21. fejezet
Farah
Shane,
Poppy és én kint ültünk Poppy verandáján, míg Brantley és Crash néhány méterre
tőlünk együtt játszottak.
Egy nagyszerű reggeli és egy még jobb zuhany után, ahol addig játszottunk egymással, amíg a víz ki nem hűlt, Cannon visszavitt a fogadóba. Amint elrobogott a motorja, már telefonáltam is, hogy felhívjam Poppyt és Shane-t. Még sosem beszéltem lányokkal. Connecticutban a nők, akikkel kénytelen voltam társulni, az idejük nagy részét pletykálkodással és hátba szúrással töltötték, így soha nem bíztam meg egyikükben sem. De most, hogy jó barátnőim voltak, szükségem volt valakire, akivel megbeszélhetem mindazt, ami az elmúlt néhány órában történt köztem és Cannon között. Poppy tudta az egészet, és most már Shane is.
Mindent
elmondtam neki, és ahogy teltek a másodpercek, amikor ő csak némán bámult,
kezdtem nyugtalankodni.
–
Oké, tudom, hogy az előbb elég szörnyű
dolgokat mondtam neked, de mondhatnál valamit? Kérlek?
Az
arckifejezése megkeményedett és szigorú lett, mély hangja tele volt dühvel,
amikor kijelentette.
–
Le akarom vadászni azt a rohadékot, és meg
akarom ölni. De előbb meg akarom kínozni azért, amit veled tett.
–
Ebben egyetértek veled, kislány, - tette
hozzá Poppy, aki ugyanolyan feldühödött volt a nevemben, mint Shane.
–
Őszintén hiszem, hogy rendelkezem a
szükséges képességekkel ahhoz, hogy úgy elrejtsek egy holttestet, hogy soha ne
találják meg, - jelentette ki Shane halálosan komolyan. – És ha mégsem, akkor
is megérné a börtönbüntetés.
Kezdtünk
eltérni a témától, aggódtam, ha nem fékezem meg őket, olyan messzire tévednek,
ahonnan soha többé nem tudnak visszatérni.
A
két legjobb barátom most egy olyan ember meggyilkolását tervezgette, akivel
remélhetőleg soha nem találkoznak, ezért az egyetlen dolgot tettem, ami eszembe
jutott, hogy visszanyerjem a figyelmüket.
– Tegnap este lefeküdtem Cannonnal, - böktem
ki, ügyelve arra, hogy a hangom elég halk legyen ahhoz, hogy Brantley ne hallja
meg.
Poppy
szája összeszorult, és a szemei kikerekedtek.
–
Tessék?
–
Tegnap este lefeküdtem Cannonnal, -
ismételtem meg, majd hozzátettem. – És ma reggel is.
–
Ó, Istenem, - lihegte Poppy zihálva.
– Ezért hívtalak titeket. Kiborultam, de a
jó értelemben. Féltem, hogy soha többé nem leszek képes erre. Aggódtam, hogy
egy részem túlságosan összetört, tudjátok? De nem így van. – Az utolsó szavakra
mosoly emelte magasra az arcom. – Nem törtem össze, - suttogtam, és ennek a
tudásnak a boldogságától szikrázott a szemem.
–
Persze, hogy nem vagy összetörve, - jelentette
ki Shane nyomatékosan. – Csak időre volt szükséged, ennyi az egész. És most...
– A saját vigyora húzódott az ajkaira. – Úgy látszik, nagyon is nagyszerűen
visszamásztál a nyeregbe.
–
Tudod, - kezdte Poppy -, hallottam
híreket, de sosem tudtam igazán, mi a valóság és mi a túlzás, ezért mindig is
kíváncsi voltam.
Az
imádnivaló vörös hajú lányra néztem, a fejem oldalra billent.
–
Mire?
Előrehajolt,
és konspiratívan lehalkította a hangját.
– Hogy milyen? Úgy értem, néhány nő úgy
beszél, mintha a fickó egy legenda lenne. Kicsit nehéz elhinni. – A szemei
belém fúródtak. – És?
