A kegyetlen: IV. fejezet

4. fejezet

Axel

Keményebb vagyok, mint a kicseszett fémrúd. A farkam a cipzáramhoz nyomódott, szabadságot követelt magának, el akart merülni Roxie szűk, dögös kis testében. Végighúztam egyik kezem az arcomon, próbálok nyugodt maradni, kontrollálni magam.

De ahogy rám nézett. Ahogy reagált rám!

Ő is beindult. Láttam, rohadtul éreztem is. A levegő felforrósodott, az egész testem feszültté vált, a farkam pedig annyira kemény, mint soha ezelőtt. Mindezt azért, mert úgy nézett rám, mintha kívánna.

Fel kellene állnom és elmenni, egy kis levegőt szívni, teret szerezni. El akartam mondani neki és el is fogom. El fogom neki árulni mennyire szeretem, hogy már az enyém, még ha nem is tudott róla. Nem vagyok képes őt elképzelni egy másik férfival. 

Istenem, megőriztem magam neki, mert más nő nem tette ezt velem. Egyetlen másik nő miatt sem éreztem így. Roxie az enyém, elérkezett a most vagy soha. Elég ideig vártam már, hogy elmondjam neki, mi egymáshoz tartozunk.

Kortyolok még egyet a sörömből, leteszem a kávézóasztalra, majd szembe fordulok a lánnyal. Engem vizslat, az arca olyan kibaszott tökéletesnek tűnik, a tekintete az enyémbe mélyed. Megmondhatom, ő is ideges. Abból látom, ahogy pulzusa vadul lüktet a nyakhajlatában, ahogy durván emelkedik és süllyed a mellkasa.

És épp amikor készen álltam kitárni a szívem a lány előtt, akit őrülten, mélyen szerettem, megköszörülte a torkán és beszélni kezdett.

–  Nem akarom, hogy a dolgok furcsák legyenek, de mondanom kell valamit.

Megfeszült a testem. A legrosszabbra számítottam, tudja, mit érzek iránta. Arra számítottam, azt fogja mondani, semmi nem történhet köztünk, még annak ellenére sem, hogy láttam ő is felhúzta magát, beindult.

Egy pillanatra elcsendesült, egyértelműen a gondolataiba mélyedt. S amikor végre felnézett rám, a szeme olyan nagy, kerek és kifejező, felkészítettem magam.

–Axel, szeretlek! Istenem, annyira szeretlek, hogy az már fáj. – Kifújta a levegőt, mintha eddig visszatartotta volna.

A levegő kiszorult a tüdőmből, mint egy balek, akit lelőttek. Még mozdulni se tudtam, nemhogy összefüggő szavakat formálni.

Szeretett! A csajom szerelmes belém.

Képek, szavak cikáztak át a fejemben, dolgok, amiket el akartam mondani neki, dolgok, amiket meg akartam csinálni vele. Vissza akartam mondani a szavakat, megadni a megerősítést, hogy én is szeretem. Ám a szavak a torkomon akadtak.

Ehelyett a kezeim közé zártam az arcát, a bőre annyira puha, az arca olyan csodálatos a nagy, sebhelyes kezemben.

–  Mondd még egyszer – suttogtam, szükségem volt rá, hogy ismét halljam.

Mosolygott, a szívem őrülten verdesett.

– Szeretlek, Axel! Mindig szerettelek, mindaddig szeretni foglak, amíg nem marad belőlem semmi.

Magamra húztam, a lábai a derekam köré fonódtak, az arcán lévő mosoly megfizethetetlen. Ez volt az élet, amiért igazán boldog vagyok. Mindig boldog vagyok Roxie-val, mert az életem része, ha csak barátként szerepel benne, több mint elég nekem. Maga lenne a rémálom, ha akaratlanul, de elbasznám és végül elveszteném.

–   Istenem, kicsim – suttogtam, bizonytalan vagyok vajon ez most a valóság vagy csak egy csodalatos álom. – Én is szeretlek, annyira kibaszottul nagyon. – Hüvelykujjammal az arcát simogattam. – Attól a pillanattól szeretlek, mielőtt tudtam volna, mit is jelent a szerelem, sőt, már az előtt is!

