A szobatárs: I. Fejezet

Meghan

Egy évvel később

Bámultam az egyemeletes házra, mely egy bizonytalan ideig az otthonom lesz.

Rettegtem ettől, és utáltam, hogy fel kellett hívnom Brendant és segítséget kellett kérnem. Nem élveztem ezt a helyzetet, mert nem akartam vele együtt élni, mert szégyelltem, hogy nincs semmi irányításom az életem fölött. Olyan volt mintha a föld megnyílt volna alattam, és én lesüllyedtem volna. Zavarban voltam, hogy nem tudtam magam a felszínen tartani, és segítségre szorultam.

De ott volt Brendan.

Sóhajtottam egyet. Igen, Brendan volt, és tudtam, hogy soha nem nézett le, de ez még mindig olyan furcsa volt.

Az elmúlt évben, azután hogy a szüleink elváltak, Brendan és én kapcsolatban maradtunk. A pokolba is, ugyanabban a városban éltünk, alig egy órányira egymástól. De ebben az időben, napirendünk és az életünk miatt egyre kevesebb időt lógtunk együtt. Utáltam ezt. Utáltam, azt, hogy egész idő alatt, nem mondtam neki semmit se arról, hogy hogyan érzek igazából iránta.

Visszanéztem a kocsimra. Teli volt a szarjaimmal. Utáltam, hogy ez velem történt.  Az anyámmal való költözködés nem volt opcionális számomra, hiszen az ország másik felén élt, és az életem és az iskolám pedig itt volt. Alig volt megtakarításom és nem volt időm arra, hogy új helyet keressek magamnak, amelyet távolról is megengedhetnék magamnak, és ez volt az egyetlen lehetőségem.

Brendan volt az egyetlen lehetőségem.

Nagyon hálás voltam Brendannek, hogy segített. Mondhatott volna nemet is.

Igen, mondhatott volna nemet, de tudtam, hogy nem fogja.

Szerettem őt, bár ő nem érzett így irántam, gondoskodott rólam, mint egy közeli barátról, tudtam, hogy bármikor számíthatok rá.

Az évek alatt, míg együtt éltünk, miután a szüleink összeházasodtak, sok oldalát ismertem meg Brendannak.

Arrogáns.

Tartózkodó.

Tudtam, hogy bármit megkapna, amit szeretne, mert ő volt a megtestesült férfiasság.

Tudta, hogy bármelyik lányt megkaphatja, akit akart, a bőröm alá is bejutott, de ez a saját hibám volt, mert hagytam, hogy a félelem visszatartson tőle, hogy elmondjam neki, hogy hogyan érzek iránta.  

Rettegtem tőle, hogy bármit is mondjak neki, mert attól féltem, hogy ez tönkreteheti a barátságunkat. És ez a barátság volt a legkedvesebb a számomra.

Húsz évesen, többet kellett volna a szarjaimmal foglalkoznom, mint ahogy tettem, be kellett volna ismernem, hogy mit akarok. Sohasem tekintettem Brendant családként, nem igazán.

Megfogtam a táskámat és egy mély lélegzetet vettem, mielőtt felmentem volna a bejárati ajtón. Mielőtt le tudtam volna tenni a táskámat az ajtó kinyílt és ott állt Brendan, nagyszerűen, a hat láb négy magasságával, izmosan, gyönyörűséges dicsőségében.

Nem tudtam kontrollálni, a belső ösztönömet.

Azt gondolhatnám, hogy ez az egész, amit akarok, de egy szobában lenni vele, egyedül, az önuralmamat próbára fogja tenni.

Brendan

Kinyitottam az ajtót, és megpróbáltam az iskolába menni, de az igazság az volt, hogy kiabaszottul látni akartam. Lehet, hogy kevesebb, mint egy órára laktam tőle, de ő nem tudta, hogy néha elmentem meglátogatni. Elismerem egyike voltam azoknak a hátborzongató seggfejeknek, akik túlságosan is megszálltjai egy nőnek, akivel együtt szeretnének lenni.

