2019. február 27., szerda

Piszkos:VI. fejezet


6. fejezet

Josephine

 Köszi, – mondtam és kiszálltam a kocsiból. Hálás voltam, hogy legalább egy barátot szereztem, mióta a városban vagyok, és Lilly aranyos volt.
 Nem probléma, – monda Lilly, előre hajolt, így ki tudott nézni a nyitott utasoldali ajtón. – Megvan a számom, ha szükséged lenne rám.
Bólintottam, majd felemeltem a kezem. Miután bezártam az ajtót és figyeltem, ahogy elmegy, megfordultam és Gabe műhelyére függesztettem a tekintetem.
Elindultam az épület felé, a zárt ajtókon át is hallottam a zene dübörgését. Kopogtam a bejárati ajtón, de kétlem, hogy meghallott, hacsak nem volt a közelben.
Megkerültem a hangárajtót, lábujjhegyre emelkedtem és bekukucskáltam a koszos, piszkos üvegen. Egy szétszedett motorkerékpár volt az egyik oldalon, és számos más jármű sorakozott távol tőle. A műhely önmagában kicsi volt, de egyébként is, ez kisváros volt, valószínűleg nincs szükségük sok ügyfélre.

Aztán megláttam Gabe-t. Egy kocsi motorházteteje alatt görnyedt. Olajfoltos farmer volt rajta, vastag fekete motoros csizma, és egy póló, ami egyszer fehér lehetett, de most már szürke és szakadt volt. Szellő lebbent, megborzongtam. Még erősebben markoltam a kabátom a mellkasom előtt, oldalt észrevettem egy nyitott ajtót. Egyértelmű, hogy nem hallotta a kopogásom, de kétlem, hogy meghallaná, ha becsapnám a garázsajtót.
Az oldalsó ajtóhoz mentem, kinyitottam, és megcsapott a zsír, benzin  szaga, és minden, ami Gabe. A testem rögtön reagált: a mellbimbóim megkeményedtek, benedvesedtem a combom közt.
Közelebb mentem. Még nem vette észre, hogy ott voltam, hiába mondta, hogy a kocsi elkészült, én pedig vitatkoztam, hogy az egyik munkatársam majd kitesz.
Láttam, ahogy a hatalmas keze a kocsi vezetékeivel babrál, bár fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mit is csinál. Motorolaj borította a cserzett kezét, de beindító volt őt hazai terepen látni. Nem tudom mennyi ideig álltam ott őt bámulva, a testem még inkább felhevült, a szívem vágtázott.
Akkor felemelte a fejét és a sötét tekintete rajtam landolt. A zene nehéz, csaknem erőszakos ritmusú dübörgése vett minket körül, hosszú másodpercekig egyikünk sem szólalt meg. Kibújt a motorháztető alól és a munkaállomáshoz ment, aminek a tetején egy ősréginek látszó rádió foglalt helyet. Amikor elfordította a gombot, a zene azonnal elhalkult. Gabe szembefordult velem, egy piszkos piros rongy volt a kezében. Akkor sem szólalt meg, amikor elkezdte megtisztítani az olajtól.
 Szóval, – mondtam, a torkom összeszűkült, az idegeim megőrültek. Megint a kocsira néztem, ami távol parkolt a félig összeszerelt motortól. – Mi újság?
Mi újság? Komolyan épp ezt kérdeztem?
Próbáltam elhárítani a kínos érzést, az autómra mutattam. Nem válaszolt és a munkapadtól sem mozdult, aminek épp nekidőlt. Széles mellkasa látható a koszos ingének vékony anyaga alatt.
Istenem, az őt elborító olaj miért annyira átkozott forró?
A kemény, férfias mellizmai határozott, az apró férfias mellbimbói nyilvánvalóak voltak az anyagon keresztül. A hatalmas bicepszei miatt arra gondoltam, hogy bármelyik pillanatban szétszakíthatja az inget.
A vágy továbbra is lassan égetett belülről, és nem kétlem, hogy elemésztene, mielőtt elmegyek. Olyan volt, mintha a testem azért üvöltene, hogy engedjem ennek a férfinak, hogy minden elképzelhető piszkos módban benne van.
A sztoikus arckifejezése ellenére rajtam tartotta a tekintetét. Észrevettem, hogy kicsit nehezebben kezdett lélegezni, és mondtam magamnak, hogy a hasa felett kell tartanom a szemem. Nem kellett látnom, ha merevedése volt.
Kinyitottam a szám, hogy visszairányítsam a figyelmet a kocsimra, de a szavak nem jöttek. Istenem, éreztem, ahogy az intenzív hő kettőnk közt áramlik. Jókora távolságra voltunk egymástól, de a pillantása olyan volt, mintha az ujjai a testemen korcsolyáznának.
Egy kis mosdónál elkezdte lemosni a kezét, majd megragadott egy tiszta rongyot és beletörülte a kezét. Elhúzódott a munkapadtól, felém indult. Nem tudtam megmozdulni, lélegezni, amikor megállt előttem. Olyan nagy volt, hogy az egész teste elállta a kilátásom, kizárt mindent, ami mögötte volt. A zene lassú, állandó ütemével körülöttünk, a tüdőmet megtöltő illatával, az áradó férfias szexualitásával, semmi másra nem akartam gondolni azon kívül, hogy megadom neki magam.
