Forever Mr. Black - 8. fejezet

 

Theo

Úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem.

‒ Miért jöttél ide hozzám? ‒ kérdezte halkan, mintha valaki meghallhatná.

‒ Már tudod, hogy miért.

‒ De én nem értem. A feleséged? Izzy? Úgy mondta Izzy nevét, mintha egy átkozott drog lenne.

Sóhajtottam, felkaptam a fejem, és az óceán felé néztem. ‒ Izzy felnőtt nő. Az én világom már nem forog annyira körülötte, mint régen. Most már független, és úgy éli az életét, ahogy akarja. Szeretem őt, de tudja rólam.

‒ Mit tud rólad?

‒ Hogy nem vagyok túl rajtad. - Chloe szája egy kicsit tátva maradt. Újra közelebb léptem hozzá, és elővettem a mobilomat. ‒ Mi a számod?

‒ Miért van rá szükséged?

Megvonom a szemöldököm. ‒ Chloe.

Észrevette a hangom komolyságát, és nagyot nyelve kiegyenesedett. Óvatosan nézett rám, a hóna alá dugta a mézes kalácsot, majd elvette tőlem a telefonomat.

Ahogy megragadta, megpillantottam azt a kibaszott gyűrűt. Beírta a számát, de én nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam azt a rohadt gyémántot. Amikor visszaadta, lassan vettem át. Észrevette, és elrántotta a kezét. Kikapcsoltam a telefonom képernyőjét, és a zsebembe csúsztattam.

‒ Akkor majd jelentkezem ‒ motyogtam.

‒ Oké ‒ mondta halkan.

Többet akart mondani ‒ többet akartam mondani. De nem szándékoztam elsietni a dolgot. Tétovázott. Óvatos volt. Tudta, hogy gyakorlatilag még mindig Sheilával vagyok.

Figyelemmel kísért. Korábban véletlenül lájkolta az egyik posztomat. Akkor este láttam, amikor részeg voltam. Azt hittem, csak képzelődtem, de nem. Ő volt az. Biztos vagyok benne, hogy már egy ideje figyelte a profilomat.

Nem vagyok kiakadva ettől ‒ szerintem ő is ugyanúgy vissza akar kapni, mint ahogy én is az életembe akarom őt.

Túl sokáig vártunk. Kedvem lett volna felkapni a karjaimba, és elszaladni vele. Nem számított, hogy hova, amíg a karjaimban volt. Amíg megérintett és megcsókolt. Amíg hagyta, hogy szeressem.

Nem akartam erőltetni. Nem tudtam, mit gondol most. Eltartott egy darabig, mire magamhoz tértem, amikor először ment el a főiskolára. De ezúttal más volt.

Mára érettebb lett. Egyedül volt, és valami megváltozott benne.

Most tompának tűnt azokon a helyeken, ahol korábban ragyogott. Mintha valaki egyenesen ellopta volna tőle a fényt.

Egy pillanatra az a rohadék Sterling jutott eszembe. Remélem, nem tette tönkre. Megölöm, ha összetörte, és ezt a saját életemre fogadom.

‒ Akarod, hogy elmenjek a barátnődért? Kérdeztem végül, amikor megmozdult, és a lábát bámulta.

Újra felkapta a fejét. ‒ Persze. Mondd meg neki, hogy itt várok.

Kifújtam a levegőt, és az arcát tanulmányoztam. Csodáltam. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy mit teszek ezután.

Megsimogattam az arca jobb oldalát a hüvelykujjammal, mire ő halkan felsóhajtott, és mogyoróbarna szemei az enyémre szegeződtek. Kurvára meg akartam csókolni.

‒ Megyek érte ‒ mondtam, és odahajoltam. Az ajkaink közel kerültek egymáshoz, és nem hiszem, hogy észrevette, de a mellkasát előrenyomta, és a mellei a karomat simogatták. Az ajkai még össze is húzódtak, a nyaka megnyúlt, hogy közelebb kerülhessen.

Elvigyorodtam, lehajtottam a fejem, és egy könnyed csókot nyomtam az arcára. ‒ Majd hívlak ‒ mormoltam a fülébe, és megesküdtem volna rá, hogy egy legyőzött nyögést hallatott, ahogy hátráltam.

Elengedtem és röviden néztem őt, majd elfordultam, hogy visszasétáljak oda, ahol Izzyt hagytam. Egyszer hátrapillantottam, és ő még mindig ugyanott állt, és nézte, ahogy megyek.

Rákacsintottam a vállam fölött, mire pirulva rántotta el a tekintetét. Most huszonhat éves volt, még mindig olyan kibaszott fiatal és ártatlan. Ennek a nőnek fogalma sincs arról, hogy milyen dolgokat akarok vele csinálni. A távolodás kurvára kikészített ‒ minden egyes lépéstől úgy éreztem, mintha egy ólomtömböt tettek volna a lábamra.

Maradni akartam. El akartam szökni vele. De szembe kellett néznem a valósággal.

Még nem váltam el.

Még mindig jegyben járt, ahogy láttam azt az átkozott gyűrűt az ujján.

Éppen a lányommal voltam nyaralni, akit évekkel ezelőtt bántottam, mert annyira akartam Chloe-t.

Sok szarral kellett megbirkóznunk, és ‒ Chloe-t ismerve ‒ tudtam, hogy a bűntudata felemésztené és elnyelné, mielőtt megpróbálna adni nekünk még egy esélyt.

