A viking: VII. fejezet

7.  fejezet

Gunnar

Ingrid annyira ártatlan volt. Az enyém volt, tiszteletben tartom, boldoggá teszem, kielégítem… az értésére adom, hogy senki másom nem volt a világon.

Próbálom irányítás alatt tartani a vágyam, nem megrémiszteni őt, vagy hogy azt gondolja, vadállat voltam. De tovább már nem tudom magam kontroll alatt tartani, nem akkor, amikor készen állt rám, nem akkor, mikor majdnem elmentem, még mielőtt benne lettem volna.

És ez nem fog megtörténni. Amikor kiengedem, mélyen a testében leszek, befogadja a magom, olyan illata lesz, mint nekem. Megjelölöm.

Egy pillanat erejéig néztem őt, csak figyeltem, ahogy a tűz fénye nyaldossa a testét, a vonalait. Az illata részegítő volt, úgy éreztem, mintha bőséges mennyiségű mézsört fogyasztottam volna – berúgtam a nőtől. Felemeltem az egyik szőke hajfonatát, az ujjaim között simogattam a tincseket, az orromhoz emeltem és hosszasan beszippantottam. Mindig megismerném az illatát. Az emlékezetembe véstem, minden alkalommal a testembe veszem az eszenciáját.

Hallottam a nyelését, láttam, hogy mozgott az a feszes vonal a torkán eközben. Nem akartam tovább kínozni, magammal sem akartam ezt tenni. Azon kaptam magam, hogy hozzá nyomódok, a csiklóján mozog a farkam, fel és le csúszkál a sima forróságában.

– Addig tudnálak falni, míg végül semmi sem maradna. – Még közelebb mentem, így a szánk csak néhány centiméternyire volt egymástól. – És még az sem volna elegendő, még mindig utánad éheznék. – Figyeltem, ahogy megnyalta vörös, dús, buja ajkait. Minél hamarabb a farkam köré kell záródnia a szájának. Most arra volt szükségem, hogy érezzem a remegését, hogy a puncija a rudam körül feszüljön, hogy a csúcsáig vezesse magát.

– Ez lesz az első alkalmad, de elérem, hogy sikíts a kéjtől. – A melle erősen emelkedett és süllyedt, a lélegzete gyors volt, vad. – Nincs több várakozás. – Előrelendültem és elvettem az ajkát az egyetlen módon, amit ismertem, az egyetlen módon, ami számított.

Birtokló.

Mindent felemésztő.

Brutális.

Kétségbeesetten kezdett visszacsókolni, kicsi kezeit a vállaimon tartva a bőrömbe süllyesztette körmeit, felszisszentem a gyönyörtől.

– Annyira kemény vagyok miattad, Ingrid, úgy felkészültem rád, feleség. – Tudom, hogy mindig ilyen lenne, mint ez. – Éreznem kell, ahogy megtöltelek, be kell fogadnod a magom, a sajátomként kell megjelöljelek.

– Istenek,  Gunnar!

Válaszként felnyögtem.

A kétségbeesés és szükség kétségbeesett kis hangját hallatta.

Kezemet tarkója mögé csúsztatva lágy bőre köré kulcsoltam és erősebben csókoltam, még követelőzőbben. Amikor felemelte a csípőjét a farkam gyorsabban, erősebben csúszkált a hasítékánál, mély hörgés ömlött ki belőlem.

Nem tudtam irányítani a lélegzetem, a farkam még inkább meredezett, alatta a súlyos zacskó szorosan a testemhez húzódott. Felhördültem, a másik kezemet pedig végig húztam keskeny csípőjén, lapos hasán, és a kezembe zártam az egyik nagy mellet. Addig csíptem a mellbimbóját, míg fészkelődött alattam, amíg azt a lágy hangot adta ki, ami a cél volt.  Addig dörgölődztem hozzá, hogy a magasba fokozódott a vágyam.

–  Kényeztesselek, én nőm?

