7. fejezet
Gunnar
Ingrid annyira ártatlan
volt. Az enyém volt, tiszteletben tartom, boldoggá teszem, kielégítem… az
értésére adom, hogy senki másom nem volt a világon.
Próbálom irányítás
alatt tartani a vágyam, nem megrémiszteni őt, vagy hogy azt gondolja, vadállat
voltam. De tovább már nem tudom magam kontroll alatt tartani, nem akkor, amikor
készen állt rám, nem akkor, mikor majdnem elmentem, még mielőtt benne lettem
volna.
És ez nem fog
megtörténni. Amikor kiengedem, mélyen a testében leszek, befogadja a magom,
olyan illata lesz, mint nekem. Megjelölöm.
Egy pillanat erejéig
néztem őt, csak figyeltem, ahogy a tűz fénye nyaldossa a testét, a vonalait. Az
illata részegítő volt, úgy éreztem, mintha bőséges mennyiségű mézsört
fogyasztottam volna – berúgtam a nőtől. Felemeltem az egyik szőke hajfonatát,
az ujjaim között simogattam a tincseket, az orromhoz emeltem és hosszasan
beszippantottam. Mindig megismerném az illatát. Az emlékezetembe véstem, minden
alkalommal a testembe veszem az eszenciáját.
Hallottam a nyelését,
láttam, hogy mozgott az a feszes vonal a torkán eközben. Nem akartam tovább
kínozni, magammal sem akartam ezt tenni. Azon kaptam magam, hogy hozzá
nyomódok, a csiklóján mozog a farkam, fel és le csúszkál a sima forróságában.
– Addig
tudnálak falni, míg végül semmi sem maradna. – Még közelebb mentem, így a szánk
csak néhány centiméternyire volt egymástól. – És még az sem volna elegendő, még
mindig utánad éheznék. – Figyeltem, ahogy megnyalta vörös, dús, buja ajkait.
Minél hamarabb a farkam köré kell záródnia a szájának. Most arra volt
szükségem, hogy érezzem a remegését, hogy a puncija a rudam körül feszüljön,
hogy a csúcsáig vezesse magát.
– Ez
lesz az első alkalmad, de elérem, hogy sikíts a kéjtől. – A melle erősen
emelkedett és süllyedt, a lélegzete gyors volt, vad. – Nincs több várakozás. –
Előrelendültem és elvettem az ajkát az egyetlen módon, amit ismertem, az egyetlen
módon, ami számított.
Birtokló.
Mindent felemésztő.
Brutális.
Kétségbeesetten kezdett
visszacsókolni, kicsi kezeit a vállaimon tartva a bőrömbe süllyesztette
körmeit, felszisszentem a gyönyörtől.
– Annyira
kemény vagyok miattad, Ingrid, úgy felkészültem rád, feleség. – Tudom, hogy
mindig ilyen lenne, mint ez. – Éreznem kell, ahogy megtöltelek, be kell
fogadnod a magom, a sajátomként kell megjelöljelek.
– Istenek, Gunnar!
Válaszként felnyögtem.
A kétségbeesés és
szükség kétségbeesett kis hangját hallatta.
Kezemet tarkója mögé
csúsztatva lágy bőre köré kulcsoltam és erősebben csókoltam, még
követelőzőbben. Amikor felemelte a csípőjét a farkam gyorsabban, erősebben
csúszkált a hasítékánál, mély hörgés ömlött ki belőlem.
Nem tudtam irányítani a
lélegzetem, a farkam még inkább meredezett, alatta a súlyos zacskó szorosan a testemhez
húzódott. Felhördültem, a másik kezemet pedig végig húztam keskeny csípőjén,
lapos hasán, és a kezembe zártam az egyik nagy mellet. Addig csíptem a
mellbimbóját, míg fészkelődött alattam, amíg azt a lágy hangot adta ki, ami a
cél volt. Addig dörgölődztem hozzá, hogy
a magasba fokozódott a vágyam.
– Kényeztesselek, én nőm?
Válaszul bólintott.
