2023. május 7., vasárnap

Forever Mr. Black - 25. fejezet

 

Chloe



Izzy nem sokat beszélt magáról a bevásárlóközpontban tett kirándulásunk során.

Inkább Theóról és rólam kérdezett: mi hogyan vagyunk. Rosszul érezzük-e magunkat. Megannyi más mély kérdés, amire nehéz volt válaszolni.

Tudtam, hogy mire számíthatok Izzyvel kapcsolatban. Szeretett mélyre ásni a válaszokért, így aztán nyers őszinteséggel adtam meg neki azokat.

Szerelmes vagy belé? kérdezte.

Igen. Már gimnazista korom óta.

Olyan furcsa ‒ nevetett, majd egy perecet dugott a szájába. ‒ Szerinted szerelmes volt beléd akkoriban?

Összepréseltem az ajkaimat. ‒ Um... Szerelmesnek nem mondanám. Talán érzett valamit, de még semmi olyan mélyet.

Mit gondolsz, mikor érezte úgy, hogy szerelmes beléd? húzta össze a szemét.

Akkor mondta, amikor hazajöttem, hogy segítsek apámnak, amíg beteg volt. Néhány hete voltunk.... Beosont a hálószobámba...

Belopózott a hálószobádba! ‒ dörmögte szórakozottan.

Igen kuncogtam. ‒ Szerintem édes volt. Aznap este azt mondta, hogy szeret engem. És... Nem is tudom. Valamiért elhittem neki.

Mert te is így éreztél jelentette ki. Ez nem kérdés volt. Egy kijelentés.

Igen.

Belekortyolt a limonádéjába, intett a kezével, és visszaült a székébe. ‒ Ez még mindig egy kicsit... szokatlan, azt hiszem. Úgy értem, ha valami más csaj lennél, akit nem ismerek, egyáltalán nem találnám furcsának. Úgy látszik, apa vonzódik a fiatalabb lányokhoz. Izzy félig megvonta a vállát. ‒ De... ez rohadtul helyesnek tűnik. Komolyan, a tény, hogy el akar válni Sheilától, csak hogy újra veled lehessen... Gyorsan megrázta a fejét. ‒ Ehhez tökösnek kell lenni. És szerelmesnek. Nagyon szerelmesnek.

Kicsit felültem, amikor Sheilát említette. ‒ Gondolod, hogy aláírja a papírokat?

Ó, majd aláírja őket. Túl büszke ahhoz, hogy szaladjon utána, vagy könyörögjön. A hangja magabiztos volt. Ebben megnyugvást találtam. ‒ De Sheila egy totális ribanc. Mintha apa teljes ellentéte lenne, ezért tudom, hogy a legkevésbé sem fogja megkönnyíteni ezt a folyamatot a számára.

Egy kurva? ‒ ismételtem, vadul pislogva. ‒ Hogyhogy?

Mi? apa nem mesélte el neked az őrült történeteket róla? Végignézett rajtam, és a szemeim kicsit tágabbra nyíltak, válaszokat követelve. Amikor látta, hogy teljesen tanácstalan vagyok, újra felült, és visszadobta a perecet a pohárba. ‒ Ő az oka annak, hogy egyáltalán összeházasodtak ultimátumot adott neki, meg ilyen szarságokat. Ezért nem is próbáltam soha közelebb kerülni hozzá. Várj... tényleg nem beszélt neked semmiről, amit a nő csinált?

Nem motyogtam.

Az arca kissé megrándult. ‒ Ez... furcsa. Gondolom, nem akarja, hogy megismerd ezt az oldalát. Nem akarja, hogy aggódj. A fenébe is. Elfordította a tekintetét, az ételudvarban sorakozó étkezdék felé. ‒ Akkor valószínűleg túl sokat mondtam.

Nem, Izzy. Ami azt illeti, még nem mondtál eleget. Megragadtam a kezét, és megszorítottam, kényszerítve, hogy újra rám nézzen. ‒ Mondd el, mit tett. Mindent tudnom kell róla, ha végigcsinálom ezt vele.

A szeme olyan volt, mint az övé, amikor tudta, hogy bajban van. Lesütötte a tekintetét, és a poharamra, a szőlős üdítőre koncentrált. ‒ Chloe, én... Szünetet tartott. ‒ Chlo, szerintem tényleg beszélned kellene vele erről. Tudod, hogy szeretek pletykálni, de nem akkor, ha az apámról van szó. Ráadásul ő majd pontosan meséli el a történetet. Eddig csak telefonon beszéltünk róla, közvetlenül azután, hogy megtörténtek. Lehet, hogy... nem is tudom... összekeverem a részleteket vagy ilyesmi. Erősen megvonta a vállát, mintha tényleg nem ismerné a teljes történetet. De én tudtam, hogy igen. Theo azt mondta, hogy legalább minden második nap felhívta Izzyt, hogy ellenőrizze, mi van vele; és ha ő nem hívta, akkor Izzy kereste őt.

A kötelékük erős volt. Tudta, de nem akartam kikényszeríteni, vagy kierőltetni belőle az apja titkait, mert igaza volt. Nem az ő dolga, és nem az ő története, amit terjesztenie kellene. Theo maga is elmondhatta volna, de azon tűnődtem, miért nem tette még eddig.

Ó, ugyan már. Fel a fejjel, Chlo. Izzy felállt, és odasétált, hogy megfogja a kezem. ‒ Menjünk vásárolni. Beszélgessünk valami másról, például arról, hogy megy a tanítás.

Persze, ez jól hangzik ‒ préseltem össze az ajkaimat, és felálltam, ahogy rángatott.

De legbelül türelmetlen voltam. Nem akartam vásárolni vagy a karrieremről és magamról beszélni. Azonnal vissza akartam menni a szállodába, és válaszokat akartam kiszedni Theóból.

Tudtam, hogy Izzy mennyire szereti eltúlozni a dolgokat, így talán nem volt nagy ügy. De ahogy a Forever 21 felé menet fáradt pillantásokat vetett rám, miközben az iskoláról kérdezgetett, arra gondoltam, talán nem is túlzott. Hogy Sheila mégiscsak jó okot adott az aggodalomra.

2 megjegyzés:

PopAds.net - The Best Popunder Adnetwork