Rám mosolygott, a lágy, édes és ártatlan mosolyával, amitől megrándult a farkam.

–   Mindig is csak te voltál nekem, Roxie. Nekem teremtettek.

A hajába fúrtam a kezem, ajkam az ajkán. Úgy csókoltam meg, mintha az életem függne ettől a csóktól, mintha elvesztettem volna a csatát és csak akkor élném túl, ha sikerülne elnyerni a csókját.

Kezét a vállamra tette, körmeit kissé a textillel borított bőrömbe vájta. A bőrömön akartam azokat a körmöket, azt akartam karmolják a bőröm, jelöljön meg a sajátjaként.

Mert az övé vagyok, ugyanúgy ahogy ő is az enyém.

– Tényleg megtörténik mindez? – suttogta az ajkaim közé, és annyit mondhatok, az egyetlen hang, amit képes volt kinyögni, az egy halk hörgés volt.

– Akármit szeretnél az a tiéd. – Megint megcsókoltam, ajkai közé siklott a nyelvem, hagytam, hadd ízleljen meg, az ízt, ami csak az övé, amit tőle akartam. Olyan kicsi volt felettem, teste szinte törékeny az én testem brutalitásával összehasonlítva. Úgy éreztem, képes vagyok összetörni, ha nem vagyok elég óvatos. – Örökké várnék rád, bébi. – Homlokom az övén pihentettem, ugyanazt a levegőt szívtuk be, légzésünk kapkodó volt.

Csókolni kezdett, ajka sima és puha az enyémen. Engedtem, hogy átvegye a vezetést, meghatározza a tempót. Hátradőltem a kanapén, átadtam magam a lánynak. A férfiasságom annyira kemény volt, teljes hosszával préselődött a cipzáramhoz, az átkozott követelte a szabadságot.

– Ez miattad van. Minden érted van, Roxie! – Nem fogom siettetni, lökdösni. Nála van az irányítás, még ha minden egyes porcikám be akarja vinni a szobámba, letépni a ruháját és elérni, hogy rohadt jól érezze magát.

Nem jutott szóhoz, de a világon minden időm az övé.

–  Nem voltam még senkivel sem, Axel!

A levegő fájdalmasan hagyta el a tüdőmet, habár elég biztos voltam a szüzességében. A birtoklási vágyamtól olyan voltam, mint egy kicseszett sólyom, amikor más srácok lógtak körülötte, meg ahogy kimondja a szavakat, az olyan erőteljes.

– Bassza meg, kicsim. – Felnyögve keményen megcsókoltam. – Még én sem voltam együtt senkivel! Csak téged akartalak.

Erősebben és gyorsabban kezdett el levegő után kapkodni.

– Akarom ezt, akarlak téged. – Megint a vállamba süllyesztette a körmeit. – A tied akarok először lenni; és azt akarom, hogy te is az enyém legyél.

Lehunytam a szemem és felhördültem. Lehet szűz vagyok, de a picsába, néhány igencsak mocskos dolgot akarok tenni vele. Igazság szerint, büszke vagyok rá, amiért nem feküdtem még le senkivel sem. Itt volt nekem ő, mindig, és mindig is itt lesz.

Ha akarta ezt, a tudomására fogom adni, hogy használja a testem, amennyire csak szeretné.

–  Ez tényleg a valóság, ugye? ‒ kérdezte, a hangja szinte kábult volt.

–  Ó, igen, kicsim. Tényleg megtörténik! – megint megcsókoltam.

Nem kell szakértőnek lenni az ágyban, hogy tudjam mivel elégíthetem ki a csajomat. Megmutatom neki, hogy tudom elérni, hogy jól érezze magát, sikítani fog a gyönyörtől, amikor belé temetem magam, kisajátítom a szüzességét, csakúgy, mint ő az enyémet.

Magamhoz rántom, hatalmas karjaimat a sokkal kisebb teste köré fonom. Olyan jó magamon érezni, az illata elképesztő, én pedig gránitkemény vagyok.

Kitárom az ujjaimat a hajában, addig csókolom, míg mindketten kifogyunk a levegőből. Bele akarok fulladni, az sem érdekel, ha ebben a pillanatban meghalok. Valóra válnak az álmaim, a csajom a karjaim között van, akar engem, s most minden a legjobb a világon.