Shane
horkantott egyet, és értetlenül nézett Poppy irányába.
– Hát, majd én. A mi édes kis Poppy-nk épp
arról kérdezett, hogy milyen a pasid csomagja, és mennyire jól tudja használni?
–
Nem vagyok mindig kedves, - érvelt a lány
fintorogva Shane irányába. – És igen, kérdezősködöm. Mert nem vagyok vak, az a
férfi pedig jó. Nem vagyok halott. Régebb óta nem kaptam semmit, mint amennyit
be akarok vallani, úgyhogy Farah-n keresztül fogom átélni, a fenébe is!
Ezen
Shanenel nevetésben törtünk ki, míg Poppy csak ült ott, a mellkasán keresztbe
tett karokkal bámult.
Eltartott
egy darabig, de miután a nevetésem alábbhagyott, sikerült megszólalnom, és
elmondtam neki, amire annyira kíváncsi volt.
–
Ez olyan
volt... Nem hiszem, hogy a kiemelkedő elég erős szó.
Poppy
mellkasa felemelkedett, miközben felsóhajtott.
–
A fenébe.
– Csak olyan erős és nagy, mindenhol.
Pontosan tudja, mit csinál, és teljesen magabiztos, miközben csinálja.
–
Szóval, jó volt neked? – kérdezte Shane
óvatosan.
–
Nagyszerű volt, - vallottam be. – Jobb,
mint amilyennek valaha elképzeltem.
–
Akkor örülünk neked, édesem, - mondta
Poppy.
Shane
egyetértően bólintott.
–
Határozottan. Megérdemled. És bár az utolsó
pasi, akivel lefeküdtem, felültetett rendesen, a legkevésbé sem vagyok
féltékeny rád.
Újabb
ragályos nevetésbe estünk. Csodálatos érzés volt ilyesmit átélni ezzel a két
hihetetlen nővel.
Beszélgettünk
még egy kicsit a Cannonnal töltött éjszakámról, aztán a téma áttért a bátyám és
Bennett városba érkezésére. Poppy örült, hogy még két vendéget kap pár napra,
de leginkább csak örült nekem, hogy a családom meglátogat.
Még
egy darabig a verandán lógtunk, élveztük az együtt töltött időt, a gyönyörű
napot. Shane végül összepakolta Brantley-t és elindult, én pedig Poppyval lógtam
a délután hátralévő részében, amíg el nem jött az ideje, hogy felkészüljek a
műszakomra a bárban.
Ahol
találkozhattam azzal a férfival, aki előző este felforgatta a világomat.
A
nap egyre jobb és jobb lett.
***
Aznap
este Cannon olyat tett, amire nem számítottam. Bejött, miután végzett a
garázsban, de ahelyett, hogy a biliárdasztalokhoz ment volna, ahol általában
ült, a bárpultnál foglalt helyet, a legközelebbi széken, ahol Shane-nel mindig
megálltunk rendelni vagy italért menni. Ezáltal több időnk volt beszélgetni
egymással, könnyebben megérintett vagy hozzám simult, valahányszor a bárpulthoz
értem.
Pontosan
úgy, ahogy ő is tette abban a pillanatban.
A
keze végigvándorolt a hátamon, pont a fenekem fölött pihent meg, miközben
felolvastam a rendelésemet Darlának. Amikor elment, hogy feltöltse az
italaimat, Cannon felé fordultam, és ránéztem.
– Tudod, ha egy vendég úgy nyomul, mint most
te, általában Buckkal szoktam kirúgatni őket.
Megátalkodottan
vigyorogva hajolt közel hozzám.
–
Valami azt súgja nekem, szereted, ha
nyomulok, Kolibri.
Játékosan
összeszűkítettem a szemem.
–
Mondták már neked, hogy túlságosan is
nagyképű vagy?
A
kuncogása lángra lobbantotta a bensőmet.
–
Egyszer vagy kétszer. De szeretem azt gondolni,
csak magabiztos vagyok. Ismerd be, édesem. Felgyorsult a pulzusod, nem igaz?
