Jessica Prince: Bad Alibi - Tizenkilencedik fejezet

                                                                             19. fejezet

Farah

Ideges voltam, mire Cannon leállította a motorját a városi ház elé.

Korábban írtam Poppynak egy SMS-t, amiben megkérdeztem, nem bánná-e, ha bemenne a szobámba, hogy megnézze Crash-t, és elmondtam neki, hogy aznap este Cannonnal maradok, persze ahogy vártam, egy csupa nagybetűs IGEN-t válaszolt, amit egy sor boldog arc-emoji követett. Így miután befejeztem a zárást, és semmi más nem késleltette az elkerülhetetlent, felpattantam a motorja hátuljára. És ezzel hivatalosan is először töltöttem az éjszakát Cannonnal.

Egy roncs voltam, de ennek semmi köze nem volt a korábbi leszámoláshoz, amit Lance-szel vívtam.

Nem voltam benne biztos, hogy ez az egész dolog hogyan fog menni. Ő kezdeményezné, vagy elvárta, hogy én vegyem át a vezetést, hogy ne érezzem úgy, hogy kihasználja a helyzetet? És ha ez volt a helyzet, hogyan a fenébe kellett volna ezt megtennem?

Aztán ott volt az a tény, hogy ő lesz az első férfi, akivel közel egy éve együtt voltam. Bár nem tudtam elképzelni, hogy ez mással is megtörténjen, mégis megrémültem. Millió gondolat cikázott át az agyamon. Mit fog gondolni, ha meglátja azokat a kis sebhelyeket a mellkasomon? Mi van, ha rémálmom lesz?

Mi van, ha...

Mi lenne, ha...

Mi lenne, ha...

Megfogta a kezem, és bevezetett a házba. Nem törődött a világítással, miközben átvezetett a bejáraton és fel a lépcsőn. Aztán másodpercekkel később először léptem be a hálószobájába.

A falakat ugyanolyan sivár fehérre festették, mint a ház többi részét. Akárcsak a nappaliban, a bútorok is szépek, jó minőségűek voltak, de ezen kívül teljesen nélkülözték a személyiséget.

–  Mióta élsz itt? - Kérdeztem, mélyebbre hatolva a szobába. A vállát a falnak támasztva, a karját a mellkasán keresztbe fektetve állt, miközben figyelte, ahogy mindent megvizsgálok.

–     Nem is tudom, néhány éve. Miért?

Az egyik vállamat vállvonogatásra emeltem.

–     Ne érts félre, ez egy szép hely... csak nem érzem úgy, mintha te lennél, azt hiszem.

A humor a hangjában megegyezett az arckifejezésével, amikor megkérdezte.

–     Nem olyan, mint én?

Játékos vigyorral néztem rá a vállam fölött.

–  Tudod, hogy értem. Sehol nincsenek képek vagy személyes tárgyak. Egyáltalán nem dekoráltál.

Ellökte magát a faltól, és elindult felém, minden lépése lassú és kimért volt.

–     Sosem érdekeltek igazán az ilyen dolgok. Egy ház az egy ház. Én egyszerű ember vagyok. Csak egy hely kell, ahol meghúzhatom magam, egy másik hely, ahol lazíthatok, és egy hely, ahol főzhetek.

Úgy éreztem, mintha vadászna rám, minél közelebb ért, annál sötétebb lett a tekintete.

–     De... ööö... a kanapéd aranyos lenne néhány díszpárnával.

Megállt előttem, felemelte a kezét, hogy végigsimítsa az állkapcsomat.

– Bébi, ha akarsz pár párnát a kanapémra, csak rajta. Csak ne várd el, hogy észrevegyem vagy érdekeljen.

Ujjai életre keltették a bőrömet.

–     Esetleg még néhány műalkotást a falakra?

–     Ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a párnáknál. Csak arra figyelj, hogy ne legyen kibaszott ronda.

Ahogy a feje kezdett lejjebb ereszkedni, az én hangom is ugyanezt tette, amikor megszólaltam.

–     Tényleg megengednéd, hogy kidekoráljam a házad?

A lehelete végigfújt az arcomon, miközben felnevetett.

