A tapasztalt: V. fejezet

5.      fejezet

Sabine

Fél órája hagytuk el a kávézót, de a forgalomtól és igazából, hogy Hugo el akart vinni ebbe az előkelő, exkluzív butikba, csak öt perce érkeztünk meg.

De már az öltözőben is voltam, és az eladó ruhákat mutogatott. Nagyon barátságos volt Hugo-val, de nem vettem észre semmi szexualitást, vagy vonzalmat a nő részéről.

Csak kellemesen meglepődött, hogy látja.

Hugo szakmájára gondoltam, arra, mi történne, ha kapcsolatba bonyolódnék vele. Lehet hogy mindez csak ábrándozás, és a realitás talaján kellett maradnom, de olyan nehéz nem gondolni arra, mi lenne ha.

A saját üzleti vállalkozásának birtokában sokat utazik, különböző országokba megy, üzleti ügyeket folytat, olyan kapcsolatai voltak, amitől az én csekély életem unalmasnak és kevéssé rokonszenvesnek tűnt. De mindig biztos része volt az életemnek, és nem tudtam elképzelni, hogy ne legyen része. Mindig itt volt, még ha a távolból is. Hugo mindig bebizonyította nekem, hogy nem számít mennyi pénze van valakinek vagy éppen nincs… ha valódiak voltak, akkor voltak értékesek.

És ő olyan őszinte volt.

Megfordultam és megnéztem magama a tükörben. Egy pillanat, még mindig nem ismertem magamra, nem, amikor egy drága ruha borítja az egész testem, a legcsábosabb módon kiemelve a vonalaimat.

Igen, beismerem szép voltam a ruhában, gyönyörű akár, és ettől egy részem kényelmetlenül érezte magát. Nem szoktam kicsípni magam, de ha mégis, akkor biztosan nem csipkébe és selyembe bújtam.

Vajon Hugo gyönyörűnek fog gondolni?

Végigsimítottam a kezemmel a krémszínű anyagon, a csipke sima volt a kezem alatt, mégis kicsit domborodott. V-kivágás volt a melleim felett, és a nagy halmok gyengéden emelkedtek felette, minden lélegzetvételemkor. Néhány pillanatig csak álltam ott, mielőtt egyértelműen meghallottam Hugo torokköszörülését. A szívem keményebben kezdett vágtázni a tudattól, hogy az öltöző ajtaja mögött volt.

– Jól vagy ott bent? – kérdezte és újra szemügyre vettem magam. A csipkét mindenütt kiemelte a rózsaszín fonalak, az anyag a térdemre hullott. Ízléses volt, anélkül, hogy obszcénül mutogatnám magam.

– Jól vagyok – mondtam, de azonnal megköszörültem a torkom, mert a hangom kásásnak hangzott. A vágy keresztülhullámzott az ereimben.

– Felöltöztél? – kérdezte és hallottam a határozott változást a hangszínében. Mélyebb, rekedtebb lett, és kíváncsi voltam, hogy elképzelt-e egy szál semmiben.

Újra lejátszottam a fejemben a kocsiban történteket, és éreztem az arcom meleg lett. Rápillantva a reakciómra, láttam az arcomon a rózsaszín izzást.

– Igen. – Mondtam csendesen.

Egy pillanatnyi csend.

– Engedd meg, hogy lássalak, Sabine!

A pulzusom megugrott, éreztem, hogy kiszárad a torkom. Lenéztem magamra, tudva, hogy meg akarom neki mutatni, mert úgy gondoltam, hogy csinosan nézek ki ebben a ruhában, de annyira ideges is voltam. Sohasem éreztem magam ilyen… szépnek.

– Sabine – mondta a nevem mélyen, hatalommal átitatva.

Kinyúltam és megragadtam a fogantyút, egy pillanatig csak a kezemben tartottam a sárgaréz gömböt. Elkezdett melegedni, mire kinyitottam az ajtót. Hugo csak néhány lépésnyire volt tőlem, magabiztos és irányításhoz szokott ember légköre vette körül.

Pokolian jól nézett ki.

A melegség tovább terjedt az arcomon, de imádkoztam, hogy ne nézzek ki totális tökfejnek. Nem akartam, hogy arra gondoljon zavarba jöttem a pillanattól vagy a bőkezűségétől. És azt sem akartam, hogy azt gondolja, nem tudom irányítani magam és a vágyat, amit a kocsiban éreztem kettőnk között.

És Istenem, éreztem. Nem tudtam megakadályozni, a hő elöntse a fejemet, felemésztett a mód, ahogy rám nézett. Hosszú másodpercekig nem beszélt, de határozottan felmért engem.

– Túl sok, ugye? – Éreztem, hogy reszketni kezd a kezem idegességemben. Vesztettem, de képtelen voltam megállítani, hogy az energia végig áramoljon rajtam.

– Krasivitsa. [1]

Éreztem, hogy a pillangók gyökeret eresztenek a hasamban, amint gyönyörűnek nevezett. Csak egyetlen szó volt, de úgy hangzott, mintha neki ennél sokkal többet jelentene.

– Abszolút gyönyörű vagy, Sabine.

Éreztem, hogy az átkozott pirulás erősödik.

– Köszönöm. – Láttam, hogy az eladónő több különböző ruhát tart, de Hugo intett.

– Imádom ezt. Szerintem tökéletes lesz ma estére.

Rémnézett, miután néhány másodpercig a testem derítette fel. Szerettem, hogy felvállalta. Imádtam a ruhát, de hallani, hogy visszautasítja a többi ruhát, és azt mondja ez az egy, ettől nőiesnek érzem magam. Boldog vagyok, hogy elégedett.

Hosszú másodpercekig nem beszélgettünk, és csodálkoztam, hogy a nő, ami még mindig hátul állt, furcsának érzi-e hogy még mindig egymást bámuljuk. Biztosan látja köztünk a kialakuló kapcsolatot? Vagy talán csak én voltam az egyetlen, aki érezte?

– Szükségünk van egy kis privát szférára! – Mondta végül Hugo, a nőnek címezve. Egy pillanattal később távozott. Lefuttattam a kezem a ruhán, de megállítottam magam és ökölbe szorítottam a kezem. Hugo tett egy lépést közelebb és egy másikat, és ismét egy másikat, amíg közvetlenül előttem volt, csak néhány centiméter választott el minket.

Nehéz volt, amikor belélegeztem Hugo illatát, ami betöltötte a fejem.

Lepillantott az ajkaimra, megnyalta a sajátját, durvábban lélegzett, mintha neki is nehéz lenne a pillanat, mint nekem.

– Egy csomó dolog van, amit mondani akarok ebben a pillanatban, Sabine. – Még mindig az ajkam bámulta.

– Áruld el őket. – Suttogtam, nem törődve vele, ki hallhat meg minket.

– Nem illőek – mondta és tett még egy lépést, hogy közelebb legyen hozzám, olyannyira, hogy ha levegőt vettünk a mellkasunk egymásnak súrlódott.

– Én már túl vagyok az illendőségen. – Bátor, merészebb voltam. – Tudom, hogy a kocsiban történtek nem csak egyoldalúak voltak.

Még mindig a számat figyelte. A szívverésem megtöltötte a fejem, kezdtem szédülni.

– Nem, nem volt egyoldalú. – És aztán lehajolt, oldalra húzta a hajam és halkan a fülkagylómba súgta: – Mindig is te voltál, próbáltam várni, Sabine. Kész állok, hogy a magamévá tegyelek.

Lexy

---

[1] A gyönyörű, szép jelentése oroszul.