és csinálnál nekem egy szendvicset, hogy én is visszatérhessek hozzá? – Nem kétséges, hogy ezért később megfizetek, de túl jó móka volt a gombjait nyomogatni.

–     Xander, bébi, van egy ásónk a fészerben, nem?

A férfi a feleségére nézett, egyik szemöldökét felhúzva. – Miért?

– Mert meg fogom gyilkolni, és meg kell győződnöm róla, hogy megvannak a szükséges szerszámok a holttest elrejtéséhez.

Xander ugyanúgy hozzászokott a drámaiságához, mint én, halk kuncogással rázta meg a fejét, és szó nélkül visszafordult a tévé felé.

–   Üres fenyegetések, - tűnődtem tovább. – Túlságosan hiányoznék neked, ha végleg eltűnnék.

Sage átlépett a lábam fölött, a kutyáját, Medvét a kanapé közepére tolta, hogy a másik végére ülhessen. De ahelyett, hogy csendben marad, és hagyja, hogy úgy tegyek, mintha a meccset nézném, tovább tolakodott. – Mi folyik itt? Akár el is mondhatnád, mert ha nem bököd ki, tudod, hogy felhívom Bevet.

Hitetlenkedő nevetéssel fordultam felé.

–     Tényleg azzal fenyegetőztél, hogy felhívod anyámat, Gesztenye?

–     Fogadok, hogy igen. És tudod, hogy fel is fogom, úgyhogy kezdj el beszélni.

Ismertem őt elég jól ahhoz, hogy tudjam, hogy a megölésemről csak kamuzik, de amikor arról volt szó, hogy felhívja az anyámat, komolyan gondolta. És az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy Beverly Banks a seggemre tapadjon. Főleg, ha Farah-ról volt szó.

Összeszorítottam az ajkaimat, frusztráltan kifújtam a levegőt, és még többet kortyoltam a sörömből, mielőtt engedtem volna a rámenős barátomnak.

–     Van egy nő Redemptionben. Mielőtt útnak indultam, mindent elbasztam.

–     Hát mi a fene, - harsogta. – Cannon Banks egy nő miatt búslakodik.

–     És végeztünk is. – Leengedtem a lábam a padlóra, kezdtem felállni.

–  Várj, várj, várj! – Sage megragadta a karomat, és visszarántott a földre. – Csak vicceltem. Bocsánat. Abbahagyom, ígérem.

Elmozdultam a kanapén, hogy szembenézzek vele, és szkeptikusan felhúztam a szemöldököm, mire ő mímelte, hogy összezárja az ajkait, és belakatolja.

–     Ennyi volt. Ennyi a történet. Elbasztam. Vége.

–     És hogy basztad el?

–   Megtudtam valamit róla, és nem jól kezeltem. – Néhány másodpercig várt, hogy kifejtsem, de amikor nem tettem, tovább intett. – Gazdag, Sage.

A homloka zavarában összerándult. – Oké. És?

–     Kurva gazdag. Hallottál már a Hyland Steelről?

A szemei elkerekedtek, és az ajkai halk füttyre nyíltak. – Igen. Oké, szóval piszkosul büdös gazdag. Még mindig nem értem, mi a probléma.

–  Hát persze, hogy nem. Te egy csaj vagy. Nem érted. – Xanderhez fordultam, és könyörögtem. –Gyerünk haver, segíts már ki.

A távirányítót a dohányzóasztalra dobta, felállt a székről, amiben egész délután lustálkodott, és elindult a konyha irányába.

–     Hová mész? – Sage utána kiáltott.

–     Tűzifát vágni.

–     De hiszen szeptember van! Odakint alig van hideg. Nincs szükség tűzifára.

A férfi csípőre tette a kezét, és a feleségére meresztette a szemét.

–     Nos, vagy ez, vagy itt maradok, és hallgatom, ahogy ti ketten a kapcsolatokról és az érzésekről fecsegtek, miközben a herezacskóm összezsugorodik, és a golyóim a gyomromba fúródnak. Én az A lehetőséget választom.

–   Istenem, de idegesítő vagy! - kiáltotta Sage a háta mögé.

–  Én is szeretlek, Shortcake. Gyere értem, ha kész a vacsora. – Aztán becsukódott mögötte a hátsó ajtó.

Sage tekintete félúton visszatért hozzám. – Csak ne törődj vele. Most pedig magyarázd meg, miért probléma, hogy a csajod meg van tömve.

–     Mit nem értesz, édesem? Én csak egy szerelő vagyok, az isten szerelmére.

–   Te nem vagy akármi, - csattant fel a lány, és tűz villant a tekintetében. – Amikor utoljára néztem, a garázs fele egyenesen a tiéd volt, és azt tervezted, hogy néhány éven belül kivásárlod apádat a másik feléből, hogy nyugdíjba mehessen. És abból, amit apád mesélt nekem, a Banks Karosszéria és Autójavító olyan jól megy, hogy azon gondolkodsz, hogy jövőre vagy egy éven belül nyitsz egy második garázst is.

–     Mire akarsz kilyukadni?

Odanyúlt hozzám, és megcsípte a karom.

