4. fejezet
Axel
Keményebb vagyok, mint a kicseszett
fémrúd. A farkam a cipzáramhoz nyomódott, szabadságot követelt magának, el
akart merülni Roxie szűk, dögös kis testében. Végighúztam egyik kezem az
arcomon, próbálok nyugodt maradni, kontrollálni magam.
De ahogy rám nézett. Ahogy reagált rám!
Ő is beindult. Láttam, rohadtul
éreztem is. A levegő felforrósodott, az egész testem feszültté vált, a farkam
pedig annyira kemény, mint soha ezelőtt. Mindezt azért, mert úgy nézett rám,
mintha kívánna.
Fel kellene állnom és elmenni, egy
kis levegőt szívni, teret szerezni. El akartam mondani neki és el is fogom. El
fogom neki árulni mennyire szeretem, hogy már az enyém, még ha nem is tudott
róla. Nem vagyok képes őt elképzelni egy másik férfival.
Istenem, megőriztem magam neki, mert más nő nem tette ezt velem. Egyetlen másik nő miatt sem éreztem így. Roxie az enyém, elérkezett a most vagy soha. Elég ideig vártam már, hogy elmondjam neki, mi egymáshoz tartozunk.
Kortyolok még egyet a sörömből,
leteszem a kávézóasztalra, majd szembe fordulok a lánnyal. Engem vizslat, az
arca olyan kibaszott tökéletesnek tűnik, a tekintete az enyémbe mélyed.
Megmondhatom, ő is ideges. Abból látom, ahogy pulzusa vadul lüktet a
nyakhajlatában, ahogy durván emelkedik és süllyed a mellkasa.
És épp amikor készen álltam kitárni a
szívem a lány előtt, akit őrülten, mélyen szerettem, megköszörülte a torkán és
beszélni kezdett.
– Nem
akarom, hogy a dolgok furcsák legyenek, de mondanom kell valamit.
Megfeszült a testem. A legrosszabbra
számítottam, tudja, mit érzek iránta. Arra számítottam, azt fogja mondani,
semmi nem történhet köztünk, még annak ellenére sem, hogy láttam ő is felhúzta
magát, beindult.
Egy pillanatra elcsendesült,
egyértelműen a gondolataiba mélyedt. S amikor végre felnézett rám, a szeme
olyan nagy, kerek és kifejező, felkészítettem magam.
–Axel,
szeretlek! Istenem, annyira szeretlek, hogy az már fáj. – Kifújta a levegőt,
mintha eddig visszatartotta volna.
A levegő kiszorult a tüdőmből, mint
egy balek, akit lelőttek. Még mozdulni se tudtam, nemhogy összefüggő szavakat
formálni.
Szeretett! A csajom szerelmes belém.
Képek, szavak cikáztak át a fejemben,
dolgok, amiket el akartam mondani neki, dolgok, amiket meg akartam csinálni
vele. Vissza akartam mondani a szavakat, megadni a megerősítést, hogy én is
szeretem. Ám a szavak a torkomon akadtak.
Ehelyett a kezeim közé zártam az
arcát, a bőre annyira puha, az arca olyan csodálatos a nagy, sebhelyes
kezemben.
– Mondd
még egyszer – suttogtam, szükségem volt rá, hogy ismét halljam.
Mosolygott, a szívem őrülten
verdesett.
– Szeretlek,
Axel! Mindig szerettelek, mindaddig szeretni foglak, amíg nem marad belőlem
semmi.
Magamra húztam, a lábai a derekam
köré fonódtak, az arcán lévő mosoly megfizethetetlen. Ez volt az élet, amiért
igazán boldog vagyok. Mindig boldog vagyok Roxie-val, mert az életem része, ha
csak barátként szerepel benne, több mint elég nekem. Maga lenne a rémálom, ha
akaratlanul, de elbasznám és végül elveszteném.
– Istenem,
kicsim – suttogtam, bizonytalan vagyok vajon ez most a valóság vagy csak egy
csodalatos álom. – Én is szeretlek, annyira kibaszottul nagyon. –
Hüvelykujjammal az arcát simogattam. – Attól a pillanattól szeretlek, mielőtt
tudtam volna, mit is jelent a szerelem, sőt, már az előtt is!
Rám mosolygott, a lágy, édes és
ártatlan mosolyával, amitől megrándult a farkam.