–     Igen, Farah. Egy feltétellel.

Sűrűn nyeltem. – Mi lenne az?

– Abbahagyod a házam dekorálásáról szóló beszédet, és hagyod, hogy megcsókoljalak, amire már nagyon vágyom.

Várt egy másodpercet... és még egyet. Aztán a hallgatásomat jóváhagyásnak vette. Abban a pillanatban, amikor ajkai az enyémhez értek, felgyulladtam, mint egy tűzijáték. Minden bizonytalanságom elszállt abban a pillanatban. Csak ő és én voltunk, és az ajkaink egymáshoz simultak. Karjaimat a nyaka köré fontam, megkapaszkodtam, és elmerültem a csókban.

Egyik keze a hajamba tévedt, megragadta, és oldalra húzta a fejemet, hogy jobban hozzáférjen, miközben elmélyítette a csókot. Csak annyit tehettem, hogy kitartottam, és követtem a vezetését, miközben felfalta a számat. Ráharapott az alsó ajkamra, kellemesen ziháltam az éles szúrástól, mielőtt a nyelvével végigsimított rajta.

Hátravetettem a fejem, amikor elszakadt a számtól, és meleg, nedves csókokat kezdett el lefelé követni a nyakamon.

–     Jézusom, akarlak, - dörmögte, miközben a fülem alatti érzékeny bőrt szopogatta. – Érzed ezt, bébi? – Felegyenesedve lefeszegette karomat a nyakától, megragadta a csuklómat, hogy a kezemet kettőnk közé szorítsa. – Érezd, milyen kurva kemény vagyok miattad.

A szemeim nagyra nőttek, és az ajkaim szétnyíltak a meglepetéstől, amikor az ujjaim hozzáértek a farmerja alatt lévő hatalmas dudorhoz. A tenyerem ösztönösen erősebben nyomódott, mély, férfias nyögést csalva elő a mellkasából

– Jézusom. - Összeszorította a szemét, miközben a tenyerem sarkát fel-alá dörzsöltem lenyűgöző hosszúságán. – Alig értél hozzám, Kolibri, de máris kész vagyok beleélvezni a nadrágomban, mint egy istenverte tinédzser. - Bármit megadtam volna azért, hogy lássam, ahogy így elveszíti az önuralmát. Mindezt miattam. – Nedves vagy nekem, Farah? Megőrjítelek annyira, mint te engem?

–     Istenem, igen.

Annak tudatában, mekkora hatással vagyok rá, hatalmasnak éreztem magam... legyőzhetetlennek. Látni akartam őt, még többet akartam érezni belőle. Kikapcsoltam a figyelmeztető hangot a fejemben, és a megérzésemre hallgattam.

–     Cannon, kérlek, - nyöszörögtem, miközben a testem még többért könyörgött.

Lágy szavai a nyakamhoz simultak.

–     Akarsz engem, bébi?

–     Igen. - Ziháló, szűkölködő káosz voltam. – Annyira akarlak, hogy nem tudok tisztán gondolkodni.

Csak ennyi kellett. Egy pillanattal később már a hátamon feküdtem az ágya közepén. Ezután gyorsan mozgott. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik, melltartóra és bugyira vetkőztetett, és Cannon ott állt fölöttem teljes meztelen dicsőségében, és ez a dicsőség nem volt kevés. Azok a hihetetlen tetoválások nem csak a karján voltak. Izmos mellkasának felső felét is tinta borította, a vállától a válláig, a kulcscsontjain átívelő minták labirintusa. A teste egy műalkotás volt, szebb, mint bármelyik vászon.

Nem tudtam abbahagyni a bámulást. A szemem minden centimétert felfalt. A tekintetem lefelé vándorolt, lefelé, lefelé. A csípőjének izmai határozott V alakban álltak ki, mint egy nyíl, amely lefelé vezetett a tökéletes farkához. Hosszú és vastag, kiállt a jól nyírt, sötétszőke szőrzetből. Egy tetoválás húzódott végig a bal csípőjén, és egy másik, amely a jobb combja nagy részét borította.