Ezt egyszerre szerettem és utáltam benne. Azt kívántam, bárcsak leszarná, bárcsak újra az enyém lenne, és nem gondolkodna a következményeken.

Már így is annyi baromságban volt részünk.

***

‒ Hová ment? ‒ kérdezte Izzy durcásan, miközben leültem a törölközőmre.

Ujjaival végigsimított a haján. Nem tudtam olvasni az arckifejezéséből, mert a napszemüvege szinte teljesen eltakarta.

‒ Haza, azt hiszem.

‒ Hah...

‒ Ez mire jó? ‒ sürgettem.

‒ Semmire ‒ sóhajtott, és a mellkasához húzta a térdét. ‒ Csak nem tudom elhinni, milyen gyorsan rohantál utána. Még egy teljes hét sem telt el, hogy elhagytad a feleséged, és máris újra üldözöd.

Nevettem, és a szememet az óceánra irányítottam. ‒ Épp beszélni akartam veled erről.

‒ Miről kéne beszélni? Odanéztem, ő pedig vállat vont. ‒ Nem vagy túl rajta. Vissza akarod őt kapni. Ezért akarod elhagyni Sheilát, igaz? Mert sosem voltál boldog vele, és mert valószínűleg egész házasságod alatt Chloe-hoz hasonlítottad őt. Nagyot nyelt. ‒ Megváltoztál... és nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy ez miattam történt.

Teljesen megfordultam, hogy ránézzek. ‒ Ez baromság. Ne beszélj így. Nem miattad történt.

‒ Valószínűleg tart tőlem az után a sok szarság után, amit aznap mondtam neki.

Haboztam, amikor ezt mondta. ‒ Hát... talán beszélned kellene vele.

Lekapta a napszemüvegét. ‒ Megőrültél? ‒ rikoltotta. ‒ Tudod, hogy milyen vagyok, apa. Valószínűleg előbb nyelném le a nyelvem, minthogy személyesen kérjek tőle bocsánatot.

‒ Már nem vagy ilyen. Megbökdöstem a karját a könyökömmel, és ő egy kicsit oldalra dőlt. ‒ Megváltoztál, bár nem ismered be. De én látom. Úgy tudok olvasni benned, mint egy könyvben, Isabelle.

Felnyögött, és a kezét a törölközőre helyezte, a tenyerére támaszkodva. ‒ Mi van, ha megváltozott? Régebben annyi szart elviselt tőlem. Lehet, hogy már nem. Valószínűleg most már vagány és komoly. Biztos vagyok benne, annyira megbántottam, hogy az nyomot hagyott benne.

‒ Ezt kétlem. Azzal nem, ahogy elszaladt.

Egy teljes percig hallgatott, mielőtt újra megszólalt. ‒ Meglátogatod őt, amíg itt vagyunk?

Nem válaszoltam azonnal. Szerettem volna látni a Lovagomat. Szerettem volna elkapni egyedül, csak hogy beszélgessünk és bepótoljuk a lemaradást, de az volt a baj, nem voltam biztos benne, hogy ő is ezt akarja. Még mindig azt a kibaszott gyűrűt viselte az ujján.

‒ Nem tudom ‒ sóhajtottam.

‒ Ó. Elfordította a tekintetét.

Felálltam, leporoltam a seggemet, mielőtt egy lépést tettem volna felé. ‒ Azt hiszem, erről elég volt beszélni. Gyerünk már. Gyere ki velem a vízhez. Jól kell éreznünk magunkat, amíg lehet, nem igaz?

Izzy bólintott, a napszemüveget az orrnyergére húzva.

Tehát Izzy nem változott drámaian. Még mindig kissé énközpontú volt, de már nem várta el, hogy a világ körülötte forogjon, mint fiatalabb korában. Biztosan nem érezte már úgy, hogy joga van szarságokhoz.

Valójában keményen küzdött azokért a dolgokért, amiket akart, például a forgatásért, ami a következő napokban kezdődött. Büszke voltam a lányomra ‒ átkozottul büszke.

De furcsa érzés, hogy tudta, tényleg Chloe-t akarom. Fájdalmas volt nézni a szemét. Majdnem olyan, mintha elloptam volna tőle Chloe-t ‒ mintha megfosztottam volna a barátságuktól, és egy olyan heves szerelemmel helyettesítettem, amire egyikünk sem volt felkészülve, amikor véget ért.

Leszartam, hogy Chloe még mindig azzal a köcsöggel van-e.

Ő nem ismerte őt úgy, mint én.

Ő nem tudott úgy megfelelni neki, mint én.

Azt kívánta, bárcsak övé lehetne a lány szíve, de pontosan tudta, hogy az még mindig az enyém. Láttam, ahogyan rám nézett, mennyire nehezen vette a levegőt, amikor közelebb jöttem.

Kezdtem türelmetlen lenni. Tudtam, hogy amint Izzyvel visszaérünk a szállodába, tervet fogok készíteni. Vagy találkozom vele, vagy várok.

De a várakozás értelmetlennek tűnt.

Miért várnánk, ha mindketten ugyanazt éreztük?

Miért vesztegetnénk az időt?

Minek aggódni amiatt, hogy mi a faszt mondanak mások?

Ez az a szar, amire nincs időm. Törődni mások véleményével. Az én boldogságom fontos, és Chloe boldogsága is. Velem a legboldogabb.

Ő hozzám tartozik.

Baszd meg a szarságot.

Visszaszerzem őt.