A baba láz - 1.fejezet

Dex

SÚLYOS BABALÁZBAN égtem, és pontosan tudtam, melyik nőt akartam, hogy segítsen megkapnom, amire szükségem van.

Eva.

A kibaszott Eva, a buja domborulataival és csípőjével, ami elég széles, és ez azt jelenti, hogy ki tudja hordani a gyerekemet. Csak rá kell néznem és elmegyek.

Minden, amire gondolni tudtam az volt, hogy üzekedjek vele, megtöltve a gecimmel, és a magamévá tegyem.

És így ő az enyém lenne.

Majdnem felnyögtem a gondolatra, hogy az enyém, hogy birtoklom őt és a lényét.

Évek óta ismertem, de túl jó volt hozzám, túl édes.

De én kibaszottul önző voltam ahhoz, hogy hagyjam őt elsétálni.

Nagy hírnévnek örvendtem a bajkeverésben és verekedés kezdeményezésében a seggfejekkel, akik ferde szemmel néztek rám.

Ami miatt rossz hírnevem volt, hogy nőcsábász voltam. Válogatós voltam, ha arról volt szó, milyen nőt baszok meg és engedek az ágyamba. De ők igazából üres dugások voltak, esti kikapcsolódások, amikor valaki felbaszott.

Amit Evától akartam, az több volt, mint pár óra a lepedőn, de nem tudtam, hogy rám szánná-e a napjait. Ezelőtt sosem tette, és emiatt egy részem még jobban szerette volna őt. A rosszfiú hírnevem nem tett vonzóbbá nála és kibaszottul biztos, hogy nem adná oda magát nekem, mint valami nőstény szuka.

Igen, az enyém lesz.

Lenyúltam és megigazítottam a farkamat. Kőkemény volt és nekinyomódott a nadrágom cipzárjának. Ismét Evára összpontosítottam, néztem, ahogy megkapja az italokat, amit rendeltek a bárban és aztán kiviszi az asztalhoz. A bárban léteztem, és ő itt dolgozott, ez volt az egyetlen tisztességes törzshelyem ebben a városban. De nem hoztam rá a frászt, hogy itt lógtam vagy rúgtam be. Csak azért jöttem, hogy láthassam.

Végeztem az utolsó sörömmel, félreraktam az üveget és nem foglalkoztam vele, hogy milyen nyilvánvaló, hogy Evát csekkolom.

– Még egyet? – kérdezte Jarren, a bár tulajdonosa és jó barátom, mikor elvette az üveget a pultról.

– Nem, megvagyok – válaszoltam, még mindig Eva felé fordulva. – Várj – mondtam végül Jarrennek.

– Mégis kérek egyet. – Jó ürügyet ad, hogy még maradjak és Evát nézzem. Ki kell találnom, hogy a fenébe fogom magamévá tenni. Ha Eva tudná, mit gondolok most, hogy fel akarom emelni a szoknyáját, félrehúzni a bugyiját és mélyen belé dugni a farkamat, valószínűleg egy idióta fasznak gondolna. De a pokolba, többet akartam ennél. Bele akartam merülni, megtölteni a spermámmal és egy babát tenni a hasába. Meg akartam termékenyíteni, mint valami kicseszett állat. Azt akartam, hogy hatalmasra nőjön a pocakja a gyerekemmel, és a gondolat, hogy terhes, olyan keménnyé tett, mint a kő.

Átkozottul keménnyé.

Készen álltam, hogy családot alapítsak egy nővel, akivel sohasem jártam, miután féltem, hogy beüt a ménkű a testvére és közém. De bassza meg. Sokkal idősebb voltam már és tudtam mit akarok. Evát akarom, hogy az enyém legyen.

Csak az enyém.

Eva

MAGAMON ÉREZTEM a tekintetét. Olyan volt, mintha ujjak csúsztak volna végig a gerincemen. Mondanám, hogy izgatott voltam, de ez enyhe kifejezés. Akartam Dexet. Mindig is.