Határozottan
igen. De nem akartam megkönnyíteni a dolgát.
–
Talán. – Lazán vállat vontam. – Talán nem.
Azt hiszem, ezt ma este magadnak kell kiderítened.
A
szemei elsötétültek, szikrát szórtak.
–
Nálad vagy nálam?
Éppen
meg akartam kérdezni, nem bánná-e, ha velem maradna a fogadóban - aggódtam,
hogy Crash kezdi elhanyagoltnak érezni magát -, amikor Shane odasietett a kis
kupacunkhoz.
–
Édes Jézusom. Vagy meghaltam, vagy
álmodom, vagy Isten tréfát űz velem, mert biztos vagyok benne, hogy egy ennyire
jóképű férfi nem lehet igazi.
Nevetve
fordultam abba az irányba, amerre bámult, és megálltam a férfi láttán, aki
éppen az ajtóban állt.
–
Na ne már, - kapkodtam a levegő után.
Aztán a testem akcióba lendült. Teljes sebességgel kanyarodtam át az asztalok
között. Már félúton voltam a bárpult felé, amikor felemeltem a karomat, és a zajjal
szemben azt kiáltottam: – Jase – A bátyám feje megfordult, és amint
meglátott, olyan mosoly futott végig jóképű arcán, amely a legnehezebb időszakokon
is átsegített.
Abban
a pillanatban, amikor elég közel értem hozzá, ráugrottam. Könnyedén elkapott,
erősen megragadott, és felemelt.
–
Jézusom, de jó látni téged, cukorborsó!
Őrülten hiányoztál.
–
Nekem is hiányoztál, - nyögtem a torkomban
képződő gombóc mellett. Végül visszatett a földre, felnéztem, hogy
megbizonyosodjak róla, hogy tényleg ott van. – El sem hiszem, hogy itt vagy. Azt
hittem, csak holnap jössz.
–
Találtam egy mai járatot. Gondoltam,
meglepünk.
A
mi szóra Bennett lépett Jase mellé.
–
Van egy ilyened nekem is, édes Farah?
– Eljöttél! – Kiáltottam, és Bennett nagy
testéhez simultam. Ahogy egész életemben, az ölelése most is olyan volt, mint a
legbiztonságosabb, legmelegebb takaró a világon. Miközben belekapaszkodtam az
egyetlen férfiba, aki valamiféle apa volt számomra, küzdöttem a szememet égető
érzéssel.
–
Persze, hogy eljöttem, kislány, - mondta,
miközben a kezébe vette a kezemet, és hátrébb emelt, hogy jól megnézhessen. – Ugye
nem gondoltad, hogy hagyom, hogy ez a bolond egyedül tegye meg az utat?
–
Persze, hogy nem, - válaszoltam kuncogva.
–
Remekül nézel ki, édes lányom, - mondta
Bennett, az amúgy is érdes hangja még durvább lett az érzelmektől. – Boldog
vagy és egészséges. Látom, a város egyetért veled.
–
Így van. – Éppen ekkor éreztem, hogy Cannon
jelenléte a hátamnak feszült egy pillanattal azelőtt, hogy a keze körül ölelt,
derekamra fonódó karja megtámasztott.
Megfordulva
hátra pillantok a vállam fölött, és láttam, hogy udvarias pillantást vet
Bennettre és a bátyámra.
– Önök bizonyára Farah családja, - mondta,
és kinyújtotta a kezét. – Cannon vagyok, Farah pasija. Örvendek a
találkozásnak.
Jase
csak állt ott, döbbent kifejezéssel az arcán bámulta Cannont. A csend elég
hosszúra nyúlt ahhoz, hogy elkezdjek bosszankodni. Aztán, mivel a bátyám
félelmetes volt, megrázta Cannon kezét, miközben felém fordult, és hangosan megszólalt.
–
Kérlek, mondd, hogy az a faszfej exed
összeszarta magát, amikor meglátta ezt a fickót. Jó pénzt fizettem volna, hogy
lássam, de mivel nem tudok visszamenni az időben, beérem a szavaddal.
