10. fejezet
Deacon
Éreztem Maddie figyelmét, beindított
a tudat, hogy azt a munkát nézi, amit a megélhetésért végzek, talán még
elégedett is vele. A kovács mesterség ősrégi szakma, amiben átkozott jó vagyok;
a seggemet kockáztattam azért, hogy tökéletes legyen. A semmiből építettem fel
az üzletet – az én üzletemet –, vérrel és verítékkel tettem sikeressé. Az
egyetlen fontos dolog volt az életemben.
Amíg Maddie az enyém nem lett.
Most már ő volt a legelső, a legfőbb
gondom. És ez olyan elfoglaltság, amit akartam: biztosra menni, hogy megkap
minden törődést és mindene megvan.
Mindig az enyém lesz.
Kikalapáltam a fémet, kisimítottam,
lapos, megmunkálható lett. Még egyszer megfogtam a fogóval, a tűzbe tettem,
figyeltem a fém izzását. Kivettem és megint megdolgoztam a kalapáccsal;
csattanás, durranás, csattanás töltötte meg a fejem. Meggyőződtem arról, hogy
Maddie biztonságos távolban állt, és büszkeséget éreztem a figyelmétől ‒ mikor ránéztem elbűvöltnek tűnt.
Nem tudom meddig dolgoztam, az elmém
arra fókuszált, hogy rendesen kidolgozzam a fémet, és amikor elkészültem vele,
beledugtam a vizes vödörbe. Fehér felhőnek látszó vízgőz szállt fel belőle.
Félretettem, leraktam a szerszámokat, majd Maddie-re pillantottam. A nekem
dolgozó férfiak az épület más részeiben voltak. A hangárajtók zárva, egyedül
voltunk, s csak őrá vágytam. Talán látta a szándékot, ahogy ránéztem, vagy
ugyanazt az intenzív vágyat érezte mint én, mert leugrott a padról amin ült, és
hozzám lépkedett. Jó húszlépésnyire volt tőlem. Bár legszívesebben kint tudnám
miközben dolgozom, biztonságban mindentől és bármitől a műhelyben, de nem tudom
letagadni, mennyire beindít az ittléte.
Körülnézett, feltehetőleg felmérte
van-e valaki a közelünkben. El akartam neki mondani, hogy csak mi vagyunk, ha
bármelyik srácom a közelünkben lenne, megmondanám nekik, hogy csesszék meg,
miközben a munkapad felé cipelném.
Egyikünk sem szólal meg, de nincs rá
szükségünk. A tudat, hogy mire vágyunk, összeköt bennünket. Izzadt és mocskos
vagyok az egész reggel tartó munkától, ő pedig tiszta, olyan kibaszott
makulátlan.
– Dugj
meg, Deacon! Itt és most!
Hallgatom a bátor szavait, és ahogy
kiköveteli, amit akar, attól rohadt kemény lesz a farkam. Teljesen a nadrágom
cipzárának nyomódik, ki akar szabadulni, el akar merülni a szűk, nedves
testében.
A következő pillanatban mellette
állok, biztos távolban tartom, szóval a munkára használt gépek mögött állunk.
Lehúztam a nadrágom cipzárját, kisegítem a sajátjából, majd félretolom a
bugyiját. Nem zavartatom magam a levételével. Amikor felemelem és a karjaim
között tartom, a punci bejáratához igazítom a farkam, a szemébe nézve mélyen
beledöfök. Felnyögtem, ő zihált, az időt nem pocsékolva dugtam a nőmet. Nem
fogok sokáig kitartani, főleg amikor ilyen szűk és nedves.
Megint és megint belehatolok, a
golyóim szorosan felhúzódnak, sorozatos sikolyai másodpercek alatt betöltik a
fejem. S ennyitől elmentem. Még háromszor mozogtam benne, mielőtt megálltam és
elélveztem, megtöltöttem a spermámmal ‒ mindet befogadta.
Amikor kimerültem, s megéreztem, hogy
Maddie puncija megfeszül, majd elernyed a farkam körül annak jeleként, hogy ő
is elszállt, csak ezután húzódtam ki és eresztettem le. Hosszú pillanatokig
csak tartottam, hallgattam, ahogy lélegzete visszatér a normális ritmusba,
tudom, hogy ez a nő a mindenem. Nem kell, hogy évekig mellette legyek, hogy
elfogadja ezt a tudást.