– Mindig
is csak te voltál nekem, Roxie. Nekem teremtettek.
A hajába fúrtam a kezem, ajkam az
ajkán. Úgy csókoltam meg, mintha az életem függne ettől a csóktól, mintha
elvesztettem volna a csatát és csak akkor élném túl, ha sikerülne elnyerni a
csókját.
Kezét a vállamra tette, körmeit kissé
a textillel borított bőrömbe vájta. A bőrömön akartam azokat a körmöket, azt
akartam karmolják a bőröm, jelöljön meg a sajátjaként.
Mert az övé vagyok, ugyanúgy ahogy ő
is az enyém.
– Tényleg
megtörténik mindez? – suttogta az ajkaim közé, és annyit mondhatok, az egyetlen
hang, amit képes volt kinyögni, az egy halk hörgés volt.
– Akármit
szeretnél az a tiéd. – Megint megcsókoltam, ajkai közé siklott a nyelvem, hagytam,
hadd ízleljen meg, az ízt, ami csak az övé, amit tőle akartam. Olyan kicsi volt
felettem, teste szinte törékeny az én testem brutalitásával összehasonlítva.
Úgy éreztem, képes vagyok összetörni, ha nem vagyok elég óvatos. – Örökké
várnék rád, bébi. – Homlokom az övén pihentettem, ugyanazt a levegőt szívtuk
be, légzésünk kapkodó volt.
Csókolni kezdett, ajka sima és puha
az enyémen. Engedtem, hogy átvegye a vezetést, meghatározza a tempót.
Hátradőltem a kanapén, átadtam magam a lánynak. A férfiasságom annyira kemény
volt, teljes hosszával préselődött a cipzáramhoz, az átkozott követelte a
szabadságot.
– Ez
miattad van. Minden érted van, Roxie! – Nem fogom siettetni, lökdösni. Nála van
az irányítás, még ha minden egyes porcikám be akarja vinni a szobámba, letépni
a ruháját és elérni, hogy rohadt jól érezze magát.
Nem jutott szóhoz, de a világon
minden időm az övé.
– Nem
voltam még senkivel sem, Axel!
A levegő fájdalmasan hagyta el a
tüdőmet, habár elég biztos voltam a szüzességében. A birtoklási vágyamtól olyan
voltam, mint egy kicseszett sólyom, amikor más srácok lógtak körülötte, meg
ahogy kimondja a szavakat, az olyan erőteljes.
– Bassza
meg, kicsim. – Felnyögve keményen megcsókoltam. – Még én sem voltam együtt
senkivel! Csak téged akartalak.
Erősebben és gyorsabban kezdett el
levegő után kapkodni.
– Akarom
ezt, akarlak téged. – Megint a vállamba süllyesztette a körmeit. – A tied
akarok először lenni; és azt akarom, hogy te is az enyém legyél.
Lehunytam a szemem és felhördültem.
Lehet szűz vagyok, de a picsába, néhány igencsak mocskos dolgot akarok tenni
vele. Igazság szerint, büszke vagyok rá, amiért nem feküdtem még le senkivel
sem. Itt volt nekem ő, mindig, és mindig is itt lesz.
Ha akarta ezt, a tudomására fogom
adni, hogy használja a testem, amennyire csak szeretné.
– Ez
tényleg a valóság, ugye? ‒ kérdezte, a hangja szinte kábult volt.
– Ó,
igen, kicsim. Tényleg megtörténik! – megint megcsókoltam.
Nem kell szakértőnek lenni az ágyban,
hogy tudjam mivel elégíthetem ki a csajomat. Megmutatom neki, hogy tudom
elérni, hogy jól érezze magát, sikítani fog a gyönyörtől, amikor belé temetem
magam, kisajátítom a szüzességét, csakúgy, mint ő az enyémet.
Magamhoz rántom, hatalmas karjaimat a
sokkal kisebb teste köré fonom. Olyan jó magamon érezni, az illata elképesztő,
én pedig gránitkemény vagyok.
Kitárom az ujjaimat a hajában, addig
csókolom, míg mindketten kifogyunk a levegőből. Bele akarok fulladni, az sem
érdekel, ha ebben a pillanatban meghalok. Valóra válnak az álmaim, a csajom a
karjaim között van, akar engem, s most minden a legjobb a világon.
