2018. szeptember 25., kedd

Az arrogáns: X. fejezet


10.  fejezet

Harley

Néhány hónappal később…

     Mindkettőt te iszod?
A mély hang miatt hátra pillantottam a vállam felett. Ott állva a srác úgy nézett ki, mintha most jött volna ki a tárgyalóteremből. Fiatal volt, de magabiztos légkör vette körbe. Nem találtam vonzónak az egóját. Noah esetében más volt.
Noah más volt.
Egy üveg vodkát tartott, és amikor mosolygott, egyenes vakító fehér fogak köszöntek rám.
     Nem, – mindössze ennyi volt a mondanivalóm, de mosolyogtam.
     Hölgyem? – mondta a pénztáros, mire visszafordultam. – Parancsoljon. – Visszaadta a bankkártyám, megköszöntem neki, mosolyogtam és megragadtam a két üveg bort a ma esti vacsorához.
Egy barátságos mosollyal hagytam magam mögött a srácot mielőtt kisétáltam.
Noah-nak fel kell vennie engem és egyenesen a lakása felé megyünk, ahol megfőzöm a vacsorát. A kapcsolatunk messziről indult, majd szenvedélyes feszültség vibrált köztünk az irodájában hónapokig, és azóta ismerkedünk egymással. Habár a kémia és az elektromosság kettőnk közt olyan volt, amit még sosem tapasztaltam és úgy bekebelezett, hogy sosem akartam, hogy véget érjen, tudom, hogy okos volt odafigyelni rá.
Ámbár igazság szerint szerettem Noah alfás, birtokló természetét.

Annak ellenére, hogy nem akartam, hogy távolt tartsa tőlem a kezét az irodában, de el is akartam különíteni a munkát attól, amit mi csinálunk.
De nehéz volt professzionálisan és megfelelően viselkedni, amikor közel volt.
Már csak attól, hogy rá gondolok forróság rohan meg.
Fontos volt nekem, és tudom, én is fontos voltam neki.
     Kell egy fuvar? – kérdezte a srác, aki mögöttem volt korábban. Ránéztem és megráztam a fejem.
     Köszönöm, nem. Várok valakit.
Felemelte a kocsi kulcsát, pontosan a parkoló felé, és hallottam egy csippantást, ahogy feloldotta a riasztót.
     Biztos? Sok helyem van, és bárhová el tudlak dobni?
     Köszi, de nem.
Aztán csak meghallottam egy közeledő autó hangját. Megfordultam és láttam megállni a járdánál Noah Mercedesét, egy fekete metálos villanás. A pasi még mindig ott állt az autót szemrevételezve. A vezetőoldali ajtó kinyílt és láttam előtűnni Noah nagy, impozáns és izmos testét. Körbement a kocsin, a figyelmét a férfin tartva néhány lépésnyire megállt tőlem.
Napszemüveget viselt, de láttam a feszültséget az arcán.  Bűzlött a birtoklásvágytól, territoriális légkör vette körül. Noah a srác és közém lépett, háttal nekem, a nagy teste blokkolta a rálátásomat a sokkal kisebb fickóra.
Bár mondanom kellett volna valamit, beszállni a kocsiba, nonverbális jelet adni Noah-nak, ám nem mozdultam, nem voltam benne biztos mi fog történni.
     Hé – mondta a srác, mosolyog, de elkezdett elindulni. Noah erős bicepsze mögül ráláttam. A fickó aggodalmasnak tűnt.
     Noah – mondtam. De mielőtt kimondhatnám, hogy szálljunk be az autóba, ez az alfa, kikövetelő véleménye, nem volt szükséges – még ha imádtam is – megfordult és szembenézett velem. Lassan levette a napszemüvegét, az öltönykabát zsebébe tette, és méltóságteljesen előrelépett. Ötletem se volt mit csinál, de egy pillantás a random srác felé elárulta, a srácot eléggé megzavarta a szituáció.
Noah a derekam köré fonta a karját, a hatalmas, izmos teste felé húzott, és a másik kezét használva megragadta a tarkóm.
Lecsapott az ajkával az enyémre, az ajkaim közé döfte a nyelvét és szájba dugott mindenki előtt, aki a történteket nézte.
Kinyilvánította a követelését. Megjelölt, elindít egy pisilő versenyt,  és megérteti ezzel a szegény fickóval, aki nem tudta mi a pokol történik, hogy pontosan ki volt az alfa. És mint minden alkalommal, amikor Noah megérintett engem, belevesztem a pillanatba. A vágyaim rabszolgája voltam, a férfié, akibe fülig beleestem. Tehetetlen voltam, hogy bármit megakadályozzak amiben Noah érintett volt, mert ez a férfi lett a mindenem… csakúgy, mint én voltam az ő mindene.
Amikor végül megszakította a csókot, levegő után kapkodtam és belé kapaszkodtam.
     Így tudatod mindenkivel, hogy kihez tartozol, bébi! – Mondta Noah, a szája az enyémnél, arcán önelégült mosoly.
Noah válla fölött átnézve láttam, hogy a srác elvonszolta tőlünk a seggét és nevettem.
     Megijesztetted. – A bicepszén pihentettem a fejem, imádom az érzést, ahogy könnyedén lecsúsztatja a kezét a tarkómról a derekam mentén.  
     Jó. Ha okos lett volna, még csak feléd sem pillantott volna.
Annyit tettem, hogy a fejem csóváltam és mosolyogtam. Noah nem változott, de megismétlem, nem akartam, hogy bármi más legyen benne. Pontosan úgy volt tökéletes nekem, ahogy volt.

