A szűz: VII. fejezet

7. fejezet

Isabel

A fájdalom azonnal elért, amint Quinn belém nyomta minden egyes négyzet-centiméterét. De nem akartam, hogy az arcom árulkodjon a kényelmetlen érzésről; tudom, hogy aggódna, és meg akarna bizonyosodni, velem minden rendben van.

Viszont a fájdalom elkerülhetetlen.

A fájdalom mély benyomást hagyott, olyan volt, mint egy csodálatos sebhely a testen, a megosztott és megélt élmények emlékeztetője.

A fájdalom nélkül, talán csak egy másik jó tapasztalat lenne számomra.

A bicepszébe kapaszkodtam, az izmai hangsúlyosak, duzzadóak. Beléjük vájtam a körmeimet, az ajkamba haraptam és vártam, hogy elkezdjen mozogni.

És aztán mikor megtette, a hatalmas teste az enyém fölött remegett, az izmok és inak megnyúltak és megfeszültek tetovált, aranyszínű teste alatt.  

Fájdalomhullám vágott át rajtam, amikor elkezdett visszanyomulni a testembe.

– Jó ez neked, Isabel? – kérdezte feszült hangon. – Mert nekem kibaszottul jó. – Ki és be lökte magát bennem, lassan, könnyedén, hiszen tudtam, hogy nem akar nekem szükségtelen fájdalmat okozni. De nem érdekelt, ha fájt, mert sejtem, hogy gyönyörré fog változni.

– Ez jó, Quinn. – És nem hazugság volt.

Megcsókolta a fejem búbját, aztán újra belém tolta magát.

Be.

Ki.

Lassan.

Könnyedén.

Az érzés, ahogy Quinn teljesen kitöltött, nem egy olyan megfogható valami volt, amit valaha képes lennék megragadni. Lehet, hogy gondoltam rá, fantáziáltam róla, hogy milyen lenne, de a valóság sokkal hihetetlenebb volt.

Felsóhajtottam, amikor a felsőtestét az enyémhez préselte, az én lágyságomhoz az ő keménységét. Mindkét oldalról megragadta az arcomat és birtoklóan megcsókolt.

A puncim összeszorult körülötte, amitől felhördült.

– Faszba… – Nyögte Quinn azt a magányos szót, aztán igazán elkezdett mozogni, egy kicsit gyorsabban, egy kicsit keményebben. – Érzed… – zihálta elakadó lélegzettel, amikor újra rászorítottam. – Sosem gondoltam, hogy ilyen érzés lesz. – Kihúzódott és a széles makkja a bejáratomnál volt. Egy pillanat múlva szép lassan behatolt, egészen kitöltött, hogy az elégedettség könnycseppjeit éreztem a szemem sarkában.

– Mondd, hogy az enyém vagy! – mondta csendesen és a szemembe fúrta a pillantását.

Minden centiméterével elsüllyedt bennem, telinek, birtokoltnak éreztem magam. Minden elképzelhető módon az övének éreztem magam.

Nem hezitáltam.

– A tiéd vagyok, Quinn!

Mélyen lehajtotta a fejét és figyelte, ahogy belém hatol, majd kihúzódik.

– Nézz engem, Isabel! – Kissé megdöntötte a fejét, így lent is tudott engem nézni. – Figyeld, ahogy elveszed a szüzességem és én is a tiédet.

Felemelkedtem a könyökömre, a mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy az élmények elárasztottak. Lepillantottam a testemben lévő hosszúságára, és figyeltem az erotikus csodát, ami végbement.

A súlyos, kemény hossza ki és be csúszkált a testemben, és habár a holdtól eltekintve nem volt semmilyen világítás, mégis volt elég fény, hogy mindent lássak.

– Bassza meg, figyeld, bébi! – Néhány centiméternyit kihúzódott és láttam a vércsíkokat a rúdján. Quinn lenyúlt és megdörzsölte az ujjaival a vértől és nedvességtől maszatos hosszúságát. Amikor felemelte a kezét a szívem megállt.

Istenem, mit akar csinálni?

A szemei az enyémekbe kulcsolódtak, és figyeltem, ahogy felemeli azt az ujját az ajkaihoz és a szájába szívja. Ennek a hihetetlen tettnek a részesének éreztem a számat.

– Tudom, hogy már mondtam, de az ízed olyan kibaszott édes. – Elkezdett újra belém hatolni. – Ez az enyém. – Mélyen belém lökött, amitől ziháltam. – Mindez visszavonhatatlan, Isabel. Hozzám vagy kötve. Bármi történjék, az enyém vagy. – Még egyszer mélyen belém döfött, lecsukódtak a szemeim és nyöszörögtem. – Ez a kibaszott édes szűz punci egyedül az enyém lesz.

– Istenem, igen!

– A tiéd vagyok, ahogy te is az enyém vagy. – Morogta a szavakat miközben belém csúszott. – Nyisd ki a szemeidet! Nézz rám, baszd meg!

Kinyitottam a szemem.

Az izmok játéka, ahogy a vállaiban hullámoztak és a bicepsze az erejéről árulkodott. Ettől benedvesedtem, amivel további segítséget szolgáltattam a behatolásához. Lassan kihúzta, majd visszatolta. Újra és újra csinálta, lassú, könnyed döfésekkel, amitől a csípőm annak reményében emelkedett fel, hogy mélyebben, gyorsabban fog mozogni.