Mit érezne, ha elmondanám, hogy évek óta miatta verem ki magamnak, elképzelem meztelenül, ahogy a gyönyörtől remeg, az én nevem kiáltja, miközben a kezem a farkam köré fonódik?

De ez a pillanat nem az egyik fantáziám. Itt volt. Ez a valóság.

Elhúzódik tőlem, zihál, ajka vörös és duzzadt.

–  Csókolj meg újra – nyögte.

Én pedig megtettem.

Egyik kezemet a hajában tartottam, miközben megdugtam a száját úgy, ahogy a lábai között szeretném. S amikor felém tolta magát, melleit a mellkasomhoz nyomta, készen álltam elmenni.

Roxie készen állt rám: kétség nélkül tudtam. Az édes, farmerrel borított puncijával az ölemben körözött, pont a farkam fölött, felemeltem az erekciómat, így pont neki préselődött.

Többre van szükségem, sokkal többre.

Anélkül, hogy benne lennék, tudom képes volnék elélvezni, egyetlen csókjától el tudnék szállni.

Roxie az ajkaimba zihál, s bár örökké csókolnám ‒ soha nem állnék meg, míg az ajkaim ki nem sebesednek ‒ most mégis elhúzódok.

Bármennyire szeretném itt helyben megkapni, igazából az ágyamban szeretném, meztelenül, alattam, felkészülve. Megrészegülnék az illatától, az érzéstől, hogy itt van, ahogy rajtam fekszik, ahogy olyan vágyakozva és szenvedélyesen néz a szemembe.

–  Vigyél a hálószobába, Axel! Vigyél az ágyadba!

A szívem úgy dörömbölt a mellkasomban, mint egy kibaszott kalapács, háborús dobverésként csapkodta a bordáimat.

Köré fontam a karjaimat, magamhoz szorítva álltam fel a kanapéról. Besétáltam a hálómba. A farkam a combjai közé süllyedt, olyan erős az iránta érzett vágyam, olyan hatalmas, hogy még világosan gondolkodni sem tudok.

Amikor a szobában vagyunk, az ajtó csukva, Roxie az ágy közepén fekszik, teszek hátra egy lépést. Még teljesen felöltözve is elképesztően gyönyörű. Ő a leggyönyörűbb nő az egész világon.

– Muszáj veled lennem – mondtam, nem tudom, megértett-e. A hangom mély, karcos, a vágyam olyan mint a gázolaj a nyílt tűzre.

És a legkisebb mértékben sem hezitált. Figyeltem, amint felállt, levetkőzött miattam, a figyelme az arcomra irányult. Azt akartam, a pillanat lassított felvételként teljen el, minden másodpercét magamba akartam szívni, a fejembe akartam égetni, mint egy jelet.

Aztán már meztelen volt, bőrének minden egyes krémszínű porcikája  feltárult előttem. Vállát szeplők permetezték tele, amiket korábban is láttam már, de most más jelentéssel bírtak ‒ egy intim pillanatot jelentett a látványuk.

Egy részem lassan akart haladni, de a másik oldalam durván, birtoklóan akarta a magáévá tenni. Addig akartam paskolni a tökéletes seggét, míg a tenyerem vörös lenyomata ott nem marad rajta birtoklásom jeleként.

Szűz vagy sem, tudom mit akarok, hogyan akarom mindezt megadni neki, próbálok gyengéd és édes lenni – ahogy megérdemli – de kibaszott nehéz menet.

–  Te jössz – suttogta, én pedig gondolkodás nélkül vetkőzni kezdek.

Hagytam, hadd figyeljen: hogy minden egyes részemet megfigyelje. Pokolba, én is ezt csináltam vele, sőt, megint szeretném.

És amikor tekintete lesiklott a farkamra, szemei enyhén kikerekedtek, kegyetlenül átkozottnak éreztem magam, miközben megmarkoltam a férfiasságom és simogatni kezdtem. Imádtam, ahogy figyelt, a megváltozó lélegzete árulta el felizgultságát.

– Gyere ide, Axel. – mondta. Még csak eszembe se jutott, hogy ne tegyem meg, amit akart. Még egyet rántottam a farkamon, amitől durva hang távozott belőlem.

