A vad: VI. fejezet

6.   fejezet

Lexi

Dillonra bámultam. Jelen pillanatban különösen vadnak tűnt, mintha egy vadállatt esett volna csapdába benne, ami kétségbeesetten ki akart szabadulni.

Hosszú pillanatoknak tűnt mielőtt újra megszólalt.

–   Nem akarom, hogy elmenj.

A szavaitól gyorsabban dübörgött a szívem. Nem akarta, hogy elmenjek. Jó, mert én sem akartam elmenni.

–   De meg kell ismerned engem, a múltamat és hogy milyen ember vagyok.  

A mód, ahogy mondta, baljóslatúan hangzott.

Lassan bólintottam. Feltételezem, hogy a pletykákra utal, amiket hallottam, vagy talán arra, hogy mi történt a testvérével.

–   Mindannyiunk szekrényében vannak démonok.

Olyan sokáig maradt csendben, hogy egy furcsa érzést éreztem áthaladni magamban.

–   Embereket öltem, Lexi.

Erre én is rájöttem. Végül is tengerész volt.  – A hadseregben az életedért harcolva bizonyára nem adott neked túl sok választási lehetőséget.

–   És szerinted ez mindet helyessé tesz? – Felemelte egyik sötét szemöldökét, az arca még mindig érzelemmentes.

–   Nem, de ez az élet törvénye, ami nem tesz téged szörnyeteggé. – Még nem tudtam, hová fog vezetni ez a beszélgetés. – Biztos vagyok benne, hogy nem volt választásod, – mondom ismét.

Abbahagyta a járkálást, rám bámult. Hosszú másodpercekig nem szólt, kíváncsi voltam milyen magyarázattal jön elő, miért kell őt ördöginek tekinteni.

– Mindenkinek van választása, – ennyit mondott feleletként. – Egyedül hagytam a bátyám. Kábítószerfüggő és depressziós volt. Nem kellett volna itt hagynom. Miattam adagolta túl magát. Nekem köszönhetően ment el. – A hangja erőteljes volt, hallottam benne az érzelmeket. Próbálta leplezni, erősnek tűnni – az is volt, – de ebben a pillanatban megláthattam őt … a valódi lényét.

– Ha becsmérelni próbálod magad előttem, nem fog működni. – A szemébe meredtem. –  Minden hónapban láttalak bejönni az élelmiszerboltba, a fejed lehajtva tartod, figyelmen kívül hagyod a sutyorgást és a rád irányuló megjegyzéseket. – Közelebb helyezkedtem hozzá.

– Valójában miért jöttél ki ide? Miért hagytad ott a biztonságot, az otthonod, és jöttél egy férfi után, akiről annyit tudsz, hogy bántani akar?

Éreztem, hogy a szemöldököm lesüllyed, minden részemet megtölti a zavar és aggódás, amiért valójában ezt gondolja.

– Láttam a szemeidben a bánatot, a fájdalmat, az üres tekintetet, amit olyan erősen próbáltál elrejteni. – Megráztam a fejem. – Nem tudod elrejteni valaki olyan elől, aki szintén ezt érzi. – Már csak néhány lépésnyire voltam tőle, a kölnije illata – vagy talán csak a természetes, erdei illata volt, – belém hatolt. – Kijöttem ide, mert valaki olyan környezetében akartam lenni, aki megért, aki olyan, mint én. – Egy pillanatig hezitálok, de aztán kimondom a kicseszett figyelmeztetésem. Felemeltem a kezem, majd pont a szíve fölé tettem.  – Elvesztetted az egyetlen családtagod, amikor elmentél. Tudom, milyen érzés.

Az enyémre teszi a kezét.