Van némi papírmunka, amit ki kell töltened, – az egyetlen felelet a kocsimmal kapcsolatban. Megnyaltam az ajkam és bólintottam, nem hagytam ki a módot, ahogy lenézett a számra.
Követtem őt a kocsimhoz, a vezetőoldali ajtót kinyitva kivett néhány papírt az ülésről.
 Ezen a két oldalon írd alá. – Megmutatta, hol kellett aláírnom. Átnéztem a papírokat, de nem láttam az alkatrészek és a munka árát.
   Nem látom, mennyi fog mindez kerülni.
  Az alkatrészt egy ismerősömtől szereztem. Tartozott egy szívességgel, szóval nem került semmibe.
Megdöbbenve néztem fel rá.
 A munkát pedig saját magam végeztem el, szóval egyik emberemnek sem fizettem. Ismét, semmibe sem került neked.
Tudtam, hogy a szem kitágult. Úgy éreztem magam, mint szarvas a fényszóróban.
  Én… – megráztam a fejem. – Úgy értem, nagyon szépen köszönöm, de ezt nem fogadhatom el. Szörnyen érezném magam, ha nem fizetném ki az idődet.
Sokáig csendben volt, letettem a papírokat a motorháztetőre.
  Van egy érzésem, hogy csak vitatkoznál velem emiatt.
Bólintottam. – Eléggé.
Lenézett a csizmájára, és kaptam egy pillanatot, hogy minden tintát méltányoljak, ami befedte. Még a nyakán is volt tetkó, amit nagyon vágykeltőnek találtam.
  Engedd meg, hogy elvigyelek valahova!
 Mi? – Úgy érzem, hogy hebegem a szavakat. – Hogy fizetnék én ezzel neked? Ebben már megegyeztünk.
Vállat vont. – Ez minden, amit kérek.
Csendben telik egy perc. – Nem fogsz ebből engedni, ugye?
Keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, megrázta a fejét. – Engedtem, mert nem akartad, hogy elhozzalak. Ennél tovább nem megyek.
A papírokra meredek, majd az aláírására. – Jó, de én fizetek, bárhová is megyünk.
 Később megbeszéljük, – mondta, a hangja mélyebbnek, rekedtebbnek tűnt. – Írd alá, kérlek!
Megborzongtam a hangjában lévő parancstól. Nem tudtam hazudni és azt mondani, hogy nem élveztem, ahogy alkudozott velem. Már beleegyeztem elmegyek vele, még ha eddig nem is tettük meg a napirendem miatt, de édes volt tőle, hogy alkutárgyként használta.
Már az egész testem tűzben égett, a vágyam az egekbe szökött. Átnyújtott egy tollat. Az ujjaink összeértek, a szívem ismét elkezdett száguldozni. Éreztem, hogy remeg a kezem, miközben aláírtam a két formanyomtatványt, amikor a kezemre tette a sajátját, rajta nyugtatta, teljesen elakadt a lélegzetem.
A tekintetünk összecsapott.
Sűrűvé vált körülöttünk a levegő.
Tudtam, mi fog történni, és a pokolért sem akadályoztam volna meg.
A kémiát, ami a találkozásunk első pillanatától kettőnk közt feszült, nem hagyhattam figyelmen kívül. Képtelen voltam rá. Kinyitottam a szám, nem voltam biztos, mit akartam mondani, de úgy tűnik, Gabe mást tervezett.
A nyakamnál fogva megragadott, mielőtt tudtam volna, hogy mi történik, majd előre húzott, amíg a testem az övének ütközött. A melleim a kemény mellkasához nyomódtak, kiszorult belőlem a levegő. A puncim összeszorult, talán valami vastagra és hosszúra vágyott, amit egyedül Gabe képes biztosítani.
  Nem hiszem, hogy megérted a sürgetést, mennyire szükségem van rád… mennyire kívánlak. – Gabe a szélein durva volt, az ereje brutális, és nem kért bocsánatot a személyisége miatt.
Ennyit mondott, mikor a furgonhoz préselt.
De itt és most… másnak tűnik.
Annyira átkozott vonzónak találtam, hogy a lélegzetem is elakadt.
A mély, dörmögős hangjától a puncim ismét összeszorult a szükségtől.
Tudnod kell, mennyire vágyom rád. – Lehajtotta a fejét az enyémhez, míg csak hajszálnyira volt az ajkamtól. – És ha nem tudod, akkor hamarosan majd kitalálod. – Meleg lehelete az arcomon siklik. – Meg akarlak kapni, a kezemmel és a nyelvemmel az emlékezetembe vésni a tested. – Megremegtem a szavaitól. – Megengeded, hogy megízleljelek, bébi?
Éreztem, hogy bólintok még mielőtt megformálhattam volna a szavakat.
 Igen, hagyni fogod. – Az ajkai súrolták az enyémeket. – Mert nem lenni veled, nem érezni téged, nem közel lenni hozzád, tiszta kibaszott pokol.
Halkan felnyögtem.
  Így igaz, Joey. Te is akarod.
Akartam, de nem leltem a szavakat, hogy hangot adjak neki. Szerencsére az ajkai lecsaptak rám, fájdalmas csókba vonta a szám, ami nem engedte, hogy másra gondoljak.
De nem is akartam bármi másra gondolni.

Lexy

4 megjegyzés:

PopAds.net - The Best Popunder Adnetwork