Azt mondani, hogy nem nedvesített be a rosszfiús hozzáállása, a kemény viselkedése, vagy azok a tények, hogy mindennap bajba keveredik, az szemen szedett hazugság lenne. Évek óta a testvérem, Charlie barátja. Nem hinném, hogy Charlie frászt kapna, ha valami lenne köztünk a barátjával, de Dex soha nem látott bennem többet, mint Charlie kicsi húga. Legalábbis én sosem éreztem azt, hogy más lenne velem. Habár egy ideje már észrevettem, hogy figyel engem, olyan intenzíven, ami felizzít és megkérdőjelezteti velem a saját jó szándékaimat.

Milyen jó szándékokat? Te akartad, hogy Dex megdugjon, mivel már olyan régóta vágysz rá, és nem tudsz mellette lenni anélkül, hogy be ne nedvesednél.

– Hé, velünk vagy, vagy mi, Édesem? – kérdezte Jarred.

A főnökömre pillantottam és megpróbáltam kitisztítani a fejem. – Jól vagyok. – mondtam, és megköszörültem a torkom.

– Nos, ki akarod vinni ezt a sört Dexnek?

Megnyaltam az ajkaim és bólintottam. Felálltak a kis pihék a nyakamon és hátrapillantottam a vállam felett, hogy megnézzem a pasit, akiről túl sokáig fantáziáltam, mert túl sokáig bámult. Az egyik sarki asztalnál ült, az árnyékok részben eltakarták őt. Végigbizsergett a gerincem. Felkaptam a sörösüveget, meg a többi kevert italt, amit egy másik asztalhoz kellett letennem. Sokkal jobb lett volna, ha először Dexnek viszem ki a sört, így legalább lett volna kifogásom ott hagyni őt, de mégis úgy döntöttem, hogy a kevert italokat viszem ki először és utána viszem Dexnek. Hátradőlve ült, az egyik lábát kitéve, a karját pedig átdobta a székén. A másik karja pedig az asztalon pihent, a tetovált bőre teljesen felizgatott.

Kit is csapnék be? Folyamatosan fel voltam izgulva körülötte. Mély levegőt vettem, rámosolyogtam és odaadtam neki a sört.

De mielőtt elfordulhattam volna és ott hagytam volna, kinyúlt és elkapta a csuklóm. Lenéztem, a torkom összeszorult, a szívem vágtába kezdett. Még egy olyan dolgot is, mint hogy a keze ki volt tetoválva, átkozottul szexinek találtam.

– Mi a helyzet? – sikerült kinyögnöm, de hangom cincogásra hasonlított.

Klasszikus rock szólt a zenegépből a sarokban, és sajnos periférikusan beleesett a látószögembe egy pár, akik éppen ruhán keresztül dugtak a táncparketten. De a szemem megállapodott Dexen, mert a fenébe is, képtelen voltam félre nézni.

– Mikor végzel? – kérdezte, és egy pillanatra kihagyott a szívem. Kérdőn felhúztam a szemöldököm.

– Tízkor, miért? – Sikerült kiszabadítanom a kezem, nem azért mert nem akartam, hogy tapogasson, hanem mert aggódtam, hogy megérzi, mennyire remeg a kezem. Behajlítottam az ujjaim, a körmeimet pedig belevájtam a tenyerembe. Megvonta a vállát és előrehajolt, az alkarját az összekarcolt asztallapra helyezte.

– Mi nem tartunk lépést egymással, Eva.

Megborzongtam attól, ahogy a nevem kiejtette a száján.

– Miért kéne a lépést tartanunk, Dex? – Elkezdtem izzadni. Az igazság az, hogy talán most mutatja felém a legnagyobb érdeklődést... amit valaha is kaptam tőle. Persze, kedves volt hozzám, de ez olyan volt, mintha semmi többnek nem látott volna, mint Charlie kicsi húgának. Nem úgy tekintett rám, mint egy barátra, akivel együtt akart lógni, és bizonyára nem az a valaki voltam, akivel le akart feküdni.

– Rengeteg dolog miatt – mondta, és a szája széle felkunkorodott. – Mi lenne, ha munka után együtt lógnánk kicsit? Beszélgetnénk, és minden ami ezzel jár, Eva kislány?

Istenem, olyan jóképű volt. A tetoválások csak a jéghegy csúcsát képezték a Dexből álló férfias tortának. Arról is tudtam, hogy a mellbimbóiba piercing is van, és hallottam amikor Charlie-val beszélt róla, amikor a farkába is rakatott. Hogy ez utóbbi igaz volt-e vagy nem, az az utolsó dolog, amit valaha is kideríthetnék.