A szívemmel tudtam.
– Később
vegyelek fel? – Az igazsághoz híven ‒ ha hagyná ‒ mindennap felvenném és elvinném.
Mellette akarok lenni, garantálni a biztonságát, megadni mindent, amire
szüksége van.
Talán, ahogy magam mellett akarom
tartani túl birtokló, talán még nem is „férfias”, de bekaphatják. Amikor
Maddie-vel vagyok, valódi férfinak érzem magam. Úgy érzem, vannak céljaim, a
lista legtetején a boldoggá tétele áll.
Elhúzódva felmosolyog rám, a szívem
megugrik a mellkasomban.
– Szeretném!
Megint magamhoz húzom, a hajába fúrom
a kezem, addig csókolom, míg elakad a lélegzete. Fenébe, olyan kibaszottul
függök ettől a nőtől, s a pokolba sem volt rá mód, hogy elszakadjak tőle.
Maddie
A kőlépcsőn ülve vártam Deaconre,
hogy felvegyen. Húsz perccel korábban végeztem a csoportban, de ahelyett, hogy
felhívtam volna ‒ tudtam, bármit is csinál úgyis mindenképp eljön értem ‒ inkább az időjárásban gyönyörködtem.
A hallgatók elsétáltak mellettem, néhány a teszteredményüktől elragadtatva,
néhányan átkozódva. Lenéztem a táskámra, teljesen szeleburdi és buta érzések
jártak át tudva, hogy semmi nem tud úgy mosolyra fakasztani, mint Deacon.
Meghallottam az érkező SUV-ját,
felemelve a fejem észrevettem a járdaszegélyhez húzódó sötét járművet.
Felálltam, de mielőtt odaérnék hozzá, Deacon kiszáll és elindul felém. Istenem,
olyan nagynak és erősnek néz ki. Mellette eltörpültek a velem egykorú srácok…
Mosolyogtam, elmondanám neki mennyire jól néz ki, talán azt is, mennyire
hiányzott, de mielőtt bármit mondhatnék, a karjaiba vesz.
Közel húzott, éreztem a seggemre
csúszó kezét. Nem tudtam megállni és rávigyorogtam. Nem is állítom meg, nem
érdekel ki látja, ki figyeli, ahogy a férfi, akibe beleszerettem, kinyilvánítja
az igényeit. És pontosan ezt tette. Tudatta, hogy az övé vagyok, én pedig ettől
több mint boldog voltam. Hátradöntöttem a fejem és elmosolyodtam.
– Miért
vigyorogsz? – mondta azzal a mogorva, férfias hangjával.
– Teljesen
kisajátítasz. Ami aranyos.
Rácsapott a seggemre, lábujjhegyre
álltam, nagyon tetszett a csípés, ami a tettét követte.
– Muszáj.
Itt vannak a téged figyelő fiatal seggfejek. Azt akarom, tudják, hogy hozzám
tartozol.
Felemelkedve megcsókoltam. A karjai
szorosan körém fonódtak, az ajkaiba vigyorogtam.
– Te
is annyira az enyém vagy, mint fordítva.
Még egyszer rám ütött. – És ez az
átkozott igazság, kicsim! – Elhúzódott és elindultunk az utasoldal felé. Ám
mielőtt kinyitná az ajtót, közel hajolva a fülembe súgta: – Amikor visszaérünk
a házadhoz, a konyhaasztalra foglak fektetni és addig
baszlak, amíg tudni fogod, hogy az enyém vagy.
Átkozottul biztos, hogy nem fogok
tiltakozni, de az engedelmesség helyett – még ha akartam is – vigyorogva
felemelkedtem. – Már tudom, hogy a tiéd vagyok, csak annyira, mint te az enyém.
– A nyögésétől bizsergés vágtázott végig a gerincemen.
– Nézd,
kicsim, hátrahúzhatlak az ülésről és ezen a helyen duglak meg, a színezett üveg
elrejti, amit csinálunk.
Fenébe, ennek a pasinak aztán van egy
szóhasználata. Úgyhogy megcsókoltam, vártam, hogy a lehető leggyorsabban
visszaérjünk a házhoz.
Lexy
Köszönöm szépen :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm ☺
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlésKöszönöm 😊
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlésVége van?
VálaszTörlésNem, még hátra van az epilógus! :)
TörlésKöszi Lexy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Törlés