A tapasztalt: IX. fejezet

9.             fejezet

Hugo

Meg akartam neki mutatni mit tehet vele egy férfi, mit tehetek vele én.

Meg akartam mutatni Sabine-nek milyen jó érzéseket ébreszthetek benne, hogy velem semmi mást sem akar majd, de nem csak fizikai szinten.

Vágytam rá, a testéről volt szó, de a szívét is akartam.

Különösen figyelmet fordítottam a melleire. A feszes csúcsok vörösek és nedvesek voltak a ténykedésemtől. Zihált és nyöszörgött, mire elszakadtam tőle, szükségem volt rá, hogy elnyeljem a hangokat, amiket kiadott, a sajátomnak akartam őket. 

Ez volt az, amit attól a pillanattól kezdve akartam, amikor ráébredtem, képtelen lennék hagyni, hogy bárki mással legyen, hogy a magaménak akartam őt.

A szívét.

A testét.

A szenvedélyes szerelmét.

A legkeményebb átkozott dolog volt távol maradni azokban az években, amit valaha meg kellett tennem az életemben.

A kezeimbe zártam az arcát, a hüvelykujjammal végig simítottam az alsó ajkán, amíg kissé előre nem ugrott.

– A tizennyolcadik születésnapod óta akarlak, Sabine, mióta leérettségiztél a középiskoláből. – Szemeibe néztem, hagytam, hogy megtudja, mindez komoly, ez volt az igazság és a valóság.

– A köztünk lévő korkülönbség nem zavar? – suttogta, az ajkai enyhén szétváltak, az édes lélegzete az arcomat érte.

– A kor csak egy szám, és te vagy az egyetlen, aki olyan keménnyé teszel, mint a kibaszott acél. – A farkam a lábának dörzsöltem. – Attól a pillanattól, hogy rájöttem téged akarlak. – Az ujjaimat a nyakára simítottam, ahol a madártoll nyaklánc pihent. – Évek óta nem voltam más nővel. – A szemébe nézve mértem fel a reakcióját. – Nem akartam másik nőt, Sabine.

Nehezebben lélegzett. Olyan kibaszott ragyogó volt, mintha holló rejlett volna a párnámon szétterült hajában. Mintha tinta ömlött volna ki.

– Te vagy az egyetlen nő, akibe bele akarom temetni magam. – Őt akartam magam alatt, hogy átadja magát, így nem volt kétséges, hogy az enyém. – Most, hogy az enyém vagy, és tudom, hogy te is akarod ezt az egészet, nem foglak elengedni. – Kibaszottul nem hagyom. – Az enyém vagy, Sabine.

Újra végig húztam a hüvelykujjam az alsó ajkán, belém vágott a látvány, ahogy lejjebb húztam az édes, rózsaszín húst.

– A tiéd akarok lenni. Mindig is a tiéd voltam.

Igen, kibaszottul az volt.

A sebezhetőség és az ártatlanság az arckifejezésében gyorsan és keményen vágott át rajtam.

– Tudod, hogy gondoskodni fogok rólad. – Nem úgy jelentettem ki, mint egy kérdést.

– Igen, – mondta halkan.

– Az enyém voltál Sabine, még mielőtt én magam felfoghattam volna.

A lélegzete megakadt, mire lehajoltam és ismét megcsókoltam az ajkát.

Nem volt édes, nem volt gyengéd. Megadtam neki, amire mindkettőnknek szüksége volt.

A lágy nyögéseit hallgattam, ahogy szóban és a testével többet kér. Minden, amit akartam, az volt, kibaszott hihetetlen érzéseket váltsak ki belőle.

Amikor magamnak követelem, addig baszom, hogy másnap nem fog tudni egyenesen járni, az enyém lesz. Nem állok meg addig, míg nem tudja, hogy az enyém.

Számos másodperc elteltével megtörtem a csókot, tovább kell mennünk annál, amit eddig tettünk. Az ajka duzzadt, vörös és nedves.

– Kibaszottul az egyetlen dolog vagy, ami számít nekem. – A feje mögé csúsztattam a kezem és megragadtam a koponyáját. – Ez olyan pokoli egyszerű. – A szám még mindig közel volt az övéhez, de nem csókoltam meg újra. Éreztem nekem nyomódni a melleit. Nagyok és kerekdedek voltak, a farkam egy hatalmas bunkó volt. A faszom újra neki nyomtam, hagytam, hogy érezze a merevséget, hagytam, hogy megismerje mind a tíz hüvelynyit[1], ami a pinájába fog merülni, csak pillanatok kérdése.

– Elérem, hogy kibaszott jól érezd majd magad, Sabine.

– Hugo… légy velem.

Mélyen morogtam.