Mit érezne, ha elmondanám, hogy évek
óta miatta verem ki magamnak, elképzelem meztelenül, ahogy a gyönyörtől remeg,
az én nevem kiáltja, miközben a kezem a farkam köré fonódik?
De ez a pillanat nem az egyik fantáziám.
Itt volt. Ez a valóság.
Elhúzódik tőlem, zihál, ajka vörös és
duzzadt.
– Csókolj
meg újra – nyögte.
Én pedig megtettem.
Egyik kezemet a hajában tartottam,
miközben megdugtam a száját úgy, ahogy a lábai között szeretném. S amikor felém
tolta magát, melleit a mellkasomhoz nyomta, készen álltam elmenni.
Roxie készen állt rám: kétség nélkül
tudtam. Az édes, farmerrel borított puncijával az ölemben körözött, pont a
farkam fölött, felemeltem az erekciómat, így pont neki préselődött.
Többre van szükségem, sokkal többre.
Anélkül, hogy benne lennék, tudom
képes volnék elélvezni, egyetlen csókjától el tudnék szállni.
Roxie az ajkaimba zihál, s bár örökké
csókolnám ‒
soha nem állnék meg, míg az ajkaim ki nem sebesednek ‒ most mégis elhúzódok.
Bármennyire szeretném itt helyben
megkapni, igazából az ágyamban szeretném, meztelenül, alattam, felkészülve.
Megrészegülnék az illatától, az érzéstől, hogy itt van, ahogy rajtam fekszik,
ahogy olyan vágyakozva és szenvedélyesen néz a szemembe.
– Vigyél
a hálószobába, Axel! Vigyél az ágyadba!
A szívem úgy dörömbölt a
mellkasomban, mint egy kibaszott kalapács, háborús dobverésként csapkodta a
bordáimat.
Köré fontam a karjaimat, magamhoz
szorítva álltam fel a kanapéról. Besétáltam a hálómba. A farkam a combjai közé
süllyedt, olyan erős az iránta érzett vágyam, olyan hatalmas, hogy még
világosan gondolkodni sem tudok.
Amikor a szobában vagyunk, az ajtó
csukva, Roxie az ágy közepén fekszik, teszek hátra egy lépést. Még teljesen
felöltözve is elképesztően gyönyörű. Ő a leggyönyörűbb nő az egész világon.
– Muszáj
veled lennem – mondtam, nem tudom, megértett-e. A hangom mély, karcos, a vágyam
olyan mint a gázolaj a nyílt tűzre.
És a legkisebb mértékben sem
hezitált. Figyeltem, amint felállt, levetkőzött miattam, a figyelme az arcomra
irányult. Azt akartam, a pillanat lassított felvételként teljen el, minden
másodpercét magamba akartam szívni, a fejembe akartam égetni, mint egy jelet.
Aztán már meztelen volt, bőrének
minden egyes krémszínű porcikája
feltárult előttem. Vállát szeplők permetezték tele, amiket korábban is
láttam már, de most más jelentéssel bírtak ‒ egy intim pillanatot jelentett a
látványuk.
Egy részem lassan akart haladni, de a
másik oldalam durván, birtoklóan akarta a magáévá tenni. Addig akartam paskolni
a tökéletes seggét, míg a tenyerem vörös lenyomata ott nem marad rajta
birtoklásom jeleként.
Szűz vagy sem, tudom mit akarok,
hogyan akarom mindezt megadni neki, próbálok gyengéd és édes lenni – ahogy
megérdemli – de kibaszott nehéz menet.
– Te
jössz – suttogta, én pedig gondolkodás nélkül vetkőzni kezdek.
Hagytam, hadd figyeljen: hogy minden
egyes részemet megfigyelje. Pokolba, én is ezt csináltam vele, sőt, megint
szeretném.
És amikor tekintete lesiklott a
farkamra, szemei enyhén kikerekedtek, kegyetlenül átkozottnak éreztem magam,
miközben megmarkoltam a férfiasságom és simogatni kezdtem. Imádtam, ahogy
figyelt, a megváltozó lélegzete árulta el felizgultságát.
– Gyere
ide, Axel. – mondta. Még csak eszembe se jutott, hogy ne tegyem meg, amit
akart. Még egyet rántottam a farkamon, amitől durva hang távozott belőlem.
Amikor pont előtte álltam, felnézett
rám, az ártatlan kifejezést az arcára írták.