A lábán lévő izmok megfeszültek, ahogy egyik térdét a matracra tette, és közelebb lépett. Ujjai belecsúsztak a bugyim derékrészébe, és mióta elkezdtük, most először tért vissza a pánik cikázó érzése, ahogy elkezdte lehúzni a lábamról.

Biztonságban vagy, mondtam magamnak, és küzdöttem, hogy egyenletes legyen a légzésem. Ez itt Cannon. Soha nem bántana téged. Biztonságban vagy, Farah. Biztonságban.

Beszívott egy szisszenést, és csókolni kezdett a hasamtól a mellkasomig.

–     Olyan átkozottul gyönyörű vagy.

Egy másodperccel később az ujjai gyors munkát végeztek a melltartóm kapcsával, és a kezeim felemelkedtek, hogy eltakarják a meztelen melleimet, amint lekapta rólam.

–     Ne rejtőzz el előlem, - parancsolta halkan, megragadta a csuklómat, és gyengéden elhúzta.

Összeszorítottam az állkapcsomat, igyekeztem mozdulatlanul maradni, miközben leengedte a karjaimat az oldalamra. Láttam, ahogy a döbbenet kirajzolódik az arcán, amint meglátta a halvány hegeket, az arcom és a mellkasom dühös pírban hevült.

–     Jézusom, - vágta rá, és felnyúlt, hogy végigsimítsa az ujjaival mindegyiket. – Mi a fasz van, bébi?

–  Műtét. Amikor fiatalabb voltam, - mondtam gyorsan, a hazugság meglepő könnyedséggel gördült le a nyelvemről. – Nem nagy ügy, most már minden rendben van. – A mogyoróbarna szemeiben csillogó aggodalom elég volt ahhoz, hogy csillapítsa a szükség lángját, ami eddig a zsigereimben gyűlt össze, kétségbeesetten vissza akartam szerezni ezt az érzést. – Cannon, kérlek, - könyörögtem, és megrándultam alatta. – Ne hagyd abba!

A tekintete visszavándorolt a hegekre, visszatartottam a lélegzetem, ám lenyűgözve figyeltem, ahogy lehajtja a fejét, és gyengéd csókot nyom mindegyikre. Nem riadt vissza, nem undorodott tőlük, és ez elég volt ahhoz, hogy sírni akarjak.

–     Még mindig tökéletes vagy.

Nem mondott semmi mást, nem erőltette a válaszokat, és a megkönnyebbülés, amit éreztem, majdnem megölt. Visszahelyezkedett fölém, az ajkai visszatértek az enyémhez, és a csók ugyanolyan éhes volt, mint korábban. Végighúztam körmeimet a hátán, miközben az egyik keze közénk csúszott. Ujjai pehelykönnyű érintéssel súrolták a ráncaimat, durva káromkodás tört elő a mellkasának mélyéről, amikor megérezte, mennyire nedves vagyok.

Hátrahúzta a fejét, és az arcomba nézett, miközben tovább játszott velem, kínzóan könnyedén tartva az érintését. Közel sem volt elég, de pontosan tudta, mit csinál, felépítette ezt a szükségletet, kétségbeesetté tett.

–     Készen állsz rám?

–     Kérlek, - könyörögtem. Nem akartam, hogy ez az érzés véget érjen. Be akartam bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok erre, de leginkább csak őt akartam.

Elmozdult az ágyon, az éjjeliszekrényhez nyúlva elővett egy óvszert a fiókból.

Szaggatottan kapkodtam a levegőt, miközben azt figyeltem, ahogy egyenes, fehér fogaival feltépi a csomagot. A helyére csúsztatta az óvszert, és egy másodperccel később éreztem, a bejáratomhoz feszülő farkának csúcsát.

A testem összezárult, és a tüdőm lefagyott, amikor elkezdett belém nyomulni. Egy röpke pillanatra elkapott a "jaj, Istenem, ezt nem tudom megtenni" gondolat, de mielőtt a pánik teljesen eluralkodhatott volna rajtam, újra megcsókolt.