Ennyi elég volt nekem. Elkezdtem egy vonalat nyalni a nyakán, a gödröcskéig a
tövénél, a nyakába lihegtem.
– Megrészegedek
tőled!
– Gunnar,
– volt a válasza.
– Tárd
szét nekem, had lássa, ami az enyém, Ingrid. – A hangom durva volt, morgós a
kéjtől. Hátradőlve adtam neki helyet, figyeltem, amint engedelmeskedett nekem.
A kinyíló ajkainak látványától, ahogy megmutatta nekem rózsaszín középpontját,
a nedves csiklóját, úgy hörögtem, mint egy felajzott fenevad.
– Kérlek,
– nyöszörögte a feleségem. – Kívánlak!
A homlokom az övére
fektettem, próbáltam megregulázni a levegővételt. Kettőnk közé nyúltam,
megfogtam a rudam, és néhány másodpercig simogattam. A farkam feje nedves volt
a kitartóan megjelenő elő váladéktól, és tudtam, hogy már ennyitől is el tudnék
sülni. Figyelte hogyan elégítettem ki magam, és ettől a ténytől az egész testem
még feszültebb lett.
– Nyisd szét nekem az ajkaidat. – A
szemébe néztem. – Hadd lássam milyen
rózsaszín a középpontod. – És amikor megtette, láttam kinyílna a punciját, a
helyet, amin nemsoká uralmam alá hajtok, kibaszottul elvesztem.
Ingrid
Megmutattam neki a legintimebb
részem, a helyet, amit még senki más nem érintett, senki sem látott még.
Gunnar úgy nézett rám,
mintha lakoma lennék, ő pedig éhezne.
Nem tudtam mit tenni,
de azt a helyet nézem, ahol magát fogta. Annyira hosszú volt, annyira vastag.
Összerándultak a belső izmaim arra a gondolatra, hogy belém helyezi magát.
Egy harcos, aki annyira
brutális és gyönyörű volt.
– Nézz rám, én nőm.
Kényszerítettem magam,
hogy felemeljem pillantásom megkapó, szinte ijesztő férfiasságáról. A szemei
engem figyeltek, kék intenzitással találkoztam, amitől vágtázni kezdett a
szívem. Nem féltem tőle, pedig talán kellene. Talán több félelmet kellene
éreznem, tartanom kellene attól, amit tőlem akart… velem akart.
Ha lehetséges volt, még
nedvesebb lettem a lábaim között.
Pír kúszott végig
rajtam, végigfutott a végtagjaimon, a nyakamon és az arcomon. És minél tovább
bámult rám, annál inkább kellemes köddel vett körül, a vágyam a legmagasabb
pontig fokozódott.
A belső combomra
helyezte a kezét és végighúzta hatalmas ujját a bőrömön, tűzrohamot küldve
végig rajtam. Aztán még szélesebbre húzva kitárta a lábam, az izmok
tiltakoztak, sikítottak, a lehető legjobb módon perzseltek.
– Amennyire szeretném beléd lökni magam, –
a torka dolgozott nyelés közben, – olyan kétségbeeséssel kell megízleljelek,
ami vetekszik bármivel, amit eddig megtapasztaltam.
A gyomrom besüllyedt és
vissza, ahogy durván beszívtam a levegőt. A keze a puncimnál volt, az ujjai a
puncimnál voltak. Szét választott, hideg
levegő árasztotta el felhevült húsomat. Lesüllyedt a combjaim közt, az ajka
pont az intim részemnél volt.
– Olyan kibaszott jó az illatod, annyira
hihetetlennek tűnik.
Lehunytam a szemem,
ahogy megéreztem magamon a nyelvét, laposra formálta, forró és nedves. A punci lyukamtól kezdve végignyalt a kicsi
csomóig, az ölem tetejéig. Aztán beszippantotta a szájába azt a megduzzadt kis
gombot, az alsótestem fellendült az ágyról attól az érzéstől, ami belém
csapódott. Egyik keze pont a mellem alatt volt, egy helyben tartott, miközben
nyalt és szopott és egy olyan helyre vitt, amit valószínűleg az istenek
látogattak.
