A vad: IV. fejezet

4.   fejezet

Dillon

Lexi egy órája elaludt, és bár szerettem volna elárulni neki, az, hogy itt van, a tetőm alatt, az én helyemen, pontosan az volt, ahol őt szerettem volna tudni, de mégis csukva tartottam a szám.

Kijött ide, hogy beszéljen velem.

Ez a felismerés csak vágy volt, több érzelem összekeveredése, azok, amikre kényszerítettem magam, hogy ne törjenek a felszínre.

Halk hangot adott ki alvás közben, félretoltam a gondolataim, őt figyeltem. Nem akartam, hogy elmenjen, a gondolat, hogy az ágyamhoz láncolva tartom itt, ez forgott a fejemben. Nem voltam egy kicseszett suttyó, még ha bármi áron a magaménak is akartam, azt is szerettem volna, hogy azért legyen itt, mert ő vágyik rá.

Ő jött hozzám. Ő akart beszélni velem.

Minden tekintetben igaz, de hogy hogyan érezne, ha elárulnám neki, hogy le akartam menni oda, és hogy azokat a futó pillantásokat nem csak havonta egyszer akartam érezni? Hogy érezne, ha beismerném, harcolok az iránta érzett vonzalmammal, hogy amit igazán meg akartam tenni, az az, hogy az ágyamhoz szegezem, a combjait szélesre tárom és a farkam belé nyomom? Minden részét magaménak akartam követelni, meg akartam tölteni a spermámmal, hogy olyan illata legyen, mint nekem…. az enyémnek legyen megjelölve.

Ezt akartam és még annyival többet.

Az emberektől távol töltött évek megkeményítettek. Tudom.

Ám ezt örömmel fogadtam, felkaroltam.

Sosem állítottam, hogy olyan típusú férfi vagyok, aki megadhatja neki a boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezést, legalább is, amik a kitalált tündérmesékben vannak. De amit megadhatok neki, amit meg akartam adni neki, az egy olyan élet, amiben nem volt egyedül. Meg akartam neki mutatni milyen elkötelezett vagyok, hogy biztosra veszem, mindig ő lesz az első.

Az életem olyan hosszú ideig visszavonultanan éltem, de készen álltam rá, hogy ennek véget vessek. Készen álltam, hogy megengedjek magamnak valami más érzelmet is a megsemmisítő magányosság és düh mellet, amiket éveken át elnyomtam.

Lexit figyeltem, de a bátyámra gondoltam.

Deannek megvoltak a problémái. Mindig is voltak. Mielőtt bevonultam, próbáltam ott lenni vele, lefoglalni, megértetni vele, hogy nem kell a drogokat igénybe vennie ahhoz, hogy élőnek érezze magát. Sikerült neki, elment rehabra, volt munkája, lakása. Három éve tiszta volt és józan. Annyira kibaszottul büszke voltam rá, és ekkor döntöttem el, hogy elkezdem a saját életemet élni.

Önző voltam, az én hibám volt, hogy visszaesett a korábbi életébe.

Végig húztam a kezem az arcomon és kilélegeztem. Olyan sok kibaszott poggyászom volt, hogy megfulladtam alattuk. Sohasem mennek el, sosem tűnnek el.  Állandóan parazitaként kapaszkodnak belém, és nem számít, menyire rejtem el vagy fedem el őket a saját sötétségemmel, mindig a részem lesznek.

De aztán itt van Lexi. Még csak egy teljes napot sem töltöttünk el egymás társaságában, mégis megkönnyebbülést éreztem, amikor körülötte voltam. Éreztem, bármi is történjék, magam mellett kell tartanom, de azt is tudtam, ha ezt megtettem, ha elárulom neki, hogy hozzám tartozik, azzal kapcsolatban is őszintének kell lennem, milyen ember vagyok, de bármeddig elmennék, hogy megkapjam, amire vágytam.  

És semmit sem akartam jobban nála.

Lexi

Következő nap…

Felébredve először nem jöttem rá hol vagyok. De egyetlen pillanat elteltével eszembe jutott az ütés a fejemen, Dillon, és minden, ami ezután következett. De azután nem sok minden történt, hogy elkészítette a vacsorám.

Annyira fáradt voltam, és bár beszélni szerettem volna vele, feltárni mindent, mégis elaludtam.

Köszönöm Istenem, a fürdőszobát a kunyhóban találtam. Csak egy WC volt a sarokban, mellette egy apró mosdó, és egy rögtönzött függöny biztosította a magánéletet.

Felálltam, a fapadló átkozott hideg volt. A tűz már begyulladt és efelé mentem. A kezemet kinyújtottam magam előtt, a meleg a testembe szivárgott, miközben azon gondolkodtam, mit fogok csinálni.

A reggeli napfény besütött az ablakon keresztül. Egyedül voltam a kunyhóban, de volt egy olyan érzésem, hogy Dillon nincs messze. És aztán megláttam. A fészer mellett állt, a dupla ajtó nyitva volt, egy szarvas teteme lógott az oldalán. Összezártam a szám, a gyomrom felkavarodott.

Persze nem voltam járatlan a vadászatban, és ami itt folyik, de a szemtanúja lenni mindennek, a vágások, a lehúzódó bőr, ezek mind nyugtalanítók voltak.

Félrefordultam és megvizsgáltam a kunyhót. A napfényben nagyobbnak tűnt, és már elsőre is észrevettem felette a kis padlásteret.

Kíváncsian odamentem a létrához, ami le volt engedve és felmásztam. A fejem nem fájt olyan nagyon ma reggel, és tudom, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a férfi ezért valószínűleg kirúg.

Ez az ő otthona, gondolom, nem számít mennyire Dillon-nal szeretnél lenni.

Amikor elértem a tetejét, meglepődve láttam, hogy egy olvasósarok volt. Számos kis könyvespolc helyezkedett el egy a padló közepén lévő hosszú nyugágy körül. A lábak úgy tűntek, le lettek vágva a székről, így közelebb került a földhöz. Viszont a tető A formájúra volt megtervezve, és egy olyan férfinak, mint Dillon, aki kivételesen magas, egészen össze kellett kuporodnia idefent.

Nem akartam kíváncsiskodó lenni, de a tény, hogy ez a férfi olvasással tölti az idejét, idefent, egyedül, tett valamit a szívemmel.

Ricsajt hallottam kintről, visszamásztam a földre. Amikor ismét az ablak előtt álltam, láttam, hogy Dillon becsukja a fészer ajtaját. Vér borította a világos színű ingét, de mielőtt bármi másra gondolhattam volna, meg is szabadult tőle.

Istenkém.

Labdává gömbölyítette össze, az anyag tiszta oldalát végig futtatta az arcán. Hideg volt odakint, láthattam, hogy a lehelete gomolyog előtte, de az izzadságot is észrevettem a halántékán és mellkasán. A szívem dübörgött, a torkomban éreztem. Nyers izom, erő, veszély volt. Éreztem, hogy a testem minden női része életre kel. Előhívta az alapvető szükségleteimet, csak el kell engednem minden előre megfogalmazott szándékomat arról, hogy mi fog történni, és hogy el szerettem volna menni.

Meg kellene fordulnom, nem pedig tátott szájjal bámulni, de a látványa rabszolgája voltam. Megkerülte a fészer oldalát, majd eltűnt. Megfordultam, a hátam az ablak jobb oldalán a falnak döntve pihentettem.  Döntést kellett hozni. Vagy félretolok minden elvárást, amire tőle vágytam, vagy elmondom neki az igazat, mielőtt túl késő lenne. A legjobb volt inkább előbb, mint utóbb kitálalni.

Lexy