Válaszul bólintott. Ennyi elég volt nekem. Elkezdtem egy vonalat nyalni a nyakán, a gödröcskéig a tövénél, a nyakába lihegtem.

–  Megrészegedek tőled!

–  Gunnar, – volt a válasza.

–  Tárd szét nekem, had lássa, ami az enyém, Ingrid. – A hangom durva volt, morgós a kéjtől. Hátradőlve adtam neki helyet, figyeltem, amint engedelmeskedett nekem. A kinyíló ajkainak látványától, ahogy megmutatta nekem rózsaszín középpontját, a nedves csiklóját, úgy hörögtem, mint egy felajzott fenevad.

–  Kérlek, – nyöszörögte a feleségem. – Kívánlak!

A homlokom az övére fektettem, próbáltam megregulázni a levegővételt. Kettőnk közé nyúltam, megfogtam a rudam, és néhány másodpercig simogattam. A farkam feje nedves volt a kitartóan megjelenő elő váladéktól, és tudtam, hogy már ennyitől is el tudnék sülni. Figyelte hogyan elégítettem ki magam, és ettől a ténytől az egész testem még feszültebb lett.

– Nyisd szét nekem az ajkaidat. – A szemébe néztem. – Hadd  lássam milyen rózsaszín a középpontod. – És amikor megtette, láttam kinyílna a punciját, a helyet, amin nemsoká uralmam alá hajtok, kibaszottul elvesztem.

Ingrid

Megmutattam neki a legintimebb részem, a helyet, amit még senki más nem érintett, senki sem látott még.

Gunnar úgy nézett rám, mintha lakoma lennék, ő pedig éhezne.

Nem tudtam mit tenni, de azt a helyet nézem, ahol magát fogta. Annyira hosszú volt, annyira vastag. Összerándultak a belső izmaim arra a gondolatra, hogy belém helyezi magát.

Egy harcos, aki annyira brutális és gyönyörű volt.

–  Nézz rám, én nőm.

Kényszerítettem magam, hogy felemeljem pillantásom megkapó, szinte ijesztő férfiasságáról. A szemei engem figyeltek, kék intenzitással találkoztam, amitől vágtázni kezdett a szívem. Nem féltem tőle, pedig talán kellene. Talán több félelmet kellene éreznem, tartanom kellene attól, amit tőlem akart… velem akart.

Ha lehetséges volt, még nedvesebb lettem a lábaim között.

Pír kúszott végig rajtam, végigfutott a végtagjaimon, a nyakamon és az arcomon. És minél tovább bámult rám, annál inkább kellemes köddel vett körül, a vágyam a legmagasabb pontig fokozódott.

A belső combomra helyezte a kezét és végighúzta hatalmas ujját a bőrömön, tűzrohamot küldve végig rajtam. Aztán még szélesebbre húzva kitárta a lábam, az izmok tiltakoztak, sikítottak, a lehető legjobb módon perzseltek.

– Amennyire szeretném beléd lökni magam, – a torka dolgozott nyelés közben, – olyan kétségbeeséssel kell megízleljelek, ami vetekszik bármivel, amit eddig megtapasztaltam.

A gyomrom besüllyedt és vissza, ahogy durván beszívtam a levegőt. A keze a puncimnál volt, az ujjai a puncimnál voltak. Szét választott,  hideg levegő árasztotta el felhevült húsomat. Lesüllyedt a combjaim közt, az ajka pont az intim részemnél volt.

–  Olyan kibaszott jó az illatod, annyira hihetetlennek tűnik.

Lehunytam a szemem, ahogy megéreztem magamon a nyelvét, laposra formálta, forró és nedves.  A punci lyukamtól kezdve végignyalt a kicsi csomóig, az ölem tetejéig. Aztán beszippantotta a szájába azt a megduzzadt kis gombot, az alsótestem fellendült az ágyról attól az érzéstől, ami belém csapódott. Egyik keze pont a mellem alatt volt, egy helyben tartott, miközben nyalt és szopott és egy olyan helyre vitt, amit valószínűleg az istenek látogattak.

