A tapasztalt: II. fejezet

2.      fejezet

Hugo

Nem vártam meg, hogy a sofőr kinyissa az ajtómat. Kint voltam, megfogtam a két táskám és egy másodperc múlva már Leo otthonára bámulva álltam. A verandán fény volt, de volt kulcsom a vendégházhoz, így nem volt szükség rá, hogy bárkit is megzavarjak.

– Majd tudatom önnel, mikor távozom. – Mondtam a sofőrnek, anélkül, hogy ránéztem volna.

Hátra mentem és kinyitottam a hátsó udvar kapuját. Aztán becsapódott mögöttem, ahogy az egy hálószobás vendégház felé sétáltam. Láttam az úszómedence sarkát, ahogy befordultam a sarkon, és a fény alatt a kémiailag fokozott víz még sárgábban világított. Aztán láttam a hullámzást. Biztosan Leo vagy Annabelle van a vízben ebben az órában? Befordultam a sarkon, de megálltam, mert egy női test háta tárult a szemeim elé. A hosszú, fekete haj magasan a feje tetején tornyozódott, és a bikinijének kis csomója a háta közepén állt csokorként.

Minden részem lefagyott, ahogy Sabine-t bámultam. Nem volt szükségem látni az arcát, hogy tudjam ki volt itt, és nem kellett volna a szülei házában lennem, ha tudom, hogy ő volt a vízben. Bárhol felismerném, függetlenül attól, hogy látom az arcát vagy nem.

A táskám bőrpántjai köré szorítottam a kezem. Tudtam, hogy egy úriemberhez méltó az a lenne, ha másfele néznék vagy tudatnám vele a jelenlétem. Ehelyett ott álltam mozdulatlanul, csendben és néztem, ahogy a hátán fekve lebeg a vízben. A szeme csukva volt, a mellei kiemelkedtek a vízből, amitől mélyen gyökerező szükség csapott belém.

A farkam megkeményedett.

A pulzusom felgyorsult.

Arra vágytam, hogy megszabaduljak a ruháimtól és csatlakozzak hozzá a vízben.

Megfordult és kinyitotta a szemét. Felhördült és hátrafelé fröcskölt, amikor meglátott engem, amitől kukkolónak éreztem magam, hogy ezt a teljesen privát helyzetet figyeltem.

– Sajnálom. – Mondtam, megszégyenültséget érezve, de egyúttal izgatottságot is, ezért a nőért égtem.

Mert nő volt… minden hajlata és lágysága.

Letörölte a vizet az arcáról és lassan megrázta a fejét.

– Nem, minden rendben. Csak megijedtem. – Mondta mosolyogva és ettől az apró gesztustól a testemben minden izom keményen összehúzódott.

Ez nem csak arról szólt, hogy az ágyamban akarom Sabine-t, alattam, a farkam minden centiját belé vezetni.

Arról sem, hogy egy fiatalabb nőre van szükségem, hogy élőnek érezzem magam.

Annak a gondolatáról sem, hogy a vágy, amit iránta érzek, tiltott.

Nem, arról szólt, hogy az asszonyomként akarom. 

Több mint két évtizeddel fiatalabb volt az ötven évemtől, de egyik sem aggasztott. A kor csak egy szám volt.

A medence széléhez úszott, hogy kiszálljon, és minden jó szándék ellenére, ami felemelkedett bennem, hogy megfordulok és visszaadom a magánéletét, mégis azon kaptam magam, hogy ott állok és bámulom, megragadva a pillanat minden egyes másodpercét.

A vízcseppek kifolytak a teste vonalain.

A melle kidomborodott a bikinifelső szegélye fölött.

A csípőcsontja enyhén kiemelkedett és kikukucskáltak a fürdőruha alsója fölött.

A feneke gömbölyödött, ahogy lehajolt felvenni a törölközőjét.

Istenem, gyönyörű volt, látványos és nem csupán fizikális szinten.