Noah

     Gyere ide! – Mondtam mély hangon, a testem tűzben égett érte. Éppen ettünk, de még mindig éhes voltam… Harley-re.
Az asztalnál voltam, figyeltem, ahogy felkapott egy üveg bort és két poharat, a könnyű szára az ujjai között volt.
Rám mosolygott, csábító volt, szexi.
     Tedd le azokat és gyere ide, bébi. – Megtette, amit kértem és az ölembe húztam. – Tudod, mennyire szeretlek?
     Annyira, mint én téged? – Mosolygott és előre dőlt, hogy megcsókoljon.  Nem engedtem el. Megragadtam hátul a fejénél és ott tartottam, a nyelvem végig csúsztattam az övén, rávéve, hogy adja nekem az érzékiségét, a szenvedélyét. – Nincs rá mód, hogy te jobban szeress, mint én téged. – Motyogtam az ajkaiba. – Az irántad való szerelmem mindent felemészt.  
     De az enyém is. – Válaszolta halkan.
Talán csak hat hónap telt el, mióta megismertük egymást, de tudtam, hogy ez a nő az enyém. Időre volt szüksége, mivel korábban a szart is kiijesztettem belőle. A világ összes idejét neki adnám, mert tudtam, hogy miattam létezett, ő volt az egyetlen.
A feleségemnek akartam, a gyerekeim anyjának, és ha türelemmel szerezhetem meg, annyim van belőle, hogy megtöltöm az egész kibaszott bolygót vele.
     Nem tudom megígérni, hogy megszelídítem a birtoklási vágyam, de neked ígérem a világot, Harley. – Közrefogtam az arcát. – De neked ígérhetem az olthatatlan szerelmem, az odaadásom, és hogy sohasem kell majd a bennem való bizalmadban kételkedned. – A feje köré csúszik a kezem megragadva a tarkóját. – Megígérhetem, hogy mindig őszinte leszek veled és mindig te leszel az első.
A mosoly, amit nekem adott az egész testemet életre keltette.
Mindezeket megteszem érte, csak egy pillantás, csak egy érintés.
     Minden, amire szükségem van tőled, az, hogy szeress engem!
Lehajolok és megcsókolom, és alig eltávolodva az ajkaiba mondom:
     Tízszeresen a tiéd. A szerelmem irántad kiapadhatatlan. – A szemébe nézek. – Te vagy a világom. Miattad veszem a következő lélegzetet. Nélküled egy részem elveszett lenne.
Lüke? Talán.
Őszinte? Abszolút.
És ha a nővel sem tudok őszinte lenni, akit szeretek, akkor mi a kibaszott értelme mindennek?
Ha nem tudom megengedni a nőnek, akit szeretek, hogy tudja ő a mindenem, akkor nincs értelme megpróbálni jobb emberré válni.
És Harley mutatta ezt meg nekem és még ennél is többet.


Lexy

7 megjegyzés:

PopAds.net - The Best Popunder Adnetwork