Izzadtak voltunk, ziháltunk.

Azt akartam, hogy az izzadsága rám csepegjen, miközben a magáévá tesz, mert pontosan ezt csinálta… birtokolt engem.

– Szeretlek! – suttogta.

Az arcára emeltem a tekintetem, hogy lássam, rám figyel-e. A kezembe vettem az arcát.

– Én is szeretlek!

A mozdulatai felgyorsultak. A farka ki-be csúszott bennem, egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy a csípője nekem csapódott. A fejemet a szeretkezésünk hangja töltötte be, ahogy egymásnak csapódunk.

– Krisztus. – Szólt Quinn durván és hátra döntötte a fejét, az izmok a nyakában megfeszültek. Mély hangokat hallatott, és amikor megint rám nézett, csak egy másodperc volt. Leeresztette a tekintetét végig a testemen egészen addig, amikor már láthatta, hol nyársalt fel.

Jó. Kibaszott. Isten.

Perzselő volt, ahogy baszott.

És amikor a hüvelykujját a csiklómra tette, előre-hátra kezdete mozgatni, felrobbantam neki.

– Bassza meg, igen! – Quinn nem könyörült, miközben ki és be lökte magát bennem, az orgazmusomat a csúcsig nyújtotta és itt is tartotta, amíg már nem kaptam levegőt. Minden mástól különböző volt, attól is, amikor magamat érintve mentem el.

Amikor visszatértem a valóságba és kinyitottam a szemem, látni kellett a megzabolázatlan pillantást Quinn arcán. Az izzadtság lefolyt a mellkasán, láttam a cseppeket, és le akartam azokat nyalni.

Csináld.

A felsőtestemmel a könyökömre támaszkodtam, a nyelvemmel végigszaladtam a gyöngycseppeken, megízlelve a sós ízt, ami Quinn volt. Felhördült, és keményebben döngölt. Morgások és nyögések törtek elő belől, egyre hangosabban, ahogy pumpálta magát belém.

– Olyan közel vagyok, de még vissza akarom tartani.

A hátamon pihentem, és felcsúsztattam a kezem a bicepszén átkulcsolva a nyakát.

– Menj el!

Ismét durván felhördült.

– Ó, Istenem, Isabel! – Erősnek nézett ki, a teste megfeszült, az arckifejezése majdhogynem fájdalmas volt. – Olyan kibaszottul szeretlek. Képtelen vagyok elengedni téged. – Kiáltott fel. – Nem engedhetem, hogy elsétálj tőlem. – Mélyen belém vágódott és erősen morgott. – Te és én, nekünk együtt kell maradnunk.

Megint el fogok menni. Amikor láttam, hogy elélvez, a kontrolja menet közben kikapcsol, hagytam, hogy még egyszer elmenjek. A robbanás bennem vetekedett az előzővel. A puncim keményen összeszorult körülötte, ahogy tövig belém temette magát, nyögve, miközben elélvezett. Fölöttem mozgott, szemei szorosan lecsukódtak, ahogy megtöltött. 

Verejtékes bőrünk egymáshoz dörzsölődött, miközben rajtam pihent.

Mielőtt szólhattam volna, hogy megfojt a súlyával, legurult és közel húzott magához. Az sem érdekelt, hogy minden csontomat törte a kemény autó. Lehunytam a szemem, a homlokom a nyirkos mellkasán pihentettem, miközben a szívdobbanásainak hangját hallgattam.

Éreztem Quinn fel és le cirógató ujjait a hátamon, ami olyan szép volt, és biztosra akartam menni, hogy mindennel rendben van, amit tettünk. Feltámaszkodtam és megtartottam magam az egyik könyökömön, ahogy lebámultam rá. Egy pillanatig csak bámult rám, majd végül felemelte a kezét és megfogta az arcomat, a szája sarka kissé felfelé, mosolyba kunkorodott.

– Hé, – szólalt meg, a hangja kásás volt.

– Szia – válaszoltam és lehajoltam megcsókolni. Ahogy a kielégültség és az átéltek megfakultak, úgy tért vissza minden a valóságba. Tudom, hogy Quinn is érezte, mert megnyugtatott.

– Minden megoldódik.

A szemébe néztem.

– Gondoskodni fogok róla, hogy végül minden rendben legyen, mert egy élet nélküled elképzelhetetlen számomra. – Felemelkedett és megcsókolta a homlokom. – Mi értelme van, ha nem harcolhatok az irántad érzett szerelmemért? – Amikor hátrahúzódott még egyszer megpillantottam a sebezhetőségét. – Még sohasem szerettem úgy senkit, ahogy téged szeretlek, és nem engedem, hogy ez eltűnjön. Lehet nem leszünk együtt, amíg be nem fejezzük ezt az évet, lehet, hogy több ezer kilométerrel távolabb leszel, de te az enyém van és ezen semmi sem képes változtatni.

Quinn beszédét hallgatva, úgy éreztem, hogy minden rendben lesz.

Úgy kell lennie, ugye?

Kissé eltolta magát, a középpontja rám koncentrált.

– Nincs semmi, amit ne tennék meg érted, Isabel. – A hangsúlya olyan biztos, olyan fegyelmezett volt. Megragadta az arcom, lehajolt, hogy szemtől-szembe legyünk. – Az enyém vagy. Mindig is az enyém voltál.

Istenem, a dolgoknak meg kell oldódniuk. Meg kell, hogy oldódjanak.

Lexy