– Meg fogom mutatni neked, egy igazi férfi hogy gondoskodik az asszonyáról.

– Csókolj meg újra!

Egyszerűen csak megtettem.

A nyelvünk egymáson csúszott, őrjöngő, tüzes és tele szenvedéllyel. Kemény voltam, miatta olyan kemény voltam, azon kaptam magam az erekciómmal a belső combján őrölök, vágyva a súrlódásra.

A karomba illett, a mellét a mellkasomnak préselte, a mellbimbói kemények, az izgalma beburkolta a levegőt. Megrészegültem tőle.

Kissé megemelte a csípőjét, a puncija a lábamnak súrlódott. Muszáj volt levetkőznöm, hozzá hasonlóan meztelennek kellett lennem. Eltoltam magam tőle, elkezdtem kigombolni az ingem. A padlóra hajítottam az anyagot, amint megszabadultam tőle és felálltam, hogy a nadrágomtól is megszabaduljak. A farkam súlyos volt, meredezett és az kellet, hogy szabaddá váljon a rohadék… mélyen Sabine-ben volt a helye.

Amikor én is meztelen voltam, mint ő, megragadtam a farkam és elkezdtem magam simogatni, ahogy figyeltem, hogy lefekszik. Lassan szétnyílt az ajka és a figyelme a farkamra irányult.

– Ez az – motyogtam. – Nézd, ahogy kibaszottul kiverem magamnak, mert nem tudom irányítás alatt tartani magam. – Felizgatott a tudat, hogy figyel. – Akarod ezt a tíz hüvelyket magadban, Sabine?

A szeme némileg kitágult, és nem tehettem róla, de ettől a ténytől éreztem, hullámzik bennem a gyönyör.

– Most rögtön elveszem minden részed. – Közelebb léptem. – És ez sem lesz elég. Sohasem lesz elég. – Még egyszer megsimogattam a farkam, mielőtt elengedtem a hosszú, kemény, vastag rudat. Visszatelepedtem az ágyra és megsimogattam. Reggelre lehet jel lesz rajta, de akartam azt a birtoklási jelet, azt az apró elszíneződést, ami tudatja velem, hogy ő az enyém.

És én vagyok az egyetlen, aki láthatja őket, mert ő az enyém.

– Nem akarom, hogy más férfi bámuljon rád, Sabine. – Suttogtam a torkába. – Nem akarom, hogy megérintsenek, még ha ártatlan módon is.

Felnyögött és hozzám emelte magát.

– Lehet apró zúzódások fognak megjelenni… – Egy kissé erősebb nyomást gyakoroltam a csípőjére, élvezve, hogy a bicepszembe kapaszkodik és belevájja a körmeit. – Ezek a kis jelek csak az én szemeimnek lesznek, mert te és én, mi tudjuk hogyan szerezted őket. – Hátra húzódtam és lepillantottam rá. – Tudni fogjuk, hogy a szenvedélyünk kibaszottúl túl hatalmas volt.

Lassan bólintott, mire lenéztem, ahol a körmei a bicepszembe mélyedtek. Úgy tűnik nekem is lesznek jeleim és Istenem, ez felizgatott. A farkam még keményebben meredt előre. A nyakára helyeztem a szám, éreztem, hogy a pulzusa gyorsan ver. Nyaltam és szívtam a foltot, a felszínre hozva a vért, itt is megjelölve őt.

Azt akartam, hogy a nevem kiabálja, ahogy megtöltöm a hatalmas faszommal.

– Tovább akarok menni, bébi. Mélyen benned akarok lenni, amíg egyek leszünk.

– Ne áll meg! – Az enyémre hajtotta a száját és a szétvált ajkaim közé csúsztatta a nyelvét. Kétségbeesetten mozgott bennem és kibaszott pokol, én is kétségbeesett voltam miatta. Lenyúltam kettőnk közé és megragadtam a férfiasságom. A csúcsa az előnedvtől volt nedves.  Benne akartam lenni, megtölteni az illatommal és a magommal.

– Olyan gyönyörű vagy… és az enyém, Sabine. Mindenestől hozzám tartozol. – Az ajkára tettem az ujjaimat. – Ez az enyém. – Tovább mentem és megérintettem a melleit. – Ezek az enyémek. – Továbbra is a szemére irányítottam a figyelmem, mire lecsúsztattam a kezem a hasán, végül kitapintottam a bőrig ázott punciját. – Az enyém.

Akaratlanul kissé felemelte a hátát.

– Mindenedre szükségem van – A töréspontomnál voltam. – Krisztus, bébi… – szűrtem a szavakat. A füléhez vittem a szám és belesúgtam. – Benned kell lennem… most.

Lexy

---

[1] A 10 hüvelyk nagyjából 25,40 cm tesz ki.