–  Az emberek képesek saját döntést hozni. Én azzal tettem meg, hogy idejöttem. És a testvéred is megtette. – Nem akartam felnyitni  a sebet, ami még nem gyógyult meg, de azt akartam, hogy lássa, nem valamiféle szörnyként tekintek rá. – Nem te ölted meg a testvéred. A saját életed akartad élni. Mindannyian azt tesszük. – Az enyém köré hajlítja a kezét, éreztem, hogy a szívem megugrik. Tényleg reméltem, hogy nem léptem át határt vagy gondolatot. Csak azt szerettem volna, ha Dillon látja, a világ megy tovább, még ha mi meg is rekedünk.

Közelebb hajolt, az arca pár centire van az enyémtől. – Szörnyeteg vagyok, de te csak a jót akarod látni bennem. – Elengedi a kezem, mire visszavonulok. A sötétség, ami fogva tartotta, szinte második bőrként került vissza a helyére. – Mindig ilyen leszek, Lexi. Mindig egyedül kell lennem, távol maradva az emberektől, hacsak nem feltétlenül szükséges. – Egy lépést közeledett felém, én pedig eggyel hátráltam. – Sosem fogok megváltozni. – Ahogy rám nézett fűtött volt, veszélyes. – És bármennyire szeretném egyszerűen elengedni a dolgokat, hagyni, hogy az édes, pozitív szavaid beszivárogjanak, képtelen vagyok rá.

Erősebben lélegeztem.

–  De azt mondom. – Még közelebb mozdult, azon kaptam magam, hogy hátra lépek, nem vagyok képes megállni. – Tudom, mit akarok, és az te vagy.

Dillon

Közelebb lépek a lányhoz, figyelve, amint visszavonul. Tartott tőlem, tartott mind attól, amit elárultam neki. Látta bennem a sötétséget. Éreztem, észrevettem benne, mintha ő lett volna az a sebesült, rémült lény, elveszett az erdőben.

Megkeményedtem tőle.

–   Félsz tőlem, – állapítottam meg nyersen.

–   Nem, – suttogja.

De láttam a szemeiben. Nem az a fajta félelem volt, amiben arra gondolt, hogy bánthatom. Nem, ezt a félelmet az teremtette, hogy félt attól, ahogy ebben a pillanatban érez… amit tőlem akart.

Vadász voltam, egy vadember, aki kinn él a kibaszott semmi közepén, mert inkább szerettem egyedül lenni, mint másokkal körülvéve. Követtem, vadásztam és megöltem az élelmem. Láttam a testén a jeleket, olyan könnyen, mint ahogy most érzem a szívem dobogását a mellkasomban.

Kezét a háta mögötti falnak préselve állította meg magát, figyeltem, ahogy visszatartotta a lélegzetét. Apró volt, csak beszívta a levegőt… de nem engedte ki. Néhány másodpercig visszatartotta, miközben engem bámult, aztán lassan kiengedte a levegőt. Leeresztettem a tekintetem a torkára, láttam, hogy a pulzusa erősen, gyorsan ver.

Ideges volt, de fel is izgult.

Lefogadom, hogy a puncija nedves volt miattam. Lefogadom, ha megérintettem volna, beengedne.

Rá koncentráltam. Nem akartam elmulasztani a legapróbb érzelem fellobbanását sem az arcán. Az ajkai kissé szétnyíltak, hallottam, hogy megugrott a lélegzete. Egy lábnyira voltam tőle, az édes illata olyan, mint amilyent még sohasem szagoltam. A farkam olyan kibaszott kemény volt, mintha egy átkozott acélcső lenne a farmeromban.

–   Nem akarom, hogy félj tőlem, még ha kellene is.

–   Nem félek tőled.

Hallottam az igazságot a hangjában, de még, annyival jobb volt nálam. Édes volt és kedves, és még nem látta a világ mocskát, mint amit én.

Olyan elveszett, mint én, ismeri a fájdalmat és a magányosságot is.

– Mit szeretnél? – Kérdezem halkan, a hangom mély. – Áruld el, mit szeretnél! – Hallanom kellett, amint beismeri, ő is akarja, hogy ő is akar engem. Mert most elvesztem az iránta való vágyban. Elvesztem a szükségtől, hogy minden módon megkapjam, hogy jól érezze magát.