Nyitva tartott, addig
nyalt, míg elállt a lélegzetem, levegő után kapkodtam, próbáltam öntudatomnál
maradni. És aztán olyan volt, mintha valami összetört volna bennem, ugyanaz az
erős gyönyör, hogy lebegtem, ziháltam, valami szilárd körül akartam összezárulni.
A belőlem távozó hang megtört volt, esdeklő. A Gunnarból jövő hang egy sebzett
állaté volt, egy éhes fenevadé.
Csak amikor próbáltam
őt eltolni, annyira gyenge, annyira érzékeny, akkor húzódott el Gunnar.
Kényszerítettem a szemem, hogy kinyíljon, még azt sem fogtam fel, amikor
lehunytam őket. Mindkét vállamnál az ágyra támasztotta a kezeit, a hatalmas
harcos teste minden mást elzárt. A száját bámultam, az ajkai attól csillogtak,
amit velem tett, amit belőlem facsart ki. Nem készített fel rá, mit fog
legközelebb csinálni. Megragadta az állam, rádőlt és megcsókolt,
rákényszerített, hogy megízleljem magam rajta.
Kezét a hajamba
csúsztatta és erőteljesen meghúzta a tincseket. Éreztem a combjaim közé
préselődni a hosszúságát, ahogy folyamatosan csókolt. De valójában azt a rudat
a bejáratomnál akartam tudni, hogy belém hatoljon, szétfeszítsen…. sajátítson
ki.
Aztán a csók
megszakítása nélkül kettőnk teste közé nyúlt és a farka csúcsát testem
bejáratához tette.
Bennem minden
megdermedt, megfagyott. Nem lélegeztem, szerintem még a szívem sem vert ebben a
pillanatban.
Az arcát elborító
vadság és a mód, ahogy lenézett rám, mintha az engedélyemre várna a
folytatáshoz, mámorral töltött el. Nem csak egy férfi volt, nem csak a férjem.
Viking volt, brutális, az ereje nyers, talán még barbár is, ha az idő azt
kívánja meg. Kétségtelen, hogy azt csinált, ami akart, kivéve az engedékenységet
és a behódolást. De most rám várt, várt, hogy meggyőződjön róla, velem minden rendben
volt.
Végig simítottam a
kezemmel tetovált karján, az izmok megfeszültek az ujjaim alatt.
– Készen állok!
Mélyről jövően nyögött
fel, majd becsukta a szemét. –Az enyém vagy. Te hozzám tartozol. – Amikor újra
kinyitotta a szemét, meg tudtam mondani, hogy az igazság nézett vissza rám. Ez
rólam szólt, arról, hogy a tulajdona voltam. Rólam szólt, az övé voltam minden
módon, de ugyanúgy ő is az enyém volt.
Amikor megéreztem, hogy
a teste még feszültebb, tudtam, mi következik. Egyetlen lökéssel mélyen belém
hatolt, átszakította az ártatlanságom, többé már nem voltam érintetlen. A hátam
felívelt, a melleimet előre toltam, az ajkam csendes kiáltásra nyílt. Óriási
volt a fájdalom, a méretétől elfúlt a lélegzetem. Tudtam, hogy nagy, hogy
kényelmetlen lehet, de a feszítéstől, a perzselő behatolástól könnyek szúrták a
szemem sarkát.
Gunnar lehajolt és
lenyalta azokat a könnyeket, elvette őket tőlem, a fájdalmam, és gyönyörrel
ajándékozott meg. Aztán elkezdett mozogni, újra és újra, lassú, könnyed,
állandó. A súlyos golyói minden lökésnél a fenekemnek csapódtak.
Nem mondott semmit,
csak összekapcsolta szemeit az enyémekkel, egyértelmű volt a koncentrációja.
Erős mellkasa fel-le
emelkedett, miközben lélegzett. – Sosem éreztem még olyan elképesztő dolgot,
mint mélyen lenni a puncidban. – Gunnar a markolatig belém temette magát, a szemeim szélesre tágultak, az ajkaim enyhén
elnyíltak. A belső izmaim ritmikusan összehúzódtak az átmérője körül.