És aztán ott volt még a haja is, valamivel hosszabb volt és az álláig ért, amikor nem fogta össze férfikontyba.

Itt akarok állni csak és értékelni őt? Egek, valószínűleg valami furcsa szerzetnek néz, aki nem reagál.

Nagyot nyeltem és próbáltam visszapörgetni a fejembe, hogy mi is történt.

– Felzárkózni? – kérdeztem.

Bólintott, és egy szexi, széles vigyort küldött felém.

– Talán hármunkra gondolsz, hogy együtt lógjunk? Tudom, Charlie mondta, hogy ti srácok, egy ideje már nem láttátok egymást. – Nem tudom miért próbáltam a testvéremet is belevenni ebbe, mert én akartam csak Dexszel lógni. És kettesben maradni vele nem is hangzott rosszul.

Hátradőlt megint és megrázta a fejét, de nem reagált azonnal. Ehelyett, láttam, hogy fentről lefelé végigmér. Félremagyarázhattam volna, de ez nem ártatlan pillantás volt.

 Nem, ő megdugott a szemeivel.

– Nem hiszem, hogy szükség van rá, hogy Charlie velünk lógjon. Úgy értem, bármikor találkozhatok vele. Neked és nekem kell újraéleszteni ezeket a dolgokat, Eva. Egy kis kettesben töltött idő, jól hangzik, nem?

Azt vettem észre, hogy bólogatok.

És aztán eszembe jutott a múlt.

Mikor Charlie-hoz jött, akkor ők a garázsban lógtak és Charlie autóján dolgoztak, sört ittak, amikor apu nem figyelt, és puncikról beszélgettek. Tíz évvel idősebb nálam, én volt a tipikus bosszantó testvér, de ahogy az évek múltak, annál jobban vonzott Dex. Ez olyan ősrégi kép, hogy a fiatalabb csaj akarja az idősebb testvérének a barátját.

És aki sosem kapja meg a fickót.

Most a huszonkilencedik évemet tapostam, nem voltam házas, és nem voltak gyerekeim, átkozottul leragadtam.

 Az igazság az, hogy rengeteg időm volt berohanni a városba, vagy csak elmenni vásárolni és meglátogatni a családomat, az anyukák a gyerekeikkel, az újszülöttek sírása, a csecsemők kuncogása, ezek mind hiányoztak az életembe. 29 éves vagyok, és az isten szerelmére, nem leszek fiatalabb. A biológiai órám ketyeg és anya akarok lenni.

De nem akartam csak azért felcsináltatni magam, hogy anya lehessek és bizonyára nem egy olyan sráccal, akivel épp csak megismerkedtem.

– Szeretnél velem lógni, Eva, egy kis időt eltölteni egymással?

Halkan mondta, mégis hangosnak tűnt.

– Mi lenne, ha megmondanád? – A durva hangszínétől bizsergett az egész testem. Nem, ő volt az egyetlen ember, akit mindig is akartam – titokban szerettem –, de tudtam, hogy bármi is lesz, Dexszel ez sosem fog megtörténni.

Tudtam, a francba is, hogy sosem leszek az övé. Nem lesznek gyönyörű babáink... és a rohadt életbe, a gyerekei gyönyörűek lennének. Megpróbáltam tisztázni a gondolataimat, de igen, ez nem igazán használt, főleg akkor nem, amikor itt volt előttem.

Dex lefoglalt mindent bennem. Annyira szerettem volna hűvösen játszani vele és tettetni, hogy nem hat rám, de... a pokolba hatott.

– Igen, szeretnék veled lenni. – Tessék, kimondtam. Igazán jó volt beismerni.

– Jó, ez igazán jó, Eva. – Megint rám mosolygott. – Várok rád, amíg végzel.

Éreztem, hogy felhevül az arcom, ahogy mindenféle piszkos gondolat kúszott be a fejembe, amikor azt mondta:

– Na tűnés.

Valamilyen oknál fogva azt éreztem, hogy a tűzzel játszok, de a fenébe is, nem bántam, ha megéget.

Dee