Nyitva tartott, addig nyalt, míg elállt a lélegzetem, levegő után kapkodtam, próbáltam öntudatomnál maradni. És aztán olyan volt, mintha valami összetört volna bennem, ugyanaz az erős gyönyör, hogy lebegtem, ziháltam, valami szilárd körül akartam összezárulni. A belőlem távozó hang megtört volt, esdeklő. A Gunnarból jövő hang egy sebzett állaté volt, egy éhes fenevadé.

Csak amikor próbáltam őt eltolni, annyira gyenge, annyira érzékeny, akkor húzódott el Gunnar. Kényszerítettem a szemem, hogy kinyíljon, még azt sem fogtam fel, amikor lehunytam őket. Mindkét vállamnál az ágyra támasztotta a kezeit, a hatalmas harcos teste minden mást elzárt. A száját bámultam, az ajkai attól csillogtak, amit velem tett, amit belőlem facsart ki. Nem készített fel rá, mit fog legközelebb csinálni. Megragadta az állam, rádőlt és megcsókolt, rákényszerített, hogy megízleljem magam rajta.

Kezét a hajamba csúsztatta és erőteljesen meghúzta a tincseket. Éreztem a combjaim közé préselődni a hosszúságát, ahogy folyamatosan csókolt. De valójában azt a rudat a bejáratomnál akartam tudni, hogy belém hatoljon, szétfeszítsen…. sajátítson ki.

Aztán a csók megszakítása nélkül kettőnk teste közé nyúlt és a farka csúcsát testem bejáratához tette.

Bennem minden megdermedt, megfagyott. Nem lélegeztem, szerintem még a szívem sem vert ebben a pillanatban.

Az arcát elborító vadság és a mód, ahogy lenézett rám, mintha az engedélyemre várna a folytatáshoz, mámorral töltött el. Nem csak egy férfi volt, nem csak a férjem. Viking volt, brutális, az ereje nyers, talán még barbár is, ha az idő azt kívánja meg. Kétségtelen, hogy azt csinált, ami akart, kivéve az engedékenységet és a behódolást. De most rám várt, várt, hogy meggyőződjön róla, velem minden rendben volt.

Végig simítottam a kezemmel tetovált karján, az izmok megfeszültek az ujjaim alatt.

–  Készen állok!

Mélyről jövően nyögött fel, majd becsukta a szemét. –Az enyém vagy. Te hozzám tartozol. – Amikor újra kinyitotta a szemét, meg tudtam mondani, hogy az igazság nézett vissza rám. Ez rólam szólt, arról, hogy a tulajdona voltam. Rólam szólt, az övé voltam minden módon, de ugyanúgy ő is az enyém volt.

Amikor megéreztem, hogy a teste még feszültebb, tudtam, mi következik. Egyetlen lökéssel mélyen belém hatolt, átszakította az ártatlanságom, többé már nem voltam érintetlen. A hátam felívelt, a melleimet előre toltam, az ajkam csendes kiáltásra nyílt. Óriási volt a fájdalom, a méretétől elfúlt a lélegzetem. Tudtam, hogy nagy, hogy kényelmetlen lehet, de a feszítéstől, a perzselő behatolástól könnyek szúrták a szemem sarkát.

Gunnar lehajolt és lenyalta azokat a könnyeket, elvette őket tőlem, a fájdalmam, és gyönyörrel ajándékozott meg. Aztán elkezdett mozogni, újra és újra, lassú, könnyed, állandó. A súlyos golyói minden lökésnél a fenekemnek csapódtak.

Nem mondott semmit, csak összekapcsolta szemeit az enyémekkel, egyértelmű volt a koncentrációja.