– Annyira
jó, Ingridem! – Kihúzódott, így a teteje a testemben maradt. Egy szívdobbanás
eltelt, és aztán visszalökte. Mindketten kiáltottunk a kéjtől.
– Igen,
– suttogtam.
Olyan volt, mintha az
az egy szó leállította volna. Ekkor ősi, vad volt. Nyers nyögése tovább
szította a vágyam.
Megbaszott engem. Nem
volt más mód elmondani azt, amit velem tett.
Addig mozgott ki-be
bennem, míg a bőrünk egymásnak csapódott, a verejtékünk eggyé keveredett.
Gunnar hátra húzódott és végignézett testünkön oda, ahol összekapcsolódtunk.
Követtem a példáját. Felhördültem a bennem előbukkanó és eltűnő látványától,
vastag rúdját beborította csillogó vágyam és a szüzességem vére.
Felnyögött a
gyönyörétől, az enyém pedig tovább növekedett. Ziháltam, ő pedig szoros,
hajthatatlan tartásban tartotta a csípőm, egy helyben tartott, miközben a
magáénak követelt engem, tudomásomra hozta, hogy az övé voltam, a testét
használta, a világ végéig kielégít engem.
Gunnar mélyen eltemette
magát bennem, ismét és ismét, minden lökéssel az egekig vitt. Telinek éreztem
magam, annyira kitágítottnak, a kéj és a
fájdalom eggyé keveredett, amitől még őrültebb, még szédültebb lettem.
És aztán egy hatalmas
lökéssel visszatolta magát, medencéje az enyémen, feljebb tolt a fekhelyen, a
hátam végig csúszott a szőrmén, az égő érzés azonnali és annyira jó.
– Istenek,
– hördült fel a férfi, a teste annyira nagy, annyira kemény felettem.
Megtöltött engem, forró magja minden centiméterem megérintette, kifolyt belőlem
azon a helyen, ahol összekapcsolódtunk. Szitkozódott és nyers dolgokat morgott.
Lehunyta szemeit, a nyaka megfeszült, az arcán már szinte fájdalmas kifejezés
ült. Végül ellazult rajtam, nehéz súlya ínycsiklandó érzés volt.
– Így
érez egy harcos, amikor rálel az egyetlenre, akit meg akar tartani. – Úgy
hangzott, mintha magában beszélne. Kinyitotta a szemét és rám nézett. –
Valószínűleg ilyen érzés a Valhalla.
Amikor kihúzódott
belőlem mindketten elégedetlennek hangzottunk. Mielőtt megmozdulhattam volna, a
derekam körül volt a karja, szorosan magához húzott, csókot lehelt a vállamra.
Nedves volt a bőrünk,
egymáshoz tapadtunk, annyira erotikus, annyira kielégítő. Éreztem, hogy az ő és
saját vágyam nedvessége borítja a belső combom. Egyik keze a lábam közt volt,
mintha tudta volna, mire gondolok. Felziháltam és megrándultam, amikor egyik ujját belém
csúsztatta, visszatolta belém a magját.
– Én ide tartozok. Örökké!
Lustán járatta bennem
az ujját, felsóhajtottam és éreztem, amint ismét felemelkedik bennem a
forróság.
– Enyém, – mondta nyersen, de én
tökéletesnek éreztem, annyira jó volt, hogy tulajdonképpen mosolyogtam. Gunnar
lehajolva megcsókolta a homlokom, egy édes és kedves tett, ami annyira oda nem
illőnek tűnt, hogy először néztem rá. Kicsúsztatta belőlem az ujját és elhúzta.
Éreztem, hogy az alvás felé sodródok, megelégedett vagyok, biztonságban és
boldog vagyok.
Nem tudom. mit tartogat
a jövő, de amit tudtam, hogy pontosan ott voltam, ahol szerintem lennem
kellett.
Lexy
Nagyon jó! Köszi Lexy!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm 😘😊
VálaszTörlés