Cannon
hangos, dübörgő nevetéssel hátrahajtotta a fejét.
–
Nah, ember. Semmi ilyesmi, bár
szórakoztatóbbá tette volna a dolgokat, az biztos. Farah teljesen egyedül
gondoskodott róla. Bár ha tippelnem kéne, még mindig rajta van a kézlenyomat,
amit tegnap este az arcán hagyott.
Bennett
és Jase szeme elismerően villant fel.
–
Megpofoztad, kislány? - Bennett kérdezte,
a hangját bőven megszórva csodálattal.
–
Megérdemelte, - mondtam egy
vállrándítással. – Nem mintha terveztem volna, hogy megteszem. Egyszerűen csak
bekattantam.
–
Mindig is tudtam, hogy ez fog történni, -
motyogta Bennett, és időjárásfüggő arca felragyogott, ahogy vigyorát rólam
Cannonra fordította. – Kislánykora óta tudtam, hogy tűz van a vérében. Örülök,
amiért végre elkezdett előbújni.
–
Átkozottul élvezet nézni, azt meg kell
hagyni.
–
Visszavonom. - Jase kuncogott. – Ezért a
látványért jó pénzt fizettem volna. - Egy hosszú nevetés után Jase rám nézett,
a mosoly lehervadt a szájáról, de a szeméről nem, ahogyan engem vizslatott. A
hangja halk és szelíd, amikor megszólal. – Nézz magadra, cukorborsó. Nem
hiszem, hogy láttalak már ilyen boldognak.
–
Boldog vagyok, kicsim.
–
Jó. Fogalmad sincs, mekkora
megkönnyebbülés ez.
Fenn
állt a veszély, hogy csúnya könnyekben török ki, ha a bátyám nem hagyja abba,
hogy ilyen átkozottul édes legyen. Szerencsére Buck hangos hangja átdübörgött a
bárpulton, és megtörte a varázst.
– Farah lány! Csak állsz az ajtóban, vagy
behozod azokat az embereket, hogy megismerhessük őket?
Izgatottan
ugráltam a lábujjaimon, miközben megragadtam Jase és Bennett kezét, elkezdtem
őket beljebb húzni a bárba.
– Gyerünk - mondtam lelkesen. – Van egy
csomó ember, akikkel szeretném, ha találkoznátok. Imádni fogjátok őket.
A
következő perceket azzal töltöttem, hogy bemutattam nekik családom legújabb
tagjait. Először Buckkal és Darlával találkoztak, örömmel elfogadták a korsókat,
amelyeket Buck a ház ajándékaként töltött nekik. Megismerkedtek Shane-nel, aki azonnal
elbűvölte őket. Aztán eltöltöttek egy kis időt nevetgélve és piszkálódva
Cannonnal és a srácokkal, akik közben elmesélték, hogyan számoltam le Cannonnal
a biliárdban.
A
családom első két tagja zökkenőmentesen illeszkedett az újak közé. Még Jase is
beilleszkedett a drága farmerjában és ropogósra vasalt gombos ingében. De hát a
bátyámnak megvolt az az adottsága, hogy bárhová is ment, barátokat szerezzen.
Ide-oda
ugráltam az asztalaim ellenőrzése és a között, hogy annyi időt töltsek velük,
amennyit csak tudtam.
Még
volt néhány órám a műszakomból, így végül elmentek, hogy bejelentkezzenek a
Redbud Innbe, és aludjanak egy kicsit, de csak miután megbeszéltük, hogy másnap
reggel találkozunk.
Nehéz
volt végignézni, ahogy elmennek, miután csak ilyen rövid időre kaptam meg őket,
de a tudat, hogy néhány óra múlva újra látom őket, sokkal könnyebbé tette az
elengedésüket, miután persze majdnem kiöleltem belőlük az életet.
Végül
is, még mindig ott volt Cannon, hogy társaságot nyújtson nekem. És az én
emberem ezt nem bánta.
Lexy
Köszönöm!🤩
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés