Favágó - Epilógus

Egy évvel később

Amikor először visszajöttem Jake-hez, még nem tudtuk, hogy alakulnak a dolgok. Nos, egy év múlva, még még mindig itt vagyok, és nem áll szándékomban visszamenni a városba. Itt vagyok boldog, és Jake az a férfi, aki teljessé tette az életemet.

A számhoz emeltem a kávém, és a korlátnak dőltem a tornácon. Jake-et figyeltem, és még pár fickót, akik a gerendákat méretezték, amiből majd a faházhoz építünk toldalékot.

Jake-re koncentráltam, figyeltem, ahogy lehajolt, felvett egy deszkát és a vállára emelte. A toldalékban látszó gerendák lesznek, és mindenhol látszik majd a fa erezete. Én akartam így, és Jake boldogan teljesítette a kérésemet. Most, hogy nem állt szándékomban távozni, sőt, hogy már házasságról és gyerekekről beszélgettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy a kis faház már nem lesz elegendő. De egyikőnk sem akart innen elmenni, úgyhogy a bővítés lesz a megoldás.

Noha négy pasi dolgozott odakint, és engem csak Jake hatalmas inge takart, nem érdekelt, hogyha mind látják, ahogy az emberemet figyelem. Semmi sem izgat fel jobban, mint az, amikor látom, hogy Jake a fával dolgozik.

A vágóasztal mellé dobta a deszkát a válláról, kihúzta a fejszéjét a fából, és elkezdett dolgozni az anyagon. Kék flannel ingben volt, az ujját feltűrte és gyöngyözött a homlokán az izzadság. Még csak reggel nyolc óra volt, de ezek a férfiak már keményen dolgoztak hat óra óta.

Jake rám nézett, a fejszét a vállán nyugtatta és rámkacsintott. A puncim összerándult, benedvesedtem és azt akartam, hogy jöjjön be a házba, és basszon eszméletlenre. Sosem gondoltam, hogy megszállott lennék, de Jake-kel új értelmet nyert számomra ez a szó.

Lehet, hogy amiatt, mert látta, ahogy bámulom, lehet hogy a látványtól – tudtam, hogy totál beindítja, amikor az ő ingét viselem –, de az önuralma végére ért.

– Húsz perc szünet – kiáltotta el magát, de nem vette le a szemét rólam.

Vigyorogtam és felegyenesedtem.

De már be is cserkészett, elkapta a derekamat, és kemény testéhez rántott. Megizzadt, de tiszta illatú volt, legszívesebben lenyalogattam volna.

– Csak húsz perc? – incselkedtem.

Morgott.

– Bébi, öt percre van szükségem, és mind a ketten elélvezünk. – Keményen megcsókolt. – Az extra tizenöt percre nekem van szükségem, hogy magamhoz térjek, miután agyonkeféltelek. – A nyakamat csókolgatta. – Ha még nem tűnt volna fel, eléggé meghajtasz.

Én már nem tudtam beszélni, annyira izgatott voltam. De kissé hátrébb hajoltam, és a szemébe néztem. Beszéltünk már a házasságról, de nem sürgettem. Nem volt papírra szükségünk, hogy tudjuk kivel akarunk lenni. Tudtam, hogy Jake az enyém, pontosan annyira, mint amennyire én az övé vagyok. Együtt voltunk, és hosszútávra terveztünk.

De mi sem lettünk fiatalabbak, és ezt is végigbeszéltük már.

Rámosolyogtam, és láttam az arckifejezésén, hogy tudja, hogy mi következik.

– Csináljunk egy babát – suttogtam, és éreztem, hogy megfeszül a teste.

Olyan közel húzott magához, mint még soha, éreztem a farkát, a kemény, nagy, vastag farkát, ahogy a hasamnak feszül és a puncim szétáztatott.

– Biztosan bele akarsz vágni? – kérdezte, és én bólintottam.

– Biztosan – és így is volt.

– Biztos vagy benne, hogy az én gyerekemet akarod itt – csak dörmögte a szavakat, és a tenyerét a hasamra simította.

Beleborzongtam, mert kiéreztem a birtoklási vágyat a hangjából.

– Életemben nem voltam még ilyen biztos valamiben, Jake. Az életemben akarlak tudni, és a te gyerekedet akarom hordani.

Az ágyhoz vitt, és a közepére tett. Nőies elégedettséggel figyeltem, ahogy levette a flannel ingét, aztán a fehér pólót, amit alatta viselt, áthúzta a fején. És közben végig engem bámult. Sütött belőle az intenzív vágy.

– Az enyém vagy Vivian. Mindig az enyém leszel.

Igen, az övé voltam. És istenem, csodálatos érzés volt.

Vége 

N.Zsebi