Kibaszottul gyáva voltam ahhoz, hogy odamenjek hozzá és elmondjam neki, hogy szerettem őt egész idő alatt.

A pokolba is szerettem volna azt gondolni, hogy ez a sors műve vagy valami szarságé, hogy ők mondták nekem, hogy a hátralévő életemet vele kell összekapcsolnom és együtt kell lennem Meghannal. Elég időt vesztegettem el. Ő húsz éves én pedig huszonkettő, és itt az idő, hogy megmondjam neki, hogy hogyan is érezek iránta.  Jó helyzetben volt az életem, hogy biztosítsam őt, és hogy biztosan meggyőződjek róla, hogy boldog.

De nem is tudom, hogy boldog lesz-e ebben a minőségben.

De először is, be kell rendezkednie magát, ez volt neki most a legfontosabb, mert tudtam, hogy érzelmileg most egy elég nehéz helyzetben van. Jobbá szerettem volna neki tenni. Biztosra veszem, hogy mosolyogni fog, mielőtt eljön az éjszaka.

Semelyik lány se hasonlítható össze vele.

Mi lenne akkor, ha tudná az igazságot? Mi lenne, ha tudná, hogy sohasem gondoltam más lányra, nem beszélve a szexről mióta beleszerettem? Mi gondolna róla, hogyha tudná, hogy a végső célom az, hogy minél közelebb tartsam magamhoz...hogy az enyém legyen?

Most fájdalmat okozott. Az a gondolat, hogy nem én vagyok az a valaki, aki ott van mellette, aki felkarolja őt, mikor ő lent van, elég szarul esett.

Mindig is az egyetlen akartam lenni számára.

Ez mentség lenne arra, hogy ellenőrizzem, hogy iskolába vigyem, és hogy ellenőrizzem, hogy minden rendben van-e, hogy boldognak látszik-e? Ez mentség lenne minden kibaszott követésre?

Nem követtem őt, legalábbis ezt mondtam magamnak. Biztos voltam benne, hogy minden rendben van vele. De basszus, elismerni, hogy milyen mocskosnak érzem magam, mint egy átkozott szar alak.

Mert, szeretem őt

Ezt, mondta minden kibaszott bűnöző a világon, aki figyelte a lányt, akit szeretett.

Istenem, nevetnem kellett a saját belső zavaradottságomon.

-          Még egyszer köszönöm. – Megráztam a fejem.

-          Tudod, hogy bármit megtennék érted. – Hálás kifejezés suhant át Meghan arcán, és tudtam ma este biztosan egy leszek a részegek közül. – Van egy üveg whiskeym a nevünkkel.

Úgy törődtem vele, mint senki más – akár tudta-e, vagy akár valaha is tudná. Fenntartva a távolságot, nem mondtam meg neki, hogy hogy érzem magam, és úgy tettem mintha nem jelentene nekem többet, de valójában ez volt életem legrosszabb hibája.

De mostmár itt volt, és most megpróbálom kihasználni ezt a lehetőséget, hogy megmutassam neki, még ha a pokolba is kerülök boldoggá teszem őt.

De csakis velem. Csak azt akartam, hogy boldog legyen velem. Önző e vagy sem, ez volt az igazság.

Ez azt jelenti, hogy elmondom neki, hogy nem kell többet félnie attól a seggfejtől, aki nekiütközött fél éve a suliban. Ez azt jelenti, hogy mindent tisztázok vele, hogy miért van itt, és miért raktam volna, ki mint a szart, ha más lett volna.

Azt akartam, hogy az enyém legyen, és nem számított, hogy.

-          Ez határozottan egy ilyen éjszaka. A whisky mindent jobbá tesz Brendan – mondta nevetve, de kényszerítettnek tűnt.

A testem összeszorulta nevem hangjára, amely az ő lány piros ajkairól származott.

