Piszkos: Epilógus

Epilógus

Gabe

Hat hónappal később…

Sose voltam olyan férfi, aki azért aggódott, hogy legyen egy nő az oldalán, legyen partnere.

Így volt ez addig, amíg meg megláttam Josephinét.

Azután többé nem törődtem ilyen szarságokkal. Pokolba, még a kefélés sem érdekelt.

Beléptem a bejárati ajtón és láttam, hogy lehajolva tisztítja a kávézóasztalt. Az eltelt fél év alatt többször maradt a házamban, mint nem. Azt akartam, hogy állandóan itt legyen.

Hozzá sétálok, a férfiasságom már kemény, az agyam feldolgozza a mocskos képeket, amiket szeretnék  a nőmmel csinálni ebben a pillanatban.

Felállt, még nem vette észre, hogy mögötte álltam.

Előre nyúlva a dereka köré fontam a karom és megpördítettem. Elakadt a lélegzete és nekem esett, kiengedtem egy kéjes nyögést, amikor egyenesen a mellkasomhoz szorult. Hátrafelé léptem néhány lépésnyit és leültünk a kanapéra.

Lovagló ülésben fogta közre a csípőmet, ha a farkam nem lett volna már kemény, sziklaszilárddá keményedne ebben a pillanatban. Lehajtom az arcom a nyakához és mélyen belélegzem.

–  Kibaszott jó illatod van, bébi! – Az orrom hegyét felcsúsztattam a nyaka oldalán. – Francba, igen, jó illatod van.

Azt az édes kis nyöszörgést adta ki, majd keményebben nyomta lefelé a punciját a farkamra.

–  Neked pedig olyan az illatod, mintha egész nap a műhelyben dolgoztál volna.

 Vigyorogtam, ahogy beszélt. – Verejték és füstös illatod van, ami hozzám tartozik.

Keményebben lélegzett. – Igen, Gabe.

– Gyere közelebb és adj egy csókot. – A párnának támasztotta a kezét, előredőlt, és keményen csókolt. Imádtam, ahogy Josephine végigvezette az alsó ajkamon a nyelvét.

Most azonnal akartam őt, de a valóság közbelépett. Utána megkefélhetem a csajomat. Most komolynak kellett lennem.

Igazán kibaszott komolynak.

Előrenyúltam és a kezembe fogtam az arcát, az arckifejezése megváltozott. Nem kételkedtem benne, hogy látta, milyen elszánt voltam.

–  Mi a baj?

– Adj egy percet, bébi! Visszajövök. – Felálltam, egyedül hagytam a nappaliban, miközben a hálószobába menve megragadtam, amire szükségem volt, utána pedig visszamentem. Nem mellé ültem, helyette térdre ereszkedtem. Megfelelően fogom csinálni, még ha ez nem a legromantikusabb ajánlat is. Amikor felemeltem a karom és felfedtem a kis szürke bársonydobozt, láttam, hogy kikerekedett a szeme. Az enyémbe fogtam az egyik kezét. – Szeretlek, olyan átkozott nagyon, hogy képtelen vagyok nélküled elképzelni a világot. – Felpattintottam a fedelet, láttam, hogy mozgott a torka, amikor észrevette benne a gyűrűt. – Kisajátító vagyok, goromba, mint a fene, és elég territoriális is, amikor rólad van szó, de te az enyém vagy, és azt akarom, hogy hivatalos legyen, bébi! –  Kivettem a dobozból a gyűrűt. – Tudom, hogy rögeszmés vagyok és kifogyok az önuralomból, ha te is érintett vagy, s bár te és én tudjuk, hogy nem fog megváltozni, mindennel szeretlek, ami én vagyok.

Mosolygott, egyértelmű volt a boldogsága, kibaszottul hihetetlennek éreztem.

– Nem akarlak megváltoztatni, nem akarlak semmiben sem megakadályozni, amit tenni szeretnél életedben. – Francba, azonnal meg akartam csókolni. – Erős vagy és sikeres, függet vagy és vad. És mindezek miatt szeretlek oly nagyon. – Ekkor megcsókoltam. Nem tudtam leállítani magam. – Te vagy az egyetlen, akivel el akarom tölteni az életem, aki gondoskodik a gyerekeimről, és az egyetlen személy, aki elbír a szarságaimmal. – Korábban sosem éreztem lemeztelenítve magam, de most ez volt a valóság. A gyűrűsujjára csúsztattam a gyémántot, elutasítva, hogy az idegességem irányítson. – Bébi, szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz. Szeretném, ha a feleségem lennél! – Ismét az arcára néztem. – Hozzám jössz feleségül és egésszé teszel?

Hosszú másodpercekig meg sem szólalt, csak a gyűrűt bámulta. Majd rám vetette magát. A karjaim közt tartottam, a lendülete földre döntött. De nem érdekelt.

–  Igen, Gabe, hozzád megyek!

Szorosabban tartottam, majd hátrahúzta és az arcába néztem. A kezembe zártam az arcát, odahajoltam és lecsaptam a szájára. Örökre az enyém lesz. Mostantól egyserűen csak hivatalos lesz.