Egy apró villanás a nyakláncán, amit viselt, ahogy rávetült a fény, és ráébredtem, hogy ez az a madártoll volt, amit én adtam neki négy évvel ezelőtt.

Nem tagadhattam a tényt, megelégedettséggel töltött el a tény, hogy ennyi év után is hordja.

Eddig úgy terveztem, hogy maradok néhány napid, de nem akarok elmenni, nem nélküle.

Sabine

Éreztem magamon a tekintetét, ahogy megragadtam a törülközőm. Hazug lennék, ha nem ismerném be, élvezem, hogy engem néz.

Megálltam és a törülközőt az arcomhoz emelve letöröltem a vizet a számról és az arcomról, és őt néztem. Még mindig állt, a hatalmas teste masszívnak tűnt. Mire gondolhat most? Úgy figyelt engem, ahogy én akartam őt, úgy ahogy én lestem?

Nem beszéltünk. Egy kicsit furcsa volt itt állni, hogy csak egy bikini van rajtam, reggel háromkor, miközben Hugo úgy figyel engem, mintha ragadozó volna, aki megragadja a zsákmányát. De én is ezt akartam.

Annyira hiányzott.

– Már hosszú ideje, Sabine.

A vaskos orosz akcentusa mindig csinált velem valamit, valami bűnös és meleg dolgot. Nem úgy tűnt, hogy sokat változott az utolsó alkalom óta, hogy láttam. Az utóbbi négy év bizonyára jó volt számára.

– Igen, régen. Örülök, hogy el tudtál jönni.

– Megígértem, hogy hamarabb itt leszek, a tényleges ünnepségre.

Mosolyogtam és a testemhez emeltem a törülközőt

– Most itt vagy és ez minden, ami számít.

A haja oldalt fehérebb volt, szürke beütéssel. De az arca nem öregedett, nem úgy, mint más ötven éveseknél láttam. Az apám biztosan nem úgy nézett ki, mint Hugo.

Öltöny volt rajta, alul fehér ing, aminek a gallérja nem volt begombolva, aranybarna mellkasa és nyaka kikandikált belőle. Nagy ember volt, magas, formában volt, de a levegő, ami körülvette, még vonzóbbá tette számomra. Olyan embernek tűnt, aki látja az egész történetünket. Sikeres és intelligens volt, de egyúttal kedves is.

Mindig olyan kedves volt és arra gondoltam, hogy ezért vagyok szerelmes belé.

Istenem, nem megyek ide. Nem gondolok erre, még ha itt is áll előtte még mindig.

– Jól nézel ki, Sabine.

Harcoltam a reszketés ellen, hallva, ahogy a nevem mondja. Még vaskosabbnak tűnt az akcentusa, ahogy kiejtette. 

– Köszönöm. – suttogtam. A határán voltam, hogy kimondjam ő is jól néz ki, de bólintott és elindult a vendégház felé. Ott álltam, figyeltem, ahogy a nagy teste könnyedén mozog, de pont mielőtt bezárta volna az ajtót, megfordult és rám nézett.

– Be kellene menned. Késő van, és még ha ez egy szimpatikus szomszédság, jobban érezném magam, ha bent volnál biztonságban.

Hőséget éreztem a mellkasomban, hogy aggódik értem.

– Reggel majd beszélgetünk, és együtt töltjük az időnket.

Bólintottam és magam köré tekertem a kendőt, és még mindig itt álltunk és egymás szemébe bámultunk.

– Jó éjt! – Mondtam halkan, a torkom összeszűkült.

– Spokoynoy nochi.[1]

Mosolyogtam. Lehet, hogy nem megy folyékonyan az orosz, de legalább ezt az egyet ismerem.

– Spokoynoy nochi. – Köszöntem jóéjszakát Hugo-nak és megfordultam, mielőtt bement volna. Még éreztem a pillantását magamon, ahogy bementem a házba és bezártam az ajtót.

Lexy

---

[1] Jó éjt! jelentése oroszul.