Egy évvel később
Amikor először visszajöttem
Jake-hez, még nem tudtuk, hogy alakulnak a dolgok. Nos, egy év
múlva, még még mindig itt vagyok, és nem áll szándékomban
visszamenni a városba. Itt vagyok boldog, és Jake az a férfi, aki
teljessé tette az életemet.
A számhoz emeltem a kávém,
és a korlátnak dőltem a tornácon. Jake-et figyeltem, és még pár
fickót, akik a gerendákat méretezték, amiből majd a faházhoz
építünk toldalékot.
Jake-re koncentráltam,
figyeltem, ahogy lehajolt, felvett egy deszkát és a vállára
emelte. A toldalékban látszó gerendák lesznek, és mindenhol
látszik majd a fa erezete. Én akartam így, és Jake boldogan
teljesítette a kérésemet. Most, hogy nem állt szándékomban
távozni, sőt, hogy már házasságról és gyerekekről
beszélgettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy a kis faház már nem
lesz elegendő. De egyikőnk sem akart innen elmenni, úgyhogy a
bővítés lesz a megoldás.
Noha négy pasi dolgozott
odakint, és engem csak Jake hatalmas inge takart, nem érdekelt,
hogyha mind látják, ahogy az emberemet figyelem. Semmi sem izgat
fel jobban, mint az, amikor látom, hogy Jake a fával dolgozik.
A vágóasztal mellé dobta a
deszkát a válláról, kihúzta a fejszéjét a fából, és
elkezdett dolgozni az anyagon. Kék flannel ingben volt, az ujját
feltűrte és gyöngyözött a homlokán az izzadság. Még csak
reggel nyolc óra volt, de ezek a férfiak már keményen dolgoztak
hat óra óta.
Jake rám nézett, a fejszét
a vállán nyugtatta és rámkacsintott. A puncim összerándult,
benedvesedtem és azt akartam, hogy jöjjön be a házba, és basszon
eszméletlenre. Sosem gondoltam, hogy megszállott lennék, de
Jake-kel új értelmet nyert számomra ez a szó.
Lehet, hogy amiatt, mert
látta, ahogy bámulom, lehet hogy a látványtól – tudtam, hogy
totál beindítja, amikor az ő ingét viselem –, de az önuralma
végére ért.
–
Húsz
perc szünet – kiáltotta el magát, de nem vette le a szemét
rólam.
Vigyorogtam és
felegyenesedtem.
De már be is cserkészett,
elkapta a derekamat, és kemény testéhez rántott. Megizzadt, de
tiszta illatú volt, legszívesebben lenyalogattam volna.
–
Csak
húsz
perc? – incselkedtem.
Morgott.
–
Bébi,
öt percre van szükségem, és mind a ketten elélvezünk. –
Keményen megcsókolt. – Az extra tizenöt percre nekem van
szükségem, hogy magamhoz térjek, miután agyonkeféltelek. – A
nyakamat csókolgatta. – Ha még nem tűnt volna fel, eléggé
meghajtasz.
Én már nem tudtam beszélni,
annyira izgatott voltam. De kissé hátrébb hajoltam, és a szemébe
néztem. Beszéltünk már a házasságról, de nem sürgettem. Nem
volt papírra szükségünk, hogy tudjuk kivel akarunk lenni. Tudtam,
hogy Jake az enyém, pontosan annyira, mint amennyire én az övé
vagyok. Együtt voltunk, és hosszútávra terveztünk.
De mi sem lettünk
fiatalabbak, és ezt is végigbeszéltük már.
Rámosolyogtam, és láttam az
arckifejezésén, hogy tudja, hogy mi következik.
–
Csináljunk
egy babát – suttogtam, és éreztem, hogy megfeszül a teste.
Olyan közel húzott magához,
mint még soha, éreztem a farkát, a kemény, nagy, vastag farkát,
ahogy a hasamnak feszül és a puncim szétáztatott.
–
Biztosan
bele akarsz vágni? – kérdezte, és én bólintottam.
–
Biztosan
– és így is volt.
–
Biztos
vagy benne, hogy az én gyerekemet akarod itt – csak dörmögte a
szavakat, és a tenyerét a hasamra simította.
Beleborzongtam, mert kiéreztem
a birtoklási vágyat a hangjából.
–
Életemben
nem voltam még ilyen biztos valamiben, Jake. Az életemben akarlak
tudni, és a te gyerekedet akarom hordani.
Az ágyhoz vitt, és a
közepére tett. Nőies elégedettséggel figyeltem, ahogy levette a
flannel ingét, aztán a fehér pólót, amit alatta viselt, áthúzta
a fején. És közben végig engem bámult. Sütött belőle az
intenzív vágy.
–
Az
enyém vagy Vivian. Mindig az enyém leszel.
Igen, az övé voltam. És
istenem, csodálatos érzés volt.
Vége
N.Zsebi
Köszönöm😊
VálaszTörlésKoszonom szepen!🤗😊
VálaszTörlésKöszönöm,nagyszerű volt!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésKöszi szépen.Szuper volt.
VálaszTörlésSuper jó volt olvasni 😍❤
VálaszTörlés