Erős mellkasa fel-le emelkedett, miközben lélegzett. – Sosem éreztem még olyan elképesztő dolgot, mint mélyen lenni a puncidban. – Gunnar a markolatig belém temette magát,  a szemeim szélesre tágultak, az ajkaim enyhén elnyíltak. A belső izmaim ritmikusan összehúzódtak az átmérője körül.

– Annyira jó, Ingridem! – Kihúzódott, így a teteje a testemben maradt. Egy szívdobbanás eltelt, és aztán visszalökte. Mindketten kiáltottunk a kéjtől.

–   Igen, – suttogtam.

Olyan volt, mintha az az egy szó leállította volna. Ekkor ősi, vad volt. Nyers nyögése tovább szította a vágyam.

Megbaszott engem. Nem volt más mód elmondani azt, amit velem tett.

Addig mozgott ki-be bennem, míg a bőrünk egymásnak csapódott, a verejtékünk eggyé keveredett. Gunnar hátra húzódott és végignézett testünkön oda, ahol összekapcsolódtunk. Követtem a példáját. Felhördültem a bennem előbukkanó és eltűnő látványától, vastag rúdját beborította csillogó vágyam és a szüzességem vére.

Felnyögött a gyönyörétől, az enyém pedig tovább növekedett. Ziháltam, ő pedig szoros, hajthatatlan tartásban tartotta a csípőm, egy helyben tartott, miközben a magáénak követelt engem, tudomásomra hozta, hogy az övé voltam, a testét használta, a világ végéig kielégít engem.

Gunnar mélyen eltemette magát bennem, ismét és ismét, minden lökéssel az egekig vitt. Telinek éreztem magam, annyira kitágítottnak,  a kéj és a fájdalom eggyé keveredett, amitől még őrültebb, még szédültebb lettem.

És aztán egy hatalmas lökéssel visszatolta magát, medencéje az enyémen, feljebb tolt a fekhelyen, a hátam végig csúszott a szőrmén, az égő érzés azonnali és annyira jó.

– Istenek, – hördült fel a férfi, a teste annyira nagy, annyira kemény felettem. Megtöltött engem, forró magja minden centiméterem megérintette, kifolyt belőlem azon a helyen, ahol összekapcsolódtunk. Szitkozódott és nyers dolgokat morgott. Lehunyta szemeit, a nyaka megfeszült, az arcán már szinte fájdalmas kifejezés ült. Végül ellazult rajtam, nehéz súlya ínycsiklandó érzés volt.

– Így érez egy harcos, amikor rálel az egyetlenre, akit meg akar tartani. – Úgy hangzott, mintha magában beszélne. Kinyitotta a szemét és rám nézett. – Valószínűleg ilyen érzés a Valhalla.

Amikor kihúzódott belőlem mindketten elégedetlennek hangzottunk. Mielőtt megmozdulhattam volna, a derekam körül volt a karja, szorosan magához húzott, csókot lehelt a vállamra.

Nedves volt a bőrünk, egymáshoz tapadtunk, annyira erotikus, annyira kielégítő. Éreztem, hogy az ő és saját vágyam nedvessége borítja a belső combom. Egyik keze a lábam közt volt, mintha tudta volna, mire gondolok. Felziháltam és  megrándultam, amikor egyik ujját belém csúsztatta, visszatolta belém a magját.

–  Én ide tartozok. Örökké!

Lustán járatta bennem az ujját, felsóhajtottam és éreztem, amint ismét felemelkedik bennem a forróság.

– Enyém, – mondta nyersen, de én tökéletesnek éreztem, annyira jó volt, hogy tulajdonképpen mosolyogtam. Gunnar lehajolva megcsókolta a homlokom, egy édes és kedves tett, ami annyira oda nem illőnek tűnt, hogy először néztem rá. Kicsúsztatta belőlem az ujját és elhúzta. Éreztem, hogy az alvás felé sodródok, megelégedett vagyok, biztonságban és boldog vagyok.

Nem tudom. mit tartogat a jövő, de amit tudtam, hogy pontosan ott voltam, ahol szerintem lennem kellett.

Lexy