Vivian
Tíz nappal később
Az ablaknál áltam, a zajos
várost figyeltem alant, és éreztem, ahogy növekszik rajtam a
nyomás. Pár napja értem vissza a városba, és máris egy
koporsóban éreztem magam, élve eltemetve. Miután Jake visszavitt
a kunyhómba, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne húzzam
be magammal, hogy aztán a paplanom alatt töltsük a vakációmat.
De át kellett gondolnom a dolgokat, és elrendeznem minden szart.
De ahogy visszaértem a
városba – még csak három napja – szörnyen éreztem magam.
Fuldokoltam, mintha víz alatt lennék, és nem maradt elég levegőm,
hogy a felszínre küzdjem magam.
Hátat fordítottam az
ablaknak, pont mikor egy utcányi autó kezdett dudálni a dugóban.
Még az üvegen és falakon keresztül is túl hangos, nyomasztó
volt. Amióta otthagytam Jake házát csak rá gondoltam és nem is
akartam másra.
Elővettem a mobilom,
kinyitottam a bankom telefonos applikációját, bejelentkeztem és a
számokra meredtem. Nem is álltam rosszul. Az elmúlt tíz évben
nem igazán volt életem a munka mellett, és minden felesleges pénzt
félretettem, mert bíztam benne, hogy egyszercsak tudok venni
magamnak egy saját házat. Csak sose találtam magamban elég
elszántságot, hogy meg is vegyem, miközben még vissza kellett
járnom a városba.
A dohányzóasztalra dobtam a
telefont, hátradőltem a szófán és behunytam a szemem.
Természetesen Jake-et képzeltem magam elé, gyönyörűséges
favágó dicsőségében. Annyira izmos volt, és egy nap alatt úgy
megdolgozott, hogy örökre elrontotta minden esetleges jövőbeli
szexuális élményemet valaki mással.
Most kit akarok becsapni?
Senki mást nem akartam, csak őt.
Lassan kinyitottam a szemem,
ahogy tisztába jöttem magammal. Nem kellett csapdában éreznem
magam, nem volt szükség arra, hogy ebben a koporsóban ragadjak.
Azt csinálok, ami nekem tetszik, és azzal, akivel csak akarom. Csak
egyszer élek, és miért is ne lehetnék boldog?
Amióta csak elhagytam Jake-et
az járt az eszemben, amit mondott, és hogy mennyire meg akart
ismerni. Lehet, hogy eredetileg dugókalandnak indult az egész, de
közben a legigazibb dologgá vált, amit valaha éreztem valaki
iránt. Nem csak a szex miatt – még akkor sem, ha ez volt a
legforróbb szex az életemben. Az számít, ahogy hozzámfordult,
ahogy megnyitotta a legbensőmet és olyan érzéseket élesztett
bennem, amik teljesen újak voltak nekem. Jake talán soha nem fogja
megtudni, valószínűleg észre sem vette, hogy milyen állapotban
voltam, de ő nyitotta fel a szemem arra, hogy mi is az életem.
Felkaptam a telefonomat,
felhívtam a főnökömet, és bejelentettem, hogy fizetés nélküli
szabadságra megyek. Éreztem a sürgetést. Éreztem a bizsergető
várakozást. Megteszem, kihajítok minden óvatoskodást az ablakon,
és bárhol is kötök ki, biztos jobb lesz, mint ahol most vagyok.
Lehet, hogy Jake mindenféle
intim módokon ismer, de kétségbeesetten meg akartam neki mutatni,
hogy ki vagyok igazából, a gondolataim, a lelkem. Reméltem, hogy
készen áll rám, mert úton vagyok hozzá, mindenestül.
Jake
Adtam neki elegendő időt,
hogy eldöntse, mit is akar. Mostanra fogyott el a türelmem, elegem
volt, hogy minden gondolatomat ő tölti be egész nap, és minden
nap. Enyém volt, akár belátta már, akár nem.
Vivian az enyém, és ezt
hamarosan tudni fogja. Hozzám tartozik, itt, a vadonban. Ha a
vállamra kell dobnom, és úgy kell visszahurcolnom mintha ősember
lennék, akkor úgy fogom csinálni.