Nem kellene most semmilyen szexuális dolgon gondolkodnom. Szar hangulatban van, és én egy seggfej vagyok.

Meghan nem tudta mennyire kibaszottul örülök neki, hogy velem van. Természetesen egy pimasz alak voltam a legtöbb időben, amikor együtt éltünk és a szüleink házasok voltak, de mindig is lágyabb, édesebb voltam neki.

Az a tény, hogy segítségért jött hozzám, kibaszottul fantasztikus volt.

És most meg kell mutatnom, hogy nem vagyok egy totális faszfej, és amit vele tenni akartam, nem volt egy perverz fantázia.

-          Rossz helyzet mi? – kérdeztem, és félreléptem, hogy beengedjem.

-          Azt mondanám, hogy figyelmeztetés nélkül kirakni a lakásból, nincs hová mennem, és ez eléggé rossz.

Kivettem az egyik táskát a kezéből, és a földre tettem.

-          Jó dolog, hogy itt vagyok neked. – A vállai felett rám nézett és nem tudtam rajta segíteni, hogy mosolyogjon. De aztán láttam, hogy a vállai megremegnek, és az arcán lévő keménység eltűnik, és helyén egy hálás kifejezés volt. Semmi más nem számított, de úgy éreztem a dolgok nem olyan sivárak neki.

-          Később kiveszem a többi cuccodat is a kocsiból. – Egyszer csak beszéltem, nem tudtam várni vele, hogy nyomuljak rá egy kicsit, hogy lássam őt, amikor zavarban van. És imádtam nézni, ahogy zavarban van tőlem.

Bólintott és a táskáját a földre tette.

-          Éhes vagy? – Szerettem volna, hogyha jobban érzezze magát, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy főznöm kell...valamit amihez grill szükséges.

-          Nem igazán. – mondta halkan, és körülnézett a helyiségben. – Ez nagyon szép Brendan. – Megfordult és szembenézett velem, ez mindent elvett bennem, hogy ne nézzem meg. De ez egy eléggé rohadt fasz dolog lenne, mert ebben a pillanatban elég szarul nézett ki.

-          Köszönöm. – A szemébe néztem, és ő is hasonlóan tett. Hirtelen idegesnek látszott. Észrevettem, hogy keresztbe teszi a kezeit, az egyik lábáról a másikra állt és az ajkát harapdálja.

A pokolba is nagyon aranyosan és szexin nézett ki, és világos volt, hogy a határon áll.

-          Nem akarok sokáig maradni. Csak spórolnom kell és találnom kell egy helyet.

Megráztam a fejem.

-          Ne aggódj emiatt Meghan. Addig maradsz ameddig jó neked. Jó lesz, ha valaki más is van itt.

Végigszántottam a kezeimmel a hajamon, és éreztem, hogy a rövid szálak a tenyeremet végig dörzsölik. Nagyon sok dologra gondoltam, amit meg szerettem volna, vele tenni miközben itt van, és mindegyiknek az ágyhoz volt köze.

-          Fizetni fogom az albérletet...

-          Menj a pokolba ezzel a hülyeséggel. -  Elmosolyodtam, hogy lágyítsak a hangom durva hangzásán. Egy másodperc telt el amíg komolyan nézett rám. – Fizetni akarsz amiért itt vagy? – Bólintott. – Akkor úgy fizesd ki a díjat, hogy vacsorát főzöl. Az én készségiem kimerülnek a grillezett steaknél és krumplinál. Ha ennél többet tudsz, akkor aranyat érsz. – Lassan elmosolyodott és ez a kis cselekedet egyenesen a szívemig ért. – Figyelj, hadd vacsorázzunk, aztán iszunk, és ezek a rossz dolgok pedig emlékek lesznek. Oké? – Egy másodpercig tartott míg válaszolt, de végül bólintott, és a mosolya kiszélesedett.

Igen, ez jól működik, kibaszottul jól.

És ha megtalálom az utam, akkor ő soha nem fog elmenni.

Gina