Az arrogáns: IX. fejezet

9.  fejezet

Noah

Harley élvezését figyelni majdnem olyan jó volt, mintha én élveznék el. A gyönyört mutatta, nekem adta. Tény, hogy neked adta magát, olyan egyszerűen az enyém lett.

Nem fogom elengedni.

Lepillantok a melleire, néztem az erotikus ugrálásukat. Felnyúltam, a kezembe fogtam a nagy gömböket, megszorítottam őket. És ekkor hátra vetette a fejét, a haja a háta mögé hullott és az ajkai szétváltak. Elment nekem, a puncija megszorította a farkam, a kéj olyan kibaszott erős volt, hogy a lábam meg kellett feszítenem a kanapé karfáján, megpróbáltam nem elszállni.

Csak amikor lenyugodott rajtam, még mindig előre-hátra hintázva, a medencéje az enyémnek préselődött, felnyúltam és a dereka köré hajlítottam a karom. Könnyedén átfordítottam, amíg a hátára került és fölé magasodtam. Megragadva a lábát, amelyik lelógott a kanapéról, felemeltem és széthúztam, tudva, hogy az izmainak ki kell tágulnia. Aztán ismét a puncijába nyomtam a méretes faszom.

A hang, amit nekem adott nyögdécselés volt, esdeklés.

Hátradőltem és szemrevételeztem, ahogy a farkam ki és be csúszik a szűk pinájában. A húsa rózsaszín volt, nedves és duzzadt, és mindez miattam volt.

Mostantól minden porcikája a tulajdonom volt, a testemmel mutattam meg neki, hogy az enyém. Ahogy az idő haladt tovább, rájön, hogy ez nem csak testi kapcsolat, hanem olyan valami, ami neki és nekem mindig megmarad.

Az orgazmusom a felszínre tört, és nem akartam megállítani.

Olyan messzire jutottam, hogy csak be akartam neki hódolni.

–     Olyan jó, Harley. – Belehatoltam, majd kihúzódtam. A golyóim a seggének csapódtak, a hang hozzáadódott a gyönyörömhöz. Nem tudtam megállni, hogy a nagy melleit figyeljem vagy előrehajoljak és végig futtassam a nyelvem a kemény csúcsokon.

Minden kisajátító érzés belém vágódott. Újra és újra el kellett neki mondanom, hogy hozzám tartozik, és ez még mindig nem lehet elég.

–     Érints meg! – Morogtam.

Felemelte a kezét és végig vezette a kezét a mellkasomon, a rövid szőrzeten, ami az izmaimat fedte, amitől még keményebben dugtam. Érdesen lélegeztem ki és be, ahogy az elnyíló ajkait figyeltem, és ahogy a mellkasát elöntötte az a szépséges rózsaszín árnyalat.

Ismét a puncijára irányítottam a tekintetem, figyeltem, ahogy a farkam ki és be mozog benne.

A farkam erősen kitöltötte. Olyan átkozott szélesre.

–     Istenem, olyan kibaszott. Fejd ki belőlem a spermát. Dolgozd meg! – Lenyúltam és elkezdtem előre-hátra dörzsölni a mohó csiklóját.

Imádtam az extázist az arcán.

És akkor képtelen voltam tovább visszatartani. Jó erősen basztam, amíg a golyóim megduzzadtak és én pedig behódoltam.

Egyszer, kétszer és egy harmadik lökés, a farkam olyan mélyen belétemetem, amennyire csak tudom. Olyan átkozott keményen mentem el, megtöltve a nedvemmel, késztetve, hogy mindet befogadja. Még sohasem értettem ilyen világosan, mennyire jó érzés… hogy mennyire jó érzés neki.

Az orgazmusom örökké tartott, kényszerítettem magam, hogy őt nézzem.

Azt akartam, hogy lássa, milyen nagy örömöt okozott nekem és az ő gyönyörét is látni akartam. A kis hangok, amiket kiadott, a nyöszörgések és a követelése még inkább lángra gyújtott.

És akkor szárazra csapolt.

Ráomlottam, nehezen lélegeztem. A bőrünk sima volt, egymásnak dörzsölődött, összekeveredett a verejtékünk. Felnyomtam magam róla, hallottam, hogy egy hatalmas lélegzetnyi levegőt szív be. Hosszú pillanatokig minden amit csináltam, az volt, hogy lebámultam rá. Amint figyeltem ebben az orgazmus utáni magaslatban, az arca kipirult, a mellbimbói kemények, a csúcsuk vörös, a mellkasa piheg, forróság áradt el bennem, aminek semmi köze nem volt ahhoz, éppen a magaménak követeltem.

És ezt az értésére is kellett adnom.

Aztán levezettem a pillantásom a puncijához, láttam, hogy az ondóm elkezd kifolyni az ajkai közül, az ujjaimat használva visszanyomtam belé a magom.

–     Mind hozzád tartozik, Harley! – Kissé elmozdult, tudom, hogy érzékeny volt. Körbefuttattam az ujjam a puncilyuka körül a testében tartva az ondóm. Megjelöltem, attól függetlenül, hogy tudja-e vagy sem, mindörökké az enyém volt.

–     Érzed ezt? – Kérdeztem, lebámulva rá. – Érzed ezt a kémiát, az előre-hátra mozgó elektromosságot, ami beszippant minket? – Megnyalta az ajkait és bólintott. –  Ez valami igazán valódi érzelem, bébi. – Segítettem neki felülni, majd köré fontam a karjaimat. – Ez az, amikor tudod, hogy valami helyes. – Félre húztam a haját, ami a halántékára ragadt, és a kezembe zártam az arcát. – Nem foglak elhagyni. – Mondtam keménységgel a hangomban, a kijelentés megérteti vele, hogy pontosan ez az a hely, ahol lenni akartam. – Tudom, ez őrültség, és talán egy kicsit zavarba ejtő, de ez nem egy átmeneti időszak a számomra. Ez nem valami, amitől hajlandó vagyok elsétálni. Nem olyan valaki vagy, akit hajlandó vagyok elhagyni.

Azt akartam, hogy kimondja az enyém akart lenni, hogy nekünk együtt kell lennünk, de tudom, hogy mindez gyors volt, hogy nincs értelme az eddig lejátszódott dolgoknak. De ettől függetlenül visszatartottam lélegzetem, próbáltam felmérni mire gondol, esetleg mit fog mondani.

–     Nem akarom mindezt feladni, Noah.

Kibaszottul köszönet!

Éreztem, hogy minden megváltozik és magamhoz rántottam.

–     Jó, mert nem hiszem, hogy el tudnálak engedni, ha el akarnál hagyni.

És ez volt a rideg, talán még ijesztő igazság.

Lexy