Fájdalmasan hallani akartam azokat a szavakat kiözönleni az ajkai közül, mint egy énekhangot, amikor a testét követelem.

Ám nem válaszolt azonnal. Ami egyenlő volt a csalódottsággal és vággyal. Beindított a tény, hogy ellenáll, hogy megpróbál erős lenni. De férfi is voltam, aki azt akarta, amit csak a nő adhat meg.

Közelebb mentem, a mellkasom pont az övénél, így amikor mélyen kifújtam a levegőt az övéhez súrlódott. Levittem a tekintetem, figyeltem, ahogy a mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, a lélegzete akadozik, az érzelmei nyersek. Jó voltam az apró dolgok megkülönböztetésében, az egyesekben végbemenő finom változások felismerésében. Talán a kiképzésem miatt volt a hadseregben, vagy csak ezzel a nővel, aki mindent felfokoz bennem?

Akárhogy is kapom meg tőle, amit akartam, nem azért lesz, mert kikényszerítem belőle, hanem azért mert ráébresztem, hogy mire van szüksége tőlem, szabadon megadom neki.

Még mindig tartozik a válaszadással.

– Ha ellenszegülsz az akaratomnak, az csak beindít, Lexi. – Felemeltem a pillantásom, az arcát bámulom. Picsába, a pupillái úgy kitágultak. Tudtam, hogy készen áll rám, kész volt lecsapni arra, amit csak én nyújthattam neki. A hang, amit kiadott, kissé sokkos és gyönyörteljes volt. Úgy hallottam, mintha én adtam volna ki.

Leeresztettem a kezem, végig csúsztattam az ingén, amit viselt, és megálltam, amikor elértem a szegélyt. Egy pillanatig csak tartottam ott az ujjaim és a szemébe meredtem. Várakozás és izgalom száguldott keresztül a vénáimon, hogy mit készültem megtenni. Tűzbe jöttem, a szükséget rohadtul meg tudtam ízlelni.

Az ing szegélye alá csúsztattam a kezem, majd elkezdtem lassan felemelni.

–  Nos, áruld el, mire vágysz és a tiéd, – mondtam nyögve.

– Téged akarlak! Istenem, – mondta végül, a szó semmivel sem több, mint egy lehelet a szétnyílt ajkai közül.

Közel hajoltam, így a szám az övénél volt. – Nem, nem Isten, bébi. Mondd ki a nevem! – A nadrágja gombjánál tartok, és mert most vad vagyok, kigomboltam, majd egy pillanattal később lecsúsztattam a combjain. Azt a hangot adja ki, ami még jobban felizgat. – Vedd le, – parancsolom, és elégedett voltam, amikor rögtön engedelmeskedett.

Ismét felnyomom az ingjét, az ujjaim lejjebb csúsztattam, amíg megéreztem a bugyija szélét. Újra elkezdtem lehúzni, az ujjaim a meztelen bőrét súrolják. Éreztem, hogy a húsa összerándul az érintésemtől, és elégedettséggel töltött el a tudat, hogy ennyire fogékony volt rám.

–  Mondd a nevem, Lexi! – Követelem a szemébe nézve.

–  Dillon, – suttogja.

Nem tudtam megállni, hogy felnyögjek. Francba, hallva, ahogy kimondja a nevem mindenféle dolgot tett velem, különféle mocskos képek zúdultak a fejembe.

–  Nekem…

A szemébe bámultam, azt akarva, hogy mindent mondjon el nekem. Azt akartam, hogy fedje fel a legmélyebb szükségleteit és vágyait.

Én akartam az egyetlen lenni, aki valóra váltja őket.

–  Áruld el, – ragaszkodom hozzá.

–  Ezt akarom.

Igen, kibaszottul megtette.

–  De korábban ezt még nem csináltam.