Josephine

Egy évvel később…

Imádtam, ahogyan rám nézett, ahogy a tűz a szemében lángolt, amikor a közelben volt. A motorháztető alól nézett engem, bárki is beszélt hozzá, a figyelme töredékét sem kapta meg. Felemeltem a barna táskát, az ebédjét, amit ma reggel a pulton felejtett.

Mondott valamit a hozzá beszélő fickónak, aztán elindult felém, a menése erőteljes, szinte követelődző. Amikor Gabe egy lépésre volt tőlem, magához húzott, a keze a tarkómon volt és ott mindenki előtt megcsókolt. A papírtáska köztünk zörgött, de nem akadályoztam meg, hogy egy kis tesztoszteronbemutatót tartson. Amikor Gabe lehúzódott, kifúltam, és éreztem, hogy minden srác minket bámult, aki Gabe-nek dolgozott. Megszakítva a szemkontaktust, Gabe azt mondta:

– Vissza a munkához és hagyjátok abba a feleségem bámulását.

Vigyorogtam, bár el is pirultam.

–  Gyerünk, menjünk az irodába.

Követtem Gabe-t a szerelők között. Mosolyogtak vagy köszönésre emelték a kezük, amikor megláttak. Csak néhány hónapja voltunk házasok. Nem volt nagy esküvő, csak néhányan a legközelebbi barátai közül, néhány ember, akihez elég közel kerültem az egyetemen, Lilly, és még az anyám is feltűnt. A ceremónia bensőséges volt, gyönyörű, és semmiért sem változtatnám meg.

Amikor az irodájában bezárja az ajtót, én pedig az asztalra tettem a barna papírzacskót. Szembefordultam vele, Gabe keze azonnal az arcomon volt, a száját pedig az enyémre tette. A csókja lágy volt, édes, és nagyon birtokló. Amikor elhúzódot,t mosolyogtam.

–  Mi volt ez?

Végighúzta a hüvelykujját az alsó ajkamon, a számra figyelt.

–  Okra van szükségem, hogy megcsókoljam életem szerelmét?

Amitől a szívem egy kicsit gyorsabban kezdett el dobogni. Aztán térdre ereszkedett, körbekeretezte az enyhém gömbölyödő hasam, és megpihentette rajta a homlokát.

–  Mit csinált ma kicsikém? – suttogta.

Mosolyogtam. – Aktív volt.

Gabe felnézett rám, büszkeséggel és szerelemmel az arcán. Kicsit megemelte a blúzom és megcsókolta az előtűnő bőröm.

– Asszony, az én gyerekem növekszik benned. – Megint rám nézett. –Életem szerelmei.

Végighúztam a hajában az ujjaimat, miközben beszélt. Ki mondta, hogy csak a könyvekben van a boldogan éltek, míg meg nem haltak? Én voltam az élő bizonyíték, hogy esélyt adni valaminek és beleugrani az ismeretlenbe, a leggyönyörűbb és a legcsodálatosabb dolog lehet a világon.

Gabe

Hat hónappal később…

Attól a pillanattól tudtam, hogy Josephine az enyém volt, amikor először megláttam. Lehet, hogy birtokló rohadék voltam, territoriális egy pontig, amikor már idegeire mentem, de mindig tudta, hogy szerettem.

Mindig tudni fogja, hogy van valaki mellette.

A feleségemet figyeltem, a fiam anyját, a nőt, akivel az egész életemet tölteni fogom. Egyes napokon meg kellett kérdeznem, hogy lehettem ennyire szerencsés. Mert biztos, hogy nem érdemeltem meg.

Még több fát tettem a tűzre, tüzeltem, melegen tartottam a családom. A gyerek gügyögés hangja megfájdította a mellkasom.

A nő felé néztem és a fiamat figyeltem a karjaiban.

Egy darab mindkettőnkből hozta létre ezt a kis életet.

Megdörzsöltem a kezemmel az állkapcsomon, a szakállam tömött, csakúgy mint a szívem.

– Tökéletes, – suttogta, végig húzta az ujját a kis orrocskáján.

– Mindkettőtök az, – mondtam, a torkom összeszűkült, a hangom nyers. Feléjük megyek és elveszem tőle Michaelt. Annyira kicsi volt, olyan aprócska volt a hatalmas karjaimban. Megcirógattam a sötét hajat a kicsike fején. Az olajfoltos kezem nagyobbnak tűnt, mint az egész teste.

– Felkészültél még többre? – kérdeztem, csak kicsit viccelve. Amikor felemeltem a tekintetem és a nőre néztem, a legédesebb kicseszett mosoly volt az arcán.

–  Most ezt mondod. Várj, amíg elkezd menni és mindenhová eljut.

Megráztam a fejem. – Mindet akarom. Egy egész háznyi kicsit szeretnék, Joey bébi. – Leülök a feleségem mellé a kanapéra, a másik kezemmel közelebb húztam.

–  Boldog vagy? – a hangom nyers volt az érzelmektől.

–  Mindig, – volt a válasza.

–  Te?

Ránéztem. – Jobban, mint azt valaha szavakkal kifejezhetném.

Egész voltam, de csakis miattuk.

Vége

Lexy