Favágó - Chapter 02

Jake

Ahogy a munkám után a teherautóm felé tartottam, hallottam, hogy a srácok a városba látogatásról és a pontozásról beszélnek.
Úgy jár a szájuk, mint a tinédzser fiúknak, de én nem tudok így. Én mindig tisztelettel beszélek és bánok a nőkkel, úgy is dugom meg őket, fenségesen. Már az előtt is így volt, sose hagytam, hogy egy nő a bárban annyira közel kerüljön hozzám, hogy aztán egyszerűen megdugjam.

És ezután se fogok így tenni. Kinyitottam a teherautóm ajtaját, megragadtam a cuccaimat. Miután megtisztítottam és elraktam a fejszém, megkerültem a kocsit, hogy a vezetői oldalra jussak. Kibaszott izzadt és mocskos voltam, de a pokolba is, keményen dolgoztam és kimerültem. Azt hiszem, hogy lefekszem és aludni fogok ahelyett, hogy egész éjjel azon gondolkodom, miért nincs senkim. Lehet, hogy szeretem a békét, a csendet és a magányt, de az tény marad, hogy szeretem a nőket is, és hogy több éve nem volt dolgom eggyel sem, az bizony kibaszottul kemény dolog.
Az utcán érzem az illatukat, édesek, és az a tény, hogy mindenhol puhák, attól nekem minden éjjel felállt. És nem csak egy nőre gondolok, hanem a nőkre úgy általában. Már nem hittem abban, hogy valaha is megtalálom a tökéletes nőt, nem itt, ahol most élek. De nem akartam megnyílni újra, mert amikor utoljára ezt tettem, két ember is elárult, akikben pedig tiszta szívvel hittem. És a tény, hogy ritkán jöttem le a hegyről, hogy találkozzak egy nővel, nem segít a helyzeten. Nem panaszkodom a magány miatt, mert élvezem a magányt.
Beültem a teherautómba, és negyvenöt percig mentem a házamhoz. Kint volt a kibaszott pusztaságban, két éve építettem. Minden megtakarításom ráment, és három évig fogok még dolgozni favágóként, hogy megkapjam a földet is. Kicsi volt, mindössze két szobás, de a telek ötholdnyi volt, és olyan magánéletet biztosított nekem, amire szükségem volt. Amikor haza érkeztem, besiettem a fürdőbe, megnyitottam a zuhanyt, és levetkőztem. Ahogy beálltam a zuhany alá, először becsuktam a szemeim, és a szemben álló csempefalnak támaszkodtam.
A farkam rohadt gyorsan keményedett. Habozás nélkül ragadtam meg a hosszú vastagságom, és szorítottam rá. A golyóim összehúzódtak. Összeszorítottam az állkapcsomat, és elkezdtem magamnak kiverni. A tenyerem fel és le mozdult. Egyre gyorsabban, és keményebben simogattam magam, a fogaim csikorgatva.
Elképzeltem egy gyönyörű nőt: meztelenül, készen, és befogadóan. Egy dolog volt még, a kipirult arc. Egy rövid, vörös hajú, szépen nyírt vörös punci, és ahogy szájába fogad, és teljesen rám figyel.
- Bassza meg. - átkoztam magam, amikor elmentem. Olyan voltam, mint egy kibaszott tinédzser, és az ilyen napokon mindig gyorsan elszállok. Csak egy párszor pumpáltam meg a farkam. Robbantam. Kinyitottam a szemeim, láttam, amint az utolsó cseppek is kibuggyantak a farkam csúcsából, amit a víz lemosott a lefolyóba.
A francba.
Mazochistának kell lennem, hogy így kínzom magam.
Valóban érdemesebb egyedül és magányosan lennem, és segíteni magamon, hogy ne robbanjak fel?



Vivian
Szexuálisan frusztrált vagyok. Ezt még magamnak is beismerem. De ez nem azt jelenti, hogy tetszik ez így. Nem csak arról van szó, hogy elmegyek és rendbe rakom a saját érzelmeim, hanem arról a tényről is, hogy nem kaptam meg azt a kapcsolatot, amit szerettem volna.
Kellemes szex.
Vanília érintés.
Semmi szenvedély.
Az egész rohadt jól összefoglalja a múltbeli szexuális kapcsolataimat.
Az igazság az, hogy belefáradtam a városi életbe, kimerültem attól a ténytől, hogy nem találom a helyem a világban. Mindig ugyanazt csináltam, már olyan régóta, hogy minden monotonná vált. Felhajtottam a kavicsos úton házhoz a bérelt kocsival. Kicsi volt, csak egy nappalival, konyhával és a hálószobával. A nappaliból egy kis fürdőszoba nyílt, amiben volt egy mosdó, wc, és zuhanyzó.
A fenébe, nincs kád.
Láttam a képeket az interneten, örültem, hogy tisztességes és ilyen rövid határidővel is kivehető. Kiszálltam a kocsiból, megragadtam a táskám, és beléptem.
A kulcs egy zárt szekrényben volt a tartón, beírtam a kódot és kinyitottam az ajtót, aztán csak álltam ott.
Fenyő és vanília illat volt, olyan tiszta. Letettem a táskám a padlóra, visszamentem a kocsihoz, hogy behozzam az ételt és a vizet, amiket vásároltam. Miután visszatértem, becsuktam az ajtót, felkapcsoltam a lámpákat, és körülnéztem. Furcsa volt, de otthonos. Nem olyan volt, amit a városi életben is használnék, hála az istennek.
Csak álltam ott és hallgattam.
Nem hallottam semmit, csak a saját lélegzetem.
Meg a csendet.
Becsuktam a szemeim, és a békét meg a nyugalmat éreztem, hosszú idő után először.
Talán ki kéne csomagolnom az én kis szarjaim, és csak lazítanom, de helyette fogtam a túrabakancsom, becsomagoltam pár dolgot a hátizsákomba, betettem két palack vizet, és úgy döntöttem, körbe járom a környéket.
Kiléptem, körülnéztem, és belélegeztem a tiszta, friss levegőt. Sokáig éltem a városban, a szmog és a dugók az életem részei voltak.
Egy pillanatig nem vettem észre, hogy körülvesz a vadon, mint valami csapda. Milyen csodálatos gondolat: csak eltávolodok mindentől, fogom a saját kis kunyhómat és csak lelépek. De nem hittem, hogy elég tökös vagyok ehhez. Lehet, hogy nem vagyok az a fajta lány, aki ejtőernyő nélkül ugrik le egy szikláról. De ez azért egy elfogadható gondolat volt, és tudtam, meg tudnám szokni, hogy itt élek.