Nem a sötét, hideg parkolóban voltam, hanem Cannon meleg ágyában. Nem éreztem az áporodott cigarettafüst szagát, helyette csak az ő tiszta, friss illatát éreztem. Már nem aggódtam, hogy képes vagyok-e erre, mert már képes voltam rá. Bennem volt, mozgott, a hossza a legfinomabb módon feszített szét, áramütést küldött végig az egész testemen.

– Bassza meg, - nyögte a számba, amikor a mélypontra ért. – Jézusom, Farah, elképesztő érzés.

Ő is így érezte.

–     Ó, Istenem, - kiáltottam, amikor kihúzódott, majd újra előre nyomult. Semmihez sem hasonlított, amit eddig éreztem. Soha nem tapasztaltam még ilyen jót. A falaim összeszorultak és lüktettek körülötte minden egyes lökésnél. – Igen.

–  Baszd meg, igen. - Felnyögött, a csípője felgyorsult, csattogott, ahogy belém hatolt. – A puncid olyan istenverte forró.

Felemelve a lábaimat, a dereka köré fontam, a bokáimat a háta mögé zártam, miközben elkezdtem a csípőmet az övéhez billegtetni. Ujjaim a vállába fúródtak, és a fejem hátracsúszott a párnákba, ahogy egy ismeretlen nyomás épült fel a bensőmben.

Még soha nem volt ilyen. A többi férfi, akivel eddig együtt voltam - Lance-t is beleértve -, nem tett erőfeszítéseket, hogy eljussak oda, és az a néhány orgazmus, amiben részem volt, elhalványult ahhoz képest, aminek épülést most magamban éreztem.

– Cannon, - nyögtem, körmeimmel végighasítottam a hátán. – Ne hagyd abba, kérlek!

–     Kibaszottul kizárt.

A melleim ugráltak, a testem minden egyes erőteljes lökésnél felcsúszott a matracon, és egyik karomat fel kellett emelnem, hogy a fejtámlának támaszkodjak, miközben belém hatolt.

Minden izom és ín a testemben fodrozódott, egyre szorosabban és szorosabban szorult össze, minél közelebb kerültem a minden bizonnyal földrengető csúcsponthoz.

–     Ó, a francba, - lihegtem, a tüdőm elszívta az oxigént. – Közel vagyok. Bébi!

–     Ez az! - hízelgett, mogyoróbarna szemei szinte feketék voltak a kéjtől. – Menj el, Farah. Hadd érezzem, ahogy eláztatod a farkamat.

Azok az ujjak visszatértek a lábaim közé. Keményen a csiklómra nyomta, és ennyi volt. Elmentem. A falaim szorosan összeszorultak. A nyakam és a hátam felívelt az ágyról, olyan hangosan kiáltottam ki a csúcspontomat, hogy a végére a torkom érzékenynek tűnt.

Hullámokban tört rám, egyik a másik után, könyörtelenül, amíg azt hittem, hogy elájulok.

Nem sokkal azután, hogy befejeztem, mélyen a nyakamba temette az arcát, halk, reszelős nyögéssel követett engem.

Összeomlott, átadva nekem a súlyát, miközben mindketten azért küzdöttünk, hogy a légzésünket kordában tartsuk.

Éreztem, ahogy a beteljesülés mosolya szétterül az arcomon.

Felemelkedett, és szemügyre vette az arckifejezésemet, a szemei felmelegedtek.

–  Gondolom, ez jobb volt, mint a te előkelő-baszott exed? - kérdezte humorral átfűzve a szavait.

–     Nincsenek szavaim, - mondtam, majd kuncogni kezdtem, mert úgy éreztem, hogy most tettem meg a legnagyobb és legnehezebb lépést a gyógyulás felé.

A teste megremegett a néma nevetéstől, amibe az enyém is beleremegett.

–     Hát, ha az a seggfej még egyszer felbukkan, ezt is vágd a képébe.

Bólintottam, tettetett komoly arckifejezést varázsoltam az arcomra.

–     Megkapja..

Csókot nyomott az ajkamra, mielőtt lassan kihúzta volna magát és felállt.

–   Megyek, foglalkozom az óvszerrel, Kolibri. Ne merj elaludni, mert ha visszajövök, kezdjük elölről az egészet.

Erre én is hajlandó voltam.

Lexy