Megállítottam a járgányt a
város egyetlen étkezdéjénél, leállítottam a motort és
végigfuttattam az ujjaimat a kormányon. Lehet, hogy úgy döntöttem,
magányosan élem az életem, de attól még ismertem ezt a kisvárost
és a lakóit. Ahogy most figyeltek, azt jelezte, hogy sokkolta őket
a jelenlétem, mert a havi ellátmányvásárlásnak még nem volt
itt az ideje. A bejárati ajtónál lévő nyilvános telefonra
meredtem, és megráztam a fejem. Mielőtt a semmi közepére
költöztem volna, nem is láttam nyilvános telefonfülkét isten
tudja milyen régen. De most, hogy nem volt mobilom ez a nyilvános
telefon volt az egyetlen kapcsolatom a "külvilággal".
Volt egy működő tervem,
vagyis reméltem, hogy működni fog. Hogy tényleg úgy lesz-e,
rohadtul nem tudtam.
Kimásztam a kisteherből, és
a nyilvános telefonhoz ballagtam. Csak a nevét tudtam, meg annyit,
hogy a városból jött. De ahogy az én szerencsémet ismertem,
valószínüleg tucatjával élnek ott nők az ő nevével.
És én az összeset meg
fogom találni, csak ő is legyen közöttük.
Hogy eddig bírtam, miközben
annyira akartam ezt a nőt, csoda volt. Nem a szexről van szó, nem
miután azon már túl jutottunk. Felvettem a telefont, és már
éppen tárcsáztam a tudakozót, amikor valaki mögém lépett.
–
Jake?
A hangja mintha elektromosság
lenne, úgy vágott végig a testemen, és a farkam azonnal
megkeményedett. Letettem a telefont, megfordultam, és láttam, hogy
Vivian ott áll, és úgy mér fel, mintha transzba esett volna. Pont
mint én.
Elég sok mindent akartam neki
mondani, de a beszéd helyett egész egyszerűen az ösztöneimre
hagyatkoztam. Kinyúltam, a dereka köré fontam a karomat és
magamhoz vontam. A másik kezemet a tarkójára tettem,
hátrahajtottam a fejét és a kék szemeibe meredtem. Hozzámsimult,
kezét a mellkasomra tette és kuncogni kezdett. Összevontam a
szemöldököm. A farkam kemény volt, a szívem dübörgött és
egyáltalán nem tudtam, hogy mi a fene olyan vicces.
Végigsimított az ingemen.
–
A
flannelinged a hegyi embereket (Amerikai
filmsorozat címe. A ford.)
juttatja az eszembe. – A mosoly eltűnt az arcáról, és a
pillantása a vörös flannelről a szemembe vándorolt. – De
akárhogy is, ezért jöttem vissza. Szükségem volt az én
favágómra.
Bassza meg, megszólalni sem
tudtam, annyira boldoggá tett, hogy itt van velem.
–
Még
csak hasonlót sem éreztem soha, mielőtt veled találkoztam Jake. –
Karommá görbítette ujjait a szívem felett. – És bár már
akkor éreztem, amikor a lepedőket gyűrtűk, csak akkor tudatosult
bennem, hogy mennyire csapdában érzem magam az életemben, amikor
tőled hazaértem. – Behunyta a szemét és a mellkasom közepére
hajtotta a homlokát.
Megfogtam a tarkóját és
csak tartottam a fejét a tenyeremben. Láttam, ahogy az emberek
döbbenten bámulnak minket.
De nem érdekelt. A fenébe
is, akár a csomagtartóra hajtanám Viviant, csak hogy mindenkinek
megmutassam, hogy ő az enyém.
–
Fizetésnélküli
szabadságot vettem ki, mert tudnom kell, hogy mi ez a dolog kettőnk
között, és van-e esélyünk valami többre. – Felemelte a fejét
és rám nézett – Ha te is benne vagy. – De meg se tudtam
szólalni, már folytatta is. – Abban reménykedem, hogy az, hogy
így tartasz, az annak a jele, hogy benne vagy.
Nem mondtam semmit, csak
lehajoltam, és addig csókoltam, amíg levegőért nem kapkodott, és
szinte belém olvadt.
Hátrébb léptem, és duzzadt
ajkaira bámultam.
–
Remélem,
ez jó lesz válasznak.
Igent intett.
–
Nem
hagyom, hogy elmenj, Vivian – és újra megcsókoltam. A szájába
duruzsultam. – Az enyém vagy.
N.Zsebi
Köszönöm!
VálaszTörlés