Amikor pont előtte álltam, felnézett rám, az ártatlan kifejezést az arcára írták.

– Mit szeretnél? – kérdezte. Őszinte kíváncsiságában vágy érződött.

Megpróbálhatnék gyengéd lenni, kívánságaimat verses szarságba önteni, amitől elpirul. Ám ehelyett azokkal a piszkos dolgokkal akarom pírba borítani az arcát, amiket én mondok neki.

–  Mélyen benned akarok lenni, olyan mélyen, hogy ne legyen hely, amit nem érintek. Azt akarom, engem érezz mindenhol, a puncid a farkam körül feszüljön, a szád pedig a gyönyör sikolyaira nyíljon.

És az arca piros lett, a pupillái kitágultak, láttam a vágy csillogását a lábai között. Próbáltam nem ősember lenni, de a francba, csak arra vártam, hogy felfaljam.

Egész idő alatt rám koncentrált, a pulzusa elképesztően lüktetett a füle alatt.

Én szinte átdöftem a tekintetemmel, ahogy krémes bőrére meredtem. Szorongás növekedett bennem.

Tudtam, nincs mód, hogy sokáig elnyújtsam, főleg amennyire kívánom. De sokkal többet érdemelt, mint amiről tudtam, hogy nyújtani tudok. Hagytam, hogy tekintetem a lábain vándoroljon, egy pillanatra megállva a punciját figyeltem. Istenem, olyan átkozottul csodálatos. Egy kis vonalban szőr fedte, de láttam a kibukkanó ajkait, a csiklója apró gyöngyét, a feneke hajlatát.

Aztán a melleire emeltem a pillantásom, a tökéletes, pont tenyérbe való  halmokra. Mellbimbói rózsásan emelkednek ki, a kemény gyöngyök olyanok, mintha mohó ajkaimra várnának.

Nem tudtam visszafogni magam. Feltérdeltem előtte, majd ajkaimmal lehajolva megcsókoltam. Nyelvemet végigfuttattam a felső ajkán, majd az alsón is, az íze édes, mint egy kanál cukor.

A hangja édes, erotikus és teljesen az enyém.

– Szükségem van rád – mondta az ajkaimba. Az önuralmam elillant, pedig nem akartam vele totálisan elveszíteni; az a férfi akartam lenni, akit megérdemelt, de nagyon nehéz volt. Olyan vadul kívántam, amit a csontjaimban, a velőmben is éreztem.

Lassan felemelkedett, kívánatosan. Elmondhatom, nem így akarta, de attól az volt. Ez volt ő, mindig.

Krisztusom, olyan jó!

– Annyira éhezem utánad, olyan átkozott éhes vagyok, hogy soha nem kaphatok eleget.

–  Axel – mondta ki a nevemet, hangját vágy színezte.

–  Nem akarlak bántani.

– Bokszolóba szerettem bele, egy olyan férfiba, aki bárkit leterít, aki az útját állja. – Kinyúlva megérintette a mellkasom. –  Nem fogok megállni.

Összeszorult a torkom, a farkam ágaskodott, azért imádkoztam, hogy ne lövelljem ki a magom, mint egy francos tinédzser. De Roxie itt van, teste egy istennőé, a vágya irántam erős, ami szürreálissá tette a dolgokat.

– Megérdemled az édest és lassút, Roxie! Olyan valakit érdemelsz, aki szeretkezik veled. – Én minden módon alfa vagyok, Roxie-val különös képen. Kiérdemelte a gyertyát és csokoládét, a háttérben lejátszott zenét, hogy lágyan gondoskodnak róla kedves szavakkal kísérve, miközben szeretkezik.

Féltem, nem tudom ezt megadni neki.

– Téged akarlak, Axel!

Bassza meg!

– Ne legyél gyengéd! Ne aggódj miattam – suttogta. – Tudom ki vagy, mire vagy képes. Abba a férfiba szerettem bele, és ő az, akit a combjaim között akarok.

Édes Jézus Anyja! Ebben a pillanatban vesztem el. De boldog vagyok, amiért ezt mondta, mert könnyedén gyengéd lenni, kibaszott kemény lenne, amikor a peremen táncolok.

Lexy