– Mit
szeretnél? – kérdezte. Őszinte kíváncsiságában vágy érződött.
Megpróbálhatnék gyengéd lenni, kívánságaimat
verses szarságba önteni, amitől elpirul. Ám ehelyett azokkal a piszkos
dolgokkal akarom pírba borítani az arcát, amiket én mondok neki.
– Mélyen
benned akarok lenni, olyan mélyen, hogy ne legyen hely, amit nem érintek. Azt
akarom, engem érezz mindenhol, a puncid a farkam körül feszüljön, a szád pedig
a gyönyör sikolyaira nyíljon.
És az arca piros lett, a pupillái
kitágultak, láttam a vágy csillogását a lábai között. Próbáltam nem ősember
lenni, de a francba, csak arra vártam, hogy felfaljam.
Egész idő alatt rám koncentrált, a
pulzusa elképesztően lüktetett a füle alatt.
Én szinte átdöftem a tekintetemmel,
ahogy krémes bőrére meredtem. Szorongás növekedett bennem.
Tudtam, nincs mód, hogy sokáig
elnyújtsam, főleg amennyire kívánom. De sokkal többet érdemelt, mint amiről
tudtam, hogy nyújtani tudok. Hagytam, hogy tekintetem a lábain vándoroljon, egy
pillanatra megállva a punciját figyeltem. Istenem, olyan átkozottul csodálatos.
Egy kis vonalban szőr fedte, de láttam a kibukkanó ajkait, a csiklója apró
gyöngyét, a feneke hajlatát.
Aztán a melleire emeltem a
pillantásom, a tökéletes, pont tenyérbe való
halmokra. Mellbimbói rózsásan emelkednek ki, a kemény gyöngyök olyanok,
mintha mohó ajkaimra várnának.
Nem tudtam visszafogni magam.
Feltérdeltem előtte, majd ajkaimmal lehajolva megcsókoltam. Nyelvemet
végigfuttattam a felső ajkán, majd az alsón is, az íze édes, mint egy kanál
cukor.
A hangja édes, erotikus és teljesen
az enyém.
– Szükségem
van rád – mondta az ajkaimba. Az önuralmam elillant, pedig nem akartam vele
totálisan elveszíteni; az a férfi akartam lenni, akit megérdemelt, de nagyon
nehéz volt. Olyan vadul kívántam, amit a csontjaimban, a velőmben is éreztem.
Lassan felemelkedett, kívánatosan.
Elmondhatom, nem így akarta, de attól az volt. Ez volt ő, mindig.
Krisztusom, olyan jó!
– Annyira
éhezem utánad, olyan átkozott éhes vagyok, hogy soha nem kaphatok eleget.
– Axel
– mondta ki a nevemet, hangját vágy színezte.
– Nem
akarlak bántani.
– Bokszolóba
szerettem bele, egy olyan férfiba, aki bárkit leterít, aki az útját állja. –
Kinyúlva megérintette a mellkasom. – Nem
fogok megállni.
Összeszorult a torkom, a farkam
ágaskodott, azért imádkoztam, hogy ne lövelljem ki a magom, mint egy francos
tinédzser. De Roxie itt van, teste egy istennőé, a vágya irántam erős, ami
szürreálissá tette a dolgokat.
– Megérdemled
az édest és lassút, Roxie! Olyan valakit érdemelsz, aki szeretkezik veled. – Én
minden módon alfa vagyok, Roxie-val különös képen. Kiérdemelte a gyertyát és
csokoládét, a háttérben lejátszott zenét, hogy lágyan gondoskodnak róla kedves
szavakkal kísérve, miközben szeretkezik.
Féltem, nem tudom ezt megadni neki.
– Téged
akarlak, Axel!
Bassza meg!
– Ne
legyél gyengéd! Ne aggódj miattam – suttogta. – Tudom ki vagy, mire vagy képes.
Abba a férfiba szerettem bele, és ő az, akit a combjaim között akarok.
Édes Jézus Anyja! Ebben a pillanatban
vesztem el. De boldog vagyok, amiért ezt mondta, mert könnyedén gyengéd lenni,
kibaszott kemény lenne, amikor a peremen táncolok.
Köszönöm! ☺️
VálaszTörlésKöszönöm köszönöm köszönöm!:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
VálaszTörlés