– Az a lényeg, seggfej, hogy te nem csak egy szerelő vagy. Te egy kisvállalkozó vagy, akinek tervei vannak az üzlet bővítésére. Ez nem semmi, amire felkaphatnád a fejed.

– Imádom, hogy ezt mondod. Ez sokat jelent, édesem, de ez nem változtat a tényeken.

Homlokát ráncba szedve kérdezte. – Mondott ez a csaj valamit, ami miatt azt hiszed, nem vagy elég jó neki? Mert ha igen, akkor én most azonnal bepattanok a babámba, leautózok Tennessee-be, és szétrúgom a seggét.

–     Jézusom, dehogy. Semmi ilyesmi nem volt.

Az elmúlt hetekben milliószor visszagondoltam arra, amit mondott, és minden egyes alkalommal kicsivel jobban utáltam magam.

Amit nem értettél meg, az az, hogy mindent nekem adtál, csak mert kedves voltál hozzám.

Bassza meg, legszívesebben vissza robogtam volna Connecticutba, hogy a szart is kiverjem a szüleiből és abból a kibaszott exéből.

–     Ő nem ilyen, Sage. Már mondtam neked. Én basztam el, nem ő.

Egy pillanatig hallgatott, mielőtt óvatosan megkérdezte. – Tényleg kedveled ezt a lányt, ugye?

–     Igen, - válaszoltam ugyanilyen halkan. – Tényleg.

Az arckifejezését elöntötte az együttérzés, ahogy közelebb hajolt.

–     Ó, drágám. – Aztán tarkón vágott. – Mekkora egy idióta vagy!

–     Jézusom! Ez meg mi a franc volt?

–     Ez, barátom, azért volt, mert férfi voltál. Egy hülye, idióta férfi! Végre találkoztál egy nővel, akivel egy éjszakánál többet akarsz tölteni, és nemcsak, hogy elszúrod a dolgokat, de két hétre lelépsz anélkül, hogy helyrehoznád? – Ismét fejbe vágott, mielőtt lelökdösött a kanapéról. – Teljes szívemből szeretlek, Cannon, ezt te is tudod. De Istenre esküszöm, te vagy a leghülyébb fiú a suliban.

A hangom felemelkedett, miközben előrehajoltam, és a könyökömet a térdemre támasztottam. – Mit akarsz, mit csináljak, mi?

–     Azt akarom, hogy pattanj fel arra a motorra, húzd vissza a segged Redemptionbe, és hozd rendbe ezt az egészet. Mondtam neked egy évvel ezelőtt, hogy ha csak kinyitod a szemed, megtalálod azt, amit én találtam Xanderrel, de te nem akartad hallani. Nos, most megtörtént, és nem hagyom, hogy tönkre tedd az esélyedet.

–     A kurva életbe, ma már vad vagy. Be vagy tépve, vagy mi van?

Halk, fenyegető morgást adott ki, és Krisztusra esküszöm, a golyóim összezsugorodtak a hangjára.

– Bassza meg, ez csak rosszabb lett. – Sage és én annyira belefeledkeztünk a kiabálásunkba, hogy nem hallottuk, hogy Xander újra belépett a házba. Mire a konyha felé rándultam, már háttal állt nekünk, és visszafelé ment, hogy biztonságba helyezze magát. Kibaszott gyáva.

Sage vett egy nyugtató lélegzetet, mielőtt felfelé billentette az állát, és gőgös felsőbbrendűséget sugárzott.

–  Úgy teszek, mintha ezt nem mondtad volna, mert az, hogy megtudtam, a legjobb barátom végre elkezdett belezúgni valakibe, jó kedvre derített. De ha a következő harminc percben nem ülsz fel arra a biciklire, hogy ennek a nőnek a lábai előtt kuncsoroghass, Isten engem úgy segéljen, Cannon Banks, hívom az anyádat.

Hát bassza meg.

***

Harminc perccel később az összes szaromat a nyeregtáskámba pakoltam, Xander és Sage kocsifelhajtóján álltam.

–     Ugye tudod, hogy egy óriási púp vagy a hátamon?

A karjai a derekam köré fonódtak, mielőtt elengedett, majd hátralépett, hogy felnézzen rám.

–  Tudom. Xander folyton ezt mondja nekem. De egy nap majd rájöttök, hogy mindenben igazam van, és hálásak lesztek nekem.

Nevetve megráztam a fejem, miközben Xanderrel kezet fogtunk. – Rendben. Majd beszélünk, jó?

–     Igen, - válaszolta Sage. – Valószínűleg hamarabb, mint később. Arra gondoltam, hogy idén valószínűleg a Hálaadást Redemptionben kéne tartanunk.

Xander nevetett, miközben én az ég felé forgattam a szemeimet. Aztán egy utolsó intéssel felpattantam a motoromra, és beindítottam. Háromórás út állt előttem, remélhetőleg ez idő alatt kitalálom, hogyan hozhatnám helyre a dolgokat Farah-val.

De ha nem tenném, Sage és az anyám is gondoskodnának róla, hogy pokollá váljon az életem.

Lexy