Összeszorítottam az állkapcsom, a gyönyör mély hangon távozik belőlem.

–  Még sosem voltam férfival.

Szűz volt, én vagyok az egyetlen, aki a szüzességét követeli. Csak én fogom tudni milyen a puncija, mennyire szűk és forró volt valójában. Talán még nem tudja, de Lexi az enyém. Örökre az enyém lesz.

Nem tudtam visszafogni magam. Még csak meg sem akartam próbálni.

–  Megmutatom, mit tesz egy valódi férfi, amikor észrevesz valamit, amire vágyik. – Előre dőltem, lehunytam a szemem és belélegeztem őt. Az orrom hegyét felvezettem a nyaka hajlatán.

Megremegett és a legédesebb kibaszott hangot adta ki. A hang a férfiasságomig hatolt, a golyóim felhúzódtak. Belé akartam nyomulni, érezni, ahogy a szűz puncija összeszorul a faszomon, miközben megfeji. Meg akartam tölteni a spermámmal, hogy annyira elteljen a magommal, hogy az lefolyjon a combjain, forrón öntse el a testét.

Amikor lecsúsztattam a kezem a combja külső oldalán, felnyúlt és belekapaszkodott a bicepszembe. Elmondhatom, az arckifejezése alapján önkéntelen reakció volt, de attól ugyanúgy imádtam.

Miközben fogva tartottam a pillantását, lecsúsztattam a kezem a térde alá, könnyen felemeltem és a derekam köré kulcsoltam a lábát.

Úgy tartotta ott a lábát, mint egy jó kislány, a kezemmel pedig megmarkoltam a seggét. A halom kerek volt... tökéletes. Szerettem volna, ha érzi, mennyire kemény vagyok, mennyire vágyom rá. A farkam lüktetett, az őrült vágy olyan volt bennem, mint egy élőlény. Több volt mint gyönyör, mint amit valaha is éreztem ezelőtt.

Nem szexeltem, ami nem is volt számomra probléma, mert akit akartam, elérhetetlen volt.

Többé már nem.  Itt és most már szabad préda. A nő akarta, hogy a magamévá tegyem.

A számat az ajkán, a bőrén, a punciján akartam. Az ajkammal és a nyelvemmel akartam megismerni minden egyes centiméterjét. Nem lesz olyan része, amit ne sajátítanék ki, mire végzek vele.

Anélkül, hogy tovább kínoznám magam, lefelé haladtam, letérdeltem előtte. A karjai az oldala mellett voltak, a lába kissé szétnyílt. Lepillantott rám, a lélegzete akadozó, a vágya kézzelfogható.

Érzem az illatát, az édes, pézsmaillat elárulta, hogy egyértelműen benedvesedett a combjai közt. Mennyire rózsaszín a puncija? Mennyire lesz nedves értem a továbbiakban is? Felnéztem rá, miközben a szemébe meredtem a combjai közé siklott a kezem, majd a puncijára helyeztem.

Elakadta a lélegzete, a kezét a hátánál a falnak vetette, mintha extra stabilitásra lenne szüksége.

–     Ma este a magamévá teszlek! – Egy kis nyomást gyakoroltam rá, mire lábujjhegyre emelkedett. – És amikor elveszem a szüzességed, Lexi, visszavonhatatlanul az enyém leszel. – Félrehúztam a bugyiját, éreztem milyen nedves volt miattam az anyag. – Amikor a szűz puncidba süllyedek a farkammal, más férfi többé nem lesz. Soha. – Az egyik ujjam a középpontjához vezettem, hiába próbálkoztam irányítás alatt tartani. Az egész testem kemény volt, őrült szükség feszíti a farkam, hogy lökjem a falnak és keményen lovagoljam meg.

Az első alkalma talán nem lesz olyan gyengéd és lassú, vagy olyan romantikus, mint amit megérdemelt. De abban kibaszottul biztos voltam, hogy az értésére adom, mit is jelent ő nekem.

Lexy